Esztergom és Vidéke, 1930

1930-11-30 / 94.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 94. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930. VASÁRNAP, NOV. 30 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Bűvös recept Nagyon nehéz feladat lehet az összetartás, a minden rendű és rangú magyar polgár békés együttműködése, mert unosuntalan ajánlgatják, de eredménye még látszat szerint sincs. Azt látjuk, hogy a pártok, egyesületek, társadalmi és politikai csoportosulások szinte gombamódra nőnek ki a földből, kávéházakból máról-holnapra, új programmal, új célokkal és elhatározásokkal, amelyek az erőket akarják összefogni, a valóságban pedig még jobban szétforgácsolják az amúgy is ezerfelé szabdalt magyar társadalmat. Micsoda ezerjófű lehet az az összefogás, melyet társadalmi, politikai, gazdasági bajaink ellen orvosszerül kínálgatnak, ha ismeri és dicséri mindenki s mégis ritka, mint a fehér holló ? Hogyan van az, hogy mikor már a köztudatban él a közmondásos magyar széthúzás sok-sok gyászos következménye, még mindig reménytelen és kilátástalan az együttműködés ? Hiába fárad szegény Berzeviczy Albert a kettészakadt irodalom összeforrasztásán, csak nem akar összeölelkezni Herceg Ferenc Kassák Lajossal, Császár Elemér ígnotusszal, Babits Mihály Korodi Pállal, Szabó Dezső Pintér Jenővel. Hiába tartja a liberális sajtó és Teleszky János főrend olyan nagyszerűnek a társadalmi, faji, világnézeti szempontra való tekintet nélkül az összefogást, mindenki máson akarja kipróbálni a gyógyszer határát. S úgy a jó vidék csak egyre várja, míg Gaál Gaszton és Fenyő Miksa, Milotai István és Jászi Oszkár, Gömbös Gyula és Fábián Béla, Wolff Károly és Roth.nstein Móric egy zászló alatt, mint egy szív, egy lélek, egy akarat vonulnak harcba a szebb magyar jövőért . . . Úgy látszik, a különböző világnézetek képviselőit kissé nehezebb közös nevezőre hozni, mint a rakoncátlan törtszámokat. Mert mikor a vezéri hivatottság és rátermettség érzetétől átfűtött honi zászlót bont és — az összefogást jelölve telének, mint a liberálisok, s tudják, hogy az ellentétes világnézetűekkel való összefogás fából vaskarika. Ezért harcolnak minden és mindenki ellen — de elsősorban a katholikus egyház ellen — mert benne látják a krisztusi hit, s a keresztényelvek leghősiesebb védelmezőjét. A hivő ember — akármilyen vallású legyen is — nem békülhet ki, nem foghat össze azzal a marxizmussal, melynek alapvető programmja minden vallás kiirtása s a temp'omok lerombolása ; nem foghat össze azzal a liberalizmussal, mely a szociáldemokrácia szülőanyja, amely éppoly ellenséges álláspontot foglal el a keresztény világnézettel szemben, mint a marxisták, csak a harcmodora nem oly durva és kíméletlen. De végeredményben teljesen mindegy, hogy valakit előbb kloroformmal altatnak el, s aztán fojtják meg langyos vízben, vagy hirtelen elpusztítják hideg zuhanyban. A világnézetek harca dúl jobban, mint valaha, Ezt tudják a szocialisták, a radikálisok, a demokraták, a liberálisok, a szabadkőmívesek, a keresztények, csak a politikai élet kopasz rókái nem akarják tudomásul venni, s úgy játszák az ártatlant, mint a genfi cirkuszban a békegyilkos aggastyánok. Közös alapot, békét, megértést, összefogást, együttműködést akarunk mi is, de csak olyanokkal, akik a nagy nemzeti ideálokat tiszteletben tartják, akik legalább az alapvető kérdésekben azok álláspontjára helyezkednek, akik az ezeréves magyar mult irányában keresik a nemzet boldogulásának útját . . . (HB.) Az új községi törvényjavaslat szerint 37 százalékos lesz mindenütt a pótadó meg a boldogulás alapjául — különféle világnézetű és felfogású embert invitál a zászló alá, befelé úgy gondolkodik, az áldozatot, a lemondást, mely ilyen esetekben szinte elkerülhetetlen, mindig mások hozzák meg az ügy érdekében. De annak a másnak a szerepére, akitől belátást, megértést, a pártkeretből kiütközött pontok letompítását, bizonyos törekvések kikapcsolását kívánná az együttműködés, az összefogás érdeke, senki sem akar vállalkozni. Miért éppen ő legyen az az okosabb, aki a közmondás szerint engedni szokott, mii<or ő különb ember, mint az a másik, aki nem látja olyan tisztán a dolgokat, mint ő, s nem áldozhat fel semmit nagyságából és eredetiségéből. Elképzelhetlen ez nálunk, ahol annyi fékezhetlen ambíció, a közérdek leplébe csomagolt önző törtetés, stréber könyökölés rontja a levegőt. Mert honi politikusainkban sohasem hiányzott az országmentő önbizalom — gondoljunk csak a képviselőválasztásokra, — amely a legtöbb esetben pótolja a készültséget, a tág látókört, s az egyéni integritást, De úgy látjuk, hogy vannak itt mélyebben fekvő, elvi okok is, melyek a frázisok mögött kemény ékként vágódnak a hazudságok áradatába. S ha a jóhiszeműek és becsületes szándékúak „a minden rendű és rangú" polgárok összefogását hirdetők, akkor nagyon rövidlátók ezek az urak, mert nem veszik észre, azt az alapvető és mélyreható világnézeti különbséget, sőt ellentétet, mely az egyes csoportok, irányok vezetőit, elválasztja, szembeállítja s amit sem parlamenti felszólalással, sem díszpolgári pohárköszöntővel, sem középutas pártvacsorával áthidalni nem lehet. A tüzet a vizzel kibékíteni és békés együttélésre birni nem lehet. Az októberi kísérlet, mikor a liberális polgárok és pesti demokraták a Károlyi-kormányban összefogtak a szociáldemokratákkal, szükségképpen a bolsevizmusba sodorta az országot. Mert a szociáldemokraták nem alkudoznak, nem elvA pénzügyminiszter még ezóvben a parlament elé akarja terjesz'eni a községi háztartások rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Ez a javaslat már két évnél hosszabb idő óta készül a belügyminisztériumban. A tervezetet zárt ajtók mögött készítették és annak tartalmát nem közölték a községek és városok vezetőségével sem, pedig sok olyan in tézkedés van benne, amely nagy meglepetés lesz majd, különösen a városok számára. A javaslat szerint az állam visszavenné a községektől és városoktól a fogyasztási adókat, nevezetesen a bor- és húsfogyasztási adót, az italmérési illetéket, a kihágási büntetéspánzeket és a kereseti adót. E jövedelmek elvétele ellenében az állam magára vállalná a kulturális intézmények létesítését és fenntartását. A másik fontos intézkedés pedig az, hogy a községeknek és városoknak megszűnne a pótadókivetési joga. A törvényjavaslat valamennyi városra és községre nézve egyforma kulcs alapján állapítja meg a pótadó összegét. De ezt nem kapnák meg úgy mint eddig, hanem az állampénztárba folyna be ez az adó és az állam osztaná szét a községek és városok között. A javaslat készítői által végzett statisztikai számítások szerint a városoknak az új rendszer életbelépése után huszonhétszázalékos pótadóra lenne szükségük. A községeknek azonban majdnem ötvenszázalékos pótlékot kellene szedni. A törvény egy nevezőre hozza a községeket és a városokat és az ötvenöt várost és valamennyi községet egyformán harminchétszázalékos pótadóval terhelnék meg. A városok tehát tízszázalékkal fizetnének többet, hogy megsegítsék a községeket. A háztartások rendbehozatalának gyakorlati keresztülvitelét olymódon írja elő a törvénytervezet, hogy a pót a dót megtoldanák egy adónemmel. Eddig a ház-, a föld-, a társulati- és tantiémadó után vetették ki a pótadót, ehhez jönne ezentúl az általános kereseti adó. A pótadó összegszerűségét tehát ez is emelné. A pótadói úgy, mint eddig a községek és városok szednék be, de azt nem használhatnák fel, hanem beszálljanak az erre a célra szervezendő állampénztárba és ebből a közös kasszából kapnák meg az őket megillető részt. A községek és városok ezentúl két költségvetést készítenének. Egyik az úgynevezett „önkormányzati költségvetés", magában foglalná a község vagy város bevételeit és kiadásait. A költségvetési deficitet pedig az állam fedezné a közős kasszából <T- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedö-vászon, köpper, törülI • köző, konyha* és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlónál legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) .Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatni