Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 93. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. november 27. Ük a járókelők nagy gyönyörűségére. Azt vethetné ellen valaki, hogy — hiszen az illetékes hatóságban nem hiányzik a jóakarat a rendbehozásra, mert ime egész sor kőtörmelék-prizs- ma várja már több mint két hete a szigeti úton a szétterítést! — Hát hisz ép az a baj, hogy csak várja, hogy több mint két hete várja, hogy még Isten tudja, meddig várja ! Mi a történtek után egy cseppet sem csodálkoznánk rajta, ha a hatóság akkor rendelné el majd a szétterítést, mikor az út porosra szárad. Miért ne ? Ennél külömb dolgok is estek meg már Esztergomban! És továbbá minden panaszszó nélkül tűrjék Esztergom polgárai, hogy még a legforgalmasabb uccák sarát sem kapar- tatja le időnként az erre illetékes hatóság ? A Kossuth Lajos- ucca, Simor János-ucca, Lőrinc- ucca és más forgalmas uccák kövezetén heteken át ott éktelenkedik a sár anélkül, hogy uccatisztitóink kaparoikkal feléje néznének, ha egyebütt nem, legalább a legforgalmassabb részeken ! Hogyisne ! Hát akkor ki fűrészelne s vágna fát a városház számára? Azt csak mindenkinek át kell látnia, hogy a mostani hűvösebb időben előbbre való a favágás, mint az úttisz- togatás! Mi át is látjuk, de azt meg viszont a köztisztaságra ügyelő városi hatóságnak — És hogyan teremted elő a pénzt — kérdezte Podmaniczky. — A királyné jó szivére fogok appellálni, ő nagyon szereti Jókait és a pénzt az állampénztárral vagy az udvari pénztárral nyugtáztatom. Nehéz dolog mindenesetre, de Jókait ki kell húzni a csávából. Néhány nap múlva Tisza Bécsbe utazott és kihallgatása 2 órára volt kitűzve. Mivel még korán volt, előbb egy sétát akart tenni Schönbrunn kertjében. Séta közben egy kanyarodónál szembe találta magát Erzsébet királynéval és Hoyos grófné- val, Tisza meghajolt és egy mellékösvényen akart menekülni, de a királyné rászólt: De, kedves Tisza, miért akar menekülni ? . . . — Nem akartam Felséged sétáját zavarni. — Azt nem lehet . . . Mostanig a grófné Jókai „Szeretve mind a vérpadig“ című regényét olvasta fel nekem. Csodaszép ez az élettörténet. Mit csinál Jókai? Tisza zavartan hallgatott. — Talán csak nem beteg ? — Nem, Felség, de most legfő- képen Jókai miatt jöttem Bécsbe ? — Mi baj van. Lehet valamit tenni az ő érdekében ? — Nagyon sokat Felség, sőt az a kérésem, hogy az állampénztár illenék átlátnia, hogy a legfőbb közlekedési utak a hűvösebb idő dacára se maradhatnak csak amúgy „hagy ott“-állapotban. Az úttisztigatókat tehát ne vonja el rendes hivatásuktól. Az utak tisztogatását végeztesse idejében és —: alaposan ! Nem maücia Íratja ezt velünk, sem „kákán csomó-keresés“, hanem a kötelességmulasztáson való méltó bosszan- kodás, mert helyi nyomorúságaink ismerete ugyan hosszú türelemre szoktatott bennünket, de végre is nincs az a türelem, melynek ne volna határa. Szeretnők tudni, mit szólna az illetékes városi hatóság, mely a napokban oly túlzó kötelességtudással büntette meg a köztisztaság ellen szót sem érdemlően vétő polgárokat, ha — a büntetésre címet adó paragrafust utaink gondozatlan- sagaért ő ellene fordítanok ? Sárgyúró. A városi képviselőválasztások előtt. Mint eső után a gomba, úgy nőnek és szaporodnak igy választások felé a jelöltek és önjelöltek. A városi képviselőség egyeseknek úgylátszik aranyhegyeket igér, viszont egyeseknek annyira életszükségletévé vált, hogy tőle a világ minden kincséért sem válnának meg. A polgárság a jelöltek egy részével úgy van, népies szaJókai részére nagyobb összeget adhasson. — Egy tanulmányútra ? — Jókainak szüksége van a pénzre ? Csak aláirja-e őfelsége a kérvényt. — Én fogom az asztalára tenni. Ha bemegy a kihallgatásra már meglesz a határozat . . . Jókai megérdemli. Tisza mélyen meghajolt. Jókai ügye jó kezekben volt. Mikor délután a király elé járult, a folyó ügyekről való referálás után, távozni akart, de a király visszatartotta? — Jókai kérvényét, sajnos, nem írhattam alá. — Miért — kérdezte Tisza ijedten. — Mert az összeget nem az állampénztárból, hanem házipénztáramból fogom utalványozni ? Jókainak biztosan szüksége van a pénzre. Értesültem róla. — Jókai egy északi tanulmán 3'- utat akar tenni, de nincs pénze hozzá. — Tehát minden rendben van. — A király intett és Tisza távozott. Azután a királynénál jelentkezett és mégegyszer megköszönve, megígérte, hogy Jókait elhozza Bécsbe. A hazafelé való utón a bécsi havakkal élve, hogy sehogy sincs. A választóknak igazán nincs szükségük azokra a városi képviselőkre, akik a városi parlamenten önmagukat képviselik inkább. E mandátumaspiránsoknak kell a voks, amelyért a legmesszebbmenő anyagi áldozatokra képesek. Ezeknek a jelölteknek a mandátum minden bizonnyal megéri azt az alkotmányos költséget, melyet érte áldoznak. — A józanabb elemek úgyis tudják, hogy a közügyekben önzetlenül működő városatya ma ritka, mint a fehér holló; s az ilyeneknek a mandátum nem aranyhegyeket, hanem megújuló kellemetlenségeket eredményezhet; és ezért a mandátum elfogadása részükre, mert a megalkuvás politikájától irtózva menekülnek, egy az ön- feláldozással, egy a lemondással az anyagi előnyökről. Eny- nyi önmegtagadásra csak azok képesek, akiket ideális és színtiszta közéleti működésükért és egyedül a közjóiét érdekében kifejtett közszereplés elismerése honorál a voksokkal. E közismert egyéneket a közbizalom újra megillető helyükre küldi, egyúttal azonban az új érdemes és eddigelé szerényen elrejtőző, de polgári erényekkel ékeskedő jelöltekkel is számol és, úgy lehet, a tiszta búza közül a konkoly aláhullik. Rég volt annyi törtető a mandátum után, mint az idei választáson. E kóros jelenségnek kétségtelenül olyan erkölcsi rúgói vannak, amelyek a köztisztességbe ütközvén, önző egyéni célok kultiválása mellett a közérdek elnyomására vezethetnek. jóra Vácnál egy magányos utas szállott fel : Jókai Mór. — Jó, vagy rossz híreket hozol — kérdé Tiszát. — Elég jókat. De egy utazást kell tenned északra. — Miért. — Mert megígértem a királynak. Máskép nem kapod meg a pénzt. — Ha pénzem van, akár az északi sarkra utazom. Hát valóban sikerült ? — Sikerült. A király a kérelmet teljesi!i. És az egész történetet elbeszélte Jókainak. Néhány nap múlva Tisza már megkapta a pénzt, Jókai kifizette adósságait és pénzének maradványával nagy utazást tett ? Augusztus végén jutott Ischlbe, ahol Erzsébet királyné a gyógyparkban mindjárt első nap észrevette és magához hivatta. Jókai nagy tisztelettel csókolt kezet a királynénak. Másnap udvari ebédre hívták, ahol maga a király nyújtott neki egy pohár bort. Ekkor kezdte Jókai tósztját nagy boldogságában ezzel : Vitám et sanguinem . . . Ss. G. A jelöltek és önjelöltek között olyan nevek kerülnek ismét a szemünk elé, melyek egyáltalában nem nyújthatnak kellő garanciát arra nézve, hogy a községi adminisztráció meg- feneklő szekere az ő révükön kedvező fordulathoz érhessen. A kevésbbé kívánatos önjelöltek asszisztáló táborkara is akcióba lépett. Értekezletekettart és öblös hangon hirdeti, hogy X. Y. jelölt úr, amennyiben a képviselőtestületbe bejut, az istenadta nép javára fog szolgálni. Addig is igyunk előre a medve bőrére s poharunkat ürítsük a jelölt úrra, ki obulusai révén a dicső német ige hirdetője : „leben und leben lassen.“ Fullánk. Előkészülés a külpolitikai eseményekhez.* Habár az ember gyarló eszével nem képes megállapítani a jövendő idők eseményeit, a jelenben mutatkozó jelekből, melyek rendesen előre vetik árnyékaikat, mégis kénytelen következtetni az eshetőségekre és azokhoz, már mint puszta „eshetőségekhez“ is tetteinek intézésében alkalmazkodni. Mert ha az a rossz, amit a jelek gyarló szemeinkkel láttatnak, nem következik be, ennek folytán pedig készülődéseinkben is talán nevetségessé is válunk, még mindig kisebb baj, mint az, ha a rossz bekövetkezik és készületlenül talál. Európa népei között egyiknek sincs annyi oka és szüksége rá, mint a magyar nemzetnek, hogy a jelen eseményeit éles szemmel megfigyelve kutassa az okozati összefüggéseket és azok alapján fürkéssze ki a jövendő idők eshetőségeit. Ez bátorított fel engem is arra, hogy jóslásokba bocsátkozzam. Ha balsejtelmeim alaptalanoknak vagy legalább is túlzottaknak fognak bizonyulni, a síron túl is örömére fog szolgálni a lelkemnek. De örömére fog szolgálni az is, ha — aggodalmaim nem lévén alaptalanok — a veszedelmes kilátásokra felhívhattam azoknak a figyelmét, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy mint „honatyák“ befolyhatnak az ország ügyeinek intézésébe. Az való tény, hogy Európának két hatalma, az orosz és német a nagyságnak és erőnek immár oly magas fokára emelkedett, hogy Európában mind a kettő nagyságának és erejének megfelelő befolyás- és érdekbiztosításra van utalva. A szláv erő már rég meg is kezdte ebben az irányban a működést, a németet pedig csupán a szomszédja iránti gyöngédség és az a körülmény készteti ideig-óráig passzivitásra, hogy Ausztria-Magyarország érdekei állanak a legközelebbi ütköző ponton. Né* Deine Károly „Magyarország helyzete cs az európai népek harca“ c. könyvéből.
