Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 24. szám

4 ESZ I 14GOM és VIDÉKE. 1913. március 23. mig egyik szőlőtőtől a másikig ha­ladhat. Mennyi munkájába kerülhet, mig a földet maga elöl eltakarítja. A falat megszerzése munkája árán tör­ténhetik. A cserebogárnak hogy kijuthas­son a napfényre, utat kell törnie. A hangya mily munkával dara­bolja a kórót, aztán cipeli földalatti úton üregébe, itt emeletszerü lakást épit, hogy ivadékát felnevelje. Meg­sokasodnak, elhagyják szűknek bi­zonyult kastélyukat, máshova vo­nulnak s igy a tatarozás nélkül ha­gyottépület szerves anyagaival együtt az esőtől összeroppan s mint meg- porhányitott talaj várja a növényt, hogy annak bőséges táplálékot nyújt­son. Másutt a földigiliszta (esőkukac) rángatózva vonszolja gyűrűk soka­ságából álló kígyó alakú hengeres testét. Kijött a föld színére. Tovább haladtában ismét oly helyet keres, hol a szerves anyagok bővebben ta­lálhatók. Megeszi maga előtt a föl­det — keserves kenyérkereset —- mélyebbre furakodik, maga után csatornát hagy, ezen jut majd le a levegő és nedvesség a szerves anya­gokhoz, hogy azt növényi táoanya- gokká váltóztassék. Ezek munkája igen fontos s azért sajnálom, mikor a halászni vágyó horgára fűzi irgal­matlanul. Ingyenes földmunkás és halacska pusztul el! Ott meg a fogoly és fürj kapar- gál, porhanyitják a földet. Férget keresnek, fészket alakítanak. A ka­parás helyén völgyecske támadt, a medencében sok nedvesség fér el, őrzik a környezet növényzetének. Üljünk le egy kissé pihenni a vi­rító orgonabokor átellenében s néz­zünk ne csak a kúp formájú lila vi­rágra, hanem oda is, hol a gyökér­zet mellől kimorzsalékozott a föld. Lyukat látunk ott, farral darázs bújik ki s nagy gyorsasággal rug­dalja ki a porszerü földet. Pince alakú üreget ás. Minek neki ? Per­sze őszkor sok szőlőbogyót nyit fel, hordja az édes nedvet, takarít! Igen, de ezt nem ő teszi, hanem rokona, mely szintén földalatti üregben sza­kasztó nagyságú fészket épit nyálá­ból s azután ebben neveli ivadékát, melyet édességgel táplál. A másik faj meg padlásokon üti fel családi tűzhelyét s szintén sok kárt tesz a gyümölcsfélékben. Nem ezekről a gonoszokról szólok, melyeket kipusz- titaní igyekszem, hanem arról az or­gonabokor alatt munkálkodóról, mely nemcsak azzal van hasznunkra, hogy a lefelé haladó s alakú üregben sok nedvesség raktározódhatik, hanem azzal is, hogy a fekete tücsöknek, mely szintén lyukakban tartózkodik, meg a cserebogárnak kérlelhetetlen ellensége. Ez a darázs faj életszük­ségletből ügyesen vadász puska nél­kül, de csak a nyár elején, aztán mesterségét felneveltjére hagyja. Rö­pül a föld színén, mint a kilőtt go­lyó s meglátja a lyukja közelében bámészkodó lomha tücsköt. Hirtelen hátára löki, fullánkjával megszúrja, eldermeszti, s a tehetetlent az orgo­nabokor alatti lyukába röpülve ci­peli, hogy az ivadéknak állandóan friss eledele legyen. Több ivadékot nevel különálló lyukakban. Van dolga elég a lakás kiásásával s az eledel nyújtásával. Jövő évben a lyukból előjövő utód új lyukat kapar, a régi jó lesz nedvtartónak. El-elnézem legelőkön azokat a fekete bogarakat is, melyek trágya­golyókat hengeritgetnek lyukaikba. Először csatornát ásnak, aztán a végé­ben kibővítik, hogy abban a szőlőszem nagyságú golyócskáikat elhelyezhes­sék. Ketten dolgoznak a földdel is, a golyóval is, együtt is' gurítják a gömböcskét az új ivadék részére, így művelik és trágyázzák ők a le­gelőket. Vannak rokonaik is, melyek szintén földmunkálók, mint pl. az orszarvu bogár. Szidjuk, átkozzuk, fogdossuk, pusztítjuk a kártékony egereket, pockokat, ürgéket, hörcsögöket, nem is ok nélkül. Ezek is földmunkások. Hatalmas csatornákat, üregeket ás­nak a föld alatt, vezetik a levegőt és nedvességet, melyek nélkül nincs növényi élet. Nem szabad megfeledkezni a bársony szőrű vakandról, erről a hasznos földmunkásról, mely annyi­szor esik áldozatul a durva kegyet­lenségnek és tudatlanságnak. Ta- gadhatatlani túrássival csúfítja a le­gelőt. Egy-egy féregért kitúrja a ba­bot, a salátát; de ha ő nem pusz­tította volna el a pajort, ló­férget, majd elpusztította volna az. Ott üti fel tanyáját, hol van mivel táplálkoznia. Mint a kerékagyából indulnak ki a küllők, úgy ágaznak a vacokból a menetek. Vagy a pók­hálóra gondoljunk. A csomók fölött vannak a karima nélküli kalaphoz hasonló túrások. Ezek finomra por- hanyitott földrakásocskák, melyek mint kémények, szelelők tesznek egyrészt szolgálatot, másrészt pedig sokáig őrzik a nedvességet. Az alag­utak valóságos vizvezető és őrző csatornák. A férgek felkeresik a me­neteket, megörülnek a szabad útnak s nem gondolják meg, hogy sétáju­kat életökkel fizetik meg. Ezen néhány példából is láthat­juk, mennyi apró állat munkálja a földet. Bizonyos, hogy a talaj mű­veléséhez és termőképességének fenn­tartásához ez állatok is hozzájárul­nak, mivel ők is a föld termékeiből táplálkoznak; másrészt igaz az is, hogy munka nélkül nincs élet, s igy ezen örök törvény alól az apró föld­munkások sem kivételek, nekik is dolgozniok kell, hogy élhessenek. Nyugodjunk meg mi emberek s visel­jük örömmel, készséggel a munka terheit, mert a munka nemcsak él­tet ad, hanem jólétet és megnyug­vást szerez. Vizsgálgassuk a ter­mészet titkait, okuljunk belőle és ekkor lelkünk hálatelten fel fog emel­kedni az égi trónus elé. Szölgyémy Gyula. Előfizetési felhívás. Eltelt immár első negyedéve annak, hogy az Esztergom és Vidékét új kiadó és új szerkesz­tői gárda vette kezébe. Mind a kiadó, mind a szerkesztők nyu­godt öntudattal tekinthetnek visz- sza a kezdet nehezebb idejére, mert legjobb erejükkel igyekez­tek megvalósítani abbeli komoly ígéretüket, hogy a lapban jó tar­talmat szép formában nyújtsanak az olvasóknak. Teljes igyekezet­tel azon voltak, hogy az „Eszter­gom és Vidéke“ a helyi és me­gyei komoly közvéleménynek gáncstalan szószólójává legyen. A közönségnek biztató erkölcsi s elismerő anyagi támogatása mutatta, hogy helyes irányt vá- választottunk, jó utón haladunk. Olvasóink száma örvendetesen megszaporodott. Munkatársak hiányáról se panaszkodhatunk... Azok, kik a kiadó és szerkesz­tők nevében bízva, habozás nél­kül mellénk állottak, úgy hisszük, nem csalatkoztak bennünk. Az ingadozók pedig lapunk eddigi számainak olvasása után meg­győződhettek róla, hogy nem va­gyunk méltatlanok atámogatásra. Kérjük tehát mindazokat, kik súlyt vetnek arra, hogy az „Esz­tergom és Vidéke“ minden önző egyéni és pártérdek felett álló nemes hivatását minél hatható­sabban betölthesse, lépjenek az új negyedévvel előfizetőink so rába; amennyiben pedig már elő­fizetőink volnának, ajánlják la­punkat ismerőseik becses figyel­mébe. Biztosíthatjuk mind régi, mind új előfizetőinket, hogy amily mér­tékben szaporodik a számuk, ugyanoly arányba fog nőni a mi törekvésünk, hogy lapunk tartal­mi színvonalát az eddiginél is magasabbra emeljük. Hálás köszönetünket eddigi pártfogóinknak, szives üdvözle­tünket az új előfizetőknek! HÍREK. Boldog húsvéti ünnepeket kí­vánunk tisztelt előfizetőinknek, munkatársainknak és minden ol­vasónknak. A szerkesztőség és kiadóhivatal. Lapunk legközelebbi száma a húsvéti ünnepek miatt csak jövő va­sárnap, f. hó 30-án jelenik meg. Húsvéti szertartások a Bazi­likában. Nagy fénnyel ment végbe a húsvéti szent idő minden aktusa a főszékesegyhazban, mely szertar­tások ünnepiességét nagyban fokozta hogy azok legnagyobb részét dr. Csernoch János hercegprímás vezette Különösen sokan vettek részt a nagycsütörtőki misén, olajszentelésen és a lábmosási szertartáson, mely alkalommai a szt. mise alatt, a nagy­számú hivősereg között, a herceg- prímás és a főkáptalani uradalmak helyben lakó tisztjei és alkalmazott­jai is az Ur asztalához járultak. — Husvét vasárnapján a hercegprímás ismét résztvesz az ünnepi szent mi­sén, mely után szentbeszédet fog mondani. Eljegyzés. Dr. Brenner Antal, Esztergom szab. kir. város tanács­jegyzője eljegyezte Lindtner Ellus- kát özv. Lindtner Jánosné úrnő leá­nyát. Gratulálunk. Kinevezés. Dr. Kemény Imre volt főispáni titkár min. segédfogal- mazót a m. kir. belügyminiszter mi­niszteri fogalmazóvá nevezte ki. Uj tb. szolgabiró. A főispán Zsiga János J. oszt. közigazgatási gyakornokot tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki. Tanító változások. Dágra Moy- zsik Pál, Bátorkeszire Antal Vince rkath. kantortanítóknak s ugyancsak Bátorkeszin Czirbusz Pál rk. el. isk. tanítónak megválasztattak. A „Katholikus Kör“ jubileuma. Az „Esztergomi Katholikus Kör“ f. évi március hó 30-án ünnepli 20 éves fennállását, mely alkalommal egész napra terjedő műsorral előkelő szín­vonalú jubileumi ünnepet rendez. Az ünnepség sorrendje délelőtt a követ­kező lesz : 10 V2 órakor sz. mise a belvárosi plébánia templomban „Te Deum“-mal. Mise alatt a főszékes­egyházi vegyeskar régi magyar éne­keket énekel. 11 órakor: Díszköz­gyűlés a kör helyiségében, melynek műsora a következő számokból fog állani. 1. Pápai himnusz.. Felei An­taltól. 2 Elnöki megnyitó. 3. Hegedű- solo. Előadja : Nemesszegny István, zongorán kiséri: Nemesszeghy Giziké. 4. Ünnepi óda. Irta: Homor Imre. Szavalja: Skopecz Gyula. 5 So!o- ének. Énekli Taky Gyuláné. 6. Ünnepi beszéd. Mondja dr. Fehér Gyula prae- latus kanonok. 7. Ének. Vegyeskar. 8. Király-himnusz. Szövegét irta Jókai Mór, zenéjét Bogisich Mihály v. püs­pök. Délután: 3 -6-ig Biliárd verseny. Este : 8 órakor : Közvacsora, melyen hölgyek is résztvesznek. Ugyanezen alkalommal lesz a versenydijak ki­osztása is. A jubileum alkalmából a kör remek kiállítású meghívókat kül­dött szét. Városunk eme nagy hiva­tással biró, tekintésnek örvendő egye­sülete e jubileummal is csak szoro­sabbá óhajtja tenni ama bensőséges, családias viszonyt, mely lovag Matty a- sóvszky Lajos 20 éves elnöklete alatt a kör falai között szinte közmondá­sossá lett. Szabadságolás. Muzsnayné Ko­vács Izabella piszkei áll. el. iskolai tanítónő betegség címén 3 havi sza­badságot nyert. Cserkész diákok. Országszerte megindult a cserkészet ügye, s a fő­városi intéző körökhöz napról-napra érkeznek a kérdező, jelentkező leve­lek. S mig mindenütt csak tervez­getnek, szervezkednek, főgimnáziu­munknak cserkészei már megkezdték működésüket és kirándulásokkal kap­csolatban gyakorlatokat végeznek. Eddig negyven diák tette le becsület­szavával a fogadalmat s evvel a lo­vagiasság leventéivé avatták magukat. Helyettesítés. Betegség miatt szabadságolt Szemerédi Ágoston csévi áll. el. iskolai tanító helyettesítésével dr. Pacséri Károly kir. tanfelügyelő Borz Erzsébet okleveles óvónőt bízta meg és küldte ki. A vörös-kereszt egylet húsvét­hétfői estélye. A magy. kor. orszá­gai vörös-kereszt egyletének esz­tergomi választmánya által húsvét­hétfőre tervezett estélynek előkészü­letei nagy méreteket öltenek. Az agi­lis rendező bizottság élén Vimmer Imréné úrnővel és Meszlényi Pál fő­ispánnal mindent elkövet az estély sikerének biztosítására. Kiváló érdé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom