Esztergom és Vidéke, 1930

1930-09-18 / 73.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 73. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930. CSÜTÖRTÖK, SZEPT. 18 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Antóny Béla dr. polgármester a faros új költségvetéséről, A város közönsége és maga a képviselőtestület már évek óta érzi, mint érzi mindenki, minden közület és magános, hogy a város háztartási egyensúlya megingott és a gazdasági élet válsággal küzd. Ennek az érzésnek következménye, hogy a képviselőtestület városszerető és a város érdekeit lelkükön viselő tagjai segítségére voltak a hivatalos városnak a költségvetés összeállításában. Ez a költségvetés tehát, amely előttünk fekszik, tulajdonképpen a képviselőtestület s az ellenőrző bizottság tagjainak és a hivatalos városnak együttes — és pedig két héten át tartó komoly és szorgalmas — munkája alapján került a közgyűlés elé. Én ezért az illető uraknak csak meleg köszönetet mondhatok, mert hiszen azzal megkönnyítették a mi munkánkat, amelyet ha magunk végzünk, a felelősség egyedül a miénk, így pedig nemcsak a felelősség oszlott meg, hanem kétszeres az a körültekintés és gondosság, amelyre a költségvetés Összeállításánál szükség volt. A költségvetés nemcsak magának a hivatalos városnak, hanem az egész város közönségének és gazdasági életének tükörképe. Ebben a költségvetésben is kifejeződik, milyen a város mezőgazdasága, ipara, kereskedelme; megállapítható belőle, hogy vájjon a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem teljesíti-e kellő mértékben a maga kötelmeit és megfelel-e önmagával és a nemzettel szemben fennálló további feladatainak ; ha pedig a viszonyok és a körülmények akadályozzák abban, hogy kötelmeinek teljes mértékben eleget tegyen, vájjon történik-e a gazdasági életben valami olyan munka, olyan törekvés, olyan gondoskodás, amely minden hatósági beavatkozás és támogatás nélkül valamiképpen elősegíti a gazdasági élet megerősödését. Ha a költségvetés nem terhes a a polgárok szempontjából, az annak a jele, hogy a gazdasági élet rendben van; ha a költségvetés terheit az adózóközönség súlyosan érzi, jele a gazdasági egyensúly megbomlásának. A képviselőtestület azon tagjai, akik már több költségvetés tárgyalását átélték, tudják, hogy mikor a gazdasági élet kedvezőbb volt, amikor a boldogulás, a megélhetés lehetőségei és feltételei rendelkezésre állottak, a városi költségvetés is alig érezhető terhet jelentett s az adóalanyoknak semmi különösebb gondot nem okozott, hogyan tegyenek eleget azoknak a kötelmeknek, amelyeket a költségvetés rájuk ró. Sajnos, a mai általános gazdasági válság természetszerűleg azt eredményezi, hogy ennek a költségvetésnek minden egyes fillérje és minden egyes tétele nagy súllyal nehezedik az egyénekre is, bár az összeállítá alkalmával minden lehetőt elkövettünk az iránt, hogy az adóalanyok helyzetét minél inkább megkönynyítsük. De az idő elveket, követelményeket állított fel. Ilyen elv az, hogy a városnak élnie kell és ehhez elsősorban életlehetőségeket kell teremtenie falai között, ami viszont pénzáldozatot követel. Minden, ami a városban évek óta történt és aminek terheit ma a költségvetésben érezzük, abból a kiindulásból, abból az elgondolásból és azzal a célzattal történt, hogy keressük az új életlehetőségeket, az új irányokat, amelyek segítségével ezt a város a Trianon folytán ránkszakadt nyomorúságából kivezethetjük. Esztergom a múltban mint iparos, kereskedő és lateiner város, boldog patriarkális életet ólt — ennek a patináját érezzük ma is — és ezt a megállapodott jólétet lehetővé te?te számára az, hogy nagy mezőgazdasági vidék gócponja volt. Érsekújvár, Léva messze estek, piacuk olcsó volt, — a Kis-Magyaralföldnek Esztergom felé eső része tehát terményeit itt tudta legkönnyebben értékesíteni — annál is inkább, mert azoknak a bányavidék is számottevő fogyasztója volt s amíg ő itt piacot keresett, ugyanakkor piacot teremtett a saját szükségleteire is. Ezért voltak Esztergomban régen olyan tekintélyes, nagysúlyú és nagyvagyonú iparos és kereskedőcsaládok, akiket bátran lehetett patríciuscsaládoknak nevezni. Trianon azonban mindent felborított, a várost elvágta éltető véráramától, gazdasági erőforrásaitól, a túlvidóktől és elzárta megélhetési lehetőségeitől. A most már csak önmagára utalt város gazdasági élete megbénult, az egyes családok most már csak saját készvag>onukra támaszkodhattak, amelyet mikor feléltek, hitelhez kellett folyamodníok. Ez a röviden vázolt folyamata annak az általános gazdasági krízisnek, amely itt ebben a költségvetésben is érezteti nyomasztó hatását. Ám ezeken a bajokon tétlen so pánkodással segíteni nem lehet, és a gyógyulást siránkozással, jajveszékeléssel, egymás bántalmazásával ós okolásával elősegíteni nem fogjuk. Itt egy kell és egy a feladatunk: megteremteni az új életlehetőségeket. Ehhez azonban feltétlenül szükség van az egymás iránti megbecsülésre, megértésre, tiszteletre és szeretetre, és messzemenő áldozatkészségre, hogy egymást támogatva, együttes mánkéval keressük és találjuk meg a kivezető utat. Előttünk van mindjárt két tényező: a város természeti adottságai és a történelmi mult s az Egyház munkájával iit felhalmozott nagy kulturális kincsek. Ezeket kell felhasználnunk és beállítanunk, mint olyan faktorokat, amelyek jelentik azt, amit a régi időkben nem: az effektív jövedelmezőséget és gazdagságot a fürdő- ós iskolaváros viszonylatában. Hogy mit jelent a fürdő- ós kiránduló város és az iskolaváros, azt itt fejtegetnem fölösleges, mert mindannyian tudjuk. Vidéki és más városbeli iskolásgyarmek ma már 1300 nevelkedik iskoláinkban és számuk állandóan emelkedő tendenciát mutat. Ezek a gyermekek — tudjuk mindannyian — pénzt hoznak ide, fogyasztanak, forgalmat jelentenek és a város gazdasági .életébe ilyenformán számottevően belejátszanak. Örömmel állapíthatjuk megy hogy az iskolaváros ma már azon az úton van, amikor nyugodtan elmondhatjuk: ez a megvalósulás l Énnek most már csak fejlődnie, erősödnie, gyarapodnia kell s a város gazda sági életébe csakhamar jelentős felpezsdülést fog hozni. Ugyanez a helyzet a fürdővárost illetőleg is. De nem egy napos kirándulókban, nem vikendezőkben, nem a kirándulóhajókban, —• amelyek tömegesen hozzák a vendégeket — látom az idegenforgalom lehetőségeit (ezek legfeljebb csak propagandát jelentenek) hanem a nyaralókban. Vannak már jónéhányan — és számuk évről-évre gyarapszik — akik szabadságukat és a nyári hónapokat külföld vagy a Balaton helyett

; családostól Esztergomban töltik. És ha az így értelmezett idegenforgalom kiépül, annak nemcsak a város iparos- és kereskedőtársadalma fogja hasznát látni, hanem elsősorban a gazdaközönsóg, amely előtt terményei értékesítésére tág lehetőségek nyílnak. De ezt csak úgy érhetjük el, ha áldozunk, ha befektetünk és megteremtjük az előfeltételeit annak, hogy ezt a város érdemes legyen felkeresni és kultiválni. Ezek a tőkebefektetések éppen ezért kétségtelenül hasznosak és évek multán dúsan fogják meghozni gyümölcsüket. A fejlődésnél, befektetéseknél azonban mértéket kell tartani és számolni a város teherbirókópessógével. A A költségvetésben éppen ezért a legmesszebbmenő takarékosságot tartottuk szem előtt és azon mindenütt a takarékosság elve vonul végig. Természetesen ezt is módjával kell alkalmazni — és talán itt van a legnagyobb óvatosságra szükség — mert a túlságbi vitt takarékosság sokszor ártalmasabb a tékozlásnal és olyan károkat okozhat, amelyeket csak sokszoros áldozatok árán lehet jóvátenni. A képviselőtestület itt is teljesen nyugodt lehet, már csak azért is, mert a, város pénzügyi menete 1928 óta a belügyminiszter úr kiküldöttjének közvetlen ellenőrzése alatt áll: minden újabb városi befektetés — még mielőtt a megvalósulás stádiumába jutna, úgyszólván mindjárt csirájában — a felsőhatósági ellenőrzés retortáján megy keresztül és mielőtt abban bármi is történnék, a miniszteri kiküldött a maga vétóját érvényesítheti. De menjünk tovább és tegyük fel a kérdést: mi volna az, amivel a költségvetésen, a város anyagi helyzetén rövidesen segíteni lehetne ? Két ilyen lehetőséget ismerek és ismerünk mindanyian, hiszen nem először tétetik róluk említés. Az egyik a magas kamatozású függőkölcsönök hosszú lejáratú amortizációs kölcsönre való konvertálása. Ez az, ami a város háztartásába egy csapásra lényeges megkönnyebbülést hozna. Ez azonban — sajnos — sok mindentől függ és rajtunk kívül áll. Függ a világpiac helyzetétől, az általános hitelkérdéstől és attól is, hogy a külföldi tőke mily mértékben áramlik be az országba. Hogy mit jelentene ránk nézve a függőkölcsön konvertálása, annak illusztrálására felhozom, hogy ha nyolcszázalékos annuitással tudnánk egy törlesztéses kölcsönt kapni, ez az összes függőkölcsöneink és a Spayer-kölcsön konvertálása esetén 114—120 ezer pengő ós csak a függőkölcsönök konvertálása esetén circa 80—85 ezer pengő tehercsökkenést, illetőleg megtakarítást jelentene évente a költségvetésben. Mindenesetre megnyugtató és sikerrel bíztató körülmény, hogy lévén ez a kölcsönkérdés úgyszólván azonos a nemzeti érdekekkel és a magyar nemzeti gondolattal, nem állunk minden támasz nélkül: oldalunkon az államhatalom maga, amely segíteni fog a kölcsön megszerzésében. Mert ha a város ezt a kérdést nem tudja megoldani, nemcsak ő sorvad el, hanem rajta és a magyar városokon keresztül a magyar jövendő is. A másik tehertétel, amely alól a város közönsége mentesíthető lenne, a törvényhatósági hozzájárulás, amely a város törvényhatósági jogának visszaszerzésével elesnék. E régi jogunk visszaszerzéséért már évek óta harcolunk. Eddig csak a történelmi tradíciók megvédése és a primási város presztízse volt az, amire hivatkozhattunk, ma már azonban ez a kérdés kinőtt a presztízskérdések keretei közül és pénzügyi problémává fejlődött. A város ugyanis vármegyei hozzájárulás fejében fizet évente 25.870 pengőt, vármegyei útadó fejében 57.122 pengőt, úgyhogy Összesen 103 ezer pengőre kerekedik ai ez az összeg, amelyet azért kell fizetnünk, mert megyei város és nem törvényhatósági város vagyunk. A törvényhatósági jog visszaszerzése a városnak csak megtakarítást jelentene. Ujabb tehertétel alig hárulna ránk, mert a tisztviselők — éppen a törvényhatósággá való átalakulás megkönnyítése céljából — már régebben ugyanazt a javadalmazást kapják, amint ami akkor járna nekik; újabb terhet mindössze or SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törfilI , fcöző. konyha^ és kenyérruha, UA

7

I O^HuHtt *bn>BZ (nagyban és kicsinyben) Háti &£UWUII tegjutányosabban beszerelhető Pelczmann Lászlóná Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi ken, der szövésre elfogadtatik