Esztergom és Vidéke, 1930

1930-08-28 / 67.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 67. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS 28 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A leleplezett Sobieski-emléktábla njabb erős kapcsot jelent a lengyel ós a magyar nép között. Szombaton délben a „Leányfalu" hajó négyszózfőnyi lengyel csoportot hozott Esztergomba. A hajón egy másik csoport is érkezett, a buda­pesti Mária-kongregációk egy küldött­sége, P. Bangha Béla vezetésével. A lengyelek Sobieski emléktábla le­leplezésére érkeztek, míg a Mária kongregációs csoport a lengyeleket kisérték el, de ideérkezésük egyúttal Szent Imre jubileumi hódolat is volt. A zarándokcsoportot nagyobb esz­tergomi közönség várta. A fogadta­táson megjelent a Szent Imre óv esztergomi főbizottsága, élén Nádler István pápai kamarással, Lepold An­tal dr. prelátus kanonok, Számord Ignác c. kanonok és a város nevé­ben Brenner Antal dr. főjegyző. A lengyeleket Kubina csensztoho­vai püspök vezette, akinek kíséreté­ben ott láttuk Kulig krakói prelátust, báró Rostovszkit, a lengyel Mária­kongregációk praesesót, továbbá Bis­ping bárónét ós Kosibovicz S. J. atyát. Hlond Ágoston lengyel herceg­prímás ezt a napot a tábori fiúneve­lőben töltötte, ahol a szaléziánosok köreben kedves órákat töltött el. Czuczor János dr. igazgató szép és lelkes ünneplésben részesítette a bí­borost. A Sobieski emléktábla leleplezése három órakor kezdődött. A Szent István kápolna előtti bástyatér telje­sen megtelt az ünneplőkkel. Az em­léktáblát zöld füzérek és zászlócskák vették körül. Előtte emelvény állott a szónokok részére és félkörben fog­laltak helyet az előkelőségek. Jobb­ról Hlond Ágoston és Serédi Jusz­tián, a bíboros érsekek, továbbá a lengyel vezetők, majd Esztergom egyházi és városi vezetőségei Antóny Béla dr. polgármesterrel. Az ünnepséget Lepold Antal dr. prelátus nyitotta meg beszédével. Sobieski Jánosról szólott, és a pár­kányi csatáról. Beszédében kitűnő és részletes tartalommal emlékezett meg a nap jelentőségéről és mond­hatni beszéde méltó volna megörö kítésre. A közönség mindvégig figye­lemmel hallgatta Lepold Antal dr. prelátust, aki evvel a beszédével különösen elismertette, hogy nem­csak az általános történelem tudós kutatója, hanem Esztergom történe­tének is alapos ismerője. A második szónok Kosibovicz je­zsuita atya volt, aki lengyel beszé­dében méltatta Sobieski Jánost. Mint Lepold Antal dr. Kosibovicz páter is a magyar lengyel kapcsolat ékes bizonyítékait emelte ki. A magyar és a lengyel, ezer éven keresztül szoros rokoni viszonyban eltek és ez a barátság kell, hogy a jövőre is biztosíték legyen. A barátságot a jelen szomorú idők is fentartjak. Ma is, mint mindig a lengyelekkel együtt énekelhetjük és énekeljük a lengyel himnuszt: „Szabad hazánkat oh! add vissza nekünk" A mi hazánkat is megcsonkították. Lengyelország is csonkán áll. A jövő felé csak közös testvériséggel indulhatunk. Antóny Béla dr. polgármester né­hány szóval átvette az emléktáblát és azt egy gyönyörű koszorúval meg­koszorúzta. A turista dalárda lengyel szövegű énekekkel emelte az ünnepséget és amikor ugyancsak lengyelül a len­gyel himnuszt énekelték, a lengyelek lelkesedése tetőfokra hágott. A len­gyel himnuszt bensőségessé tette az, hogy a közönség magyarul énekelt. A lengyelek jóleső és meghatott ér­zéssel látták, hogy nemcsak a fel' nőttek, de a gyerekek is tudják him­nuszukat. A Magyar Himnus eléneklése után Hlond Ágoston hercegprímás ezeket mondotta: Kedves magyarok, bol­dogabb jövendőt! Hatalmas éljen és taps zúgott fel ezekre a meleg sza­vakra. Az ünnepség befejezése a primási palota előtt volt, ahol a hercegprí­más olasz nyelven beszédet intézett a lengyelekhez. A hercegprímás sza­vaira a lengyelek püspöke válaszolt és köszönte meg a szép fogadtatást. A lengyelek Serédi hercegpímás iránt érzett tisztelete közvetlen és szeretetteljes érzésben nyilvánult meg, amennyiben sorba kézcsókra járultak. Valaki a lengyelek közül elragadta tásban megcsókolta a bíboros főpász­tor gyűrűjót és erre egymásután mentek kézcsókra a férfiak is meg az asszonyok is. Ez nem hivatalos vagy szokásos hódolat volt, hanem őszinte szeretet. A zarándokok 6 órakor távoztak Esztergomból. * Az ünnepségről filmfelvételek ké­szültek és nemcsak az emléktábla­leleplezésnnek lefolyását vették fel, hanem a bástyáról Párkány látképét is. Esztergomtáborban, ahol a szalé­ziánusok működnek. Riport a lengyel hercegprímás látogatása alkalmából. Az ebédlő. Minthogy a konvhához értünk, szi­ves vendéglátással betessékel az igaz­gató az ebédlőbe, ahol Ízletes virsli és jó bor várt reánk. Étvággyal el­fogyasztottuk, és hálás köszönettel adóztunk a kellemes figyelemért az igazgatónak Tartsa meg az Isten a jó szokását I Ismét a főépületnél. Felüdülte n mentünk vissza a fő­bejárathoz. Az országútra néző épü­letrész jobb szárnyában lakik a pre­fektus, van egy társalgó, majd a tanulmányi felügyelő szobája és a tartományfőnök lakása következik. A tartományfőnök nagyon szeret itt tartózkodni. Jelenleg Plywaczy Sza­niszló kormányozza a magyar rend­tartományt, akiben már azért is, mert Lengyelország szülötte, őszinte együtt­érzŐ testvért tisztelhe'ünk. Egyszerű modorú, simán előzékeny magatar­tású, e mellett a szalézi szerzetese­ket jellemző : vig és kedélyes társalgó, akit senki sem gáncsol, akit mindenki szeret, és aki minden embertársát csak szeretni tudja. Elemi iskola. A katonai gyakorlótábor felé eső épületrészen hálók vannak, s tanuló­terem foglal helyet. A honvédgya­korlótábor területéből 3 kat. hold 575 négyszögöl területet vett még igénybe a nevelőintézet. Az oroszok­tól készített akácsoros uton jutnak a környék iskolásai a hátul levő róm. kat. vegyes részbenosztott hat osz­tályú elemi iskolához, amelyben 3 kalocsai irgalma ?nővér tanit 140 ta nulót, akik közül 35—40 gyermek bejáró. Az elemi iskola 1925. évben nyilt meg. Egyéb épületrészek. A nevelőintézet hátsó udvarrészé­ben varrodát, tanulószobát, lakásokat és ebédlőt találunk. Ezek északfelé nyiló ablakai jókarban tartott konyha­kertre néznek. Az országútnak eső részen külön épületben betegszobák nyertek elhelyezést. Az udvar keleti ré­szén az irgalmasnővérek tiszta lakó­házát szemlélhetjük, amely 16 kalocsai nővér otthona. Iparostanoncok. Akáclombos oroszoképitette úton túl műhelyhez jutunk. Műhely I . . . Hogyan ? A szaléziak iparostanoncok­kal is vesződnek, ahol csak lehet. Egyik főhivatásúk az iparostanoncok lelki és szellemi gondozása. Don Bosco szellemében kiragadják őket bármilyen sanyarú vagy elhagyatott sorsból, és művelt, vallásos iparo­sokká nevelik. Ezek részére szalézi oratóriumok alakultak. Megfelelő szak­mák mestereinek oktatóvezetése és szalézi felügyelete mellett az iparos­tanoncok különféle ipart tanulnak a fiúnevelő otthonban. Egyelőre aszta­los., szabó és cipész-szakmában 60 szerződött tanoncot részesítenek gya­korlati kiképzésben. Számukra róm. kat, iparostanonciskolát is nyitottak 1922 ben. Éppen e vezérlő hivatásuk: az iparostanoncok kiképzése és ok­tatása miatt részesitik Szent Józsefet, az iparosok védőszentjét, kiváló tisz­teletben szalézi intézetek. A műhely­hez csatlakoznak a hálóhelyiségek, utánuk gyakorlótér, fürdő, mosó­konyha és melegágyakkal virágoskert húzódik, végül a róm. kat. polgári fiúiskola épülete ötlik szemünkbe. Polgári fiúiskola. A polgári fiúiskola 1922-ben nyil­vános jogú állami, 1925-től róm. kat. jellegű. Négy osztálya van, ebből egy kettő mindig párhuzamos. Nyilvá­nos növendékeinek száma : 230—250. Ezekből 90—100 bejáró, a többi bennlakó. A beutaltakért az igazság ügyi minisztérium fizet. A polgári iskolában 3 szalézi pap, 1 kalocsai irgalmasnővér, 4 világi tanár, 1 óra­adó testnevelő és 1 világi óraadó tanító tanit az igazgató vezetése mellett. Hazafias társulatok. Ezen intézet kebelében levente­egyesület, 30 tagú fúvószenekar, Mária-kongregáció, szivgárda, Szent József társulat működik nemes buz­galommal. íme, milyen szépen ölelkezik a vallásos lélek a hazafiasán kiművelt szív magasztos érzésével a szerény külsők közt működő nagykeretű szalézi intézetben ! Ebből a sokoldalú nevelő munká­ból azt a következtetést vonhatjuk, hogy az esztergomitábori szalézi fiú­nevelő fontos hivatást teljesít a ma­gyar ifjúság művelődése és vallás­erkölcsös nevelése terén. Ezért megérdemli nemcsak az egyházi, ha ­nem a világi elöljárók és a lakosság részéről a legteljesebb jóindulatot és támogatást. Kövessük a példát. Eléggé nem dicsérhető tett volt Esztergom szab. kir. megyei város­tól, amikor 25 hold legelőterületet adott el 600 P-ős méltányos árért a szalézi intézet művelődése céljaira, amely szép jóindulatot 1930. augusz­tus 12 én a vármegyei törvényható­sági bizottság közgyűlése a szalézi rend Esztergom területén tapasztalt érdemeire való tekintettel fellebbezés dacára jóváhagyott. Bár több áldo­zatot hozhatna a sok sebből vérző város a szalézi fiúnevelőért, ahol csendes elvonultságban a jövő nem­zedék nevelése érdekében fárasztó munka folyik, amely mint mindennél értékesebb teljesítmény, anyagilag fel sem értékelhető, tehát teljes tá­mogatást érdemel. Letelepítés. — Ej, nem hittem volna, hogy ennyit lássak, ós megtudjak — szólt a ve­lem jött útitárs csodálkozását kife­jezően. — Még többet is megtudunk l — súgtam neki. Boldogult dr. Csernoch János bí­bornok, herceg-prímás nem hiába karolta fel a szaléziakat, akiket az olaszországi Cavaglia nevű helyiség­ben működött magyar intézetből te­lepített le a világháború előtt 1913­ban hazai földön. Első helyük Péli­SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül - . kőző. konyha- és kenyérruha házi szövött legjutányosabban beszerezhető j Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz, (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik

Next

/
Oldalképek
Tartalom