Esztergom és Vidéke, 1933

1933-08-10 / 63.szám

ESTI Rf I ftH J/DE KE ÖTVENNEGYEDIK ÉVF. 63. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS 10 Előfizetési Mr 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Jó munkát! Éz a cserkész-köszöntés hang­zik el naponta vagy 25 ezer fiatalabb és idősebb fiú és fér­fiú ajkáról jópárszor a gödöl­lői világtáborban negyvenkétféle nyelven. Félszemmel jóformán az egész világ Gödöllőre figyel, hiszen minden ország minden fajtájú népének szemefénye, vá­logatott férfi ifjúsága adott e napokban egymásnak találko­zót. És hozzá nem véletlenül! A legutóbbi nemzetközi cser­kész-táborozáson a magyar fiúk annyira kitűntek mindig, hogy végül meg akarták a többiek ismerni azt a földet, azt az or­szágot is, ahol ilyen remek ifjú nemzedék terem. És most itt vannak nálunk és élvezik a ma­gyar vendégszeretetet, magukba szívják az áldott magyar föld varázsos levegőjét, hogy a ma­gyar ifjúság után hazánknak is barátai legyenek. Jó munkát! E szép cserkész­köszöntés eszünkbe idézi az elmúlt két évtized minden bor­zalmas mulasztását. Istenem — gondoljuk — ha az ilyen kö­szöntés mellett felserdült ge­rinces, jellemes, vallásos ifjú­ság állt volna résen a magyar politikai és katonai, közgazda­sági és társadalmi élet vezető pozícióiban a múltban, aligha köszönhetett volna reánk 1918 hulla-virágos őszirózsás forra­dalma, Károlyi Mihály gyáva országárulása, Kun Béla sza­dista-rituális gyilkoshada, oláh­szerb-cseh-osztrák megszállás, feldarabolás, Trianon pokla, tiz esztendős konjunktúra lovaglás és gazdasági, erkölcsi elerőtle­nedés. Mintha ez a mai cser­készifjúság élen pompás veze­tőivel kevesebbet szavalná, mint szavaltatták velünk, az őket közvetlenül megelőző nemze­dékkel : „Sehonnai bitang em­ber, ki, hogyha kell, halni nem mer. Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete !" Ez az ifjúság élni mer, kiáltani mer, kiállani mer: „Él magyar, áll Buda még !" Szeretettel gondolunk arra a magyar ifjúságra, mely most egyenlő félként veszi fel a sors kegyeltjeivel a versenyt, a ne­mes viaskodást az egész világ ifjúságával és könnycseppeket fog kisajtolni az apák és nagy­apák szemeiből hősies teljesít­ményével. Ez az ifjúság nem jár bekötött szemekkel, nem szűkkeblű benszülött, szemé­nek horizontja tágasabb ; ezek­nek a fiataloknak kemény lesz az öklük, hogy protekció nél­kül is kiverekedjék maguknak az őket megillető pozíciót a magyar nap alatt. Nekik nem az lesz a fontos, hogy minden nap meglegyen a korsó ser-ita­luk és kortes-pörköltjük, egyéb­ként pedig se istenük, se val­lásuk, se hazájuk, se család­juk, mert fő a jellemtelen, ge­rinctelen csúszás-mászás a ha­talom, a kényelmes szinekura, a filiszter irigyelt, nyugdíjas, protekciós állása után. Amikor ez az ifjúság felelős­séggel teljes pozícióba jut s megtanulta a gerinces „Jó mun­kát", Trianon ellenére is de­rengeni fog a jobb, a szebb jövő hajnala, megkínzott ha­zánk, elhanyagolt népünk fe­lett, mert testvére lesz minden magyar a magyar testvérének. Végezzetek csak fiúk „jó mun­kát" ma ott, ahol vagytok, mert „reátok vár e világ, tietek ez a harc s katonái vagytok vala­hányan". Nektek kell lemosni a gyalázatot, melyet, ó nem a századok, hanem csupán a legutóbbi magyar évtizedek ken­tek nemzetünkre. Ha igy lesz — s reméljük, hogy igen, ak­kor igaza lesz egyik kiváló köl­tőnknek és írónknak: „Fiúk, ha mindig ilyen jó munkát vé­geztek, hiába lesz a gonoszság résen I" Gödöllő magyar, ifjú hősei: „Jó munkát!" Felemelő ünnepség volt az esztergomi zászlóaljnap Ünnepi diszt öltött az elmúlt va­sárnap az esztergomi városháza, Vak Bottyán kuruc vezénylő tábornok egykori rezidenciája. A homlokzaton zászlók, az erkélyről az árkádok ivein végig zöld tölgyfalevélfűzérek, közbül apró nemzeti zászlócskákkal. Az oszlopok közepén szép, Vak Boty­tyán vitéz tetteit megörökítő rajzok vonták magokra a figyelmet. Aki ezeket a rajzokat végigtekintette, egyszerre megtanulhatta Vak Bottyán baditetteinek történetét. A városháza a Vak Bottyánról el­nevezett esztergomi 3. kerékpáros­zászlóalj napjára öltött diszt. Az ünnep felekezetszerinti istentisztelet­tel kezdődött, majd 10 órakor fel­vonultak a kerékpáros katonák, ro­hamsisakkal, fegyverrel és a Szé­chenyi-téren sorakoztak. A tisztikar teljes számban jelent meg. Képvi­selve volt a tábori zászlóalj is. Las­san a közönség is gyülekezett a té­ren, a Szentháromság szobor mel­lett fenntartott helyeken a tisztikar családtagjai és a notabilitások fog­laltak helyet. Kivonultak testületileg a frontharcosok is. Féltizenegy óra­kor megérkezett lila talárban Breyer István dr. felszentelt püspök, majd utána Fehér Gyula dr. nagyprépost. A többi meghívott vendég közül fel­jegyeztük vitéz SZÍVÓS- Waldvogel Jó­zsef és Borókay Rudolf ny. tábor­nokokat, vitéz Bartha-Pongrácz Ede, Gyürke Dezső, Krämer Antal és Szlabey Imre ny. ezredeseket. A vár­megye részéről megjelent Reviczky Gábor II. főjegyző, a város képvise­letében Brenner Antal dr. főjegyző és Sántha József dr. tanácsos, jelen volt Frey Vilmos dr. országgyűlési képviselő, Horváth Gyula dr. ren­dőrtanácsos, Obermüller Ferenc reál­iskolai igazgató és mások. Majd min­den hivatal vezetője eljött az ün­nepségre. A közönség sűrű tömeget képezett a Széchenyi-tér Vak Boty­tyán-utcai oldalán. Pontosan fél 11 órakor megérke­zett autón az esztergomi zászlóalj parancsnoka segédtisztje kíséretében. Kürtszó jelezte megérkezését. Az autóból kiszálló parancsnoknak a szolgálatot teljesítő tiszt jelentést tett, majd elvonult a parancsnok a kerékpárosok sora előtt. Ezután üd­vözölte az előkelőségeket, majd fel­lépett az emelvényre és beszédet intézett a katonákhoz és az egybe­gyűlt közönséghez. — Alig van a világon és Európá­ban nemzet, amely annyi hős kato­nát veszített, mint Magyarország — mondotta nagy figyelem közepette a parancsnok. Legyen az Lombardia, vagy Venezia, az Alpesek csúcsai, a Kárpátok bércei, a rokitnói mo­csarak, Doberdó sziklái, mind, mind magyar fiúk vérétől áztatott. Esz­tergom is sok vitézt adott, ál­dozott. Amikor ma a zászlóaljnapon ün­nepre jöttünk össze, a hősiességnek, a vitézségnek, a bátorságnak a pél­daképét Vak Bottyántól, a Rákóczi ­korszak legendáshírű vezénylő tá­bornokától, a nép körülrajongott Bottyán apójától kell vennünk. Itt született, itt élt, itt lett kuruc tá­bornokká, innen indult dicsőséges csatákba, éppen ezért a 3. kerék­párzászlóaljnak, amelynek minden katonája vármegyebeli, a legjobban kell átérezni Vak Bottyán hadvezéri nagyságát. Hogyan tudott a nagy kuruc tá­bornok fényesnél-fényesebb csatákat nyerni, diadalt-diadalra aratni ? Mi ennek a titka ? Az, hogy volt acélos akarata, törhetetlen hite, vakmerő bátorsága és önfeláldozó hazasze­retete. Az a kor, amelyben Vak Bottyán élt, csodálatos pontossággal egyezik a mai korral. A Duna medence és Tisza köze tele volt keserűséggel és nyomorral, éppen úgy mint ma, akkor is gúzsba volt kötve, szétda­rabolva az ország, mint most, akkor akkor is végvár volt Esztergom, mint most. E nehéz időkben Vak Bottyán hősiességére kell gondolnunk, példát vennünk, nekünk kerékpárosoknak különösen. Ha mi az elleneinkkel ugyanolyan eredményt akarunk el­érni, mint Vak Bottyán és katonái, nekünk is rendelkeznünk kell azok­kal az erőkkel, amelyekkel Vak Boty­tyán rendelkezett. örülnünk kell, hogy a kormányzó úr minket tüntetett ki azzal, hogy a mi zászlóaljunk viselheti Vak Boty­tyán nevét. Megemlékezett még a parancsnok a Vak Bottyán zászlóalj elődjéről, a 26 os gyalogezredről és vitéz katonái­ról, hőseiről. Az első helyen volt mindig a többi magyar ezred között. Hódoljunk a 26 osok' vitézsége, hő­siessége előtt, bennünket pedig ve­zessen Vak Bottyán dicső példái és merítsünk azokból erőt, rendithetet­len hitet a holnap nehéz harcaira. Lelkes éljenzés fogadta a szép beszédet. A vezénylő tiszt hangja ismét harsányan hangzott: zászlóalj vigyázz! — és egy villanásra vi­gyázzban álltak a mi kerékpárosaink — tisztelegj hangzott a második ve­zényszó és egy emberként, felemelő nagyszerűsséggel várták a Himnuszt amelyet a dorogi zenekar játszott el. Végül diszfelvonulás következett. A kerékpárosok megkerülték a bel­városi templomot és a Bottyán Já­nos utcán sorakoztak fel. A tisztikar és a notabilitások a Gróh-ház előtt fogadta a kerékpárosok elvonulását. Minden jelenlévő elragadtatással szemlélte a felemelő látványt. A disz­felvonulást a frontharcosok elvonu­lása zárta be. A diszfelvonulás után a laktanyá­ban dicsérő leveleket és kitüntetéseket osztott ki a parancsnok azok között a kerékpárosok között, akik erre ér­demet szereztek. Délután garden parti volt a szigeti Augusztus 12 13-án szombat, vasárnap 8 tói folyt. 5, 7, és 9-kor „Táncol a garnizon" J Fílmoperett a boldog békeidőkből. MOZGÓBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom