Esztergom és Vidéke, 1910

1910-04-24 / 33.szám

Nyílt levél a 48-as választópolgárokhoz. Polgártársak! Esztergom város végre méltó, boldogulását és fellendülését, iparát, kereskedelmét és mezőgazdaságát felvirágoztatni egyedül hivatott képviselőjelöltet kapott, aki rokonszenvével, állásával és hatalmával Esztergomot a boldogság útja felé akarja vezetni és nevét Esztergom újjászületésével megörökíteni. Amidőn az 1867-iki kiegyezés óta először van Esztergomban ilyen hatalmi tényező, jelöltünk, akkor minden pártérdeknek el kell némulnia, mert ,mi e város tengődő polgárai, 1 nagy szólamokat, szürke képviselőjelöltek és képviselők ígéreteit épen eleget hallottuk, az országos politikát elég ideig űztük, most már e nyomorult, jövedelmi források és forgalom nélküli pangó város politikájára kell áttérnünk, most már olyan irányban kell állástfoglalnunk, amely egyedül hivatott a gazdag, megelégedett és boldog Esztergom kialakulásához vezetni. Választási harcunkba városi érdekünk szempontjából, az egyéniségtől eltekintve, két egyenlőtlen fél áll szemben, mig az egyik ellenzéki irányban gondolja majd idők múlva előbbre vinni városunkat, addig a másik azonnal segíthet rajtunk, boldogulásunkat azonnal előmozdíthatja, jólétbe helyezheti ezen város egész társadalmát. Ha a két pártnak táborát vizsgáljuk, láthatjuk, hogy az ellenzéki táborban a jelentéktelen szellemi és és anyagi függetlenség hijján lévő elemek egy-két jómódú iparos vezérlete alatt verődtek össze igen kis számmal, addig a másik pártba a város intelligens, komoly, független polgárai, városunk társadalmának szine-java tömörült, sokan elveik fentartása mellett, csakhogy a város egyedüli érdekét szolgáló módon választhasson! Amig az ellenzéki táborban terrorizmussal, a suszterinasok és csőcselék segítségével igyekeznek pártjuknak hangulatot kelteni, addig a másik táborban a komoly elem, a választók igyekeznek egyik a másikat helyes irányba hangolni. A haladás, a fejlődés, a civilizációval állandóan növekednek egészségügyi és kulturális szükségleteink, amelyek tekintet nélkül a város anyagi viszonyaira megvalósitandók, a már szinte elviselhetetlen pótadónk terhére fognak ezek a léteEz az érzésem idővel határozott tudattá vált, sőt nagy tekintély nyomta rá az igazság pecsétjét. Oszkár Wilde mondta ki a művészekről, hadd húzzam rá ezt a törvényt a mi hivatásunkra is: „Azok a művészek, akik (nappali társaságbani) föllépésükkel másokat elbájolnak, rossz művészek. Jó művészek mindenüket a művészetüknek adják és azért magukban érdektelenek." Tovább pedig: „Egy valóban nagy művész a legköltőietlenebb lény minden élő lény között." Okvetlenül ennek igazságát érzi a fönn emiitett külföldi diva, azért nem száll le olympusi magaslatáról az intervju profán közelségére. Mióta az emberség, nem pedig csak a színészet a legmagasabb ideálom, mióta nem tartom kötelességemnek minden áron és erővel esténként érdekesnek látszani, azóta nincs lámpalázam az intervjuk alatt. Nem félek olyan embernek látszani nappali viselkedésemben, amilyennek az Isten megteremtett; sőt mióta tudom, hogy nem kell csodabogarat csinálnom magamból, igen örömest beszélgetek minden felebarátommal az ellenségeimmel is. Nem féltem tőlük sem a tudásomat, sem a tudatlanságomat. Ahol az én tudásom véget ér, ott kezdem én a kérdezősködést és a látogatás végével kvittek vagyunk. sitmények (csatornázás, vízvezeték stb.) elkészittetni, anélkül, hogy a most is visszafelé fejlődő forgalmunk emeléséről, apadóban lévő kereseti forrásaink szaporításáról gondoskodás történnék. Ha városunk kereskedői és iparosainknak anyagi helyzetét vizsgáljuk, el kell szomorodnunk, mert látjuk, hogy az mind csekély kis kivétellel nyomorog, küzd, máról-hölnapra, egymás rovására tengődik, mig a tönk szélére nem jut. Irigykedve nézhetjük szomszéd városainkat, ahol józan okos helyi politika gazdaggá, boldoggá és függetlenné tette lakosságát, ahol öröm és megelégedettség honol. Társadalmunk egyik legnyomorultabb viszonyok közt élő osztályához, Esztergom iparosaihoz szólunk, akik épen jövőjük és érdekük ellenére, engedik magukat hamis nyomon, épen az ellenkező irányba tereltetni, akik egyik értekezletükön pedig elhatározták, hogy csak olyan jelöltet támogatnak, aki az iparosok érdekeit magáévá teszi és ezt képviselni fogja, erre pedig hivatottabb képviselő, mint maga, a mi képviselőjelöltünk Kálmán Gusztáv ipari és kereskedelmi államtitkár nem lehet, mert neki nemcsak érzéke, tudása, hanem hatalom és hatalmi eszközök állanak közvetlen rendelkezésre, az iparosok helyzetén segíthetni, aki egyedül hivatott végre a sokat és rég óhajtott ipartörvény revízióját a megvalósulás felé siettetni. Városunkban is van vagy 6 iparos, aki ezreket érő állami ingyen gépeket és állami subvenciókat a magyar államtól kapott, tehát épen ennek az osztálynak állana érdekében a választási mozgalomban a fő és döntő szerepet vinni, hogy ezen józan és egyedül okos választásukkal városunk kisipara fellendülhessen és mindazon előnyök birtokába juthasson, ami a kis ipar boldogulását és exisztenciáját feltételezi. ' Ismerve az ellenzéki jelölt kiváló egyéniségét, ismerve az ő közügyekben eddig is kifejtett nagyarányú tevékenységét, aki ismeri e város összes bajait és e bajok kútforrásait, hisszük, hogy tudatában van nagy felelőségének, és annak a nagy ódiumnak, amely reá esetleg hárulhat, s igy a város belbékéjének, polgárai nyugalmának és biztonságának érdekében hisszük, hogy félre áll és nem lesz megakasztója e város boldogulásának és ismerve az ő fenkölt gondolkodását, ez teljesülni is fog, mert ezzel a város összességének tenne szolgálatot és neve e város újjászületésével szintén aranybetűkkel örökittetnék meg. Szívlelje ezt meg és gondolkodjék ezen! Több 48-as választó polgár. — Kálmán Gusztáv és Kolozsvár. A „városi ellenzék" amint az esztergomi 48-asokat igen találóan elnevezték, abból kiindulva, hogy Kálmán államtitkár Kolozsvárt is vállalt jelöltséget fegyvert szeretnének kovácsolni.Széltében hosszában terjesztik azt a naiv gyermekmesét, hogy Kálmán Gusztáv most már semmiképen sem fogja megtartani, az esztergomi mandátumot, hanem a Kolozsvárit. Ezt a mesét persze nem hiszik el a buzgó ellenzéknek de hogy mégis minden kétely el legyen oszlatva, ezennel kijelentjük a legilletékesebb helyről nyert felhatalmazás alapján, hogy Kálmán Gusztáv a helybeli pártvezetősegnek irásos reverzálist adott arról, hogy feltétlenül az esztergomi mandátumot tartja meg. Ezt az államtitkár a nála iárt esztergomi küldöttségeknek is kijelentette, amelyeknek tagjai erről tanúbizonyságot tehetnek. Hogy pedig teljes mértékben tájékoztassuk a választókat a kolozsvári jelölés dolgában azt is nyilvánosságra hozzuk, hogy az államtitkár Kolozsvárra amúgy sem vágyakozik valami nagyon és „ott tisztán csak politikai programmöt fog adni, nem pedig helyiérdekűt, mert ezt érdemesnek sem tartja azért, mivel ott Wesselényi báró Justh párti jelölt a legnagyobb terrorizmussal és a nép fanatizálásávai dolgozik ellene, az egyetemi hallgatók pedig Apáthy professzorral az élükön minden elképzelhető eszközzel manővereznek a kolozsvári munkapárt ellen, amelynek ott nincs meg ama hatalmas fegyvere, mint nálunk, hogy t. i. zászlója diadalra jutásától függne a város jövő boldogulása. Lám Kolozsvár gazdag és megelégedett s s igy megengedheti magának az ellenzékieskedés uri passióját, amint Esztergom is jut majd mihamarább eme kedvező helyzetbe, akkor, ha — amint ez már bizonyos — Kálmán Gusztáv zászlaja diadalmaskodni fog a városi ellenzék ritkuló sorai felett. — Kálmán Gusztáv névünnepe. Képviselőjelöltünk pénteken tartotta névünnepét. Ez alkalomból dr. Janits Imre pártelnök a választóközönség nevében táviratilag üdvözölte az államtitkárt. Az üdvözlésre Kálmán Gusztáv a következő meleghangú táviratban válaszolt. „Dr. Janits pártelnök Esztergom. Szivembe zárt esztergomi kedves választóim gyengéd figyelmét és jó kivánatait hálás szívvel megköszönve, őket szivem egész melegével üdvözlöm Kálmán Gusztáv. — Sacelláry programmbeszéde. A dorogi kerület munkapárti képviselőjelöltje Sacelláry György ma délelőtt Párkányban és Nánán, délután pedig Pilismaróton és DömÖsön fogja tartani programmbeszédjét ez eddigi megállapodás szerint. Mint értesülünk Sacelláry Budapesten van és a programmbeszéd megtartására aligha jöhet el kerületébe, mert hirtelen megbetegedett s igy a mai körút megtartása kétségessé vált. — Választási mozgalmak. A köbölkuti kerület választási esélyeiről lapunk mult számában közölt hírünkre Bátorkeszi község jegyzőjétől a következő helyreigazító sorokat vettük: „Tekintetes Szerkesztő Úr! Igen becses lapja 32. száma hirek rovatában „a köbölkuti kerületből" cimű azon hir, hogy Bátorkeszi a választók kevés kivétellel Pete Csongor pártján vannak, teljes valótlanságon alapszik, mert Bátorkeszi község hangulatát teljesen ismervén, határozottan merem állítani és a választás napja fogja bebizonyítani, hogy Pete Csongor úr községünkből — egyetlen szavazatot sem fog kapni. Minthogy a kifogásolt valótlan közlemény igen tisztelt lapja félrevezetésére és községünk állásfoglalása ellen irányul, kérem közleményének cáfolatául ezen sorokat becses lapjába felvenni. Kiváló tisztelettel Bátorkeszi, 1910. ápril 21. Alázatos szolgája Hertelendy Gyula." — A munkapárt gyarapodása. Napról-napra mind többen és többen csatlakoznak az esztergomi nemzeti munkapárthoz. A függetlenségi párt alelnökének kilépését igen sokan fogják követni, s ezzel a bomlási folyamat lett állandó a 48-as párt kebelében. A kilépettek elveik a színtiszta 48-as nem -Ferenc-párti elvek fentartásával és a város jól felfogott érdekeit tartván szemök előtt — csatlakoztak a munkapárthoz, minthogy nem voltak hajlandók a függetlenségiek, a városi ellenzék törik-szakad politikájának karjaiba vetni magukat. — György napja. Sacelláry Györgyöt a dorogi kerület munkapárti képviselőjelöltjét ma, névnapja alkalmából a kerület minden községének munkapárti választói táviratilag üdvözölték. — Helyettesítés. Dr. Czakó Lajos kórházi segédörvost, ki félévi katonai szolgálatra vonult be, dr. Hámra József orvosgyakornok helyettesíti. — Szenttamási Béla meghalt. Az esztergomi ügyvédi karnak egyik dísze, a városnak egy érdemes polgára hunyt el pénteken délben. Szenttamási Béla ügyvéd, bírósági német tolmács halála általános, mély részvétet keltett úgy kartársai mint ismerősei körében. Halál nire nem jött váratlanul, mert az öreg uron már egy-két éve mutatkoztak a betegség tünetei, mig most életének 62-ik évében elborult elmével megszabadult a földi