Esztergom és Vidéke, 1929

1929-08-11 / 60.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és f elelős szerkesztő; LAISZKY KÁZMÉR. Egyenlő elbánást követelünk a Társa- t^S dalombiztosító építkezóseinél. Építsenek vidéken is családi házakat a befolyt pénzekből. Dréhr Imre dr. népjóléti ál­lamtitkár mintegy 5 hónappal ezelőtt nagyszabású előadásban számolt be azokról a tervekről amelyekkel a népjóléti minisz­térium a Társadalombiztosító­hoz befolyó öregségi biztosí­tási járulékokat gyümölcsöztetni akarja. Az államtitkár számí­tásai szerint 1929. évben 33—34 millió pengőt kitevő összeget rónak ki öregségi biztosítási já­rulék cimén a munkaadókra. Ebből a hatalmas tételből 28 millió pengőnek a tényleges befizetésére számít a népjóléti 'minisztérium. Ezt a 28 millió gyümölcsöztetni akarják. Drehr Imre dr.. államtitkár szerint, mihelyt 1 millió pengő össze­gyűl ezekből a járulékpenzek­ből, nyomban visszavezetik a gazdasági élet vérkeringésebe. A visszavezetésnek a gazdasági életből felénk áradó tőkék gaz­dasági befektetésének pedig leg­biztosabb és mind szociális, mind gazdasági szempontokból legelőnyössebb módja: „Építeni és újra csak építeni!" — hir­dette a tavasszal a népjóléti államtitkár. „Harmincegyné­hán iparágat foglalkoztatunk az építkezéssel, munkaalkalmakat teremtünk, felpezsdítjük az ipari életet. Az évi 25 millió öreg­ségi tartalékalapból évente 7 és fél millió pengőt tudunk köz­vetlenül építésre fordítani, tehát lakóház ingatlanokba befektetni. A Társadalombiztosító Intézet­ben a magyar gazdasági élet 1929. évtől kezdve tehát nem­csak egy nagyarányú szociális intézményt lásson, hanem tőke­erős gazdasági faktort, amely­nek magatartása és megmoz­dulása mindig jelentőségteljes lesz a pénzpiacon." Ilyenképpen nyilatkozott 5 hónappal ezelőtt a népjólét 'államtitkára. A nyilatkozatában ismertetett tervek egyrésze mos­tanában lépett a megvalósulás stádiumába. A Társadalombiz­tosító nagyarányú lakásépítke­zéseket kezdett Albertfalván. Tizenhárom millió pengő költ­séggel 680 családi házat kez­denek építeni. Ezekben a házak­ban majd a Társadalombiztosító tagjai kapnak lakást. Kedvez­ményes lakbért fizetnek és bizo­nyos összegű törlesztés mellett 35 év mulVa megszerezhetik a ház tulajdonjogát is. Amíg azonban ezek az épít­kezések a fővárosi lakásínség enyhítése és egészségi szempon­tokból, továbbá a fővárosi ipari életre nézve anyagilag is na­gyon előnyösek lesznek, addig vidéki vonatkozásban semmi­féle kihatásuk nem lesz. A vidéki munkaadótól és vidéki alkalmazottól is irgalmatlanul behajtják a kivetett járulékokat, ezzel szemben a vidéki tag nem kap lakást, a vidéki munkaadó nem látja hasznát a Dréhr államtitkár által oly szépen ecse­telt pénzvisszaömlesztő prog­rammnak. Pedig a vidéki biz­tosított és a vidéki munkaadó éppen olyan mértékben jogo­sított arra, hogy a fenti akció előnyeiből részesedjék. Lehe­tetlen és igazságtalan dolog, hogy a vidékiek által keserve­sen befizetett járulékpénzekből csak Budapesten épjtsen a Tár­sadalombiztosító. Éppen ezért úgy a munkaadók, mint a biz­tosított alkalmazottak fogjanak össze és egységes erővel köve­teljék, hogy vidéken is építsen családi házakat a Társadalom­biztosító. Vidéken is van éppen eléggé nagy lakásínség; és vi­déken is van munkaadó elég, aki megrendelés hijján csak redukált üzemmel dolgozhatik, vagy egyáltalában sehogysem. Igazságtalan az a rendszer, amelyik a vidéket csak arra tartja jónak, hogy a vidékiek zsebét kiürítse, de arra már nem partja jogosultnak, hogy hogy kétféle rendű polgára van ennek a szegény hazának. Az elsőrendű az fővárosi, a vidéki polgár azonban csak másod­rendű. Ilyen megkülönböztetést éppen a népjóléti miniszternek nem szabad tenni, mint aho­gyan másnak sem. Tessék tehát a vidékiek javára is az egyenlő elbánás elvét alkalmazni, amit nekünk követelni elsőrendű ér­dekünk és kötelességünk. Pánszláv agitátorok lázítanak hazánkban. A miskolci Magyar Jövő nem- J erkölcsileg teljesen magára hagyatva régiben különös nemzetiségi ügyre vívja kétségbeesett élethalál harcát, hívta fel a közfigyelmet. Feltűnést nálunk pánszláv agitátorok gyujto­keltő tudósításban számolt be arról, hogy Nyíregyházán ós környékén a tót anyanyelvű iskolásgyermekek nyiltan megtagadták a magyar Him­nusz éneklését, illetőleg úgy éne kelték, hogy: „Isten áldd meg a tótot . . ." s amikor emiatt a tanító kérdőre vonta őket, azt felelték ön­telt bátorsággal: „ Az apánk otthon megparancsolta, hogy nekünk nem szabad énekelni Isten áldd meg a magyart, mert mi tótok vagyunk..." Más helyen hasonlóan megcörtént, hogy serdült legények vonakodtak a Himnuszt énekelni, ugyanazzal az indokolással, hogy ők tótoknak érzik magukat. Ezzel a pánszláv öntudat tal torkolták le az egyik szabolcsi faluban a tirpák gazdák az egyik vezető magyar urat, aki barátságo­san megkérdezte tőlük, miért nem beszélnek magyarul, hiszen Magyar­országon vannak ? — Minek nekünk magyarul beszélni? — Válaszolták. — Nem vagyunk mink magyarok, ha­nem,tótok. Lesz még tán ez tótország! Ezek a nyugtalanító tünetek azóta fokozott figyelemre késztetik a sza­bolcsi hatóságokat a láthatatlan ke­zek által mozgatott pánszláv agitá­cióval szemben, amely olyan helyen akarja megtámadni a magyarság életerejét, ahol a legkevésbbé vár­ható. Hiszen a nyírségi tirpákok, bár szeretnek ősi anyanyelvükön beszélni és a világért ki nem cserélnék öreg tót bibliájukat és énekeskönyvüket, mégis, évtizedek óta büszkén val­lottak — mindeddig — magyarok­nak magokat. A magyar földnek valóban olyan varázsos felszívó és átalakító ereje van, hogy ma már szinte oktalanság Szabolcsban tót­lakta területről beszélni. Hogy ma mégis ilyen megdöbbentő szembe­szállást tanúsítanak a szabolcsi tir­pákok a magyarsággal szemben, nem lehet más oka, minthogy való­ban cseh ágensek ütöttek itt tanyát és veszedelmes aknamunkát kezdtek a magyarság ellen, hogy megvaló­sítsák Hanus Kuffner cseh iró álmát, aki éppen Nyíregyházát jelölte ki a keleti cseh határ űrállomásának. Ugyanakkor, amikor az elszakí­tott magyarság teljesen védtelenül, a magyar kormány által anyagilag és Magaslati gyógyhelyet akarnak építeni Dobogókőn. Mintegy két éve az hírlett, hogy egy osztrák cég engedélyt kért drótkötél­pálya építésére fel Dobogókőre. Ab­ban az időben a közigazgatási be­járás meg is történt, de a sodrony­kötélpálya nem épült meg. Legújabban a fővárosi lapokban azt olvassuk, hogy egy hamburgi cég magaslati gyógyhelyet akar lé­tesíteni Dobogókő 700 méter magas platóján. Az illető cég semmiféle hozzájá­rulást nem venne igénybe az állam­tól. Teljesen saját anyagi erejéből építene egy nagyszabású szállodát, megfelelő egészségügyi berendezé­sekkel. Pilisszentkeresztről sodrony­kötélpályát ós Po mázról szárny vas­utat építene a szentendrei vasúthoz. A lapok híradása szerint már össze is vásárolta az illető cég a plató parcelláinak legnagyobb részét. Érdekes, hogy a cég megbízásá­ból idegen szakemberek bejárták a Pilis-hegységet és Budapest hegyes környékét és így ötlött szemükbe Dobogókő. Kár, hogy Esztergomba nem jutottak el ós nem ismerték meg Vaskaput, melynek fensíkja ha­sonló célra kiválóan alkalmas volna ós aránytalanul kisebb befektetést igényelne. gátnak Szabolcsbon és — állítólag — cseh kormánymegbízottak jár­ják a Pilis hegyvidéki tót falvakat, hogy személyesen győződjenek meg a tót „kisebbség" jogainak épség­bentartásáról. Figyelemreméltó jelenség nálunk is az, hogy újabb időben sváb és tót cselédlányaink feltűnő előszere­tettel használják anyanyelvüket az utcán. Soha annyi nemet és tót be­szédet nem hallottunk, mint mostan­ság. Nem lehetetlen, hogy bűnös kezek munkájára vezethető vissza ez a feltűnő jelenség. Mindenesetre éber figyelemmel kell kisérnünk ezt a megmozdulást s minden tényező összefogásával, kitartó felvilágosító munkával keli megakadályoznunk a nemzetrontó bujtogatást. or SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, tőrül- r% r rí Esztergom, Széchenyi-tér • , • . köző, konyha- és kenyérruha, KPíf^lllíl Hü I áQ7lfli1£Íi 16. sz. (Saját ház.) Tele­nQTI CTÄl/JÜT abrosz (nagyban és kicsinyben) • VlU&l Ildi III L.GLO£IUi l&l fonszám 135. Házi ken­IllULI d£UVUlL legjutányosabban beszerezhető der szövésre elfogadtatik

Next

/
Oldalképek
Tartalom