Esztergom és Vidéke, 1933

1933-08-10 / 63.szám

ESTI Rf I ftH J/DE KE ÖTVENNEGYEDIK ÉVF. 63. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS 10 Előfizetési Mr 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Jó munkát! Éz a cserkész-köszöntés hangzik el naponta vagy 25 ezer fiatalabb és idősebb fiú és férfiú ajkáról jópárszor a gödöllői világtáborban negyvenkétféle nyelven. Félszemmel jóformán az egész világ Gödöllőre figyel, hiszen minden ország minden fajtájú népének szemefénye, válogatott férfi ifjúsága adott e napokban egymásnak találkozót. És hozzá nem véletlenül! A legutóbbi nemzetközi cserkész-táborozáson a magyar fiúk annyira kitűntek mindig, hogy végül meg akarták a többiek ismerni azt a földet, azt az országot is, ahol ilyen remek ifjú nemzedék terem. És most itt vannak nálunk és élvezik a magyar vendégszeretetet, magukba szívják az áldott magyar föld varázsos levegőjét, hogy a magyar ifjúság után hazánknak is barátai legyenek. Jó munkát! E szép cserkészköszöntés eszünkbe idézi az elmúlt két évtized minden borzalmas mulasztását. Istenem — gondoljuk — ha az ilyen köszöntés mellett felserdült gerinces, jellemes, vallásos ifjúság állt volna résen a magyar politikai és katonai, közgazdasági és társadalmi élet vezető pozícióiban a múltban, aligha köszönhetett volna reánk 1918 hulla-virágos őszirózsás forradalma, Károlyi Mihály gyáva országárulása, Kun Béla szadista-rituális gyilkoshada, oláhszerb-cseh-osztrák megszállás, feldarabolás, Trianon pokla, tiz esztendős konjunktúra lovaglás és gazdasági, erkölcsi elerőtlenedés. Mintha ez a mai cserkészifjúság élen pompás vezetőivel kevesebbet szavalná, mint szavaltatták velünk, az őket közvetlenül megelőző nemzedékkel : „Sehonnai bitang ember, ki, hogyha kell, halni nem mer. Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete !" Ez az ifjúság élni mer, kiáltani mer, kiállani mer: „Él magyar, áll Buda még !" Szeretettel gondolunk arra a magyar ifjúságra, mely most egyenlő félként veszi fel a sors kegyeltjeivel a versenyt, a nemes viaskodást az egész világ ifjúságával és könnycseppeket fog kisajtolni az apák és nagyapák szemeiből hősies teljesítményével. Ez az ifjúság nem jár bekötött szemekkel, nem szűkkeblű benszülött, szemének horizontja tágasabb ; ezeknek a fiataloknak kemény lesz az öklük, hogy protekció nélkül is kiverekedjék maguknak az őket megillető pozíciót a magyar nap alatt. Nekik nem az lesz a fontos, hogy minden nap meglegyen a korsó ser-italuk és kortes-pörköltjük, egyébként pedig se istenük, se vallásuk, se hazájuk, se családjuk, mert fő a jellemtelen, gerinctelen csúszás-mászás a hatalom, a kényelmes szinekura, a filiszter irigyelt, nyugdíjas, protekciós állása után. Amikor ez az ifjúság felelősséggel teljes pozícióba jut s megtanulta a gerinces „Jó munkát", Trianon ellenére is derengeni fog a jobb, a szebb jövő hajnala, megkínzott hazánk, elhanyagolt népünk felett, mert testvére lesz minden magyar a magyar testvérének. Végezzetek csak fiúk „jó munkát" ma ott, ahol vagytok, mert „reátok vár e világ, tietek ez a harc s katonái vagytok valahányan". Nektek kell lemosni a gyalázatot, melyet, ó nem a századok, hanem csupán a legutóbbi magyar évtizedek kentek nemzetünkre. Ha igy lesz — s reméljük, hogy igen, akkor igaza lesz egyik kiváló költőnknek és írónknak: „Fiúk, ha mindig ilyen jó munkát végeztek, hiába lesz a gonoszság résen I" Gödöllő magyar, ifjú hősei: „Jó munkát!" Felemelő ünnepség volt az esztergomi zászlóaljnap Ünnepi diszt öltött az elmúlt vasárnap az esztergomi városháza, Vak Bottyán kuruc vezénylő tábornok egykori rezidenciája. A homlokzaton zászlók, az erkélyről az árkádok ivein végig zöld tölgyfalevélfűzérek, közbül apró nemzeti zászlócskákkal. Az oszlopok közepén szép, Vak Botytyán vitéz tetteit megörökítő rajzok vonták magokra a figyelmet. Aki ezeket a rajzokat végigtekintette, egyszerre megtanulhatta Vak Bottyán baditetteinek történetét. A városháza a Vak Bottyánról elnevezett esztergomi 3. kerékpároszászlóalj napjára öltött diszt. Az ünnep felekezetszerinti istentisztelettel kezdődött, majd 10 órakor felvonultak a kerékpáros katonák, rohamsisakkal, fegyverrel és a Széchenyi-téren sorakoztak. A tisztikar teljes számban jelent meg. Képviselve volt a tábori zászlóalj is. Lassan a közönség is gyülekezett a téren, a Szentháromság szobor mellett fenntartott helyeken a tisztikar családtagjai és a notabilitások foglaltak helyet. Kivonultak testületileg a frontharcosok is. Féltizenegy órakor megérkezett lila talárban Breyer István dr. felszentelt püspök, majd utána Fehér Gyula dr. nagyprépost. A többi meghívott vendég közül feljegyeztük vitéz SZÍVÓS- Waldvogel József és Borókay Rudolf ny. tábornokokat, vitéz Bartha-Pongrácz Ede, Gyürke Dezső, Krämer Antal és Szlabey Imre ny. ezredeseket. A vármegye részéről megjelent Reviczky Gábor II. főjegyző, a város képviseletében Brenner Antal dr. főjegyző és Sántha József dr. tanácsos, jelen volt Frey Vilmos dr. országgyűlési képviselő, Horváth Gyula dr. rendőrtanácsos, Obermüller Ferenc reáliskolai igazgató és mások. Majd minden hivatal vezetője eljött az ünnepségre. A közönség sűrű tömeget képezett a Széchenyi-tér Vak Botytyán-utcai oldalán. Pontosan fél 11 órakor megérkezett autón az esztergomi zászlóalj parancsnoka segédtisztje kíséretében. Kürtszó jelezte megérkezését. Az autóból kiszálló parancsnoknak a szolgálatot teljesítő tiszt jelentést tett, majd elvonult a parancsnok a kerékpárosok sora előtt. Ezután üdvözölte az előkelőségeket, majd fellépett az emelvényre és beszédet intézett a katonákhoz és az egybegyűlt közönséghez. — Alig van a világon és Európában nemzet, amely annyi hős katonát veszített, mint Magyarország — mondotta nagy figyelem közepette a parancsnok. Legyen az Lombardia, vagy Venezia, az Alpesek csúcsai, a Kárpátok bércei, a rokitnói mocsarak, Doberdó sziklái, mind, mind magyar fiúk vérétől áztatott. Esztergom is sok vitézt adott, áldozott. Amikor ma a zászlóaljnapon ünnepre jöttünk össze, a hősiességnek, a vitézségnek, a bátorságnak a példaképét Vak Bottyántól, a Rákóczi korszak legendáshírű vezénylő tábornokától, a nép körülrajongott Bottyán apójától kell vennünk. Itt született, itt élt, itt lett kuruc tábornokká, innen indult dicsőséges csatákba, éppen ezért a 3. kerékpárzászlóaljnak, amelynek minden katonája vármegyebeli, a legjobban kell átérezni Vak Bottyán hadvezéri nagyságát. Hogyan tudott a nagy kuruc tábornok fényesnél-fényesebb csatákat nyerni, diadalt-diadalra aratni ? Mi ennek a titka ? Az, hogy volt acélos akarata, törhetetlen hite, vakmerő bátorsága és önfeláldozó hazaszeretete. Az a kor, amelyben Vak Bottyán élt, csodálatos pontossággal egyezik a mai korral. A Duna medence és Tisza köze tele volt keserűséggel és nyomorral, éppen úgy mint ma, akkor is gúzsba volt kötve, szétdarabolva az ország, mint most, akkor akkor is végvár volt Esztergom, mint most. E nehéz időkben Vak Bottyán hősiességére kell gondolnunk, példát vennünk, nekünk kerékpárosoknak különösen. Ha mi az elleneinkkel ugyanolyan eredményt akarunk elérni, mint Vak Bottyán és katonái, nekünk is rendelkeznünk kell azokkal az erőkkel, amelyekkel Vak Botytyán rendelkezett. örülnünk kell, hogy a kormányzó úr minket tüntetett ki azzal, hogy a mi zászlóaljunk viselheti Vak Botytyán nevét. Megemlékezett még a parancsnok a Vak Bottyán zászlóalj elődjéről, a 26 os gyalogezredről és vitéz katonáiról, hőseiről. Az első helyen volt mindig a többi magyar ezred között. Hódoljunk a 26 osok' vitézsége, hősiessége előtt, bennünket pedig vezessen Vak Bottyán dicső példái és merítsünk azokból erőt, rendithetetlen hitet a holnap nehéz harcaira. Lelkes éljenzés fogadta a szép beszédet. A vezénylő tiszt hangja ismét harsányan hangzott: zászlóalj vigyázz! — és egy villanásra vigyázzban álltak a mi kerékpárosaink — tisztelegj hangzott a második vezényszó és egy emberként, felemelő nagyszerűsséggel várták a Himnuszt amelyet a dorogi zenekar játszott el. Végül diszfelvonulás következett. A kerékpárosok megkerülték a belvárosi templomot és a Bottyán János utcán sorakoztak fel. A tisztikar és a notabilitások a Gróh-ház előtt fogadta a kerékpárosok elvonulását. Minden jelenlévő elragadtatással szemlélte a felemelő látványt. A diszfelvonulást a frontharcosok elvonulása zárta be. A diszfelvonulás után a laktanyában dicsérő leveleket és kitüntetéseket osztott ki a parancsnok azok között a kerékpárosok között, akik erre érdemet szereztek. Délután garden parti volt a szigeti Augusztus 12 13-án szombat, vasárnap 8 tói folyt. 5, 7, és 9-kor „Táncol a garnizon" J Fílmoperett a boldog békeidőkből. MOZGÓBAN