Esztergom és Vidéke, 1918

1918 / 19. szám

Esztergom, 1918.

XL. évfolyam 19. szám.

Vasárnap, március 17.

SZF.RK ESZTÓSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., $

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT 1LLETÓ ^ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI a

S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÖi DENDÓK. T

FELELŐS SZERKESZTŐ :

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN.

FŐMŰMKATÁRS:

DR KŐRÖSY LÁSZLÓ.

KIADÓTULAJDONOSOK:

LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI.

MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.- ^ ^ éá M éÉ

i

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA

t.

&

Az új főispán beiktatása.

Ami díszt, fényt és benső- séget a negyedik éve tartó véres világháborúban hivatalos szervek produkálni képesek voltak, egybehalmozottan tündöklőit, Világított és melegített a csütörtöki főispáni beiktatáson. A dísz, a fény nem kápráztatja el a rideg szemlélőt, sem pedig a mesterséges lelkesedésből eredeti tapsok nem tévesztik meg azt, aki megszokott a lelkek mélyére látni és ismeri sok ragyogó diszlet belső/ felét is. Meg tudjuk külömböztetni a csinált öröm hangját a valóditól s a szivek mélyéből kitörő' érzelmek nyilvánulását attól, amelyet csak a számítás és az önzés hoznak létre. Mivel pedig nemcsak mások szive-lelke örömének őszinteségéről győződhettünk meg, hanem a magunk kebelének tüze is mindinkább kigyulladt, hogy hallói voltunk az uj főispán bemutatkozó beszédében foglalt, színtiszta hazafias meggyőződésről, éles látási képességről és emelkedett vijágnézetről tanúságot tevő kijelentéseknek, — nem lehet kétségünk arról, hogy Beniczky Ödön főispán beiktatása alkalmával Esztergom vármegye közönségének csakugyan spontán lelkesedése, igazi, szívből fakadó öröme és jó remények szította szilárd bizalma nyilvánult meg.

S bár az ünnepség — főleg a háború következtében — szigorúan a hivatalos formák között folyt is le, e napon a vármegye minden községének, a vármegye minden lakosának szive ott dobogott az installáló közgyűlés lelkes hangulatában, minden jóval kecsegtető bizakodásában és felsugárzó örömében., S mig a nép künn a barázdákon, a tavasz első biztató napsugarának mosolygása mellett feszítette ekéjét a tél erejétől megszabadult, meleg illatot páráztató rögöknek, azok, akiknek szent hivatása, hogy e rögöt megőrizzék, megszerettessék a tudás, a jog és igazság szentelt eszközeivel, a megyeháza nagytermében az ősi magyar erények uj virágzása és a vérrel megszentelt magyar rögnek megdicsőülése felé indultak meg uj vezér alatt.

Neifi kell töretlen menniük. Bátorkeszi Kobek Koméi zászlaját vette kezébe Beniczky Ödön is, az ő nyomain kiván haladni, — mint kijelentette, — a vármegye és város boldogulása felé. E zászló alá bízvást sorakozhatunk, ezen az úton nyugodtan járhatunk! Önzetlenség,' jellemtisztaság és a magyar föld nagy szeretete van Beniczkynek isaz utitarsolyában.

H.

☆

Beniczky Ödön ünnepi beiktatásának lefolyásáról a következő tudósításunk számol be :

Gyülekezés

és Veni Sancte.

Csütörtökön reggel a vármegye- háza és a környékén levő/középületek gazdagon fellobogózva hirdették Esztergom vármegye nagy ünnepét. D. e. 9 óra tájban a vármegyeházára gyors egymásutánban érkeztek az előkelőségek, akik sorában számos régi ismerősét pillantotta meg a város felsorakozott kiváncsi népe. A közelmúlt parlamentjének több kiváló tagja, a katholikus közélet országos nevű jelesei, szomszédos vármegyék vezetőségei és különösen Bars vármegye impozáns küldöttsége részint díszmagyarban, részint polgári szalonruhában hamarosan hatalmas menetté sorakoztak s a vármegye zászlajának elővitele melett Beniczky Ödön főispánnnal élükön megindultak a városi kegyúri plébánia templomába, itt Mátéffy Viktor p. kamarás, belvárosi plébános mondott ünnepélyes Veni Sanclet, melynek áhítatát Táky

Gyula karnagy vezetésével egy alkalmi énekkar gyönyörű énekei emelték. Mise végén a Himnusz hangjai törtek fel a szivekből és méltó bevezetői voltak a beiktató közgyűlés ünnepies hangulatának.

■í A beiktató

közgyűlés.

Röviddel 10 óra után sűrűn megtelt a vármegyeháza nagyterme közönséggel. A karzaton a város előkelő hölgyei foglaltak helyet, a bejáratnál a város polgársága és a törvényhatósági bizottság tagjai sorakoztak, mig az előadó asztal körül a fővárosi- és vidéki vendégek, disz- magyaros előkelőségek és a főkáptalan díszbe öltözött tagjai ültek. A délszaki növényekkel ékesiített terem igy festői látványt nyújtott. Az elhelyezkedés után Palkovics László h. alispán megnyitotta a közgyűlést,

melynek egyedüli tárgya az uj főis*

pán eskütétele volt. Beniczky Ödön főispánt Dr. Fehér Gyula prelátus- kanonok vezetése mellett küldöttség hivta meg a közgyűlésre, melynek tagjai Dr. Frey Vilmos, Reviczky Elemér h. főszolgabírál*, Bleszl Ferenc kir. tanácsos, Kosztics Lábúd, Schlesinger Fülöp, Müller Ernő, Schmidt Sándor, Hajdú István, Magyary László és Krizsán Vince voltak.

Pár perc múlva felhangzott Dr. Frey Vilmos harsány bejelentése :

— Beniczei és micsinyei Beniczky Ödön főispán Úr ! Éljen !

S az ültéből felemelkedett éljenző közönség sorfala között vonult be az új főispán a közgyűlési terembe. Elfoglalván helyét, a h. alispán ismét megnyitotta az ülést és szép beszédben üdvözölte az uj főispánt. „Méltóságodnak e perctől kezdve — mondotta — két otthona lesz. Az egyik az ősi Barsban, a másik a mi vármegyénk falai közt. Kétfelé kell tehát Méltóságodnak osztania az otthon iránti szeretet, melegét, kétfélékén szentelni munkáéi éjét, de úgy, hogy egyformán sugározzanak azok ki mind a két vármegye javára.“ Majd kérte őt hogy karolja fel Esztergom vármegye minden igaz törekvését és Isten áldását kívánta itteni működésére.

A lelkesedéssel fogadott beszéd utá n az eskütétel ünnepi perce következett. Beniczky főispán letéve a hivatalos esküt, a következő hatalmas beszéddel foglalta el a főispáni széket:

■ A főispán

székfoglalója.

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! A király Őfelségének megbízatása és esküm alapján Esztergom vármegye főispáni székében helyet foglalok. Hiszem, hogy a kormány támogatásával és a nemes vármegye közönségének megszerzendő bizalmával együttesen a mai rendkívüli időkben is vállalt feladatomnak, érdemes elődömnek kimagasló példája szerint, megfelelni képes leszek. Fogad '>fn, hogy teljes igyekezettel, a kormány és a vármegye érdekeinek teljes összeegyeztetésével fogom kifejteni tevékenységemet, melyre e pillanat ünnepiségétől felmagasztalt lélekkel ezennel Istennek áldását kérem.

Rendkívüliek az idők, mint említettem. Immár rá kellett mindnyájunknak eszmélnünk, hogy az ég akaratából és az események kényszeréből kiválasztott nemzedék vagyunk, melynek történelmet kell csinálnia. Hiába húzódnánk — benne vagyunk a forgatagban, helyt kell maradnunk az evezőpadokon, uj révbe kell kormányoznunk az állam gályáját. A háború lelohadóban, mert a holtponton végre túljutottunk. A riadó, melynek szózatára annakidején mindnyájan csatasorba ugrottunk, lélekéb- resztés volt. Még az utolsó összecsapás, az utolsó győzelem s azután természetszerűen kell alábbszállnia a nemzeti lélek magas feszültségének, mely e háborúban hőstetteinket nemzette. Akkor aztán lazábbra ereszthetjük a sisak szíját. Nagy tettet cselekedtünk, mert elvervén magunkról megtámadóinkat, megtartottuk a hazát. Nagy napjaink voltak és mi méltók voltunk a napokhoz, mert nagy tulajdonságaink voltak. De az események energetikája nem pihen. Tovább taszít minket előre.. A forgatag ragad magával s a kimeredő szírieket elkerülvén, most a láthatatlan homökzátonyokat kell féltenünk. Az uj idők küszöbén továbbra is nagyoknak kell maradnunk. Mert harcaink dicsősége átokká válnék,