Esztergom és Vidéke, 1911

1911-04-02 / 27.szám

teljesen hijjával vannak, ami az érintkezési formák között otthonossá lett. Igy aztán kialakult, hogy a jegyző a község tényleges megszemélyesítője. Minden ügyben, ahol a község jelentkezik érdekeltként, hatóságok, magánosok egyaránt a jegyzővel keresik az érintkezést s mindazon mozzanatokban, ahol a községre, mint ilyenre a reprezentálás feladata vár: a község helyett a jegyző szeszemélye tolul előtérbe. Valamely hatóság, vagy bíróság küldöttei jönnek egy községbe, a jegyzőt keresik és a jegyzőtől várják mindazt, amit az adott helyzetben a községnek teljesítenie kell, vagy illik. Természetes, hogy különösen kisebb községben, ahol a helyiviszonyok kicsiny keretei más megoldást lehetővé sem tesznek, a község helyett a jegyző részéről való eme reprezentáció nincsen meg költség nélkül, amely költség azután — főleg a mai

x drága életviszonyok mellett — éven át jelentékeny összeget képez. Akik falun élnek jól tudják, hogy a jegyző, éppen állásából kifolyólag", nem zárkózhatik el az elül, hogy magát és pedig elég gyakran költségbe ne verje, oly vendégellátásokért, amelyekhez neki egyénileg voltaképen semmi köze nincsen, de kénytelen teljesíteni, mert a napszaka magával hozza a természeti szükséglet kielégítését és nincs hová menni, minthogy a mestergerendás, alacsony, fojtó bűzt árasztó kiskorcsma földes szobájában talán még egy darab szalonnát sem lehet kapni. A jegyzői fizetés azonban nagyon csekély, alig elegendő ahhoz, hogy a család nélkülözhet tétlen szükségleteit fedezze, abból bizony reprezentálni nem lehet, csak ugy, ha maga a jegyző sinyli meg a reprezentáció költségeit. Minthogy azonban falusi viszonyaink — már csak emberséges-érzésből is — rákényszerítik a jegyzőt arra, hogy akarva, nem akarva, vendéglátó házigazdái minőségben is képviselje községét, mi szükségesnek látjuk, hogy a községek rendes költségvetésében, akár átalány alakjában is, a jegyzők hasonló természetű kiadásaikra fedezetet találjanak. Ezt igazságosnak tartjuk, mert tapasztalatból tudjuk, hogy a jegyző hányszor jut abba a helyzetbe, hogy vendégül kénytelen hívni olyan egyént is, akivel sem azelőtt, sem azóta cemmiféle társadalmi érintkezésben nem állott és nem is fog állani soha. A községek költségvetését a jegyz k tervezik, módjukban áll tehát, hogy reprezentácionális kiadás fejében azokba egy, a viszonyaiknak megfelelő összeget állítsanak be s amennyiben akármely hatóság a tételt törülné, vigyék az ügyet a belügyminisztérium elé. Nem lehet tudni, hogy azok a különböző érvek, amelyeket a jegyzők saját álláspontjuk mellett felhoznak, amidőn e problémát a legmagasabb fórum ítélete alá bocsátják, mily más téren is hasznos eredményeket fognak szülni, mert a fórum egygyel több adat birtokába jut, hogy végre tisztán láthassa a községi és jegyzői életet. Krónika. Megnehezült az idők járása a kiváltságosak felett is. Még a királyok felkent feje fölött is. Hej, hol vannak azok az idők, mikor a király, a hercegek, a lovagok egyszerűen elvették, amit szemükszájuk megkívánt, vagy amire épen szükségük volt. Manapság már az „Isten kegyelméből való" fejedelmek sem harácsol^ hatnak össze pénzt az ököljog alapján, hanem meg kell elégedniök azzal a 18—20 milliócskát kitevő civillistával, amit a parlament tagjai megszavaznak a részükre. Ez a summácska pedig a fölséges paszsziók kielégítéséhez kevés. És minthogy a fejedelmi pompához, fényhez pénz, pénz és újra pénz kell, hát a fölségek, fenségek és miegyebek kénytelen-kelletlen beletörődnek az uj idők üzérkedő szellemébe. Az uralkodó herceg felcsap mellékesen gyárosnak és cementet gyártat, a főherceg pedig gazdálkodó lesz és termel vajot, túrót, kvárglit. Ez nem a legkellemesebb foglalkozás ugyan, de a pénzen nem érzik a szaga. A király az már nem űzhet ilyen alpári mellékfoglalkozást, ő tehát borkereskedő lesz és az újságokban hirdeti, hogy a bécsi udvari patikában árusítja saját termésű tokaji borait. Hiába megnehezült az idők járása felettünk! * Olasz szomszédaink jubiláris ünnepeket ülnek nemsokára. Az olasz nemzeti egységet jubilálják. Ugy dukálna, hogy ebből az alkalomból a magyar parlament küldöttségileg üdvözölje az olaszok királyát. Hanem hát baj van a kréta körül, mert Rómában két fejedelem is van. Ha az olasz királyt üdvözlik előbb, akkor a pápa őszentsége haragszik, ha meg a pápának tisztelegnek, akkor az olasz király fog neheztelni. A furfangos diplomata ész tehát ugy oldotta meg a kérdést: nem üdvözöljük sem a királyt, sem a pápát, vagyis nem megy küldöttség róma szent falai közé. Haj, haj, mégis csak nagy baj az, mikor — két dudás van egy csárdában! HÍREK. — T. olvasóinkhoz ! Lapunk mai száma az első az uj negyedévben. Bizalommal kérjük fel lapunk igen tisztelt olvasóit, hogy előfizetésüket mielőbb megujitani szíveskedjenek, mi célból vidéki előfizetőink kényelmére lapunk mai számához postautalványt mellékeltünk, — helybeli előfizetőinket pedig felkérjük, hogy a lapunk kihordója által kézbesítendő nyugtát beváltani szíveskedjenek. Tisztelettel az „Esztergom és Vidéke" kiadóhivatala. — A főispán Taton. Meszlényi Pál fősipán kedden Esztergomból dr. Szilárd Béla t. b. főszolgabíróval gyalog sétálva váratlanul Tátra ment, hol rendkívüli érdeklődéssel hallgatta meg a mocsár lecsapolási vízmüvek tárgyalását, melegen érdeklődött a községi közigazgatási, közgazdasági és közoktatási viszonyai iránt, azok látható megelégedését nyerték ki; különösen örömét fejezte ki a fölött, hogy a község lakosai a magyar nyelvet mindjobban elsajátítják s hogy a községben a magyar szellem is mindinkább fokozódik. A főispán 1 és fél óráig időzött Tát községben és azután a később megérkezett kocsijával visszahajtatott Esztergomba. — Püspöki jubileum. Dr. Fischer Colbrie Ágost kassai megyés püspök e hó 25-én ünnepelte papi pályájának negyedszázados évfordulóját. Az egyházmegye papsága és a társadalom karöltve ünnepelte a püspököt. Az esztergomi főkáptalant dr. Koperniczky Ferenc kanonok képviselte, akinek manudoctorsága mellett mondotta el dr. Fischer ezüstmiséjét. — Nyugtázás. A párkányi Iparos Ifjúság március hó 15-én előadott szini előadása alkalmából a Kossuth szobor alap javára felülfizettek: Mautner Titusz 4 kor. Lőwy Adolf 1 kor. Tarnai Béla dr. 2 kor. Haar Ignác 1 kor. Hofmann István 1 kor. Szekér Gyula 1 kor. Fatter Sándor 1 kor. Bieber Ferenc 1 kor. Tóth Kálmán 1 kor. Drozdy Aladár 1 kor. Nagy István 1 kor. Jávorka Antal 40 fill. Váradi Károly 40 fill., Godó József 30 fül. Pató Imre 30 fül. Nemes N. 20 fill. Dénes János 60 fill. ifj. Geyer Sándor 60 fill. ifj. Zahovay István 40 fill. Hofbauer Imre 40 fill. ifj. Hofbauer József 40 fillért, összesen 19 koronát, melyért ezúton mond köszönetet a rendezőség. — „Kinek kell ünnepelni március 15-én?" Ily cím alatt március 19-iki számunkban megírtuk, hogy a bátorkesziek szentéletü plébánosa, Erdőssy István, arra nyitotta fel ajkait a március 15-iki ünnepélyre vonatkozólag, hogy azt csak a reformátusok és a zsidók tartsák meg, de katholikus ember ne. Ezt a tényállást a nevezett plébános egy esztergomi újságban letagadta. Mi dacára annak, hogy Erdőssy István egy nagyon is elkoptatott és nevetséges frázissal akarja elvágni a bizonyítás útját, £s nagy kegyesen nem kíván bennünket a sajtóbiróság elé alítani (ő tudja, hogy miért!), megnyugtatására ezennel kijelentjük, hogy egyik legközelebbi számunkban tanukkal fogjuk bizonyítani állításainkat, akik mindenképen vannak oly szavahihetők, mint a szentéletü és hazafias (sic!) plébános ur. — A tavasz problémája. A csillagászok azt állítják, hogy a tavaszi nap-éjegyenlőséggel március 21-én kezdődik a tavasz. Tehát ma, kérem szépen, már tavasz van. A meteorológusok szerint például a tavasz még korábban: február végén kezdődik s a tavasz közepe április tizenharmadikára esik. A növény-tudósok is a meteorológusoknak adnak igazat. A növényéleti tavasz február közepén kezdődik. Akkor élednek fel téli álmukból a növények. Természetes hogy a tavasz nem kezdődik ugyanabban az időpontban Európa minden tájékán. A tavasz hosszú ideig tartó utat tesz meg délről északfelé és bizonyos tekintetben nyugatról keletre haladva. Március elsején indul meg a tavasz a francia Riviéráról, április elseje körül eléri Anglia délnyugati csúcsát, innen Schvajcon és Horvátországon át délről-nyugatról észak és kelet felé nyomul és május közepe is elmúlik mire például Szentpétervárra ér. A jeges tenger partján csak július közepén van olyan tavaszi hőmérséklet, mint április elején. Nálunk tehát a meteorológusok és a növénytani tudósok szerint pedig a mult hó 21-én megkezdődött s most valósággal benne vagyunk a nyárias tavaszban. — A turista egylet megalakulása. A „Magyar Turista Egyesület Esztergomi OsztályáM szombaton alakították meg a Magyar Királyban. A fővárosból érkezett turistavendégek; és a helybeli hegymászók kedélyes programm keretébe állították a fiók megalakítását. A tisztikart a kővetkezőkép alakitoták meg: Elnök Kecskeméthy János, alelnök Brilli Gyula, titkár Fényes László, pénztárnok özv. Herczegh G. Lajosné, ellenőr 01tóssy Rezső, ügyész dr. Zwillinger Ferenc, háznagy Beck János. A fővárosi vendégek, miután a város nevezetességeit megszemlélték, csak vasárnap este utaztak el, bizonyára kellemes emlékeküel megrakodva városunkból. — A községi segédjegyzők kérelme. A segéd jegyzők és községi alkalmazottak országos egyesülete a héten tartott rendkívüli közgyűlésükön füzetesük és szolgálati viszonyult rendezését vitatták meg. A gyűlés határozali javaslatot fogadott el. amelyben helyzetük javítása érdekében követelik a fizetés és lakbér emelését. E szerint a főjegyzők fizetését 2400 koronában, jegyzőét 20Ö0, irodatisztekét 1400 koronában, nyilvántartókét és a többi alkalmazottakét 1200 koronában, a szolgákét pedig 720 koronában tartják mégállapitandónak. A gyűlés után a községi .segédjegyzők mintegy ezertagu küldöttsége tisztelgett a képviselőházban gróf Khuen Héderváry Károly miniszterelnöknél, hol elterjesztették kérelmüket. A miniszterelnök megnyugtató választ adott. — Halálozás. Iványi Géza szabómester szerdán reggel 64 éves korában elhunyt. Pénteken délután helyezték el tetemét a szentgyörgymezei temetőben örök nyugalomra. — Meghívó. Az Esztergomi Kereskedő Ifjak Önképző Egyesülete f. hó 9-én délelőtt % 11 órakor tartja Simor János-utcai házában évi rendes közgyűlését, melyre az egyesület tiszteleti, pártoló és rendes tagjait ezen uton hívja meg az &lnőkség. — Körözvény. Pándi István esztergomi lakos leányát Bedegovics István mozgófénykép tulajdonos, volt tokodi lakoshoz adta, hogy leányát kötéltáncosnőnek kitanítsa. Pándi arról értesült, hogy leánya BéÜegovicstól sem élelmet sem ruhár zatot nem kap s jelenlegi tartózkodási helyüket sem tudja, hogy leányát haza vihesse, amiért Bedegovics István körözését az esztergomi járás főszolgabírója most elrendelte s felhívta az összes vármegyei elöljáróságokat, hogy amennyiben nevezett községükbe jönne, s Pándi István leánya vele lenne, őt táviratilag értesítsék. — Egypár csizma! Most ez a szimbcluma a mi kitűnő tüzoltóvitézeink szegénységének, küzdelmes életének. Azt kérdezik, mi lesz már velük mikor gondol rájuk a város? És, hogy jellemezzék a helyzetüket, oda mutatják a csizmájukat. Hogy mikor Pesten a tűzoltóságot szervezték, akkor ok évenkint hetvenkét koronát kaptak csizmapénzüí. És most, amikor egypár csizma tizennyolc-husz forintokba kerül, akkor szám kapnak egy fillérrel