Esztergom és Vidéke, 1916

1916-11-09 / 88. szám

Esztergom, 1916 XXXVIII. évfolyam 88. szám Csütörtök,, november 9 POUmmés TRRSRDfíLMlLfíP. SZERVESZTÓSÉG ES KIaDOHiVA AL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ t LÖF1ZÉTÉS' ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜlDENDÖK. FSLELŐS SZERKESZTŐ : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. FŐMŰMKATÁRS: DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. KIADÓ ULAJDOXOSO \ : LAISZKY JÁNOS ÖRÖKÖSEI. MEGJELENIK: M NDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLER. MYILTÉR SORA 50 FILLER. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Vezéreinkről. A magyar és a török nyelv­ben a vezér szó ikerszó. Árpád fejedelmünk fia, Zoltán neve a szultán törökszóval azonos. Minden hadvezér hadsereget vezérel. Minden diadal vagy kudarc a hadvezér műve. Ha a mi magyar vezéreink Atilla, Árpád, Botond, Hunyady János, Ivinizsy Pál, Bottyán generális, Símonyi óbester vagy Damjanich és több dicsőséges hadvezérünk halhatatlan lelkét öröklik, akkor biztos diadalra vezérlik lelkes és hős vitézei­ket. De ha végzetszerűn Tomory Pál utóda valamelyik vezérünk, akkor új mohácsi vész zúdul reánk. Hala a magyarok Istenének, hogy szövetségeseink között is paratlan vezérek sorakoznak védelmünkre. A legyőzhetetlen Hindenburg lett nem régiben a mi egysé­ges fővezérünk akit összes szö­vetséges haderőink épen olyan lelkesedéssel fogadtak, mint az együtt érző' és együtt vérző or­szágok. Ez a korszakalkotó, páratlan enerzsiájú és lángeszű hadimű­vész a mi magyar vitézeinkről elragadtatással nyilatkozott. En- rrek a rettentnetetlen gigásznak a jobbkeze ez időszerint Lu- dendorf vezértábornok, az első főmarsai, kikkel a körültekintő Vilmos császár mindennap ösz- szekötetesben áll. Amilyen hüledező megdöb­benéssel értesültek ádáz ellen­ségeink Hindenburg kinevezé­sekor, épen olyan bizalmat és megnyugvást talált a mi szö­vetséges hadseregeinkben és államaiban. Falkenhayn porosz tábornok, az egykori hatalmas, németbi­rodalmi hadügyminiszter és a brassói eredetű Arz generáli­sunk csépelte ki nagyszerűen a mi hazánkból az oláh betörőket. Mackensen német hadvezér pedig, ki Szerbiát, Montenegrót legyőzte magyar, osztrák, né­met és bolgár vitézeivel és Al­bania nagyrészét elfoglalta, bal­káni fényes hivatását és sike­reit bolgár, török és német had­testekkel a megriadt Romániá­ban folytatja. A bolgároktól elharácsolt ro­mán Dobrudsán villám gyor­san űzte végig a megvert oláh és orosz haderŐKet, rohamosan elfoglalt várakat, városokat, tengeri kikötőt és hidakat. Ro­mánia valóban megérdemli Szerbia sorsát. A Nemezis a világtörténet­ben az igazságosztó istenasz- szony, aki ma Mackensent ve­zérli. Vájjon a június óta szereplő, vérengző Bruszilov orosz főve­zér vakmerő tervei megközelít­hetik-e Hindenburgunk zseniális haditerveit ? Vájjon a dacos íran cia Joífre, a gőgös angol Haigh, a makacs olasz Ka- dorna fővezér hasonlit-e a mi v ezéreink árnyékához is ? Van-e kudarcaik miatt elkeseredett ve­zérei közt Falkenhayn, Böhm- Ermolli, Boroevics, Kövess, Szurmay vagy Terstyánszki ? Találunk-e az ellenséges ural­kodóház tagjai között olyan tevékeny fiatal hadvezért, mint a német vagy a mi trónörökö­sünk vagy a mi szeretett Jó­zsef kir. hercegünk, kik a szél­rózsa minden 'irányában együtt küzdenek, szenvednek, éreznek és győznek a magyar vitéze­inkkel ? A nagy Hindenburg mondása ihlesse meg kitartásunk erényét: — Mindenütt jól állunk : nyugaton, keleten, délen, észa­kon ; csak meg ne álljunk most mindaddig, míg összes ellenségeinket le nem verjük! Dr. Kőrösy László. Község és iskola. A község problémája nem olyan egyszerű, hogy valamely ponton megfogva gyökeres és könnyű meg­oldást igémé. A jelen esetben nem óhajtok a községi közigazgatási szervezet, vagy a községi háztartás sokágú kérdésébe behatolni. A községet nem mint közigazgatási egységet nézem, hanem iparkodom a községet egy primitiven egyszerű, tehát legterme- szetesebb nézőpontból látni. Meg pe­dig a magyar községet, annak is egy jellegzetes típusát. Mi is ez az átlag-magyar község ? Néhány száz, vagy néhány ezer magyar polgárnak egymás mellett tömörült lakóhelye, ahol a lakosság a maga többnyire egyszerű s épen nem bonyolult életét leéli, ahol kis vagyonát összetartja, ha lehet sza­porítja, de ahol akár vagyonával, akar anélkül, mindenesetre megélni akar, s ahol megélhetését lehetővé is kell tenni. Végigelemezve a célokat s fel­bontva őket, csak két végső célt lá­tok magam előtt, amikor a községet a maga egyszerűségében nézem. Az egyik : hogy a község lakossága szaporodjék. A másitt : hogy a sza­porodó népesség vagyonosodjék. Két hatalmas tényező mozdul meg ebben a két egyszerű tételben. A sok-ember probléma és a nemzeti vagyonosodas problémája. Sokasítsuk meg a tizenkilencmildó- nyi magyar nemzetet és a milliók­kal megszaporodott lakosság vagyon- atlagát emeljük a mai vagyonátlag fölé s ezzel megoldottuk a magyar­ság jövőjét. Mindakét tételnél elsősorban a községi, a falusi lakosságra kell gondolnunk. Azért, mert az ország lakosságának nagy része a faluban él es azért, mert a vagyonosodás- nak nemcsak a városokra, ezekre a többnyire merkantilis és indusztriális gócpontokra kell szorítkozni, hanem épen az a kérdés sarkpontja, hogy a vagyonosodás a legszélesebb'nép­rétegek általános vagyonosodása le­gyen. A magyar falusi paraszt, (egyáltalában nem lekicsinylő ez a megnevezés) ez a legértékesebb nem­zeti elem sokasodjék és vagyono­sodjék. Vegyünk fel egy átlag közigazga­tási egységet — mondjuk 3000 lakossal. A cél az, hogy ez a 3 000 ember 5—6000-re sokasodjék és a jövő 5—6000 lakos mindegyikére jóval nagyobb vagyonátlag jusson, mint az eddigi 3000 lakos egyik­egyikére. A két kitűzött célhoz igen sokféle eszköz vezet. Itt bomlik fel a két egyszerű tétel számtalan összetevőre. És ezek között az összetevők kö­zött csak egyik eszköz : a megre­formált községi igazgatás. Még pe­dig nem is a legelső eszköz. Magukat az embereket, a községi lakosságot kell elsősorban, hogy úgymondjam, reform alá venni. Ezt a reformot elkezdeni pedig az iskola van hivatva. A szorgalom, iparkodás, a kitartás, a szakértelem, erkölcsösség azok az alapvető tulaj­donságok, amelyek a népet a két kitűzött végső cél felé fogják len­díteni. Nem rég németek jártak Magyar- országon tanulmány úton s elsősor­ban a magyarországi németajkú la­kosságot látogatták meg. Egyik dél­vidéki sváb községnek, Kiskomlós- nak bírája így üdvözölte a tanulmá­nyozó németeket: — Ennek a községnek a lakosai egy és negyedmilliót jegyeztek a ha­dikölcsönökre. Ezenkívül a község lakosságának még ugyanennyi taka­rékbetétje van. Jelzálogkölcsöne nincs senkinek a faluban. Íme ez az egyik végső cél, amely a másiknak a megoldását is magá­ban rejti. A sváb, vagy szász köz­ségeinktől kell tanulnunk. Ugyan­azon a földön, ugyanabban a leve­gőben, ugyanabban a tágabb gaz­dasági környezetben, mint ugyan­azon állam jó polgárai, viruló jólét­ben és gazdaságban élnek, pedig ezeknek a községeknek ugyanaz a közigazgatási szervezetük van, mint a többinek, ugyanaz alatt az admi­nisztráció alatt élnek, mint bármely más magyar község. Én azt a következtetést vonom le, hogy a népet először munkába ven­ni. A népes és gazdag községnek nincsenek többé életbevágó megold­hatatlan problémái. Tizegynéhányezer, az eddiginél népesebb és az eddiginél vagyono­sabb község : egy újjászületett, egy hatalmasabb, egy boldogabb Magyar- ország. Ezt a reformot pedig az iskolánál kell elkezkedeni. A közigazgatás — akár a legideálisabb is — itt édes­keveset tehet. Ne várjunk a köz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom