Esztergom és Vidéke, 1929
1929-07-28 / 56.szám
A trianoni határon végig. Irja: VÉCS OTTÓ. VII. Beszél a történelem. — Merre visz az út Sarródra, urambátyám? — Ammarra e! Dehiszen magam is odatartok. Nincs messze, egy pipaszívásra legföllebb. — Ejnye nó, de ismerős, urambátyám. — Lehet, sok felé megfordulok. Fenc-nek hívnak. A magyar úgy mondja a nevét, mintha acélt pengetne. A szeme fekete, a homloka széles, álla, arca csontos. .. . Lovasok száguldanak a szittya pusztákon. Besenyők. A Fencek. — Jó multkorában itt volt egy festő, aki képeket fest. Azt mondta, hogy le akar pingálni. Nem tudom, mi szép van rajtam, dehát az illenféle embereknek furcsa szokásuk van. Hát lepingált. — Igazán Fencnek hívják? — Senki másnak. Vagyunk ám többen. Egyrokon az nép az egész falu. Besenyők. — Sarródon? — Ott. De az ökörnyomon túl is vagyunk valahányan. — ökörnyom? — fiát! Hogyan mondjam máskép. A határon túl, Burgelángba. — Merre felé? — Pecsenyéden, Lajtaszentmiklóson, Sércen meg több helyen. Aztán Rábapordányban és Felsőpulyán is. Az Őrvidéken Vasmegyében is színmagyar a nép. — Milyen világ van odaát? — A multkorában itt volt a sógorom Szentmiklósról, azt mondja, hogy nem jó. A szocialisták vagy mi fenék, folyton csinálnak bajt. Most is, hogy megkezdték az aratást, munkásokat akartak fogadni, azok meg avval álltak elő, hogy ők csak reggel 6-tól este 6-ig dolgoznak.. Hogy szoruljon beléjük a vörös tudomány. Ki hallott már olyat, hogy földmíves nép 6-tól 6-ig dolgozik. De még ez se elég. Az adóval is nyomorgatják az odavalókat. Még ha rendes adó volna, hagyján, de azt a munkanélkülieknek fizetik. Ha már baj van a dologtalanokkal, akkor legalább világostól sötétig dolgozzanak, hogy valamit juttatnának nékik. Ez is csak olyan német huncutság. Majd csak lesz egyszer máskép is. Sarrod, Rábap%rdány, Pecsenyéd, Lajtaszentmiklós, Sérc és a többi besenyőközség előőrsként él a határon innen és túl. Erős tölgyek maradnak tovább is, mert ha ezer esztendő nem tudta őket elsöpörni a nyugati végekről, az ökörnyom hogy állíthat közéjük válaszfalat? Sopron alatt Kópháza, Nagycenk felé fordul a határ. Nagycenk. Csöndesen, Széchenyi István gróf pihen itt. A temetőben áll sírkápolnája. Az oltár mellett lépcső vezet le a kriptába. — Poros a gallérja — szól a szolga. A szemében látszik: így nem lehet lemenni. Le kell rázni a port, de — azzal Trianon pora marad kívül. A lépcső fölött irás: Voltunk mint ti, lesztek mint mi, por és hamu. A szolga gyertyát gyújt. Ezüst koszorúk, szalagok, márvány tábla és mögötte ... por és hamu. Vonat dübörgése hallatszik. A sopron—kőszegi vonat, Trianon zakatol a kerekek kattogásában. A vonat magyar földön nem mehet Kőszegig. Jó darabon osztrák területen jár. A nagycenki templom előtt Széchenyi szobra. Magyarország nem volt, hanem lesz — hirdeti ércben ... Csonkamagyarország határán. Gyülevíz községnél a Repce siet árnyas fák alatt. Csobog, lobog, mint amikor kis libák találtak anyjukra. Most lépte át a határt. Merre vezet tovább az út ? „Út lezárva" — jelzi a fatábla itt is, ott is. Pedig az utak Sopron felé vezetnek. Gyülevíz és Locsmánd között kis kőhíd áll. Balról, a kőfal közepén fehér oszlop. Mindkét oldalán magyar katona ül, rákönyökölnek a határkőre. Pár lépésre egy ember kaszál. De a földsávot csak félig kaszálja le. Aztán igazolvánnyal jelentkezik és lekaszálja a másik részét is Mély erdők jönnek, vadgalamb búg. A halmokból lassan hegyek lesznek. A völgyekben apró falvak, szebbnél-szebb templomok. A visi templom mellett temető. Balról, egy ágyúgolyós sírkő alatt 48-as honvédhadnagy alussza örök álmát. Trianoni temetőben nyugszik a visi hős, idelátszik a határ. A határnak ezen a részén nemcsak a megcsonkítás miatt panaszkodik a nép, hanem a közlekedés miatt is. Ha a rendes országúton mehetnének, akkor Sopronig 26 km a távolság. A határ miatt azonban 40—50 km kerülőt kell megtenniök. Horvátországban mintha a hegy, a virágos völgy, a sűrű erdő és a dombon álló szép templom akarná feledtetni a határszél komorságát. Gyönyörű vidék látszik Kőszegig. Kőszeg. A legnyugatibb határváros. És a legmegnyomorítottabb is. A város régi nagysága, mesélő falak, fák, zeg-zugos utcák, kultúrájának emlékei, az itt porladozó nagyjaink földi maradványai, az itt tanácskozó kurucok szelleme, a vár hőseinek örök példája, a nyugatmagyarországi harcokban résztvett ifjak, a Trianon által legjobban sújtottak égbekiáltanak: Igazságot! Jurisich Miklós vára. Egy lap a történelemből szakadtán. Valami különös hangulat mindenfelé. Látjuk az embereket, a kocsikat, az autókat, halljuk a beszélgetéseket, a harangozást, a járást-menést és mégis olyan nagy a csönd. Csak a régi kövekben van élet, erő, szó. Itt egy falbafúródott ágyúgolyóban, ott egy résben, amott egy irásos kőlapban. Aztán a vár körül a kiszáradt Gyöngyösmederben. A várkertben kis lánykák játszanak, a padokon nénikék kötögetnek. A megmaradt két torony keményen nyújtózkodik az ég felé. Mintha más világot keresnének. Vád merevedik bennök. A vár hosszú időn keresztül — mint a többi magyar vár — a nyugatot védte. Bécset is. Orvság volt a fizettség hálátlanság, rútság. A három testvérvár Rohonc, Léka és Kirschlag elveszett. Kőszeg magára maradt, a két torony hiába tekint szét. .. Eszelősen fut itt is a határ. Hegy hosszában, szélességében, völgyön át, árok, erdő mellett és keresztül, jobba-balra osztogatva a megnyomorítást. Az Irottkő felerészben maradt meg. Egy négy kilométeres szakaszon közös út vezet fel a kilátóhoz. Az épület is a hegy sorsára jutott. Egyik fele az osztrákoké, másik fele a magyaroké. Az egész vidék nyög a megcsonkítástól. Kőszeget és a körülötte lévő községeket belelökték egy katlanba. Csak egy szabad út maradt. Szombathely. De így is nehéz a közlekedés. Vannak községek, amelyek egymás között is csak nagynehezen tudnak érintkezni. Szentpéterfa magyar község lakói például, ha velük szemben lévő Pornóapáti magyar községbe akarnak menni, osztrák területen keresztül érhetnek oda. Szombathely gócpontként gyűjti maga köré a megmaradt községeket. Amit enyhíteni tud, enyhít, de a régi időket vissza nem adhatja. Ha beljebb is esik Szombathely, az emberek panasza mégis nagy: ez az élet úgysem élet, különb annál a halál is. Szombathely és Sopron Nyugatmagyarország elvesztésében két kesergő kurucváros. A felkelő harcok idején Sopron és Szombathely a maguk községeivel és lelkes harcosaival, az elcsatolás ellen a végsőkig küzdött. Nyugatmagyarország elveszett és a hősies harc, ha nem is többet, de népszavazást mégis eredményezett. Sopron a mienk maradt. Délebb Ják község esik útba a határon. A jáki templom. 1200 év óta őrködik árpádkori köveivel. .. Magasan néz körül két tornyával a dombról, keresi az elveszett juhokat 700 esztendő idejéből. BSE lövő vasárnap lesz a 26-osok ezredünnepélye. Esztergomnak volt háziezrede, a cs. és kir. 26-ik gyalogezred, a bajtársias érzés ápolására az évenkint megtartani szokott ezredünnepélyét ezidén augusztus hó 4-én, vasárnap tartja meg, s ez alkalomból az ünnepélyrendező-bizottság az alábbi felhívással fordul a volt bajtársakhoz: A régi 26-os bajtársakhoz! Tudomástokra hozzuk Kedves Bajtársak, hogy ezredünnepélyünket ezidén augusztus 4-ére, vasárnapra tűztük ki. Amint az ünnepség megtervezéséből látni fogjátok, most a magas kegy és szerencsés helyzetünk lehetővé tette azt, hogy a tavalyihoz hasonló módon ünnepelhessük meg a sok megpróbáltatást átélt vitéz Ezred, a porladó hősök, az elesett hős bajtársak emlékezetét és ezekkel mindenekfelett a Magyar Haza dicsőségét. Forró hála és köszönet annak a fennkölt lelkű férfiúnak, aki ezt lehetővé tette. Az ünnepély terve a következő: D. e. fél 10 órakor: Ő Eminenciája, dr. Serédi Jusztinián bibornok, esztergomi érsek úr, Magyarország hercegprímása a vizivárosi plébániatemplomban csendes szentmisét mond nekünk Magyarország dicsőségére, amelyben kegyes lesz megemlékezni vitéz halálukban elesett bajtársainkról, elhunyt ezredtársainkról, sőt az élő és különösen ezen az ünnepen kegyelettel eltelt szivű régi huszonhatosokról is. Első kötelességünk ezen a napon mindenekelőtt Istenhez fordulni, amint azt a harctereken is mindig megtettétek. Eminenciás főpásztorunk a mise alatt kegyes lesz megáldoztatni minket, azért is végezzétek el már az előző napon saját templomotokban a szent gyónást mindannyian, akik ezt vallásuk szerint megtehetik, hogy ezzel a társas szentáldozással és égő hittel bizonyságát szolgáltassuk az Úr iránti hűségünknek és hálánknak és ajánljuk fel buzgólkodásunkat azon drága bajtársaink lelkiüdvéért, akik után a Gondviselés rendelkezése szerint mi is elkövetkezünk. Eminenciás főpásztorunknak szent miséjénél két ezredbeli törzstiszt fogja az oltári szolgálatot ellátni és egy öreg huszonhatos fogja a szentáldozás előtt a Confiteort mindnyájunk nevében hangosan elmondani. Szentmise alatt az ezred háborús tábori lelkésze fog mondani egy rövid szentbeszédet. Délelőtt 11 órakor: az esztergomi hősök emlékének megkoszorúzása lesz, melynek rövid tárgysorozatát az általatok választott rendező-bizottság fogja megállapítani. A templomból gyalog fogunk a Hősök emlékéhez menetelni, ott a Turista Dalárda fogja az ünnepi tisztelgést bevezetni, egy rövid beszéd után az emléket megkoszorúzzuk, egy hő imát mondunk és mindnyájan együtt énekeljük a Hymnust. Azokat a drága neveket, amelyek azt az emléket ékesítik, legnagyobb részben a mi dicső ezredtársaink viselték, sorakozzatok tehát mentül számosabban az emlék körül, hogy ezzel is összetartozandóságunk és kegyeletünk adóját lerójuk. Ennek a kegyeletes tisztelgésnek is olyan méltóságteljesnek kell lennie, mint a templomi ünnepségnek, azért is a tervezett egy beszéden kivül több nem lesz, ha esetleg idegenből érkeznének koszorúk, azok csak egy kegyeletes mondat kíséretében helyezhetők az Emlékre. Déli 3 A / órakor: társasebéd lesz a Magyar Király vendéglőben, a régi huszonhatosok ősi találkozóhelyén. Egy teríték ára 3'50 P. Jelentkezés a vendéglő tulajdonosánál — Meizler Jánosnál — a helybeliek részére egy kitett iven legkésőbb aug. l-ig, a távollakók részére egy- levelezőlapon. Kérünk itt is Kedves Bajtársak arra, hogy amíg a hivatalos szónoklatok el nem mondattak, csak az erre felkért urak szólaljanak fel. Mértóztassék ezen bajtársi tudósításunkat ismerős ezredtársaitokkal mentül szélesebb körben ismertetni. Minden volt huszonhatost, tekintet nélkül rangfokozatára, bajtársi szívességgel és szeretettel hívunk meg dicső ezredünk emlékünnepére. Az előző napon érkezők lakásbiztosítás céljából előzetesen értesítsék Bauer bajtársat (Gazdasági Bank). Kelt Esztergomban 1929. július havában. Rendezőség. Strandfürdő cikkek Keménynél. Legfinomabb valódi Bambergselyem harisnya P 450 Schwachnál.
