Esztergom és Vidéke, 1916

1916-10-15 / 81. szám

1916. október 15. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 Az is érdekes, hogy egész Euró­pában csakis Magyarországon, vala­mint Török- és Svédországban nin­csen még gyújtó-monopólium vagy adó. Valószínű azonban, hogy a mi gyújtókivitelünk Ausztriába megszű­nik a megadóztatás miatt. Pedig a mi kivitelünk javai több volt a há­ború előtt, mint a osztrák gyárt­mány behozatala. 1913-ban behoz­tak ugyanis hozzánk 18.850 mmá- zsát, kiszállítottunk Ausztriába 32.877 mmázsányit. A háborúban ugyan némi hagyatlás mutatkozik, mert 1914-ben (a fél háborús esztendőben) 7.554 mázsát hoztak hozzánk Ausz­triából, holott mi még majd kétszer annyit, 11.119 mmázsát szállítottunk nekik. Magyarországon 1913. jan. 1.-én húszonhárom gyújtógyár volt üzem­ben. Az osztrák gyújtóadót a következő úttörő munka készítette elő. Először is az összes gyújtógyárakat az oszt­rák kormány pártfogása alatt álló Solo és Helios részvénytársaságok támogatták a háborús években. En­nél fogva egész simán sikerült az osztrák monopolizált gyújtójának meg­adózása. A mi hazai gyujtógyári iparunk még mindig szervezetlen. A gyújtó árát Ausztriában dobozonként hat fillérre maximálták. A két filléres adóra, tehát már elkészült a kedvező áthidalás. Nincs azonban kizárva, hogy Ausztria a gyújtó adót idővel nem fokozza. Annyi bizonyos, hogy a magyar iparvilág és fogyasztó közönség ér­deklődéssel várja, hogy ha az oszt­rák gyújtó megadózatl'.inul beáram- lik hozzánk, akkor milyen ovóintéz- kedést tesz a mi kormányunk — a paritás versenytéren — hazai gyújtó iparunk megvédésére. Figyelő. HÍREK. Minden kornak meg volt a maga istene, a je­lené is meg van. Pénznek hív­ják azt a színes, nyomtatott papír darabot, amely után ész nélkül lelkendezve futnak az emberek. Ez vágyaik netovábbja, ez a mesebeli királyleány, ez a szerelmesek gondolata, az anya drága mindene, ez a ha­lál : a pénz, pénz . . . Szomorúak, akik íelkezűek, vakok, vagy béna, beteg, sze­rencsétlen áldozatai ez aldatlan háborúnak. Bús életük vessző­futás a nyomorúság paripáján. Bőven kijut a szenvedésből, de kevés van a pénzből s pénz őfelsége nélkül a szenvedés is duplán számít. De lelki nyomorultak, vagy legalább is szellemi szegények legnagyobbrészt, akikhez úgy szaladt e drága földi kincs. Ez nekik mindenük, de kell is, hogy így legyen, mert ugyan mit nem lehet megkapni — pénzért. Vér, vér. Abból van bőven elég. Elfolyt az üresen maradt magyar faluból. Idegen földek mohó talaja beitta, idegen föl­dek sziklás határa issza — isz- sza. Vér, vér. Ebből volt bőven elég. Fogyott, elfolyt. Sok könny, gyász, szenvedés sír utanna — hiába. Pénz és vér. Ez a kettő je­lenti a háborút, a gyászt, az ősz anyai hajat, a gyászoló özvegyet, minden nyomort és szenvedést, amit bele lehet szán­tani ebbe a nyomorult földi életbe . . . ☆ ☆ A vármegyei őszi közgyűlése csütörtökön délelőtt 10 órakor kez­dődött a vármegyeház nagytermé­ben. A megye atyái alig voltak je­len harmincán és így az óriási te­remben minden beszéd érthetetlen hangchaosszá foszlott szét. A jelen­voltak kezüket fülükhöz téve hall­gatták az elhangzott beszédeket. Az elnöklő Meszleny Pál főispán napi­rend előtt a nemrég elhunyt dr. Ro- szival István prelátus-kanonokról emlékezett meg, akinek emlékét jegyzőkönyvben is megörökítették. A tárgysorozat egyes pontjai minden vita nélkül mentek keresztül. A bá- torkesz- köbölkúti törvényhatósági közút kérdésénél Takács Gyula tette szóvá annak tarthatatlan állapotát és megkérdezte a törvényhatóságot, hogy annak helyreállítása címén mily összeg van beállítva a költség- vetésbe. Az alispán az interpellációra a kéznél levő iratok alapjan nem tu­dott válaszolni, azonban épen ezen kérdés tárgyalása közben lépett a terembe Némethy József kir. műszaki tanácsos, aki azután megnyugtatta a közgyűlést arról, hogy a közút- nak jogosan követelt helyreállítása legelső munkája lesz azon útjavítási akciónak, amelyre az állam is 80 ezer koronát utalt ki. Ezen összeg azonban korántsem elég a vármegye rossz útjainak helyrehozatalára. Ta­kács ezenkívül az utak homorú vol­tát is felemlítette. Az útkaparók kis árkokkal vezetik le az útközepén összegyűlt vizet és sarat. A kis ár­kok jóidőben is ottmaradnak és fő­okai útjaink zökkenősségének, gyors elromlásának. A műszaki tanácsos beismeri, hogy az utak rosszasága egyrészt az útkaparók hanyagsága miatt áll fenn, akiktől azonban 36 kor. éhbérért jobb teljesítményt nem lehet kívánni és ezen időkben örülni kell, hogy egyáltalán vállalkozik va­laki ilyen munkára. A bátorkeszi Ullmann féle * mezőgazdasági vasút kérdésénél is több felszólalás hang­zott el. A műszaki tanácsos indítvá­nyával szemben Berényi József és Brutsy János a statusquot legalább a háború végéig kérik fenntartatni, mivel ezt fontos közgazdasági érde­kek követelik. Indítványukat dr. Hu- lényi Győző vm. főügyész is támo­gatta, igy a közgyűlés ily értelem­ben döntött. A közgyűlés végén Bleszl Ferenc kir. tanácsos üdvö­zölte dr. Perényi Kálmán alispánt másnapi névünnepe alkalmából a jelenvoltak őszinte ovációja közben. Halálozás. A vármegye szék há­zán. a takarékpénztáron és az esz­tergomi Kaszinó erkélyén gyászlo­bogók hirdették, hogy Adolf Ede táti földbirtokos, vármegyénk egyik köztiszteletben állott tagja elhunyt. Haláláról a következő gyászjelentést küldötték lapunknak : Alulírottak a maguk és rokonsá­guk nevében, mélységes fájdalommal eltelve tudatják, hogy a felejthetetlen jó férj, édesatya, testvér, nagyapa, após és rokon Adolf Ede Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsá­gának és az Esztergomi Takarék- pénztár R.-t. igazgatóságának tagja 1916. október hó 11-én esti 6lA órakor életének 60-ik, boldog házas­ságának 30-ik évében, hosszas szen­vedés és a haldoklók szentségének felvétele után lelkét Teremtőjének visszaadta. Felelejthetetlen halottunk hült teteme Táton, 1916. október 13-án délután 2 órakor fog a gyász­háznál a rom. kath. egyház szertar­tása szerint beszenteltetni és a táti róm. kath. temetőben örök nyuga­lomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig ugyanaznap dél­előtt 10 órakor lesz az itteni köz­ségi templomban a Mindenhatónak bemutatva. Tát, 1916. okróber 12-én. „Legyen meg Uram, a te akaratod !...“ Adolf Ede halálát nagyszámú ro­konság gyászolja, köztük Einczinger Ferenc takarékpénztári tisztviselő, lapunk jeles munkatársa, aki az el­hunytban apósát veszítette el. A Párkányban állomásozó 28- osok adománya. A cs. és kir. 26. gy. ezred Párkányban állomásozó tisztikara és legénysége Briebrecher alezredes útján 100 koronát küldött a város rendőrkapitányához az erdé­lyi menekültek javára, amelyért Un­ger Hugó rendőrkapitány meleghan­gú levélben mondott köszönetét a jószívű huszonhatosoknak. Megyebizottsági tagválasztás. A város I. kerületében dr. Helcz Antal elhalálozása folytán megürese­dett megyebizottsági taghely, mint értesülünk, rövidesen be fog töltetni. A választás november 15.-én lesz. A polgárság nagy része, úgy hall­juk, dr. Molnár Szulpic főgimn. igaz­gatót fogja jelelni, akinek a megvá­lasztása minden jel szerint egyhangú lesz. A szőlősgazdák szénkénegszük- séglete. Az őszi szőlőmunkák során nagy szükségük van a gazdáknak szénkénegre, melyből sajnos, nincs annyi készletünk, mint amennyire a szőlősgazdák igényt tarthatnának. A földm. minisztérium e napokban oszt szét négy vaggon szénkéneget. Ennél többet a minisztérium ezidén nem is tud adni a gazdáknak. De már gondoskodás történt, hogy ta­vasszal, amikor a szőlőmunkálatok­nál ismét szükség lesz rá, megfelelő mennyiségű szénkéneget kapjanak a bortermelők. Adóügyi jegyzőválasztás. Bá­torkeszin f. hó 11.-én ejtették meg az adóügyi jegyzőválasztást, amely alkalommal egyhangú lelkesedéssel Gémesi Aurél eddigi helyettes adó­ügyi jegyzőt választották meg az állásra. Kazaltűz a bényi határban. F. hó 4.-én fél 12 óra tájban a Schle­singer testvérek bényi uradalmában Szőke Mihály bényi lakos vigyázat­lansága folytán kigyulladt egy 3564 kor. értékű szalmakazal és másnap délig teljesen leégett. Vízhiány miatt az oltás lehetetlen volt. Szőkét fel­jelentették a párkányi kir. járásbíró­ságon. Az erdélyi menekültek támo­gatása. Az Esztergomban levő er­délyi menekültek betéti könyvei a Pé nz- intézeti Központ megbizásábólkészség- gel nyújt 41/2°/«-os előleget az Eszter­gomi Takarékpénztár. Akik ily tá­mogatásra szorulnak, forduljanak bi- zalommalazutóbbnevezett intézethez. Csolnokon tűz volt f. hó 11-én délután fél 2 óra tájban, amely al­kalommal Putz Antal, Fluger és Ridling-féle házak tetőzete égett le. A kár jelentékeny. A tűz keletke­zésének oka ismeretlen, A vizsgálat­folyik. Gyászhir. Az esztergomi fogoly­tábor tisztikar legszimpatikusabb tagja, Reich Ernő főhadnagy a ko­lozsvári takarék és bankváltó osz­tályvezető cégjegyzője, m. vasárnap szívszélhüdésben hirtelen meghalt. A megboldogult hült tetemét kedden helyezték ideiglenes nyugalomra ev. ref. szertartás szerint a belvárosi te­metőben nagy katonai pompával. A tisztikara nevében Kolvencz főhadnagy magas szárnyalást! beszédben bú­csúztatta el a jó bajtársat. A tábor tisztikara az ezredessel élén, a 26-os tisztikar és fogoly tisztek kisérték az örök humorú, de most már csen­des főhadnagy koszorúkkal borított holttestét a sírig. A megboldogult mélyen sújtott fiatal özvegyét vi­gasztalja az Ég. Az űj III. oszt. kereseti adó ki­vetése. Az általános adókivetés óta keletkezett III. oszt. kereseti adó alá tartazó üzletágakra vonatkozó adó­kivetési tárgyalások szombaton kez­dődtek meg a városház nagytermé­ben és f. hó 20-ig tartanak. A me­gyei községiek 14-től 19.-éig, az esztergomiak 20.-án tárgyaltainak. Tűzeset Farnadon. Folyó hó elején Farnadon kigyulladt Balázs István (evangélikus) farnadi lakos ál­talánosságban biztosított szalma­kazla és ettől takarmánya, csűrje, kukoricája és több gazdasági esz­köze elhamvadt. A tűz átterjedt a szomszédba is, hol Bongya Istvánné, szül. Fehér Erzsébet csűrje és jó­szágai is elhamvadtak összesen 1813 kor. értékben. A tűzeset valószínű­leg gyermekek vigyázatlansága foly­tán származott, akik Balázs kigyul­ladt kazla alatt szoktak játszadozni; Kertészi állást keres november 1-ére. A kertészet minden ágában jártas és több évi jó bizo­nyítvánnyal rendelkezik. Címe : Sa- fárik Antal. Piszke Esztergom megye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom