Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 49. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. junius 20. a nép gyermeke nem Írásszakértő. De még ha az öreg betűket más­kép irta az Amerikába szakadt só­gor: ki gondolta volna, hogy az útlevél hamis, mikor az itteni vi­szonyoknak teljesen megfelelt ? S igy történt meg, hogy mig ide­haza a szaporodó dollárokról olva­sott a família, odakint a szegény, elbolonditott magyar még mindig csak a munkakeresésnél tartott, sok­szor lerogyva az éhségtől és átko- zódva. Magyar ember érző szívvel ol­vassa ezt. És fölveti a kérdést: hát igy kell ennek lenni ? Szó sincs róla. Se állam, se társadalom nem teszi meg, amit kellene. Magyaror­szág lakossága pedig fogy és fogy. A bukovinai csángók hazasegitése is szép hazafias föladat. De sokkal szebb és hazafiasabb magyar fel­adat lenne, ha a leghatékonyabb társadalmi munka indulna meg ébe­rebb állami beavatkozással és ab­ban a részben, hogy a fiumei és brémai kikötőkből kevesebb áldoza­tot vigyenek el magyar véreink kö­zül. Közművelődés a Dunántúl. — AD. K. E. évi közgyűlése és évkönyve. — Az ország egyik legnagyobb közműve­lődési egyesülete, a Széli Kálmán, Palla- vicini Ede őrgróf és Rákosi Jenő vezetése alatt működő Dunántúli Közművelődési Egyesület, a folyó hó elején tartott évzáró közgyűlése alkalmából évkönyvet adott ki, mely beszámol az egyesületnek az utóbbi évi munkásságáról. A dr. Fodor Oszkár főtitkár szerkesztésében megjelent hatal­mas évkönyv megemlékezik az Országos Közművelődési kongresszus ama fontos eredményéről: hogy megalakult a nem­zetiségi mozgalmak és támadások ellen­súlyozására az „Országos Közművelődési Tanács“, mely hazánk valamennyi kultu­rális testületét s egyesületét egy egységes közművelődési programúiban összefor­lette, de szenvedett az asszony is lemondó, gyötrelmes kínokat, amit a halál sem gyó­gyít meg. Mikor aztán levetette az özvegyi fátyolt, az ezüst kacagása végigcsengett a nagy hársfa allén, rendesen ott volt mellette Kálóz F'eri is, aki nem tagadta, hogy az az édes kacagás édes visszhangot ver a szivébe. Istenem, de mikor a Kálóz Feri szive olyan szívesen játszotta máshol is a visz- hang tündérének szerepét. Csak az asszony uj életre kelt lelke nem tudta mi a viszhang, még nem tudta mi a szerelem. Mert igazán nem tudta. Azt hitte, ha egyszer valaki azt mondja : „szeretlek, nagyon szeretlek“, ennek a sze­relemnek el kell tartani mind halálig, mint a hogy a Nyéky Ottó szerelme is eltartott addig, mert Kolos Hella soha nem mondta Nyéky Ottónak „szeretlek, nagyon szeret­lek“, csak annyit mondott : „becsüllek“. És Nyéky azt, mondta rá : — Fogsz még szeretni is 1 Hát szerette is ; szerette, mint az atyját, testvérét, jótevőt lehet szeretni, csak mi­kor Kálóz Feri ül most mellette, akkor érzi, hogy ennek a szép, vidám, barna férfinek ha azt mondhatná; „szeretlek, nagyon szeretlek“, az a szerelem mindhalálig tartana. De mikor Kálóz F'eri nem is kérdezte • csak ott ült a lábainál, aztán nézett fel rasztja. E tanács megalakulása a D. K. E. öntudatos kultúrpolitikájának elismerését is jelenti egyben, mert az uj országos fontosságú kulturfórum elnöki székébe Széli Kálmán, a D. K. E. első elnöke s mai diszelnöke került ; az ő nemzeti kultúrpolitikája vezette az egyesületnek egész működését és az egész Dunántúlnak dicsősége az, hogy most az ország ezen hatalmas uj kulturszervezetének vezetését Széli Kálmán vállalta el. Mindama kultúrái mozgalmakban, me­lyek a lefolyt évben szerepet játszottak, a D. K. E. is kivette a részét. A lefolyt esztendő az erőgyűjtés szempontjából ör­vendetes eredményekkel járt. A társada­lom mind szélesebb köreiben kezd érdek­lődni a D. K. E munkássága iránt, mely Széli Kálmán, Pallavicini Ede őrgróf és Rákosi Jenő irányítása mellett a Dunántúl tizenegy vármegyéje területén egyre inten- sivebben gyakorolja áldásos működését. Az 1908. év során 18 alapitó, 8 pártoló és 509 rendes taggal gyarapodott a tagok létszáma. Beszámol a jelentés a soproni kul- turünnepről, mely fényes bizonysága volt annak, hogy a soproniak együtt éreznek azokkai az elvekkel és törekvésekkel, amelyek a D. K. E.-t két évtizedes fenn­állása során vezetik. Fentartotta az egye­sület a tárnoki (Fejér m.), a városlődi (Veszprém m.), a vimpáci (Sopron m.) a szári (Fejér m.), a tarjáni (Komárom m.) kisdedovodákat, segélyezte a Soproni Irodalmi és Művészeti Kör gyermektele- pitési akcióját, mint uj falusi népművelő intézményt a Dunántúlon a népakadémiá­kat is meghonosította. Egyelőre Komárom megyeben kezdte s támogatja ezek szer­vezőjét, Kertész Ferencet, ki eddig öt köz­ségben alapította meg s összesen mintegy 80 népszerű ismeretterjesztő előadást ren­dezett. Munkájában az Uránia Egyesület vetített képekkel, a közoktatásügyi minisz­térium a D. K. E. felterjesztésére pedig államsegéllyel támogatja, Á magyar nyelv tanításában kitűnt tanítók és papok segé­lyezésére 2000 koronát fordított, azon összegeken kívül, amelyet a Somogyvár- megyei Közművelődési Egyesület e célra kiosztott. Öt közművelődési egyesület munkálko­dott a lefolyt évben azon nagy nemzeti célok megvalósítására, amelyek érdekében a D. K. E. tevékenykedik a Dunántúl rá a nagy szemeivel, ami pokolról, menyor­szágról beszélt, meg is fogta a kezét, az­tán mert az asszony nem merte vissza­szorítani, hát szép csendesen elengedte újra. Mikor Kalóz Feri búcsúzott, nem merte mondani „ne menj el“, vagy „mikor jösz vissza“ nem szólt semmit, csak mikor este egyedül volt s a kis Lili mély pihe- gését hallotta, szép fejét odaszoritotta hó­fehér, csipkés párnájához és zokogott, sirt keservesen, hogy telt, gömbölyű vállai meg megrándultak az elfojtott zokogástól. Es mikor már a szive nagyon dobogott, meg a vére nagyon égette az agyát, fel nyitotta a kis szekrény tetejét, odahajtotta szép fejét, aztán nyugodtabb lett és azt hitte ez a nyugalom. Aztán, hogy el tud élősködni az asszonyi szív az emlékeken ; meg, hogy el tudja hitetni magával, „most már nyugodt vagyok ; ime élek a köteles­ségemnek s ez az igazi boldogság.“ Pedig dehogy az ! A legboldogtalanabb emberek teljesítik legnagyobb odaadással a kötelességüket. Ez a kötelességérzés, a nagy altató, amely mindég azt hajtogatja „ez adja a nyugalmat s ez a boldogság“ mig végre szegény szív, csakugyan elal­szik, lehűl a vér is s nem is ébred fel többé. * Özvegy Nyéky Ottóné is addig altat- gatta a szivét, mig a lánya megnőtt; s az tizenegy vármegyéjének területén a mű­veltség terjesztésére és a közjóiét emelé­sére. A Komárommegyei és Városi Köz- művelődési Egyesület élén Sárközy Aurél kir. kamarás, mint elnök és az év egy részében Lőrinczy György kir. tanfelügyelő, mint főtitkár fejtett ki áldásos tevékeny­séget, de nagymérvű tanfelügyelőségi el­foglaltsága miatt az adminisztrációnális teendőktől visszalépett, s ekkor Witausek Károly tiszteletbeli megyei főjegyző vá­lasztatott meg, aki ugyanabban a szellem­ben vezeti tovább a Komárommegyei és Városi Közművelődési Egyesület ügyét, amelyben Lőrinczy György, a hazai iro­dalomnak büszkesége és az ország kultur- mozgalmainak egyik legrégibb harcosa, e kipróbált kulturegyesületben a közművelő­dési feladatok megvalósítását annyi lelke­sedéssel és eredménnyel munkálni töre­kedett. A Komárommegyei és Városi Köz- művelődési Egyesület működésének érté­kes jelentését még Lőrinczy György kir. tanácsos, kit alelnöknek választott meg a komáromi fiókegylet, állította össze és az egész terjedelmében az évkönyvben foglaltatik. A Somogyvármegyei Közmű­velődési Egyesület élén Kapotsfi Jenő fő­ispán és dr. Andorka Elek főügyész álla­nak, kik az igazgatósággal egyetemben irányítják e fontos fiókegyesület működé­sét, amelynek nem egy jelentős eredmé­nyéről számol be. A Pécs-Baranyavárme- gyei Közművelődési Egyesület gróf Be- nyovszky Móric és Erreth János főispánok vezetésével intenzivebb működését szintén ez évben kezdte meg. A Zalavármegyei Közművelődési Egyesület, mint a Dunán­túli Közművelődési Egyesület nemzeti munkájának legújabb műhelye, ritka lel­kes tevékenységgel kezdette meg agitációját gróf Batthyány Pál főispán elnök és dr. Ruzsicska Kálmán tanfelügyelő vezetése mellett. Gróf Széchenyi Viktor főispán már meg­indította a — „Fehérmegyei és Székes- fehérvár Városi Közművelődési Egyesület“ szervezésének munkálatait, s igy e fiók­egyesület is a megvalósulás stádiumához közeledik A Fejérmegyei Irodalmi és Közművelődési Egyesület pedig megindí­totta a tárgyalásokat, hogy egyesületünk­kel szorosabb kapcsolatba kerüljön. Szék­helyét az egyesület Székesfehérvárra he­lyezte át és igy legközelebb a vármegyé­ben is tényleges szerepe lesz a vármegyei ő karcsú, hajlékony termetével, bársonyos szemével, sötét ruhába öltözve, bekerült a garde-de-dames-ok közé. Milyen szépek! — mondta mindenki, mikor a kis Lili, odahajtotta a fejét az anyja vállára s fáradtan, rövid lélegzettel szedte a levegőt, egy-egy hosszú tűr után. Milyen szépek ! — mondta mindenki, mi­kor a kis Nyéky Lili mosolyogva hajolt oda a Kálóz Feri széles vállához, amint ritmikus szökésekkel lebegtek körül a fé­nyes termen. És igazán szépek voltak. A kis lány szeme a boldogságtól ragyog fel, amint szinte áhítattal néz a férfira; a szerelem kiül üde szép arcára, ragyo­góvá teszi sötét szemeit, rózsássá bárso­nyos arcát. Minden vér a fejébe fut, mi­kor a férfi oda szorítja magához fehér keztyüs karját, megfogja kicsi kezét ; senki nem hallja, senki nem érti, mikor halkan kérdi : — Lili hát szeret ? Ismételnie kell a kérdést, mig a kis lány kábult, zugó fejjel, egy érthető szót képes mondani : — Igen ; oh Istenem, hogyne ! Mikor aztán a lebocsátott függönyös szobában, egyedül maradnak, égő arcát odaszoritja az anyja vállához és zokog búgva, mély, édes zokogással: — Lili, az istenért, mi bajod? kulturegyesületnek. Az ez évben megala­kult Veszprémi Magyar Közművelődési Egyesület azonban nem kívánt, a D. K. E.- hez csatlakozni. Gyarapította a lefolyt évben a Dunán­túl könyvtári hálózatát is az egyesület, amennyiben már 106 nép-vándor és gaz­dasági népkönyvtár fölött rendelkezik a D. K. E., amely mindezideig is jelenté­keny és sikeres eredményű tevékenységet fejtett ki a hazai irodalom terjesztése és ezáltal a nép művelődésének ^emelése ér­dekében. A komárommegyei könyvtár segélyezésén kívül 250 korona könyvtár- kezelői jutalmat folyósított és pedig : Pole- sinszky Emil tanító Csáktornya 100 kor.,, Burján Gyula körjegyző Bezedek 50 kor.,, Szalay Sándor tanító Gindlicsalád 50 kor.,, Arany János községi írnok 50 kor. jutat-- mat kaptak. Az egyesület vagyonállománya 161533 kor. 73 fill, és az 1909. évi költ­ségelőirányzat 54855 kor. 43 fillér kultu­rális kiadást előirányoz. De a D. K. E. hivatott vezéreinek ne­mes törekvéseit és hazafias buzgalmát! eredmény csak akkor kisérheti, ha as egész országnak társadalma érdeklődéssel! és hazafias segélyezéssel támogatja azt és erre e helyről is felkérjük mindazokat.: kik a nemzeti kultúra eszméiért lelkesedni tudnak, a fontos feladatot teljesítő D. KJ E. támogatására. Adományokat lapunk is az egyesület céljaira elfogad. A D. K. E.-ben a tagok kötelezettségei a következők : a) Az örökös tag legalább: 2000 korona alapítványt tesz s legfeljebb 5 év alatt befizeti; b) alapitó-tag legalább 200 korona alapítványt tesz, s azt 5 év alatt befizeti; c) pártoló-tag legalább 5 egymásután következő évre éyenkinr 20 — 20 korona fizetésére kötelezi magát: d) a rendes tag legalább 10 évre 4 kon évi tagdíj fizetésére vállal kötelezettséget e) a gyámolitó tag az, aki a d) alatt emr litett tagsági díjnál kisebb összeggel vagV; adománnyal járul az egylet céljaihoz. A tagsági dijak és adományok a Mae gyár Leszámítoló és Pénzváltó Bankhoz (Budapest, Dorottyám. 6. sz.) küldendőiül ti ÍREK. — Mefyik gyógytár van ma nyitva i Zsiga Zsigmottd városi gyógy táras mig a többi d. u. 2 órától zárva less; — Semmi, — semmi. — Nagyon bob dog vagyok. — Szeret. — Lili . . . hát ki szeret ? — Hisz’ tudod édes; Kálóz Feri! És a még mindig szép asszony elaltat tott szivébe, mintha beienyilalott volnn valami. * A kis lány gonddal teszi friss vízbe : két halvány* rózsát, mely a keblén voo Kálóz F'éritől s a mint az asszony csői kolgatja lánya pirult arcát, eszébe jut egg álom ; a lánya a legbűvösebb álom édes! képeivel pihen, mikor ő felnyitja a selyenn tapétás kis szekrényt, már nem csap b»d lőle ki az illat, óit fekszik a két rózs;e barnára száradva. Kimegy vele a teraszra: ahonnan végig lát a hársak felé, amiiif letarolt ágaik feketén merednek szét, • fehér hóvilágba. — A két száradt rózsg, tenyerei közé teszi, egyet szőrit rajta y j barna szilánkokká lesznek. Kitartja szex kezét a világos hideg éjbe, egyf könnyfcr szél lebben meg, szúró havat szór a asszony szép arcába s lesepriÉtenyeréről F barna port. Az asszony néz utána, nesi látja többé, aztán fehér, csendes mindesf Bartóky Mariska

Next

/
Oldalképek
Tartalom