Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 41. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. május 21. Bogdány, vagy a híres Vise- grád, mert azok vasút mentén terülnek el. Holott kétségtelen, hogy az érintetlen jobbparti községek sokkal szebb vidékűek, mint a megközelíthetők. Nem virulhat-e fel tehát a jobpart, a főváros szomszédságának leg- fölségesebb panorámája, ha föl­virulhatott átellenben, a rákosi homokos síkságon elterülő egy­hangú nyaraló-vidék ? A főkáptalan dömösi erdő- birtokos. A megye két mostoha sorsú községének édesatyja. A város pedig minden — minden nyomasztó anyagi viszonyai kö­zött is — nem utasíthatja el azt az áldozatot, mely idővel gyümölcsöző befektetésnek bi­zonyul. Reméljük tehát, hogy mind a három döntő fórum bizalom­mal és rokonszenvvel fogadja az engedményes kérelmét, mely egyúttal egy elhanyagolt or­szágrész csengő — kérvénye. Dr. Körösy László. ♦♦ ♦» ♦» »» ♦» ♦» »» »» -44- -4 Tanulmányi kirándulás. A sárkányfalvai Magna Curiához melynek falai között a régi hagyo­mányos vármegyei élet zaja helyett a csendes, zajtalan családi élet ütött boldog tanyát, az esztergomi tanitó- képezde növendékei Pósfay Sándor gazdasági szaktanár vezetése mellett tanulmányi kirándulást rendeztek. Maga az ut, mely oda vezet, egyike a legszebbeknek vármegyénkben. A legelső község, amely útba akad Béla. Gyönyörű parkja közepén kimagasló kastély orma, modern világot rajzol a szem elé, s azokból a régi, a park rejtett utjain itt-ott kicsillanó pihe­nőkből már csak az emlék van meg és csak a hagyomány beszél arról, hogy itt valamikor lakott Baldácsi, akiben összpontosult a földi szeretet apotheozisa. Bélán áthaladva egy erdő koszo- ruzta völgy ölén ha leereszkedünk, Sárkányfalvára érünk. Szép, rendezett kis falu. Apró, de gondozott házai végén terül el a régi Magna Curia. Évszázadok viharait látott hársakkal övezett igazi főúri lak tornya a verő­fényes nap bíbor sugaraiban fürdik. Csendes a ház, mint a tenger sima tükre, de mint annak mélyén a gyöngy terem, e nemes zajtalan csend a régi mágyar nemes főúri ma már csak a regék világában élő, családi boldog élet mesés világának lángoló szövét- neke ég. Hol a legideálisabb hűséges szeretet a legodaadóbb gondosság s a minden részletre kiterjedő gyöngéd figyelem, a legnemesebb női szív an­gyali jóságával kötött frigyet. Ily néma csend, ily zajtalan élet a mai modern világban csak ott lehet, hol a boldogság, a béke s a nyuga­lom és a megelégedés ütött tanyát. Amerre nézünk, példás tisztaság és művészi rend mindenütt, s e külső kép után ítélve, nem is hinné a szem­lélő, hogy itt található vármegyénk legmodernebb, legszebb és legminta­szerűbben berendezett gazdasága, melynek földesura boronkai Boronkay Jenő, az ő csendes, igazi nagy úri zajtalan, szakavatott és eredmények­ben gazdag vezetése mellett a régi Mikor egyszer a verőcei ország utón repült fogata, a szembejövő falusi szekér sehogysem akart kitér­ni előle. Villámgyorsan megállítja te­hát hintáját és vészjósló tekintettel mered a vidéki kocsisra, aki azon­ban egész nyugodtan nézett a ha­ragos urra. Makra pipája csöndesen füstölgőit. Ostora a jobb kezében aludt. A huszárkapitány harsogó han­gon rárivall a parasztra : — Hát nem is köszönsz, bug- ris ? Nem felel semmit erre a címre, csak vállát vonogatja. — Hát mért nem tértél ki, ku­tya? —Nem vagyok én kutya, hanem gazda! — füstölgi a fuvaros. — Egyen meg a fészkes fene, ha igy mersz velem beszélni, te rongyos! És kegyetlenül megostorozta a parasztot, úgy, hogy a kalapja is leperdült a fejéről. A gazda azonban nem maradt adós. Érezte ebben a pillanatban, bogy ő is huszár volt valamikor. Minek féljen hát ellenségtől ? Fogja az ostorát, föláll á kocsiba és olyan huszárosán végigsuhint az ur kabát­ján, hogy egész porfelhő szállt ki belőle. Zubovich Fedor ekkor a paraszt elé ugrott, kezet nyújt neki és har­sány hangon ezt kiáltja: — Látom, hogy maga ritka de­rék magyar ember, barátom ! Még szivarral is megkínálta, az­után tovább röpült. Tavaly majdnem hasonló vesze­delmes kalandja támadt Visegrádon. Novemberben ugyanis kivontatta ér­tékes motorcsónakját lakására. A helybeli gyakorlott ács derekasan hozzáfogott a tapintatos csúsztatás­hoz. De megjelent a szintéren maga a gazda is, aki nem egészen helye­selte az ács taktikáját. Az pedig csöndesen csak tovább dolgozott embereivel a saját módja szerint. Egyszerre csak rácsap a huszár- kapitány haragja : — Mért nem hallgatsz a sza­vamra, kutya ! — Maga a kutya 1 — felesel vissza a sváb merészen. — Mit ugatsz te marha ? — Maga a marha t — Kuss hülye 1 — Aki mondja! Ekkor ahelyett, hogy tettleges- ségre robbant volna Zubovich Fedor jupiteri haragja, mint a nyári ziva­tar, egyszerre szivárványossá lett a kedve, mert derülten mosolyogva odasietett az ácshoz és megveregette a vállát: — Nem is hittem volna, hogy maga ilyen derék, bátor ember. Ezt már szeretem 7 Zubovich Fedor azonban nem­csak itthon ismeretes, hanem a Bal­kánon is. A lezajlott háborús idők­ben szükség volt zseniális katonai tehetségere. Ott tartózkodott tehát, ezer veszedelem között a tűzfészek­Sárkányfalvából oly mintaszerű gaz­daságot teremtett, hogy az a legké­nyesebb igényeket is kielégíti. És igazán öröm és megelégedés tölti el az ahhoz értők szivét ha látja, hogy odaadó szorgalom és áldozatkészség mellett hazánkban is lehet a külföl­dön oly sokat emlegetett mintagaz­daságot létesíteni. Ebben a gazdaság­ban a földesur vezetése mellett igazi régi magyaros hűségű és becsületes- ségű, de modern eszméktől vezérelt fáradhatatlan szorgalmú gazdatiszt, Kelemen Imre működik. Ebben a gazdaságban feltalálható mindaz, ami jót, szépet és hasznosat egy gazdaságban feltalálni lehet. S mig egyrészről felöleli a ker­tészet minden agát, s a százados hársakkal koszoruzott park virányain a nemesebbnél-nemesebb hazai és dél­szaki növények ezrei pompáznak szebbnél-szebb színben, addig más­részt szakszerű méhészete vetekedik az ország bármelyik hason telepével. Konyhakertészetéről pedig elég ha annyit irok, hogy az igazi bolgár ker­tészetet itt látni kultiválva, párosulva mindazzal, amit hazai földünk csak produkálni tud a legkényesebb kerti termékek fajával, diszével együtt. Maga a gazdasági berendezés pedig oly mintaszerű, hogy itt szem­léltetve elő lehet adni mindazt, amit csak egy modern, de jövedelmező gaz­daságok részére az elmélet előir. Talaj és rét művelő gazdasági eszközei első- rendűek. Gazdasági gépei a leghatvá- nyozottabb igényeket is kielégítenek. Tehenészet, amellett, hogy a legszebb és legnemesebb fajú állatállománnyal büszkélkesiik, a legjövedelmezőbb vármegyénkben. S ha még hozzá veszem azt, hogy az egész gazdaság vízvezetékkel és villanyteleppel van ben és határunkon nem egy gálád balkán tervet hiúsított meg. Kétszáz koronás napidijt kapott. De az élete is kockán forgott minden percben. Mindegy 1 Ez kellett neki. Aki sohasem ismerte a félelmet, az a halállal is bátran farkasszemet néz. Zubovich Fedor eleme, a harciasság még polgári életében is. Ez a kivált­ságos tehetsége azonban szépen gyü­mölcsözött. Trieszt környékén csi­nos birtoka van, melyet szintén ki­váló hadi érdemeiért és vívmányaiért szerzett. Gondtalanul él. Ma is hős lakozik benne. Pedig már szöghaját megcsípte a hatvanas évek dere. Mindegy 1 Neki minden katona­dolog. Az volt talán még felesége korai halála is. Mikor valami három év előtt el­hunyt élettársa, ez volt utolsó ké­relme hatalmas urához: — Fedor 1 Jó lelkedre bízom, hogy majmomat és kutyámat úgy kezeld, amint én kezeltem. Mert tudod, hogy igen szerettem ezt a két kedves há­ziállatomat. Ígérd meg szavadra 1 És Zubovich Fedor ma is gon­dozza az örökölt majmot és ebet. De hogy ilyen foglalkozás miatt néha elvillan bajusza alól valami elfojtott szó villáma, az épen olyan termé­szetes, mint az, hogy Zubovich Fe- dort természete változatlanul elfogja sírjába is kisérni. Árgus berendezve. Azt hiszem eléggé be­igazolva látja az olvasó azt, hogy ennél szebb, modernebb, gazdaságo­sabb és szakszerűbben vezetett gaz­daság a megyénkben nincsen és csak gratulálni lehet képezdénk agi­lis gazdasági szaktanárának, Postai­nak, hogy növendékeit Sárkányfal­vára vitte, hol a növendékek elmé­leti kiképzését szemléltető képekkel egészíthette ki. És hogy a gazdasági szakszerű szemléltető oktatás mellett mást is láttak a növendékek, azt talán aki ismeri Sárkányfalva messzeföldön hires vendégszerető földes urát és nagyasszonyát, talán fölösleges is említenem. Ha nem is a régi zajos élet visszhangozik az erdő koszo- ruzta csendes völgy ölén a százados hársaktól övezett nagy úri lak falai között, de a régi ős magyar vendég- szeretet ott még a régi tiszta szep- lőtelenségében található fel. S még a földes ur az ő tisztjével, szakszerű magyarázattal a gazda­sági élet ezernyi titkával és modern berendezésével gyönyörködtette a kiránduló növendékeket, addig a maga nagyszerűségében páratlan fő- uri-lak nagyasszonya, Boronkai Je- nőné bátorkeszi Kobek Gizella a régi sárkányfalvai vendégszeretettel gon­doskodott a kiránduló növendékek­ről. A főúri kastély üvegtetőzetü ebéd­lőjének asztala roskadozott mind attól ami jó és drága s aminek bő­ségét csak az a magyar főúri ven­dégszeretett múlta fölül, amellyel a Magna Curia nagyasszonya fogadta a kirándulókat. Sokáig emlékezetes is marad előttünk e kirándulás, mert a mo­dern gazdasági világot a régi magyar hagyományos vendégszeretettel pá­rosulva láttak, amit megyénkben már csak Sárkányfalván, a Magna Curia falai között lehet feltalálni. És a növendékek, hogy legalább némikép is megköszönjék ezt a nem várt igazi nagyúri fogadtatást és vendégszeretetet, a kirándulásban szintén résztvevő Nemesszeghy tanár vezetése mellett elénekeltek néhány dalt, amelynek végszavait még ak­kor is vissza hangozták Sárkány­falva erdőkoszorúztahalmai, mikora kirándulók a földesur fogatain bol­dogan és megelégedve mentek Kö- bölkútra, hogy az esti vonattal ta­pasztalatokkal gazdagon visszatérje­nek Esztergomba. L. S. ♦- -44- 4*- -44- -44- 44 44 44 44 44 -44- -44- -4 Szentkereszti intézetünkből.*) A szalézi munkatársak nagy öröm­mel fogadták intézetünk Magyaror­szágba való áthelyezésének a hírét és a vándorúinak leírását. Számos üdvözlő, buzdító és szerencsét kívánó sorokkal leptek meg bennünket. Fo­gadják mélységes hálánk kifejezését. *) Ezt az ismertetést a turini Szalézi Érte- sitőből vesszük át arra az alkalomra, hogy ma d. u. dr. Zafféry, szaléziánus atya a vízi­városi zárdatemplomban Don Bosco áldásos alkotásait fogja ismertetni. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom