Esztergom és Vidéke, 1923

1923-04-26 / 32.szám

XLV. évfolyam 32 szám. aOrOSZtÓDy DOdgyST SSjtÖ. Csütörtök, 1923. április 26. Esztergom vármegye hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18-20. szám Telefon: 21., hova a lap szellemi részét illető köz­lemények, továbbá az előfizetési s hir­detési dijak stb- küldendők. A hivatalos rész szerkesztője FEKETE REZSŐ. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY KÁZMÉR. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: egy évre . 1200 K, félévre . 600 K. negyedévre 300 K, egy hóra. 100 K. Egyes szám éra: hétköznap 10 korona, vasárnap 15 kor. Kéziratot nem adunk vissza. Földműveseink. Egyizben hirt adtunk róla, hogy Dorog község díszpolgára, Schmidt Sándor bányafótanácsos, bányaigaz­gató gazdaértekezletet tartott, amelyen nemcsak tág betekintést engedett a dorogi gazdáknak a reájuk váró jö­vőbe. Ilyen értekezletet kellene itt is tartani, mert ha az esztergomi föld­műveseket egyelőre nem is fenye­geti a földnek kisajátítása bánya­célokra, fenyegeti azonban egy más veszedelem. Köztudomású dolog, hogy alig van 30—35 holdas gazdánk. Szántóföldje általában oly kevés van az esztergomi földművesnek, hogy nem birja kenyér és vetőmagszükségletét fedezni. A szántóföldnek megmunkálását épen annak csekély volta miatt még meg­bírja, de nem igy a szőlőét. A háború előtt tömegesen jöttek tulsófélről szőlőmunkások. Ezek most a szerencsétlen határ miatt elmarad­tak. Eszter^mbóljiaj^^ és több munk ás megy a környékbe li bánya^a_d^gozni nemcsak azért, mert oti élelmiszert kap, hanem azért is, mert a~bányT~áT|||idóan_^^ bif adni a dolgozni akarónak. Igy fogy l^jísztergomjj^^ káló ^em beranyag is és igy pusztu l­nak el szőleink. A magas napszám, a rendkívül drága kékkő, a szénké­neg megfizethetlensége mind, mind egy-egy rugói az esztergomi földmű­vesek tönkremenésének. Most még földműveseink egy része birja pénz­zel fentartani magát, de nincs messze az idő, hogy pénzintézeti hitellel fog kellenie dolgoznia és akkor vége van. Belátható időn belül nem lesz olcsó a pénz ellenben a termény ára nagyon könnyen leszállhat mostani szédítő magasságából. Az is bizonyos, hogy az államnak hosszú időn belül nem fog módjában állani a közterhek le­szállítása. Gondolkozzanak tehát az arra hivatottak, hogy állattartó, szőlő­tulajdonos földmiveséinktől hárítsák el legalább egy időre a tönkremenés veszedelmét. Addig gondoskodjanak erről a néposztályról, amig van vala­mije, mert a teljesen nincstelenen már nagyon nehéz segíteni. N . . . 6. Polgármesterünk ünneplése. Városunk közszeretetben álló pol­gármesterét névnapja alkalmából va­sárnap délelőtt a városi tisztikar ne­vében dr. Brenner Antal üdvözölte s a tisztviselők osztatlan tiszteletét, fiúi ragaszkodását ismételten tolmá­csolta. Ugyanez alkalommal a főis­kolai hallgatóság nevében Ölveczky Imre köszöntötte a polgármestert, mint az ifjúság egyik hajdani vezé­rét, emlékeztetvén őt boldogabb ifjú éveire. Ugy az üdvözlés, mint a pol­gármester válasza meleg, bensőséges volt. Ugyancsak vasárnap este régi szo­kásához hiven, a polgárság minden rétegét magában egyesitő Polgári Egyesület ünnepelte a város első polgárát s annak > személyesítőjét dr. Antóny Béla polgármestert. Előzőleg a Turista Dalárda laka sán lampionos szerenáddal lepte meg, mint a MTE Esztergomi Osztályá­nak közszeretben álló elnökét. Az egyesület nevében Farkas Elek disz­elnök üdvözölte meleg szavakban a polgármestert. Majd a Magyar Király nagytermében, mely ez alkalommal teljesen megtelt, fehér asztalnál foly­tatódott az a benső, családias ünnep, amely az ott elhangzott kijelentések miatt soká emlékezetében lesz a megjelenteknek. Első izben Draxler Alajos a Pol­gári Egyesület nevében köszöntötte az ünnepeltet, majd a Turista Da­lárda nevében Varsányi Ignác, az Esztergomi Kereskedelmi és Ipar­bank titkára, a dalárda elnöke üdvö­zölte a polgármestert: virágot hoz­ván a szabad természet öléről, on­nan, ahol nincs bánat, nincs csüg­gedés, ahol dalt csal ajkunkra a ta­vaszban pompázó kikelet. Igaz sze­retettel elmondott szavai láthatóan jól estek úgy az ünnepeltnek, mint az ünneplő közönségnek. A vármegye nevében dr. Frey Vil­mos vm. főjegyző fejezte ki jókivá­natait, mely a mienkkel egyazonos: hogy polgármestersége idején érje meg a haza felszabadulását és a csonka vármegye régi határainak visz­szaállitását. Az iparos társadalom nevében Sztahovits Jenő ipartestületi elnök köszöntötte fel az ünnepeltet, sza­vai mély hatást tettek, mert beiga­zolását adta annak az ezer sebből vérző polgárság bizodalmának az ő jó vezére irányában, amely szenved, tűr a sok baj között s csak abban bizik, hogy vezetői helyes úton kor­mányozzák A földmives osztály nevében Tátus János városi képviselő üdvözölte a polgármestert, mint olyant, akit a földmives nép is megszeretett. A polgármester válasza azonban szivekig megható, jóslatszerű, meg­rázó volt. őszintén megmondta, hogy a magyarság egyedeinek minden körülmények között egymást kell megbecsülniük, mert még nem mult el a keserű pohár, még erősebb meg­próbáltatások is következhetnek reánk s jaj annak a nemzetnek, amely a veszély pillanatában észre nem tér és komoly magábaszállás helyet az eléggé el nem ítélhető mulatságokban merül el akkor, amidőn az ellenség a szomszédban lesi a pillanatot, amelyben megsemmisítheti ezt a száz­felé húzó népet, összetartás, egymás megbecsülése egyfelől, másrészt fel­tétlen bizalom azokban a vezetőkben, akiket maga a polgárság választ vezetőiül*, — lemondás minden yiga­lomról, mely nem illő a haláltusáját vívó nemzet mai nagyon komor évei­hez — ez legyen vezér elvünk ma és akkor is, ha a még keserűbb pohár felénk nyujtatik. Nem az a fontos, hogy hogy hívják a vezért, hanem az, hogy a veszély perceiben helyét megálló igaz magyar lélek lakjék abban, akit a polgárság bizalma felemel. Szeretnénk ezt a beszédet a pol­gárság minden egyes tagjával közölni, hogy meggondolja most már mindenki, akar-e komolyan dolgozni ott ahova a sors az embereket állította, akar-e tűrni és szenvedni a jövő generatióért, a boldpg nagy Magyarországért, avagy hitvány önérdek pillanatnyi kielégítésével, türelmetlenséggel siet­tetni akarja-e a nemzet nagy teme­tését l És még akkor is, ha a tömeg öngyilkosságba akarna rohanni: nem félünk, mert lesznek kiválasztott tehetségek, elszánt akaratú férfiak, akik „quo vadist" kiáltanak a gyen­gék felé, akik megmentik önmagá­nak e nemzetet. Ezen férfiak, bölcs vezérek egyike a mi szeretett polgár­mesterünk. Felköszöntőt mondottak még Jako­bek Jenő és dr. Weisz Sándor. Az estélyen a Turista Dalárda több szép magyar dalt adott elő. Mi már hozzászoktunk a dalárda precíz előadá­sához, azonban ez alkalommal való­ban felülmulta önmagát. Az a fegyel­mezettség és tökéletes öszhang, me­lyet ekkor produkált, általános csodál­kozást váltott ki a jelenlevőktől. Bő­ven kijutott az elismerésből, különö­sen agilis fiatal karnagyának, Haj nali Kálmánnak. Büszkék lehetünk a dalárdára s bizunk benne, hogy még sok sikert és dicsőséget fognak szerezni nemcsak maguknak, de városunknak is. Kik pályáztak a városi állásokra? A városnál betöltendő tisztviselői ál­lásokra a pályázat f. hó IS-án járt le. A következő pályázatok érkeztek be: Pénzügyi tanácsnoki állásra: dr. Etter Jenő, László István és dr. Sántha József. Főjegyzői állásra: dr. Brenner Antal. Tanácsjegyzői állásra: Bencze Győző, dr. Etter Jenő, dr. Gáspár István és dr. Sántha József. Erdőmesteri állásra: Hajdú Gyula, és Holdampf Gyula. Két számvevői állásra: Magyar Endre, Matló László, Némethy Gyula, Némethy László és Prommer Ferenc. Három alszámvevöi állasra: Cson­grádi Dezső, Horváth Zoltán, Lő­rinczy Kálmán, Magyar Endre, Matló László, Némethy Gyula, Prommer Ferenc és Török Sándor. Pénztári ellenőri állásra: Cson­grádi Dezső, Horváth Zoltánná, Lő­rinczy Kálmán, Matló László, Prom­mer Ferenc és Török Sándor. Irattárost állásra: Kemény Mik­lós és Merényi Gyula. Kiadói állásra: Horváth Zoltán, Némethy Gyula, Tóth László és Za­lába József. Három számtiszti állásra •: Barcza Jenő, Horváth Zoltán, Horváth Zol­tánné, Lőrinczy Kálmán, Matló László, Oláh János, Prommer Ferenc, Szemző Vilmos, Sztahovits Jenő, Török Sán­dor és Zalába József. Három végrehajtói állásra: Feigl Mihály, Horváth Zoltán, Kapus Mi­hály, Környei László, Sztahovits Jenő. írnoki állásra:' Horváth Zoltánná, Kántor Félix, Kemény Miklós, Kör­nyei László, Sztahovits Jenő és Tóth László. Hegymesteri állásra: Ács István, Mitter Ferenc és ifj. Trexler Antal. Szülésznői állásra: Bogyi Jánosné és Molnár lstvánné. 2180—1023. szám. * Tárgy: A gőzcsép léshez szükséges szén biztosítása. Rendelet. Az I. fokú és helyi hatóságoknak. A szénügyek kormánybiztosa hírlapok ut­ján felhívta a gazdaközönséget, hogy a gőz­csépléshez szükséges szénigénylését legkésőbb 1923. évi április hó 30-ig jelentse be az Országos szénbizottságnál (Budapest, VII. Erzsébet-körut 43. szám). Szenet csakis gőz­cséplőgép tulajdonos kaphat akár saját birto­kán csépel, akár pedig bércséplést véges. A kiutalás iránti bélyegmentes kérelemhez hatósági igazolvány csatolandó, melyben te­kintet nélkül arra, hogy az előző évben részesült-e már a kérelmező szénkiutalásban vagy sem, hitelt érdemlően igazolandók a következők: 1. Ki a gőzcséplőgép tulajdonos, mely községben csépel és mi a vasúti állomása, 2. hány hold saját gabonaterményt fog elcsépelni, 3. ha bércséplést végez, kik részére és kinek hány hold gabonatermést fog elcsépelni, 4. a cséplőgép széntüzelésre és nem fa vagy szalmatüzelesre van berendezve. Elkésve érkezett, vagy a megkívánt adft-

Next

/
Oldalképek
Tartalom