Esztergom és Vidéke, 1916

1916-09-10 / 71. szám

1916. szeptember 10.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

tólag megszünteti a további visszaélések nagy részét, ha a polgármester a ráruházott hatalommal jól fog rendelkezni.

JUI HÍREK.

A hozzánk menekülőkért.

Lángol délkeleti határunk, a magyar eget festik vérszinüre azok a gálád tüzek, amelyeket rabló szomszédaink gyújtottak meg fölöttünk. Az égő zsarátnokok borzalmai elől futva menekülnek testvéreink, ide özönlenek hozzánk, abban a reményben, hogy a szív tájékán a leg- dusabb forrását találják meg a szeretetteljes gondoskodásnak.

Nincs ahhoz emberi agynak kellő ereje, hogy igazán elképzelhesse : mit jelent menekülni az ősi fészekből, vagyont és mindent prédára hagyni a meztelen élet megmentésért. Évezredes fészkek minden sarka, szépapákról maradt kis földek minden röge, évszázados iák minden levele, fű, virág, az ut pora, az udvar pocsolyája, a kávás kút, az ősi székely kapu a virágos tornác, minden, minden, a gyermekkori emlékek minden lelki szála és érzése egy pillanat alatt ronggyá vált. Üszőkké, hamuvá változott, egy szemrebbenés alatt veszett el, ha csak múló időre is, az a magyar világ, amely évszáza dokon át őrzött minket a Keletről fenyegető barbár veszedelem ellen.

Ezek a magyar testvéreink lettek földönfutók, ezek menekültek ide hozzánk, csupa tehetetlen, könyörületre érdemes fajunk, verünk, tisztes aggastyánok,asszonyok, gyermekek. Mert a férfiak fegyverben állanak és helyettünk védik a mi ősi hazánkat.

Ide jöttek közénk, a mi testvéri körünkbe, abban a biztos tudatban, hogy nem is hála, hanem az önérzés nyitja meg résztvevő lelkünket s mi le fogunk hajolni kényelmes, védett tornácunkból, hogy magunkhoz öleljük a szenvedőket.

'a ☆

Halálozás. Vándor Józsefné szül. Effner Magdolna, Esztergom sz. kir. város néhai tanácsosának özvegye, dr. Vándor Ödön orvos édes anyja f. hó 6.-án éjjel, életének 79. évében elhunyt. Temetése pénteken d. u. 5 órakor folyt le a kir. városi temető kápolnájából a rokonok és ismerősök meleg részvéte mellett.

Az erdélyi menekültek száma nemcsak városunkban, hanem a környéken is egyre emelkedik. Dorogon már kétezren felül vannak, akiket az Esztergom-szászvári kőszénbánya r.-t. ’ igazgatósága gondos ellátásban részesít. Városunkba a pénteki nap folyamán ismét nagyobb számú menekült érkezett, akik már házi készleteiket és állatjaikat is magukkal hoztak. Ezidőszerint az Esztergomban levő menekültek száma 630. Rendőrségünk a menekültek szakszerű és példás gondossággal véghezvitt ellátásáért a szombati napon miniszteri elismerésben részesült és egyben felhatalmazást kapott a menekültek ügyének az egész vármegye területén való egységes intézésére.

Egy község az erdélyi menekültekért. Minden dicséretet megérdemel Bátorkeszi község hazafias lakossága, amely e nehéz időkben párját ritkító önzetlenséggel sietett ínséges helyzetben lévő testvéreink, az erdélyi menekülteknek gyors és praktikus segélyére. A katholikus és református lelkipásztorok a múlt vasárnap megkapó felszólítást intéztek a szószékről az erdélyi menekülők sanyarú sorsa érdekében, ami a jó magyar népet annyira meghatotta, hogy f. hó 5.-ig a község területén 59 métermázsa burgonyát, 12 métermázsa babot és 7 métermázsa frissen sült kenyeret, amely 145 drb. volt, továbbá egy 3 kilogrammos sonkát gyűjtöttek össze terményekben, készpénzben pedig körülbelül 500 K-t. A részletesebb tudnivalókat a jegyző intézkedésére dobszó utján tették közzé. A terményekben beszolgáltatott adományokat 11 gazda kocsija ingyen szállította a köbölkúti vasúti állomásra, ahonnan a tekintélyes küldeményt gyorsáruként továbbították az erdélyi képviselők segélyző bizottsága címére. A község derék lakosságának ezen hazafias és köve- tésreméltó felbuzdulása e nagy idők egyik legszebb, legmeghatóbb jelensége !'

Tanfolyamon. A bujakór elleni védekezés kormánybiztosa, dr. Nékám L. egyetemi tanár az e téren elért újabb vívmányok és ismeretek szélesebb körben való terjesztése céljából több tanfolyamot rendezett az év folyamán, melyeknek egyike most veszi az egyetemen kezdetét. A közkórház igazgatósága dr. Hamza József kórházi orvos felvételét ezen tanfolyamra a kormánybiztosnál kieszközölvén, nevezett holnap kezdi meg e célra kért szabadságát, hogy a tanfolyamon észt vehessen.

Adományok a kórháznak. A kórházban ápolt katonabetegek részére özv. Reviczky Gáborné útján az Oltáregylettől harminc korona érkezett. Dr. Walter Gyula a kórház könyvtárának újabban ismét több kötet könyvet adott. Jakus János a kórháznak hat kgr. darát és hét kgr lisztet küldött. A szives adományokért ezúton mond köszönetét a kórház igazgatósága.

Katonai készültség a határban.

Az esztergomi határ területén szüretek közeledtével igen nagy kárt tettek a kószáló lábbadozó katonák és megszökött hadifoglyok a szőlő- és gyümölcstermésben. A rendőrség kérelmére a kaszárnyából és a kenyérmezői táborból katonai készültség jár ki újabban a határba. Az új intézkedés következtében máris több szőlő- és gyümölcstolvaj került kézre katonák és hadifoglyok személyében.

Sebesültek érkezése. Üjabban 300 harctéri beteget és sebesültet szállítottak városunkba. Nagyrészüket a szemináriumban helyezték el. A szegény hős katonák legtöbbje gyalog tette meg az utat a tartalékkórházakig, mert fuvar dolgában városunk nagyon háborús állapotban leledzik.

Katonák gyűjtése az erdélyi menekültek javára. Az esztergomi táborban szolgálatot teljesítő legénység a szerencsétlen erdélyi menekültek segélyezésére 39 K 67 f-t gyűjtött, amely összeget lapunk szerkesztőségéhez juttatták. A csupa apró összegből gyűlt adományt, mely katonáink jó szívéről és a haza szerencsétlen lakosaival való meleg együttérzéséről tesz megható tanúbizonyságot, elismervény ellenében átadtuk a rendőrkapitányi hivatalnak, ahol az Esztergomba érkezett menekültek sorsát gondos körültekintéssel és szeretettel intézik.

Tüzek a megyében. Kéménden f. hó 1.-én d. u. 6 órakor özvegy Szilaveczky Jánosné udvarában kigyulladt egy szalmakazal és földig égett. A tűzvizsgálat a tűz keletkezését avval magyarázza, hogy a szeles időben a kocsis az udvarba érve eldobta cigarettáját, amelynek szikrái a szalmát felnyújtották. — Libádon Zsitvai Antal telkén levő istállóban múlt hó 31.-én reggel 4 órakor öngyulladás következtében félszerében berakott nyerses lucerna fogott tűzet és nemcsak az istállót, hanem a lakóház tetőzetét is elhamvasztotta.

Rémhírek terjesztése miatt jelentette fel a bátorkeszi csendőrség Porgesz M. Dávid dunamocsi kereskedőt a párkányi kir. járásbíróságon. Porgesz üzletébe múlt hó 30.-án ugyanis ismeretlen tettesek betörtek és 597 K 10 fill, értékű árut elloptak. A kereskedő evvel kapcsolatban Dunamocson oly rémhíreket kezdett terjeszteni, amelyek a csendőri jelentés szavai szerint a „község lakosságát félelemben tartották és azok nyugalmát megzavarták.“ A csendőrség egyébiránt a betörés tetteseit is nyomozza.

Visszaélés a „menekült“ névvel. A rendőrség szombaton két erdélyi menekültet letartóztatott, akik házról-házra járva kéregettek. Mivel a rendőrkapitányságon jelentkezett menekültek mindannyian a körülményekhez képest tisztességes gondozásban, ellátásban részesülnek, koldulásra nincsenek ráutalva. Ezért ismételve ké.rjük a közönséget, hogy hazafias lelkületűk sugalltából a menekültek javára szánt adományaikat ne egyeseknek, hanem a rendőr- kapitányságnak adják át. Különösen természetbeni adományokra (bútor, edény, élelmiszer, tej) van szükség. Szomtaton a Schlesinger Testvérek bátorkeszi bérgazdasága 12 zsák burgonyát, 3 zsák babot, 3 zsák borsót és 2 kosár paradicsomot küldött a rendőrségre, az esztergomi főkáptalan, továbbá Megyeri Krausz Izidor pedig ezer-ezer koronával járultak a menekültek esztergomi segítőakciójához.

Miért kevés a cigaretta. Mostanában gyakori a panasz, hogy kevés a cigaretta. A Hölgy, Király, Mirjam, Princeszasz, mint legkeresettebb szivarkák sehol sem vagy csak csekély számban voltak kaphatók. Érezhető volt a cigarettainség nemcsak nálunk, hanem országszerte. — A cigarettahiányt illetőleg a következő szakkörökből eredő véleményt. közölhetjük. A cigarettahiánynak az oka az, hogy a háború folyamán a fogyasztás oly aránytalanál megnövekedett, hogy a gyárak nem tudnak lépést tartani a fogyasztással. Ezenkívül a magyar dohány gyárak, nemcsak az ország belterületét látják el készítményeikkel, — hanem Szerbia, Montenegró, Galicia egy részét is. Emellett még az osztrák jövedéknek is ki kell szolgáltatni bizonyos készletet mert a háború folytán 5 dohánygyár üzeme szünetel. így 2 gyár az olasz harcterület körzetébe esik, a többi északon pihen. Az előállított cigarettahi- hány egyébként múló jelentőségű. A szerb területen működő katonai parancsnokság Macedónia területéről szállítatt be dohányt a magyar gyárakban való feldogozásra. Az elmúlt napokban csak egy városba 15 waggon dohány érkezett. Tehát nem lesz dohány hiány. A cigaretta hiány miatt*nyugtalankodókat pedig bizonyára megnyugtatja az a körülmény, hogy előbb a harcoló hadsereget látjuk el dohánykészlettel s csak azután kerülhet az itthonlevő polgárságra a sor.

Szövetkezetek nem szerezhetnek be lisztet. A belügyminiszter a lakosság lisztellátása ügyében a következő távirati rendeletet küldte a vármegyéknek. „Fölmerült konkrét esetből kifolyólag értesítem, hogy a földmivelésügyi és kereskedelmi miniszter urakkal történt megállapodásunk értelmében ipartestületek, vállalatok, intézetek, szövetkezetek és egyéb közintézetek részére külön vásárlási igazolvány a rendelet vonatkozó szakasza alapján ki nem adható. Ezek lisztellátásáról csupán az illető törvényhatóságok útján történhetik intéztézkedés. Belügyminiszter.“ Akinek nem kell a „Muszka“ név. Egy vidéki város rendőrkapitányához egy sántikálló alak nyitott be. Előadta, hogy neki erkölcsi bizonyítvány kellene.

— Milyen célra? kérdi a kapitány.

— Hát, kérem szépen a nevemet akarom megmagyarosítani, sehogy sem tudok belenyugodni eddigi nevembe. Mert tetszik tudni, engemet Muszka Györgynek hívnak.

A kapitány mosolyogva fogott hozzá az erkölcsi bizonyítvány kiállításához. Muszka azalatt mintegy névmagyarosításának védelméül elmondotta, hogy

— Bizony kérem, megvan nekem az okom hogy a „muszka“ névre haragudjam. Katona voltam, s éppen evvel a gaznációval kerültem össze. Majd ki sült a szemem, hogy én is „Muszka“ vagyok. Na meg aztán azt is nekik köszönhetem, hogy fé- ligmeddig nyomorékká lettem. Nem lennék jó magyar, ha továbbra is Muszka maradnék. Ott születtem valahol a Maros körül, hát Marosi legyen a nevem! Ugy-e igazam van ?...