Esztergom és Vidéke, 1915

1915-03-21 / 23.szám

lításokkal; most már a posztópanamánál tartunk, mely csekély 11 millióval károsította meg a nemzetet; és ki tudja, hova fogunk még jutni rövidesen ! Ne vigasztaljon bennünket senki azzal, hogy azok a vérszopó nadályok, kik e csalásokat elkövették, nem vérbeli magyarok. Ez nekünk nem vigasztalás, mert a gyalázat az egész magyar nemzet gyalázata ! Kereskedelmünknek eddig sem volt valami jó híre a külföld előtt. Most még ennek a szennyfoltnak kellett rátapadnia és éppen a legválságosabb helyzetünkben ! Joggal kérdezhetjük: mit szól Európa, mit főkép szövetségesünk, Németország ehhez a hallatlan magyar kereskedelmi botrányhoz ? A szégyen pírja fut el bennünket, ha erre gondolunk. A magyar sajtó egy részének romlott erkölcsi érzésére nézve jellemző, hogy a hazaáruló gazok számára máris keresnek mentségeket: mosni s takarni iparkodnak őket. Az ilyen vakmerő mentőket védettjeikkel együtt kellene sújtani! Más nemzet felháborodása már elsöpörte volna őket együttesen. Csak mi nem mozdulunk, mert a mi türelmünknek, úgy látszik, nincsen határa. Annyi erőnk sincsen, hogy vérünk és becsületünk vésztőit gyökeresen ki tudnók vetni magunkból? Mert mást ezek a gonosz élősdiek nem érdemelnek. Csétny. Hercegprímásunk a Szent Itsván Társulat közgyűlésen magas szárnyalású megnyitó beszédének befejezéséül a specialis magyar viszonyokkal foglalkozva reá mutat a magyar görögkatholikusok helyzetére. Meleg lélekkel hivja fel a magyar katholikus világot, hogy a legbensőbb testvéri viszonyban éljen a görög katholikusokkal, mint az egyház édes gyermekeivel és hazánk hűséges fiaival. A görög katholikus pap és hívei között legyen a kapocs bensőbb és akkor a skizmatikus csábítások kárba fognak veszni, a keleti szellem beözönlése ellen pedig [hatalmas gátat emelünk. — A hallgató közönség lelkes ovációban részesítette a .világos gondolkozású bíboros főpapot. Oltáregyesületi ájtatosság. A helybeli oltáregyesület tagjai részére folyó hó 25-én és 2ö-án a vizivárosi zárdatemplomban lelkigyakorlatok lesznek, melyek vezetését dr. Lepold Antal, hercegprimási titkár úr, volt kegyes elvállalni. Március 25-én, csütörtökön reggel 9 órakor szentmise, utána szent beszéd, d. u. 3 órakor litánia, utána szent beszéd és gyóntatás. Pénteken, a fájdalmas Szűz ünnepén, reggel 9 órakor szentmise közös szentáldozással és szent beszéddel. A tagokat ezúton hívja meg s minél tömegesebb részvétüket kéri az elnökség. Köszönet nyilvánítás. Az esztergomi oltáregyesület áldásos működésének ujabb tanújelét adta. Özv. Reviczky Gáborné őnagysága, ki ismét gazdagon gondoskodott a járvány-kórházban ápolt és onnan elbocsájtandó betegekről. Őnagysága oly kegyes volt a járvány-kórház vezetőségének 12 drb. meleg inget, 24 drb. meleg lábravalót, 12 pár meleg harisnyát, 24 drb. egészen új zsebkendőt, 6 pár papucsot és 24 drb. borogató ruhát rendelkezésre bocsájtani. E nemes ténykedésért a haza és a szenvedő betegek hálájának kell, hogy kifejezésre jusson ama imaszerű fohászban, hogy áldja meg Őnagyságát tartós egészséggel a jóságos Isten. Ujabbi adományok a vöröskereszt részére. Esztergomi Oltáregyesület adománya: 6 pár papucs, 2 drb. vánkus, 72 zsebkendő, 72 harisnya, 15 drb. citrom, 60 pakli dohány, 84 drb. finom zsebkendő, 60 pár fuszekli, 24 drb. lábravaló, 500 drb. cigaretta, 6 drb. pipa, 100 drb. imakönyv és 50 drb. narancs. 2. Simonyi József úr Bátorkesziről: több kötet regény, folyóirat és egyéb olvasmányt. Fenti becses adományokat hálás köszönettel nyugtatja az egylet elnöksége. Oltáregyesület a sebesült hősöknek. Az egyesület jótékonyságát egy újabb térre vitte át, mert amig eddig testet védő és tápláló jótéteményben részesítette sebesült hősöket, most szerdán délután szórakoztató előadást rendezett nekik. Mult vasárnapi hangversenyt megismételte a helyben levő lábadozó betegeknek az Oltáregyesület, melynek egyik kimagasló pontja volt Katona Sándor dr. felolvasása a harctéri helyzetről. Midőn lehetőség szerint teljes képet nyújtott az egész harctérről a figyelmesen hallgató hősöknek, meggyőző erővel buzdította őket a jövőre. A felolvasás nemcsak a pusztán igazságok feltárása volt, hanem mély hazafiságra buzdító beszéd is, melyet Katona Sándor dr.-tól közönségünk már megszokott. Marosi Ferencné zongora játéka, Reusz Ferencné és Szegedi Anci szavalatának méltó párja volt dr. Szilárd Béláné éneke, Lerch Lőrinc trombita játéka és Deáky Zsigmond hegedű előadása volt szép befejezője a szórakoztató előadásnak, mely után az egyesület hölgyei finom frissítők és harapni valókkal látták el a sokat szenvedett harcosokat. A teljes sikert mi sem fejezhette volna ki jobban, mint a sebesültek hálálkodása. A hadsegélyezés érdekében ugylátszik megmozdul vidékünk intelligens és érdemes tanítói és tanítónői kara, belevonja a gyermeksereget a hazafiasság magasztos munkakörébe. Fárad, oktatéslelkesithogy,a hadsegélyezés nemes céljaira rendező előadásokkal utat nyerjen a szülők és az áldozni tudó és akaró közönség szivéhez — éléstárához. A következő meghívót kaptuk: „A lábatlani állami elemi népiskola tantestülete 1915. évi március hó 25-én hadsegélyezés céljaira az iskola épületben gyermek előadást rendez, melyre t. Cimet és b. családját tisztelettel meghívja a rendezőség. Beléptidij: személyjegy 1 korona. Felülfizetéseket — tekintettel a hazafias célra — höszönettel hirlapilag nyugtázunk. Kezdete délután 3 órakor. Háborús képek. Összeállították a szerzők a lábatlani állami iskola tantestülete. Simonyi Ella, Rényi Miklós, Kunné Németh Irma, Előljáró beszéd. Ne sírjatok . . . Irta Sárkány Sándor a 26-ik gyelogezred közlegénye. I. kép. Mozgósítás. II. kép. Búcsúzás. III. kép. Kukoricafosztás. IV. kép. Karácsony est. V. kép. Hirek a harctérről. VI. kép. Sebesültek szállítása. VII. kép. Imádkozik a király. Várady Antaltól: Apotheozis. Királyné, Klekker Erzsike. Király, Vass Károly. Az esemény magyarázója Schenk Károly. Az előadott háborús képekben 44 tanuló gyermek szerepel. Hősi halál. A következő gyászjelentést kaptuk. Id. Fray Ágoston és neje Meisermann Anna, mint bánatos szülők, úgy a maguk, valamint az összes rokonok nevében a sors csapásától mélyen sújtva, de Isten akaratában megnyugodva, vérző szívvel tudatják, hogy felejthetetlen drága fiúk, illetve jó unoka, rajongásig szeretett testvér, sógor és rokon Fray Ferenc az esztergomi ker. munkásbiztosító pénztár hivatalnoka, a cs. és kir. 76. gy. e. tartalékos zászlósa, századparancsnok Galíciában, Rezitka község mellett fekvő lka magaslaton vívott ütközetben századának élén,, midőn azt rohamra vezette, 1915. évi február hó 5-én, életének 25-ik évében, egy ellenséges golyótól fején találva, hősi halált halt. Holttestét 7-én beszenteive, bajtársai katonai dísszel Tarnovka templomkertjében temették el. Lelki üdveért az engesztelő szent miseáldozatot folyó hó 22-én d. e. 10 órakor fogjuk az Észtergom-vizivárosi róm. kath. plébánia-templomban a Mindenhatónak bemutatni. Korán elköltözött drága Halottunk, ki e hoszszantartó véres harcokban Hazád iránti szent kötelességérzetedtől mélyen áthatva és halálfelelmet nem ismerve, önfeláldozó kitartással oly sokat küzdöttél, pihend ki most fáradalmaidat a siri hantok alatt! Végtelen szeretetünk virrasztani fog csendes álmaid felett és szívünk hervadhatatlan szeretet virágaiból fogunk koszorút kötni vérrózsáid köré. Esztergom, 1915. március hó 18. Adomány. Az Esztergomi főreáliskola leánytanulói hazaszeretetüknek szép jelét adták azzal, hogy, igazgatójuk Grusz Ede úrnak névünnepe alkalmából 15 K, adtak át szerkesztőségünknek a hadbavonult katonák árvái javára. Mily gyönyörű csokrot képez ez az adomány, amelyben eggyesül a hazaszeretet virágaival a részvét és könyörület felcsillanó könnye és hogy képes a nagy idők eseményei ifjú leánykáink gondolkozását, jellemét is átváltoztatni. Mi az összeget Bleszl Ferenc urnák küldöttük el, a kedves adományozóknak pedig az árvák háláján kívül, mi a hazaszeretetből, a legjobb érdemjegyet adjuk. Hír egy kedves földínkről. Sokaknak kedves emlékében él Waldkirch Frigyes, háziezredünk daliás őrnagya, ki a háború elején súlyosan megsebesülve orosz fogságba került. Súlyos sebesüléseiből kigyógyulván, az oroszok Szibéria Akmolinsk nevü városába internálták őt, honnét a napokban kártyát irt egyik helyi jóbarátjának. Ennek szives engedelmével közreadjuk kedves földink értesítését, ki még mit sem tud őrnagyi kinevezéséről: „Kedves KI Annak ellenére, hogy éh már írtam Esztergomba, [még eddig senkitől sem kaptam onnét feleletet. Mindenki hallgat, ami megfoghatatlan előttem. Hőn szeretett nőtestvéremről: Hazánkról sem tudok semmit, egészséges-e avagy beteg? S ez a legnagyobb aggodalmam jelen állapotomban. G.-nak és K.-nak is írtam ; de mif várjak még, ha még B.-tól és R. F.-től sem kaptam eddig semmi értesítést í Remélem, hogy te, papád s a M. :néni is jól érzitek magatokat. Szívből üdvözlöm kartársaidat, különösen M. direktort. Hogy van a Hadsereg? A lelkem mindig vele van! Sokszorosan ölel hived: Fric." Az esztergomi oltáregylet második hangversenyén a következő nagylelkű felülfizetések folytak be: Dr. Machovics Gyula, Meszleny Pál, Schiffer Ferenc egyenkint 50 kor. Brühl József 40 kor., a bibornok Hercegprímás, dr. Klínda Theofil, dr. Roszival István, dr. Walter Gyula, Bogisich Mihály egyenkint 20 kor., Mihalics[[ Margit 15 k., dr. Koperniczky Ferenc 18 kor., Machovics János, Havasy Jolán, özv. Zubcsek Mihályné, dr. Molnár Szulpic, Rolkó Béla, dr. Csárszky István, Lipovniczky Pál egyenkint 10 kor. gróf Pongrácz Frigyes 8 kor. Seyler Vilmos 6 kor., dr. Pauer Károly, Eitner F. Ákos egyenkint 5 kor., dr. Grusz Ede, özv. Gedeon Kálmánné, Nedeczky Miklósné egyenkint 4 kor., Schalkhász Ida, dr. Drahos István, dr. Lepold Antal, Csupor István, Pintér Antal, N. N„ dr. Gönczy Béláné dr. Perényi Kálmánné, Berán Károly, Perger Lajos egyenkint 3 kor., dr. Sebők Ferenc, Kuszenda János, özv. Herczeg Lajosné. özv. Hajdú Jánosné, dr. Berényi Zoltán, Erős Rezsőné, Marosi Józsefné, Pott Gusztávné egyenkint 2 kor., Brilli Gyula, Bárdos József, Polczer Jenő, Szarkásy Gizi egyenkint 1 kor. Ezenfelül az ifj. Büchner Antal által ujolag felajánlott Kárpáti őrszem cimü mü eladásából befolyt 20 kor. összesen 499 kor. — A hős sebesült katonák mulattatása végett megtartott előadáson 26 kor. 20 fii. készpénzt adott Béh Rajmundné Dorogról. Narancsot adományoztak Vimmer Imréné, özv. Frey Ferencné, narancsot, citromot