Esztergom és Vidéke, 1910

1910-02-02 / 10.szám

VIegjelenik Vasárnap cs csütörtökön. ===== Előfizetési árak : == Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : D

R- PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dí. Prokopp Gyula és Bpennep Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. — Kéziratot nem adunk vissza. A munkáspénztárak átszervezése. Mint tudvalevő, az 1-907. évi XIX. t.-c. a kerületi betegsegélyző pénztárakat állami munkáspénztárakká alakította át, úgy, hogy ezzel a rendelkezéssel az ipartestületek betegsegélyző pénztárai is az állami munkáspénztárba olvadtak be, illetve felszámoltak. A kerületi munkásbiztositó pénztárak átszervezése tárgyában a m. kir. állami munkásbiztositási hivatal egy rendeletet bocsájtott ki, mely a kerületi munkásbiztositó pénztáraknak az 1907. évi XIX. t.-c. alapján alkotott alapszabályait 1910. január hó 16-án életbeléptette és egyidejűleg elrendelte a kerületi pénztáraknak átszervezését alapszabályaik szerint, valamint összes önkormányzati szerveinek újjáalakítását is. Harmadfélévi ideiglenes állapotnak a megszüntetését fogja eredményezni a pénztárak végleges átszervezése. A munkásbiztositás szervezete és az autonómia szempontjából ez a végleges átalakulás nemcsak azért fontos és jelentékeny, mert megszűnik az önkormányzati Éjjeli kalaud. Irta: Guesviller Gusztáv. Egy nyugodt paripa széles hátán, az iszákkal a hátunk mögött, pisztolylyal övünkben művészeti felfedezésekre kirándulni, hegyeken, völgyeken keresztül kóborolni, a véletlenre bizni magunkat, ügetni, vágtatni és megállani, már amilyen a kedvünk, abban a pillanatban, ugy-e bizony kellemes ? De az északi síkokat járni be ilyen módon, melyek olyan laposak, hogy szinte hajlandó elhinni az ember, hogy a föld négyszögletes, melyek a szomorú, szürke égboltozat alatt feketén húzódnak véghetetlen távolba, naphunytával gyorsan kerekedő zivataroktól meglepetve félig megfagyva és elcsigázva a dühöngő elemek martalékául kitéve lenni menedékhely és fedél nélkül, üres gyomorral, nem is sejtve, hogy merre és hol lehetünk ... ez bizony már kevésbé kellemes. — Sőt nagyon is veszekedett egy ál'apot! — mondotta magában Van den vlhoon Károly úr, Rauenstadt tiszteletrenéltó polgármestere, egy szolid férj, ;yermekekkel megáldott családapa és tetőszerveknek még az 1907. évi törvény életbeléptetése előtti időből származó, egyes érdekkörök képviseletét nélkülöző mostani alakulata és az egész vonalon megejtendő uj választások arányos számú helyet biztosítanak az összes érdekeltségeknek, hanem fontos és jelentékeny azért is, mert a törvény szellemében foganatosítandó ezen végleges átszervezéssel teljesen kiépül a ma még hézagos autonómia, amely jogot szerez és lehetőséget kap a végleges berendezkedésre. A most ideiglenes minőségben működő pénztári szervezetek — a járulékkivetéseket és a segélyezéseket kivéve — csak ideiglenes hatállyal tehették meg a legszükségesebb, sőt a legnélkülözhetetlenebb intézkedéseket. Ha a pénztárak az orvosokkal kötöttek egyezséget, ez az egyezség csak ideiglenes érvényű volt. Ha valamely tisztviselőnek megváltoztatták a javadalmazását, vagy ha valamely tisztviselői állást szerveztek és betöltötték, a régi tisztviselők fizetésrendezése, az uj tisztviselői állások szervezése és betöltése ideiglenes hatályú volt és egy részről bizonytalanságban hagyta tői talpig tisztességes, vaskos, vörös ember. — Igazán veszekedett egy állapot! Sehol egy fa vagy egy viskó s az éj mind sötétebbé válik! Micsoda bolond ötlet is volt, igy lóháton kalandozni be Franciaország északi részét! Milyen elkeseredetten gondolt vissza diszes vörös házára, nyolc leányára, a forró borlevesre, s kedves élete párjára, Van den Mhoonné asszonyságra ! Miért is nem töltötte szabadságidejét odahaza Belgiumban, nyugodtan és csendesen, semmi egyébbel nem foglalatoskodva, mint a tulipánjai bámulásával! De kíváncsi és tudni vágyó volt s azért egy szép napon csizmát húzott, lóra ült és átlátogatott a francia földre, hogy az ottani erkölcsöket és szokásokat az életben tanulmányozza — ami majd anyagot fog szolgáltatni neki az egybehasonlitó gazdászatról és közigazgatásról írandó érdekes művéhez. Ah, tizennégy nap óta alig jutott egy tisztességes ebédhez, egy jó éjszakához s e sok boszuság és kellemetlenség betetőzéséül itt lepi ez a vihar, éjszaka, egy ismeretlen országban. Végre a polgármester a ködön keresztül valami kis csillámló fényt vett észre. Örömujjongással lovagolt a pilácsoló fény után s egy omladozó viskóhoz érkezett. Leszállt a lováról s bekopogtatott. Egy férfi jelent meg. az érdekelt tisztviselőket jövőjük végleges kialakulását illetőleg, másrészről sokszor megakasztotta az igazgatóságot abban, hogy a feltétlenül becses munkaerőkben válogathassanak, mert bizonytalan helyzetbe, ideiglenes jellegű állásba az abszolút becsű munkaerőknek jelentékeny része jutni nem akart és inkább tartózkodott a pénztárakhoz való pályázástól. A pénztárak küszöbön levő végleges átulakulása hivatva lesz mindezeken az abnormális és káros állapotokon változtatni és véglegesen segíteni. A pénztárak végleges átalakulása iránti rendelet végrehajtásának első előfeltétele, hogy a pénztárak alapszabályai jóváhagyást nyerjenek. A jóváhagyott alapszabályok birtokában minden pénztárnak az lesz az első kötelessége, hogy az alapszabályokban meghatározott módon foganatosíttassa a pénztár közgyűlési kiküldötteinek a választását. Ebben a választásban nem szabad érvényesülnie a majorizálásnak oly módon, hogy egyes érdekkörök kimaradhassanak a közgyűlésben való képviseletből, hanem -a biztosítottak számarányában helyet kell a válasz— Miért kopogtat? — kérdezte tőle egy durva hang. Meleg tűzhely mellé való kívánkozása dacára a polgármester visszariadt a kérdező rettenetes rútságától. — Hogy . . . hogy a vendégszeretetét kérjem; látja, hogy vihar közeledik. — Lépjen be I — dörmögte az ember, — de azt előre is megmondom, hogy itt rossz helye lesz! Hozzá oly különös, rekedt hangon kacagott s aztán nagyot sóhajtott. — És mi lesz a lovammal ? — kérdezte a polgármester. — Elfér az istállóban. A baloldali sarokban egy hágcsó egy függő állványra vezetett a jobboldali sarokban pedig a pince.csapó ajtaja állott nyitva. — No itt nem épen sok kényelem kínálkozik ! — jegyezte meg a polgármester, burnót szelencéjét elővonva. — Kínáljon meg aztán engem is, ha meg nem bántom vele ! — Rikácsolt egy gyenge hang. Van den Mhoon Károly úr körülnézett. — Hahó ! Azt gondoltam, hogy egyedül vagyok! Ah! bocsáson meg jó asszony, nem vettem önt észre! A kandalló köpenye alatt, az árnyékban egy öreg asszony guggolt. E pillanatban visszatért az ember is az istállóból. tás utján biztosítani, ugy az ipari, mint a gyári. és a kereskedelmi foglalkozású érdekeltségnek. A megválasztott közgyűlési kiküldötteket a pénztár csakhamar közgyűlésre fogja összehívni, mely közgyűlés — ha akkorára az 1909. évi zárószámadások elkészülnek -— a zárószámadásokat lesz hivatva letárgyalni és a végleges igazgatóság és felügyelő bizottság tagjait, valamint a választott bírósági ülnököket megválasztani. Ugyanez a közgyűlés választja az országos pénztár közgyűlési kiküldötteit is oly számban, amilyenre a pénztárak taglétszámuk arányában jogosítva vannak. A közgyűlésen megválasztott igazgatóság megválasztása után csakhamar megalakul, elnököt és alelnököt választ, aztán gondoskodik az orvosi egyezségek végleges megkötéséről, a szükségesnek mutatkozó tisztviselői állások végleges szervezetéről és a felsőbb jóváhagyással szervezett állásoknak szabályszerű betöltéséről. Ezeknél azonban a szerzett jogok feltétlenül respektálandók lesznek és a felsőbb hatóságoknak is gondot kell majd fordítaniuk arra, hogy jogtalan mellőzé— Még rútabb, mint az imént gondoltam, — dörmögte magában a polgárjnester. S csakugyan nem volt szépnek mondható az a magas termetű öreg ember, akinek olyan száraz ajkú szája volt, mely egyik fülétől a másikig ért. Arca borotvált volt s mintha büszke lett volna rá, hogy tömérdek ráncait mutogathatja. — Elég a fecsegésből öreg, — kiáltotta az ember, amint a szobába lépett, — nekünk dolgunk van. Másszon fel oda uram, ott talál szalmazsákot és takaróL A polgármester aggódva nézegette a hágcsót. — Csak nem törik le alattam? — Észrevesszük, ha le akar törni! A polgármester útnak indult a veszélyes kapaszkodón. — Köszönöm derék emberek! kiáltotta le, mikor a függőágy deszkáira fellépett. — Jó, jó! Csak viselje magát csendesen! felelte az ember s arca újra arra a sajátságos vigyorgásra torzult, melyet mély sóhajtás követett. — Ez aztán a kedvesség, gondolta magában Van den Mhoon ur, — szörnyű jó mulatság. Elgyötörve a fáradságtól, végig nyúlt a szalmazsákon s behunyta a szemeit. Hátha elveszik onnét azt az ingadozó hágcsót ? Miképen lehetne itt menekülni,