Esztergom és Vidéke, 1930
1930-12-25 / 101.szám
ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 101. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930. CSÜTÖRTÖK, DEC. 25 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 120 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér „Nagy beteg feküdt a földön és a nagy Orvos leszállott hozzá az égből." És erre az „Ige testté lőn", hogy köztünk lakozva, az emberiséget megvigasztalja, nyomorát megossza, elméjét Istenhez emelje és a lélek halhatatlanságával az üdvösség útját megmutassa. Az „Ige" megtestesülésével az emberiségnek is új világossága támadt, melynek fényénél Krisztus követésére indul, hogy „aki benne hiszen, el ne vesszen." Az első szent betlehemi éj csaknem kétezer éve szórja ezt a fényt. És Krisztus eljött, hogy az embert istenivé emelje. Kétségbeejtő sötétség közepette jelent meg az „Ige", aki az „Élet" világosságával úgy világított meg mindent, hogy az igazság és béke összeölelkezzék az emberben. Ha a „Testté lett Ige" világosságának fénye mellett kezdjük és folytatjuk az életet, az „Ige" tanítása lelkünbe ömlik s Krisztus-követőkké leszünk. Életünket csak a bennünk folyton megtestesülő „Ige" szépítheti meg igazán, Aki, ha akarjuk, mindenkor ellátogat azt „Őt" szerető lelkekhez. Milyen mások vagyunk, ha az „Ige" velünk van! És mivé sülyedünk, ha elhagyjuk! Átvizsgálva életünket, felkorbácsolt lelkiismeretünk érezteti velünk, hogy hányszor taszítottuk el magunktól az j,Igé"-t. Hányszor fordultunk el Tőle a világ búnös örömeiért! Hányszor feszítjük meg Öt tanításának tagadásával vagy meg nem tartásával! Bizony, a lelkiismeret tükrén át kell bepillantanunk a családi életbe, a törvényszéki tárgyalásokba; és ha átnézzük színházaink, moziaink, orfeumjaink s bárjaink gyakran fertőző és rontó műsorát; ha olvassuk a békebelinél országszerte sokkal nagyobb arányban emelkedő gyermekzüllést s a fiatalkorú bűnösök számát (Budapesten magában 70—80.000 züllött gyermek van) és tapasztaljuk, hogy gyermekvédelmünk mennyire elmaradt a békebelitől, — akkor látjuk, hogy belső életünkben sok vonalon mennyire elfutottunk az „Igé"-től. Es úgyszólván megüt annak a tudata, hogy mindennek egy keresztény cégjegy alatt működő és az „Igé"-t meggyőződésből követő rendszer alatt nem szabadna megtörténni. A bethlehemi szent éj jelentőségének nem elég örülnünk, hanem abba bele is kell élni magunkat, igazi s meleg karácsonyunk akkor van, ha az ,,Igé"-t követő és azt átélő lelkekké válunk és nem maradunk parádés és az ünnepségekkel külsőségekbe merülő alkalmi keresztények. Elmerülve a bethlehemi jászol szegénységének hitünket felemelő emlékébe, érezzük, hogy földi életünk tulajdonképen zarándokút, melyen legtöbbször mi is a szegénység talaját tapossuk. Ezzel a szegénység szeretete beékelődik lelkünkbe és megértjük nemcsak önmagunknál, de felebarátainknál is az élet minden baját, nyomorát és szenvedését. Ezen a nyomon haladva, az idén a szegénység és az anyagias túltengés megítélésében, mintha valamelyes bethlehemi hangulat érintette volna meg a magyar társadalmat. Egyrészt megható összefogásban egyesült a gazdasági válsággal felmerült inségakcióval kapcsolatban társadalmunk az irgalmasság gyakorlásában. Másrészt a takarékosság mérlegelésében józanabb belátás kezd végre életjelt adni. Mindkét megnyilvánulással, szent karácsony ünnepére így lett irányító hangulattá az inségakeió és a takarékosság, mely mintegy megszánni látszik a nemzet lelkét. A nyomorúság sokszor megérzője az élet igazi értékének s felrázó a lelkekre. A szegények, mint a bethlehemi jászolnál is láttuk s ez élettapasztalat is igazolja, akárhányszor inkább meglátok az élet nagy rejtelmeinek s változásainak felismerésében, mint a tudósok, bölcsek, politikusok s a vagyon hatalmasai. A szegénység egyben felkeltő és megindító a jóság és irgalmasság gyakorlására. És amikor a fájdalom bekopogtat ajtónkon, egyben kell hogy ébresztő s felrázó legyen a legnagyobb áldozat meghozatalára az önzetlenség csendjében. Országromlás áll előttünk. Nemcsak államiságunk trianoni vonatkozásában, hanem a gazdaságilag letörött nemzet szegénységének előretörésében is. Es ennek hatása alatt a magyar társadalom nemcsak megmozdul, hanem nekiindul és hősies mentő lelkiéletre: az irgalmasság országos megszervezésére hívja a hazát, hogy legalább ebben váljék testté a reoizió. Mintegy azt kiáltja: Tabitha kelj fel ! És a felébresztési mozgalomban az emberek mintha közelebb éreznék egymást magukhoz. Mintha testvériesebben, komolyabban, és bensőségesebben néznék egymást az „inség" kiáltására. A közös lelki szegénység átfutja közéletünket s ennek hatása alatt megláttuk a nemzet legnagyobb rétegének, a közép- s alsó hivatalnok-, az iparos-, a munkás- és a földmíves-osztálynál a testi szegénység kínjait is. És amennyire gyakoroljuk magunkat az inségakcióban az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásával, annyival közelebb fogunk állani, szeretetre gyulladni a bethlehemi „Igé"-hez. A léleknek ilyen munkája az igazi karácsonyi hangulat, mely szeret, enyhít, felemel, könnyet szárít, megnyugvást s békét szerez. Az országos inségakcióval egyidőben, mintegy párhuzamos akcióként felmerült a kormány, a törvényhozás s nagyvállalatok számlájára a takarékosság is, Sőt törvényjavaslatban is tárgyalásra került. Végre bátran és a közérdek szempontjából észrevették az országgyűlésen is, hogy amely országban inségakcióra van szükség, ott viszont tarthatatlan az a pazarló és nagyszabású állami reprezentálás, fölfelé a dús javadalmazási rendszer, a mulatozás és a nagyméretű építkezések és hasonló dolgok. Az országgyűlésen, a sajtóban s általában a közvéleményben súlyos kijelentések történtek mindezekről és a fölülről adott példa a vidékre is kihatott s pénzügyi katasztrófa elé állított sok várost. A mi nálunk Schmidt Jeremiás távozása után országszerte a költekezés terén történt, az még egy vagyonos s háborúnyertes országban is reklámszerű. Nálunk még annyival inkább kirívóbb, mert a háborús veszteség s a trianoni béke következményeinek panaszával kifelé tele vagyunk* A munkanélküliség miatt természetesen szükség van állandóan beruházási stb. munkálatokra. Amelyeknek azonban arányban kell lenniök nehéz anyagi helyzetünkkel. Amit 50—60 év alatt elmulasztottunk jobb és könnyűbb anyagi viszonyaink dacára, azt, sokszor üzleti érdekkel, most, pár év alatt akarjuk merész szárnyalással megcsinálni, nem számolva a komoly előrelátók által bemondott anyagi bukással. Ezt sinylik a városok is országszerte, köztük Esztergom is. Az országgyűlésen és a sajtóban a takarékossági rend miként való érvényesítésére számos terv és eszme hangzott el, amelyek hivatva lennének anyagi bajainkat s gazdasági válságunkat enyhíteni. Ha csak néhány felvetett eszmét mérlegelünk, már azok is érezhető megtakarítást jelentenének az állam háztartásában. Ilyen pl. a képoiseíői létszám apaszíása és a képoiselöi illetmények csökkentése. A nagy Magyarországnak circa 400 képviselője volt s 40 horvát delegált képviselő. A mai kis országrésznek nem a mai 245, hanem 120 képviselő is tekintélyes szám. A képviselői fizetésnél olyan képviselőnek, akinek fixnzetésű állása vagy nyugdíja van, csak megjelenési napidíj járSAIÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- W\ g \ * \ ? ri Esztergom, Széchenyi-tér h í köző, konyha- és kenyérruha, \f fú jV* fg%j% mfk 1 ÓQ7|Ár|ái 16. sz. (Saját ház.) Telénél O^KlíK-H" abrosz (nagyban és kicsinyben) • vlt/A»l I IC»i al I IC4I fonszám 135. Házi kend/J UCUVUH leffjutányosabbao beszerezhető t , , t , *TJSvá*r** f»iWadtatife
