Esztergom és Vidéke, 1934

1934-09-23 / 74.szám

Tovább folytatják az eddig is szép eredmény nyel járó ásatásokat a várhegyi Lipót-bástyán Az esztergomi várban végzett ása tásokról lapunk mult vasárnapi szá­mában közölt cikkünkre élénken fel­figyeltek a fővárosi lapok, sőt az ország tudósainak körében is nagy érdeklődést keltett pontos és tar­talmas híradásunk. Több fővárosi lap tudósítója kiszállott Esztergomba s lapjaik oldalnyi terjedelemben szá­moltak be az itteni ásatások ered­ményéről, melyeket „világjelentő­ségű művészettörténeti esemény"-nek neveznek. F. hó 20-án, csütörtökön is egybi zottság szállt ki Esztergomba, mely megvizsgálta az eddigi ásatásokat és döntött a további teendőkről. A bizottság tagjai Gerevich Tibor dr. a műemlékek országos bizottságá­nak elnöke, Lux Kálmán dr. egye­temi tanár Genton dr. bizottsági elő­adó, Lepold Antal dr. és Meszlényi Zoltán dr. prelátus-kanonokok voltak. Az eddigi munkálatok Alaxa Kál­mán mérnök vezetésével, aki nagy ambícióval és hozzáértéssel irányítja az ásatásokat máris szép eredményt mutatnak fel. Több termet ástak ki, a legértékesebb lelet a kápolna gyö­nyörű bejárata, amelyen még a fres­kók is látszanak. A talált részekből rekonstruálni lehet az eredeti por­tálét. A várkápolna a XII. századból, III. Béla idejéből származik, több mint félszázaddal előbbi a jáki templomnál. A kivitelen francia ha­tás látszik. Jelenleg az udvar meg­tisztításán dolgoznak, azután foly tatják az ásatásokat a mai döntés szerint. A teljes feltárás azonban hosszú időt igényel. A bizottság igen nagy örömmel fogadta az eddigi eredményeket és elhatározták, hogy a további mun­kákhoz szükséges összeget is meg­szerzik. A terv szerint a kiásott királyi palotát múzeummá alakítják át, amely egyik legnagyobb törté­nelmi értéke lesz az országnak. Nemcsak Esztergomban, de az egész országban valóságos érdeklő­dései figyelik a munka haladását és annak eredményeit. A most meg­állapított tervek szerint három-négy esztendő múlva állhat majd a vár­fokon, teljesen kiszabadítva a romok alól, a régi királyi várpalota udva­raival, összes homlokzataival, tetői­vel és jaliképeivel, mint az ezeréves magyar mult egyik legimpozánsabb és legnagyobb jelentőségű doku­mentuma. Kézimunka és fonalak dús vá­lasztékban Keménynél. Hornomé Sz. A. német nyelv­iskolájában (Űri u. 4 sz.) a r taní­tás október 1-én kezdődik. Érdek­lődni, beiratkozni bármikor lehet Tanítás heti 3 órában. (2 tanítási, 1 játékóra) Tandij havi 4 pengő. Azsur, plissé, endlizés, előnyom­tatás, gombkészités Keménynél. Miniszteri rendelettervezet a borravaló eltörléséről Az érdekeltségekhez most érkezett le a kereskedelemügyi miniszter rendelettervezete a borravaló eltör­léséről és a százalékos rendszer be­vezetéséről. A miniszter rendelettervezetének lényegesebb pontjai igy hangzanak: 1. §. A fogadókban, vendéglőkben, kávéházakban a borravalórendszer a a jelen rendelet életbelépésétől kezdve megszűnik. Ehhez képest az emiitett vállalatok alkalmazottainak a ven­dégek kiszolgálásával kapcsolatos ténykedésükért a vendégektől külön díjazást (borravalót) kérni vagy el­fogadni és a vállalatok tulajdono­sainak a külön díjazás (borravaló) kérését vagy elfogadását tűrni nem szabad. * 2. §. Az 1. §-ban emiitett válla­latok a vendégek (fogyasztók) ki­szolgálásáért dijat számithatnak fel. A kiszolgálásért szedett dij a ven­dég (fogyasztó) által fizetett számla végösszegének 12 százalékánál több nem lehet és azt a számlán (elis­mervényen, nyugtán stb.) külön fel kell tüntetni. A kiszolgálásért sze­dett dij egészben a vállalatnak a vendégek kiszolgálásával foglalkozó alkalmazottait illeti és azt megfelelő arányban kell szétosztani. 3. §. Az 1. §-ban emiitett válla­latok tulajdonosai vendégeiket (fo­gyasztókat) a borravaló elfogadása tekintetében fennálló tilalomra a vendégek (fogyasztók) által látoga­tott helyiségekben (szállodai szo­bákban, éttermekben stb.) szembe­ötlő módon kifüggesztett hirdet­ménnyel figyelmeztetni kötelesek. Szerdán lesz a tanítóválasztás Az esztergomi Szt. Imre községi fiúiskolánál nyugdíjazás folytán meg­üresedett tanítói állásra / hó 26-án, szerdán fogja az iskolaszék az új tanítót megválasztani. Pályázó természetesen, ebben az állástalan világban, van bőven s el­mondhatjuk, hogy jobbnál-jobb mi­nősítésű tanítók közül választhatja ki az iskolaszék — szociális és tan­ügyi érdekeknek s a szülők részéről megnyilvánuló közóhajnak megfe­lelően — a legjobbat, a legki­válóbbat. A választás meglepetéseket hoz­hatna s könnyen kerülhetne be egy­két szótöbbséggel olyan pályázó, ki esetleg nem felelne meg az első sor­ban érdekelt szülők óhajának s igy az iskolaszék nehéz felelősséget vál­lalna a közönséggel szemben. A szülők körében ugyanis az az óhaj s kívánság alakult ki, hogy a régi s mindig jól bevált gyakorlat szerint esztergomi születésű tanítót válasszon meg az iskolaszék, mert az ilyen tanitó kétségtelenül hálás szeretettel és ragaszkodással töltené be állását, melyhez őt szülővárosa közönsége juttatta. Van a pályázók között több, jobbnál-jobb eszter­gomi születésű tanitó, könnyű volna hát ezek közül választani. De nem szabad a választásnál a szociális szempontokat sem figyelmen kivül hagyni s igy lehetőleg családos em­bernek kellene ezt a darabka barna kenyeret juttatni. Fontos volna még az is, hogy több évi működés­sel s igy kellő gyakorlattal biró tanitó választassék meg, aki biztos kézzel végzi nehéz és felelősség­teljes munkáját. Ezeket a szempontokat, mint a szülők óhaját s felfogását, szives megfontolásába ajánljuk az iskola­szék elnökének s tagjainak. Végtére is a mai nehéz időkben hadd érvé­nyesüljön a szociális igazság s hadd teljesüljön a szülők óhaja is. KAPHATÓ MINDEN ORION RÁDIÓKERESKEDŐNÉL Fellobogózott főváros várja a Katolikus Nagygyűlés kül­földi és vidéki résztvevőit A főváros elhatározta, hogy a XXV. jubiláris Katolikus Nagygyű­léssel kapcsolatban a város utcáit fellobogózza és a Nagygyűlés tar­tama alatt szeptember 22-23 -24 és 25. napjain a város nevezetes épületeit esténkint kivilágíttatja. Nemcsak a vidékről és Budapest környékéről jönnek a fővárosba a Katolikus Nagygyűlésre, hanem az Actio Catholica központi irodájához külföldről is történtek bejelentések, hogy a magyar katolikusok nagy manifesztációján a külföldi katolikus lapok, az osztrák „Reichspost", a német „Germania", a francia „La Croix", az angol „ChurcrT, a len­gyel „Kap", a svejci „Kipa", a Va­tikánvárosi „Observatore Romano", a spanyol „El Criterio" valamint a linzi „Schönere Zukunft" kisebb­nagyobb cikkekben hivták fel or­száguk katolikus lakosságának fi­gyelmét a magyar katolikusok jubi­láris Nagygyűlésére. Tényleg elmondhatjuk, hogy XXV. jubiláris magyar Katolikus Nagy­gyűlésre az egész Európa katoli­kussága felfigyelt. Szomorú a gazda sorsa — de nem értik meg Egy kisgazda panaszos levelét kap­tuk, amelyben arról panaszkodik, hogy keserves munkájának eredmé­nyét: a termésének értékesítését, mindenféle nehézségek támasztásá­val igyekeznek megakadályozni. Ime levelének egy része: F. hó 15-én szőlővel mentem a csepeli piacra. Mikor odaértem, be­álltam a sorba: tizennegyediknek. Utánam mások is, sokan. Egyszer jön a helypénzszedő. Kéri az „Ős­termelői igazolványát. Odaadom. Megnézi, visszaadja. Később jön a vásárfelügyelő. Kéri az igazolványt. Elveszi. Elteszi. Hat kisgazdáét vette el. A többiét nem. összenézünk. Mi lesz most? Kérdem a felügyelőt is. Azt feleli: Majd az irodán megkap­ják. Gyerünk az irodára. Fél nyolc volt, amikor az irodára értünk. A vásárbiztos aztán ránkolvassa a bün­tetést. Fizetnek fejenkint két pengő bírságot. Miért? Mert szó nélkül álltak be a sorba. Hát nem szabad? Ezt nem mondta senki. De nem is volt, akinek szóljunk, még csak fel­írás sincs, amely fgyelmeztetne erre. Tiltakoztunk a bírság ellen. Kérjük az igazolványt. Majdha fizetnek. Szó szavat követett. Végül egy pengős birsággal megszabadulunk. Fizetünk, csak már mehessünk. Kilenc óra. Vége a vásárnak. Ott kell hagyni Csepelt. Most jön a kálvária. Hamar valamelyik piacra, még tizenegy óráig eladhajuk a szőlőt. Az úton egy gyümölcskereskedőt megkínálunk. Meglátja egy rendőr. Drága lesz az a vásár — nem tudják, hogy úton nem szabad eladni. Mit csináljunk ? A piacokra meg nem szabad csak három mázsát bevinni. Eladni meg csak öt kilót egy vevőnek, össze­jártuk Pestet, Budát, tizenegy óra el­múlt. Mehetünk haza. Megmaradt minden. Egy pengő bírság és a fuvar­költség. Az út fáradsága, összetö­rött a szőlő. Itthon sem kell senki­nek. Az asszonynak megmondom: nincs pénz. Hát most mi lesz? Itt volt a végrehajtó. Mondtam, amint megjön, viszünk pénzt. Most már én is azt kérdem: Mi lesz uraim? Amit termelünk nem adhatjuk el szaban. Mi lesz? Nem tudja senki ? Én tudom. Elpusztul a paraszt az agrár Magyarországon, mert igy kí­vánja a kartell-érdek! J v (Aláírás.) A kultuszminiszter rendelete a középiskolai vívástanításról A Budapesti Közlöny vasárnapi száma közölte a vallás- és közok­tatásügyi miniszter körrendeletét a közép- és középfokú iskolákban a vívásoktatás szabályozásáról. A rendelet szerint közép- és kö­zépfokú iskolákban a vivásoktatást csak az a testnevelési tanár láthatja el, akinek vívómesteri oklevele van. Ha ilyen tanára az intézetnek nincs, a vívásnak, mint rendkívüli tan­tárgynak oktatását intezetén kívül­álló okleveles vívómesternek kell ellátnia. Az intézet igazgatója köteles gon­doskodni arról, hogy az intézetben a vívásoktatás meg ne szűnjön. Amennyiben valamely intézetben ele­gendő tanuló vívásoktatásra nem jelentkezik,' más tanintézettel együt­tesen kell a vívásoktatás kérdését megoldani. Ez a rendelet kivált az utánpót­lás szempontjából rendkívül fontos. Legtöbbször az volt a helyzet, hogy a legtehetségesebb ifjúsági vívókat a középfokú iskolák elhagyása után csak a legnagyobb fáradsággal tud­ták az egyetemi vagy egyesületi vívómesterek a helyes vívási mód­szerre bevezetni. Dreher Bak-sör csapolása KÖZPONTI ETTEREMbe»

Next

/
Oldalképek
Tartalom