Esztergom és Vidéke, 1931

1931-09-13 / 74.szám

STTERfiOOIDEKf A ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 74. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, SZEPT. 13 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra T20P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A főispánkérdéshez Irta: dr. Okolicsányi László Az „Esztergom és Vidéke" szeptember 3-iki számában olvastam azt a hirt, hogy „Esztergom nem lesz főispáni székhely." Ez a hir onnét eredt, hogy a kormány mostani erélyes takarékossági rendszabályainak tárgyalása közben, amikor gondosan vizsgálgatják azt, hogy mely állásokat lehetne megszüntetni, fölmerült az a gondolat is, hogy a főispáni állások számát lényegesen apasztani kell. Arra nézve pedig, hogy hány főispáni állást és melyeket kellene megszüntetni, a legkülönbözőbb javaslatok jöttek szóba. Az egyik javaslat szerint csak a törvényhatósági városok főispánjainak állása maradna betöltetlenül, mert ezeknek a teendőit igen jól elláthatná az illető vármegye főispánja. Mások tovább menve azt inditványozták, hogy necsak a város és a megye főispánságát vonják össze, hanem több — különösen kisebb — megyét bízzanak ugyanegy főispánra. Volt olyan indítvány is, amely szerint az ország egész területe hat kerületre osztatnék föl s minden kerület városi és megyei törvényhatóságainak teendőit egy kerületi kormánybiztosra kellene bízni. A főispáni állások tehát teljesen megszűnnének és ügykörüket a hat kormánybiztos látná el. Ebből az utóbbi indítványból szinte logikai következtetéssel származott az a további javaslat, hogy a főispáni állásokat teljesen meg kell szüntetni és az őket helyettesítő kormánybiztosokra sincs szükség, hiszen a törvényhatóságokat minden fennakadás nélkül igen jól elkormányozhatják az alispánok és a polgármesterek. Ez a felfogás logikai következtetésképen folyik az előbbiből, mert azok a kormánybiztosok, akiket a főispáni állások be nem töltése esetén az egyes kerületek élére állítanának, — a kerületek óriási kiterjedésénél és az önkormányzati szervek, gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok különbözőségénél fogva — oly kevés befolyást tudnának gyakorolni az alájuk rendelt törvényhatóságokra, hogy valóban teljesen fölöslegeseknek bizonyulnának. Ha tehát a végletekig vitt takarékosság szempontjai a főispáni állások teljes megszüntetését követelnék, akkor jobb helyükbe semmit sem tenni, mint a hat kormánybiztosi állásra teljesen haszon nélkül kidobni a pénzt. A főispáni kérdést azonban nem lehet és nem szabad egyedül a költségvetési, financiális szempontból megítélni, hanem a megromlott gazdasági és pénzügyi helyzet által ránk kényszeritett takarékosság mértékét a jó közigazgatás követelményeihez kell szabni. ^ Aki közigazgatásunk szervezetét ismeri, az komolyan nem állíthatja azt, hogy a főispáni állás könnyen nélkülözhető, fölösleges intézmény. A főispánnak éppen a törvényhatósági önkormányzat szempontjából igen becses, szép és nemes hivatása van. O az ország kormányának az önkormányzati testületek mellé állított bizalmasa, akinek feladata az önkormányzat szabad működésének az országos kormányzat irányával való összhangban tartása. Hivatása, hogy a törvényhatóság önkormányzati jogainak épségben tartása mellett megakadályozza olyan politikai és közigazgatási irányzatok felülkerekedését, amelyek az országos igazgatás egységét megbontanák és ezt a hivatását oly módon kell betöltenie, hogy a törvényhatóságban élő és egymással vetélkedő különböző tényezők, csoportok és pártok működését állandóan figyelemmel kíséri és velük tolytonos érintkezésben a közöttük mutatkozó ellentétek élét letompítja. Nehéz íeladat ez, amelynek betöltése igen finom tapintatosságot, bölcs mérsékletet, szellemi felsőbbséget és szerény modort kíván és az emberekkel való olyan bánásmódot, amely mindenkinek jogát és ellenvéleményét tiszteletben tartva tud magának bizalmat és tekintélyt szerezni. Ezt a föladatot az a kormánybiztos, akit egyszerre tizenegy törvényhatóság élére állítanának, semmiképen sem tudná megoldani, mert ez miniden emberi lehetőséget meghaladó feladat volna. De ennek a feladatnak a megoldását nem is lehet kiejteni a törvényhatóság életéből csak azért, mert néj melyek talán hivatásukat nem helyesen betöltő egyes főispánok példáiból arra a következtetésre jutottak, hogy a főispánokra egyáltalában szükség nincs. A főispánkérdés a mai napig még eldöntve nincs. Az bizonyos, hogy a takarékosság szempontjából a főispáni állásokat most átmenetileg csökkenteni fogják, de hogy ez a csökkentés milyen mérvű lesz, arról eddig sem a kormány, sem a 33-as bizottság nem nyilatkozott. Azt tehát, vájjon Esztergom marad-e főispáni székhely, vagy nem, egyelőre tudni nem lehet. A kesztöici vadászterület bérbeadását újból megsemmisítette Mult évi augusztus 7-iki számunkban megemlékeztünk, hogy a kesztölczi vadászterület bérbeadását a m. kir. közigazgatási biróság nem hagyta jóvá, mert a bérlet kiadása nem az előirt szabályszerű eljárással történt. Utasította egyúttal Kesztölc község képviselőtestületét, hogy a vadászati jogot újból szabályszerűen nyilvános árverés útján hasznosítsa. Kesztölc község képviselőtestülete azonban mult év szeptember l-én tartott közgyűlésén úgy határozott ez ügyben, hogy a községi vadászati jogot 1938. február hó 1-éig terjedő időre nyilvános árverés mellőzésével 800 pengő évi bérért szabadkézből haszonbérbe adja. Ezen határozat ellen Gottmann Gyula felebbezéssel élt a vármegyéhez, azonban ezen felebbezést a törvényhatóság kisgyűlése elutasította és jóváhagyta a bérletnek ily módon való kiadását. Gottmann Gyula ezen határozat ellen panasszal élt a m. kir. közigazgatási bírósághoz, amely 1931. évi június 16-án tartott nyilvános ülésében tárgyalta ezt az ügyet. A m. kir. közigazgatási biróság a vadászbérlet ügyében beadott panasznak helyt adott és Kesztölc községet uiból utasította, hogy a községi vadászati jogot nyilvános árverés útján hasznosítsa. Kimondotta az indokolásban, hogy községi vagyon, nyilvános árverések sikertelenségének esetétől eltekintve, szabad kézből csak akkor hasznosítható, ha a község kivételes érdeke a magánegyezkedést indokolja. A biróság a jelen esetben a község ily kivételes érdekét fennforogni nem látta. Ily érdeknek nem minősíthethető az sem, hogy a vadászati jogot az előző árverés megsemmisítéséig a jelenlegi bérlő haszonélvezte, mert az emiitett időre annak bérfizetési kötelezettsége kétségtelen. De nem helytálló és illetve minden tárgyi alapot nélkülöz a sérelmezett határozatnak az az érve is, hogy a mostani bérlő ajánlata már csak azért is honorálandó volt, mert ő időközben a területet? őriztette, duvadakat mérgeztetett. tenyészállatokat bocsájtott ki és általában hasznos beruházásokat eszközölt a vadászterületen, mert neki tudnia kellett azt is, hogy az előző árverés hatálytalanítása iránt panasz van folyamatban és igy az esetleges beruházások megtérítése iránti vélt igénye a község kivételes érdekét utólagosan nem indokolhatja. Ezek alapján semmisítették meg a vadászterület haszonbérbe adását. Kíváncsiak vagyunk, hogy még hányszor fogja utasítani a m. kir. közigazgatási biróság Kesztölcz község elöljáróságát a szabályok pontos betartására. Téry-ünnepély Dobogókőn A magyar turisztika megalapítójának, a Pilis-hegység szépségei feltárójának : Téry Ödön dr.-nak a turista kegyelet pár év előtt állandó emléket állított fel Dobogókőn. Ez évben, ma, vasárnap, szept. 13-án üli meg a magyar turistaság Téry Ödön dr. emlékünnepét azzal a meleg kegyelettel, mint amilyen forró szeretet és tisztelettel övezte életében a természet szeretetében megolvadó kemény turistát. Mi esztergomiak, idegenforgalmi szempontból íszintén sokat köszönhetünk Téry Ödön dr. nak. A Magyar Turista Egyesület Esztergomj Pelczmann IÍKZÍÓ 1 s c CL < Uri öltöny őket ™ ^ * és felöltöket = a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési °- feltételek mellett, mmmmmm^ ügyszinten hozott szövetből is.