Esztergom és Vidéke, 1930

1930-07-20 / 57.szám

Fejleszteni a vidéket. Természettudományos igazság, hogy a szervezet egyetlen részének sem szabad az egészséges testben túlfejlődnie a többi részek rovására. A történelmi Magyarország büszke lelkesedéssel építette ki az „ország szivét", Budapestet, hogy a magyar névhez és kultúrához méltó empóriummá legyen. Helyes volt s szükséges is volt, mint ahogy most helyes és szükséges a vidéki centrumok kiépítése. A régi kettős monarchia perspektívájában alig vette észre a magyar társadalom, hogy a fejlődés egyoldalú irányban halad. Az összeomlás és az újjáépítés roppant erőfeszítésének ideje azonban felfödte az ország szerkezetében mutatkozó nagy bajokat. Rádöbbent a kormány, a törvényhozás, a sajtó arra az igazságra, hogy erkölcsi, kulturális, politikai okok követelik a vidék fejlesztését és sürgető feladat, hogy megteremtsük az erők egyensúlyát jelentő centrumokat. Nyugateurópa haladó nagy államai nem egyetlen várost s nem egyetlen helyen összehalmozódot erőt jelentenek. Anglia, Franciaország, Németország, történetében rendkívül tanulságos az a törvényszerűség, hogy a vidéki centrumokból az erők egyenletes megosztása, a nemzeti gondolat öntudatának megerősödése, a gazdasági élet egészséges kialakulása következik. Magyarország nyugateurópai jellegét bizonyítja a balkáni szomszédok fölött, hogy ma már Budapesten kivül európai értelemben vett városunk Szeged, Pécs, Debrecen s túl ezeken az egyetemi városokon, az egyes vidékének is jelentős erőt képviselő városunk van. Mi azonban nemcsak a városokra, hanem általában a magyar vidékre gondolunk, amikor Bethlen István gróf debreceni beszédének a vidék jelentőségét hangsúlyozó kijelentésére utalunk. Ahogy csak egészséges testben lehet ép lélek, úgy csak az egyenletesen fejlődött ország eleven kulturéletében, gazdasági kialakulásában lehet egészséges nemzeti élet. Kezdve a tanyavilágtól a vidéki centrumokig, egyformán jelentős része falu és város a nemzet szervezetének. Az „ország szive" sem doboghat hibátlanul, ha nem egyenletes a vérkeringés megoszlása a testben, ha láz emészti az egyes tagokat s ha oda sem hederitenénk a tétlen tespedésben való elernyedés betegségének. Igaza volt a miniszterelnöknek, aki a közvetlen tapasztalat és a sikeres cselekedet magaslatáról hirdette, hogy szükséges a vidék támogatása és fejlesztése. Az egyetemi város épugy európai szükségesség Magyarországon, mint a fejlett tanyavilág. A megoszlott kultúra, az egyetem a városban, az elemi iskola a faluban, a klinika a centrumban és a patika a ta nyán előfeltétele az ország belső egyensúlyának, a nem zeti öntudat, a polgári gondolat megszilárdulásának s a szociális igazság megvalósulásának. A vidéki centrumokban megerősödött magyarság fejlődik ki ennek a jövendőnek a javára melynek minden részében egyenlő erő, egyenlő vitalitás van. El sem képzelhetünk kereskedelmi, gyáripari, kisipari fejlődést szervesebb, átgondolt decentralizáció nélkül. Erre szükség van. Nemzeti ideáljaink és nagy célkitűzéseink igazolják Bethlen István gróf debreceni kijelentését: fejleszteni a vidéket, mert számunkra jövendő csak az egészséges magyar élet kialakulásában van. —i —y. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtmmm Újra előtérbe nyomult a budapest-visegrádesztergomi villamosvasút megépítése. Az „Esztergom és Vidéke" már többször foglalkozott sürgetőleg a budapest—Visegrád—esztergomi villamosvasút kiépítésével, amely nagyon Komoly terv, de idáig a rossz viszonyok folytán megvalósulásra sor nem kerülhetett. Most érdekes szakvélemény jelent meg Bicskei Jenő a HÉV műszaki főtanácsosától, aki ezeket írja: A napilapok közgazdasági rovatának hasábjain néha felvetődik az eszme, hogy egyedül kivezető út ebből a pénzügyi és gazdasági kátyúból az építkezések megkezdése. Legtöbbször az építkezések alatt a fővárosi bérházak építésére gondolnak, pedig, ha ehhez bármily nagy mértékben fognának is hozzá, — mindig a magántőke vállalkozására gondolva, mert ez nem állami feladat, — akkor is csak igen kis rész volna foglalkoztatva a munkanélkülieknek — iparos elem, — pedig ma már talán súlyosabb és a közönség szempontjából veszélyesebb a vidéki nincstelen földmunkásoknak létkérdése mint a városi munkásoké. De ettől a ma égető kérdéstől is, eltekintve Szentendrétől északra a Duna jobbpartján és a termékeny szentendrei szigeten fekvő, nagy lakósszámú községek és nyaralóhelyek, amint a dunai hajózás megszűnik, el vannak vágva attól, hogy a fővárossal közlekedhessenek. Leányfalun, ezen a fővárosi művészek kolóniáján megszűnik minden élet, mihelyt a hajók bevonulnak a téli kikötőbe. Tahi és Dunabogdány szorgalmas és gazdag, magyar érzésű, de ma még talán éppen a vasút hiánya miatt, sváb nyelvű lakossága, kénytelen megszüntetni minden kereskedelmi összeköttetést, mert nincs vasútja. Nem is beszélek arról, hogy a dunabogdányi kőbányák termekeiket nem tudják kellően értékesíteni, mert a Dunán kénytelenek leszállítani és aztán rakják át kétszeres munkával, sokszoros költséggel, a vasútra, ahelyett, hogy közvetlenül vasúti kocsiba rakva, szállítanák el a követ, felhasználási helyére. Visegrád, ahová kora tavasztól késő őszig zsúfolt hajók szállítják a természeti szépségekben gyönyörködni vágyó utasokat, a nyaralók őszi bevonulásával kihalttá lesz, mert nincs vasútja. Pedig a vasút részére szükséges földmunka nagyrészt készen van épúgy, mint a gödöllő—aszódi ós nagytétény—érdi vasútnál; itt is ezen a nehéz terepen 23 kilométer hosszban, kevés híján elkészítették 1920—21 ben a földmunkát, készen vannak a nehezebb műtárgyak, teljesen lebonyolittatott a kisajátítás és arra még sincs vállalkozás, hogy a síneket lefektessék és akár gőzüzemmel is, ezt a vonalat Uzembehelyezzék. Ez nem gyámoltalanság, ez nem tőkehiány, itt valami más, a Pató Pál-ság bacilusai a kórokozók. Ezt itt elmondhatom, hiszen a beteg ágya körül magyar orvosok ülnek tanácsot, akinek minden szivedobbanása, minden gondolata arra irányul, hogy ebből a nagy letargiából felébredjünk. Eddig csak a Szentendre—visegrádi vasutat tervezték és csak Visegrádig építették meg szükségmunkaként a földmunkát is, pedig hacsak egy kicsit előre gondolunk is — és vasútépítésnél szükséges ez a provendentia — lehetetlen figyelmen kivül hagyni, hogy ez a vonal csak akkor teljesítene igazán nemzeti és áldásos közgazdasági hivatást, ha egész Esztergomig, az esztergom környéki szénvidékig kiépülne. Olyan nagy ipari gócpont mint a magyar főváros csak akkor tud hivatásának méltóképpen megfelelni, ha a nagy körzetű ipar tekintetében nem fejlett, de a mezőgazdasági és állati nyers cikkek termelésében sokat nyújtó vidék anyagát fel tudja dolgozni. Nálunk még Nagymagyarországon sem, — de különösen mióta elrabolták tőlünk Északmagyarország és Erdély iparilag fejlettebb vidékét, — a megmaradt Nagyalföldön és a Dunántúl vidékén sehol sincs ipari központunk. A legtöbb gyár, az igazán teljesitőképes ós a külföldi viszonylatban számottevő malom, — mert a vidéki malmok mind csak a helyi szükséglet kielégítését szolgálják, — továbbá a nagyüzemű szesz- és sörgyárak, a nagy teljesítőképességű áramtermelő telepek, mind a fővárosban helyezkedtek el. Éz a körülmény lehet — és szembetűnő joggal lehet nemzetgazdasági szempontból kifogásolható és célszerűtlen, de ilyen adottságokat rövid időn belül megváltoztatni nem lehet és nem is volna okos dolog. Igy ebből az adottságból természetszerűen következik, hogy az ipari termelés egyik legelsőrangú tényezője a magyar szén, igen kis százalék leszámításával, a fővárosban nyer elhelyezést. Csonka Magyarországnak pedig egyetlen számottevő szén telepe — a Salgótarján vidékét leszámítva — az Esztergom vidéki szénbányatelep. Elsőrangú érdeke tehát nemcsak a fővárosnak, hanem közvetve az egész ország közgazdasági életének, hogy ez a szénvidék minél könnyebben megközelíthető és minél jobban kihasználható legyen. Ezért van szükség arra, hogy az esztergomvidéki szénbányatelepek termékeit ne egy, az állami gazdálkodás keretében álló vasúti adminisztráció, hanem egy mozgékony és az ipari és kereskedelmi életnek megfelelő iparvágányok közvetítésével, a gyárak és malmok igényeihez jobban alkalmazkodni tudó közlekedési szerv szállítsa a hajtőerő éltető elemét, a szenet, felhasználási helyére. Ez az egyik szempont, amely ennek a vasútnak megépítését követeli. A másik pedig, amely lényegében ép oly fontos, mint az első és amely a pénzügyi hasznosság kérdését is, háttérbe szorítja, az a hazafias és kissé messzebb néző politikai előrelátás szempoatja, mely azt követeli, hogy Esztergom városát ezt a — ma még határmenti — nagy magyar egyházi várost közelebb hozzuk a Közlekedési eszközök távolságokat legyőző erejével a fővároshoz. Kell, hogy akkorra, amikor m- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül. . közó, konyha- és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlóná legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatni ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 57. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP vlegjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. _aptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 VASÁRNAP, JÚLIUS 20 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér