Esztergom és Vidéke, 1923

1923-09-30 / 77.szám

XLV. évfolyam 77. szám. Keresztény magyar nftfl. vasárnap, im «e P te«ber «J Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető köz­lemények, továbbá az előfizetési 8 hir­detési dijak stb. küldendők. A hivatalos rész szerkesztője : Főmunkatárs: FEKETE REZSŐ. VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár: egy hóra 800 korona. Egyes szám ára: hétköznap 100 kor., vasárnap 150 kor Kéziratot nem adunk vissza. A kölcsön. Hosszú vajúdás után végre annyira jutottunk Trianon, jóvoltából, hogy azok, akik kétharmadában osztály­részesei lettek ezeréves hazánk terü­letének, végre elvben hozzájárultak ahhoz, hogy külföldi tőke magas ka­mat mellett, hosszú lejáratú kölcsönt nyújtson nekünk. Nekünk, ennek az országnak van szüksége külföldi köl­csönre, amelynek elrabolták bányáit, vasúti mozdony és kocsijait, leszerel­ték gyárait, tönkretették iparát, elvág­ták életereit. Most tengődhetünk köl­csönből, amely mindennap egy tálból fog enni a magyar paraszt, iparos és intellektuelle! nagy étvággyal, mohó­sággal ugy, hogy nekünk alig fog jutni a tálból. Szabad rabszolgái le­szünk hitelezőinknek. Mikor az a sö­tét kép elvonul gazdasági szemeink előtt, teljes sivárságában látjuk a ne­héz, szegény jövőt, mégis remény­nek kell felcsillani, mert van némi kilátásunk rá, hogy nem fogunk tel­jesen elmerülni Európa rettenetes gazdasági viharában. Tudjuk nagyon jól, hogy szom­szédaink engedékenysége nem fakad irántunk táplált rokonszenvből. Min­denki előtt közismert dolog az, hogy szomszédaink merev, minket elzáró magatartása nemcsak nekünk, hanem „Esztergom és Vidéke" tárcája. Anjfím csókja. Felhők felett szállok, ba csókol a párom... Angyalok énekét, üymnusait várom. A fiam, ba csókol büszkén dobban szírem, Ö lesz boldogságunk, reménykedve hiszem. S amikor te csókolsz örök ideálom, E két csóknak mézét csókodban találom. Ám csókod nem igaz: mámorossá kábít, Egyre — avagy — másra, valamire számít. Csak egy csók az igaz — édes anyám csókja, Szivem a szivéhez szent láncokkal fonja. Az anyám ha csókol, megnyílnak az egek, S fáradt karjaiban boldogan pihenek; Mig szivére szorít, csókol, sir és nevet, Nem kábít, nem számít, csak szeret, csak szeret! Hessky Ferenc. HERCZEG FERENC. A legnagyobb élő magyar iró felé dobban az ország szive, hogy hat­vanadik születésnapja alkalmából a legtöbbet érő ajándékot nyújtsa: a nekik is mérhetetlen gazdasági kárt okozott. Érzik, tudják, hogy a mi teljes gazdasági csődünk magával rántja őket is és teljesen lehetetlen lesz helyreállitani Európa gazdasági egyensúlyát, amikor annak közepén milliók élnek szegénység, nyomorban. A kisantant gazdagsága festett bábu, melynek belseje fűrészpor és az a töltelék már nagyon kezd lát­szani Európa, sőt Amerika előtt is. Legjobban érzik azonban önmaguk belső értéktelenségüket, mert nagyon jól tudják, hogy közéjük ékelt, min­denfelé gátló Csonka Magyarország mit jelent kereskedelmi és gazdasági szempontból. Légyen azonban bármiként is, most kénytelen vele a kormány, hogy el­fogadja azokat a garanciákat, melye­ket eléje szabnak. Az állam meg is fogja tartani azokat. Nem tudjuk ugyan, hogy mik lesznek azok, csak sejtjük. Közöttük lesz bizonyára a pénzügyi ellenőrzés, a szabadkőmives liberalizmus, a nagy amnesztia, betil­tása az irredentizmusnak. Ez ugyan beavatkozás a magyar belügybe, de tettek ők már mást is. Egyszerűen betiltását kérték egy lapnak, mert tiszteletlenül irt királyuk felől. No lám, ők annyira király tisztelő nem­zet, hogy nemcsak koronás királyu­kat, hanem annak védtelen feleségét is bestiális módon meggyilkolták. Ám jól van. Mirajtunk, magyar választókon múlik, hogy milyen kép­viselőket választunk. Amilyenek a szavazók, olyanok a képviselők és olyan a törvény is. Hazajöhetnek az emigránsok is, de előbb feleljenek cselekedeteikért. És talán van tár­sadalmi bojkott is. Az irredentizmust pedig semmiféle törvénnyel megfoj­tani nem lehet. Arra kényszeríteni a magyar lelket, hogy lemondjon ezer­éves hazájáról és szerese ellensé­geinkét, teljesen lehetetlen. Hogy a magyar költő ne énekeljen Erdélyről, régi dicsőségről, Magyarország nagy­ságáról, ezt talán még ők, a nagy győzők (?) sem hiszik el. I Telefon-Távirat. I népszerűség el nem hervadó babé­rát, amin már nyílnak a halhatatlan­ság gyöngyei ... Nagy utat tett ő meg és most éle­tének delelőjén, hogy gazdag múlt­jára visszatekint, még egy olyan dú­sát igérő jövő áll, mert csak évek­ben idős ; lélekben és testben fiatal és tetterős. Ezt tudjuk és hisszük mindnyájan és tudatában van ő is. Ezért nem akarta, hogy életének e nevezetes határkövénél bárminő ün­nepeltetésben is részesítsék. Azt mon­dott », hogy az ünnepeltetés helyett dolgozni akar. E mondására lebo­rultak előtte lélekben hi vei — az egész ország. És amidőn örömtüzek gyúltak mindenütt, melyeknek láng­nyelvei Herczeg Ferenc nevét kí­gyózzak a körüle üllők lelkébe, a mi kis fáklyánk ráviiágitása csak fényt vethet rá; halvány visszfényeként a belőle kisugárzónak. Életén végignézni nem lehet, nem is akarunk; hiszen messze szeret­nénk tudni azt a napot, mely arra végső pontot tesz. Bár ő ama keve­sek közé tartozik, akiknek megada­tott élve belépni a halhatatlanság templomába, mégis irodalmi szem­pontból való méltatása csak emel­heti. Negyven éves irói mult — te­hát kettős jubileum — áll mögötte. Drozdy beszédét megzavarták Amerikában. Newyork. Drozdy Győző előa­dását, melyet a Central Operában tartott, a kommunisták megzavarták. A rendőrség a rendzavarókat azon­nal letartóztatta. A gyűlésen határo­zati javaslatot fogadtak el, amelyben a numerus clausus eltörlését, a föld­birtoknovella végrehajtását és az ál­lamforma uj megállapítását követelték. A bánáti sváb fiú 35 éve a magyar irodalomé. Rákosi Jenő fedezte fel és az ő lapjától indult a végnélküli útra. Hu­szonhét éves volt, midőn egy regé­nyével egyszerre felbukkant. Azon­túl az új irói generációban a legna­gyobb és legértékesebb egyéniség. Munkáit nem pecsétli a genie alko­tás bélyege. Fantáziája nem világo­kon csapongó, szertelen és mesedús, mint Jókaié, de jelenbe látása mű­vészi, nagy mester kezére és lelkére valló irodalma nemében egyedülálló. Születő munkái mindig a kor tükre, mely finom lelki nüanszokat vetit költői ábrázolással az olvasó elé, aki talán a jól elszórakoztató regény vé­gén ismert magára. Két magasra kiemelkedő alkotása, melyet legjobbjainak kell elismer­nünk: „Ocskay brigadéros" és „Bi­zánc". Az előbbi műve egy szemé­lyiségen, egy kor analízisén keresz­tül, sajgón a mába is vág. Be sok brigadérosunk, vezérünk volt azóta és van ma is, ki szépen indult ku­rucos magyarságát a gerinctelen pi­pogyaság biztos kényelméért eladja idegen fajnak. Ma csak lélekben né­gyelhetjük föl ezeket. „Bizanc"-ban, mely teljesen idegen vonatkozású, az elpuhult, elfajult görögök sorsa­Államcsíny készfiit Romániában. Kolozsvár. Romániában nagyará­nyú államcsínyt lepleztek le, amely Romániában katonai diktatúra szer­vezését tűzte ki céljául az olasz és spanyol fasizmus mintájára. Az állam­csínyt szeptember végére tervezték. Bolgár kommunista forradalom. Wien. A bolgár kommunisták a parasztokkal együtt nyilt lázadásba mentek a mai polgáruralom ellen. Egyes helyeken valóságos csata fej­lődött ki a lázadók és a kormány­csapatok között, melyeknek eddig 688 halottja és több mint 2000 se­besültje. A kormány erős kézzel hely­reállította a rendet az országban. A kommunisták által félrevezetett pa­rasztok tömegesen teszik le a fegy­vert. Nagy bányaszerencsétlenség. Krakkó. Dombrovában borzalmas bányakatasztrófa történt. A Sosno­vice melletti Reden-tárnában, amely­ben körülbelül 800 munkás dolgo­zott, bányalégrobbanás következté­ben tűz ütött ki. Eddig 50 elszene­sedett holttestet hoztak a felszínre. Földalatti robbanások meg mindig hallhatók. — val nem-e a mienket veti fel me­mentónak. Azokat elérte sorsuk. A mienk még kezünkben van és csa­tasorba állanak már azok, akik a a mai magyar Bizáncot belülről fog­jált megtisztítani. És itt meg kell állnunk. Sajátos jelensége mindenkori irodalmunknak, benne a morális politikum akárminő vonatkozásban, de jelen van. Ettől tehát ő sem mentes. És azok, kik őt származása miatt elakarják vitatni tőlünk, ha másból nem, ebből is megláthatják, hogy mire képes a magyar föld asszimiláló ereje. Két­ségbe vonhatja e magyarságát valaki, olvasva a „Pogányok", az „Élet ka­puja" és ismerve a „Baba-Hu" mü­veit, nem is szólva rengeteg tárcá­járól és sok kisebb izzig vérig ma­gyar erőtől lüktető, hamisítatlan nem­zeti vonásokat sugárzó regényeiről. És ő még nem jubilál. Dolgozik 1 Tolla sercenését egy nemzet figyeli l Most, midőn életének hetedik ti­zedébe lép, egyszerűen, magyarosan csak azt kívánjuk, adjon a gond­viselés annyi erőt és lelki kitartást neki, amivel — saját szavai szerint a maga elé tűzött még elvég­zendő nagy terveit uj művekben va­lóra válthassa. Gidófalvy Tibor^ Esztergom vármegye hivatalos lapja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom