Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 22. szám

1909. március 18. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 Isten áldja meg a hazát, a királyt, Isten iása, legyen ez ősi város minden lakója lett. Az ünnepélyt a Szózat zárta be, mely án az ifjúság a zord idő dacára, haza- is dalok éneklése mellett kivonult a hon­id temetőbe, hogy lerójja az ott nyugvó Jsök iránt a kegyelet adóját. A város közönsége koszorúját a hon­id temetőben nyugvó hősök sírjára O’s- íth Andor városi főjegyző vitte ki és älyezte el, kit midőn a temetőben egy- ägyült polgársága a kül városrészeknek ieglátott, szokásra kért fel. O’sváth en- edve a felhívásnak, egy rögtönzött, lel­es, hazafias beszédben méltatta a porla- ozó hősök hazaszeretetét. Majd az ifjú­ág hazafias dalokat intonált, mit a kö- önséggel együtt énekelt. Végül pedig ládler István belvárosi káplán egy szép, azafias imát mondott el a hősök sírja slett. Az ünnepségeket este ünnepi vacsora ejezte be a Magyar Királyban, melyen nintegy nyolcán vettek részt a városunk­on még élő 48-as honvédek közül. Vacsora közben Dóczy Ferenc, a pol- ;ári egyesület elnöke emelkedett elsőnek -zóllásra. A polgári egyesület úgymond ninden évben alkalmat ad arra, hogy a őrös közönsége hazafias érzelmeinek ki- ejezést adhasson, igy ez alkalomból is, nely hazafias érzelmeknek tolmácsolója cöztiszteletben álló polgármesterünk, kit elkért ünnepi beszédjének elmondására. Vimmer Imre polgármester a Kossuth .»erleggel kezében az alábbi ünnepi be­szédet mondotta. Igen tisztelt Polgártársaim és ünneplő Vendégeink ! Márc. 15-én, a Kossuth serleggel ke­zemben, megdöbbenve állok feladatom előtt: hogyan kelljen e nagy nap és nagy név jelentőségét méltányolnom. Nemzeti életerőnk hitének s független­ségünk reményének lángja lobog fel márc. 15-én a haló porok felett, melyekből hal- natatlanul szál hozzánk az ige, Kossuth .Lajos megtestesült hazaszeretetének igéje. Elvonultatom lelki szemeim előtt törté­nelmünk nagy alakjait, a honszerző Ár­kádokat, a dicső Nagy-Lajosokat és Hol- éós Mátyásokat, az önfeláldozó haza- és lemberszeretet eszményi mintahősét II. Rá­kóczi Ferencet; leborulok titáni erejük lelőtt, mellyel koruk harcait megvívták, de ;oármi nagyok és erősek voltak, ők is igénytelenek valának minden nemzedékre iörökül hagyni a maga feladatát. Ezen örökség legnemesebb hagyomá­nyának érvényre juttatása, hogy a hazát ji maga összeségében, minden polgárával rmegosztott szabadságban és testvéri egyen- öőségben kell szeretnünk, Kossuth Lajos snagy szivének jutott küzdelmes részéül. És nemzete megértette őt és evvel a rmegértéssel emelkedett az európai kultur- jnépek színvonalára, amelyen megáll és rrneg kell állnia időtlen időkig, mert alkotó é"észévé lett a világfejlődés legszebb és »segjogosabb irányának. Ez a jelentősége márc. 15-nek és Kos- unuth Lajos hozzáfűződő dicsőségének; eb- ooől a megnemesült hazaszeretetből táp­lálkozik Kossuth Lajos örök érdemei nyo- irrnán nemzeti öntudatunk, ez a mi taliz- irrnánunk, mellyel tetszhalálunk után uj akiletre ébredünk, hogy fejlődjünk a zászló úialatt, melyet magasan lobogtat előttünk 2í3szményi halhatatlansága varázserejével Ő, jlakinek emléke közöttünk szent és örök: DXossuth Lajos. Mátéffy Viktor a főispánra, mint oly £;?azafira mondott tosztot, ki nemcsak szó- ßval, de tettel is azon van, hogy a ma­gyar érzület fenntartassék. Kérte az Egek iLJrát, hogy adjon neki hosszú életet, oraogy a városnak alkothasson, tehessen. Dr. Fehér Gyula annak fejtegetésével :9Kezdette köztetszést aratott szavait, hogy az országgyűlési képviselőség, bizalmon alapszik. Ő úgymond nem ismerte Kme- tyt mivel tudta, hogy lelkében mily érzü­let él és ennek dacára mégis hive volt. Vitái István, mint a polgári kör titkára, a polgármestert köszöntötte fel, majd Magyary László az alispánt éltette. Osváth Andor a még élő néhány 48-as agg honvédeket üdvözölte, mint kik ta­núi voltak a nagy eseményeknek. Gyapay Pál azzal vezette be tosztját, hogy nemcsak jogokat, hanem kötelezett­ségeket is rótt reá hivatása, melyek egyike hogy velünk szívben lélekben összeforrva éljen és kezét a közélet ütőerén tartsa. Megjelent, hogy együtt ünnepeljen az ünneplőkkel, hogy megüljék március 15-ét, a nemzet jövendő fejlődésének megdönt­hetetlen fundamentumát, hogy küzdelem­mel kitartással, munkával el tudjuk érni mindnyájunk szivének vágyát, a szabad­ságot. Ha minden városnak — végezte szavait — oly polgárai lennének, mint Esztergomnak, úgy el fogjuk tudni érni. Dr. Kmety Károly reflektálva arra a vádra, hogy ritkán jön választói közé, azzal válaszolt, hogy őt a választók azért választották, hogy a kerület érdekeit lenn, a fővárosban képviselje és védje. Éltette Dóczy Ferencet a polgári kör elnökét, valamint a város közönségét. Dr. Perényi Kálmán dr. Helcz Antalt és Brutsy Jánost éltette, mint kik a küzdel­mes napokban igen hazafiaknak mutatták magukat. Vimmer Imre polgármester, megkö­szönve az előtte szólók szívélyes szavait, örömmel honorálja azt, hogy a város polgársága benne felismerje a jó indula­tot. Provokáltatván a pótadóról szólva előadta, hogy annak természetes emel­kedését az egészséges polgári szellemszülte. Felolvastatván Kossuth és a kormány fejének küldött sürgönyök szövege, a közóhajnak engedve szólott fel dr. Föld- váry István. Március 15-ike olyan, úgy­mond, mint a pünkösd az egyháznál, mint tél után a tavasz, mely után min­denki vágyódik. Nagy haladásnak tekinti a jelent, midőn az ige már-már lassan testet kezd ölteni, de nem szabad úgy­mond túlzott követelésekkel fellépnünk. A polgárokra ürítette poharát. Közben felolvastatott Zlinszky és Sze­mere képviselők sürgönye, akik betegség okából mentették ki elmaradásukat az ünnepélyről. Brutsy János a város közönségére, különösen a nemzetre ürítette poharát. Dr. Helcz Antal azzal kezdette közkí­vánatra szavait, hogy minden kornak meg van a maga Istene, megvannak azok az eszmék, melyek haladásának útjait egyengetik. Március 15-ikén kérdjük, hogy mi volt azaz Istenség, mely azt a régi, dicső kort teremtette. A magyarság és a szabadság ! A mai kor nem olyan, mert a mai kornak uralkodó szelleme az anyagi érdek. De adja Isten, úgymond, hogy csalódjon. A magyarságra ürítette poharát. Gyapay Pál főispán, Helcz szavaira reflektálva, azzal úgymond egészben egyet nem ért. Nem homályositja el az ősök emlékét, de akkor is voltak sötét alakok. Az a kor a fegyveres ellentállás jegyében született, a mai pedig a munka­jegyében. Nem rendül meg bizalma fia­inkban; Szavai végeztével, nemrég idők egyik tántorithatlan hazafiságávalkiváltalak­ját, dr. Fehér Gyula p. kanonokai éltette. A társaság, az éjféli órákig maradt vig hangulatban együtt. Dr. Kmetty Károly beszámolója. Városunk országgyűlési képviselője, dr. Kmetty Károly vasárnap délelőtt tartotta a Fürdő vendéglő nagytermében beszámo­lóját, mely alkalomból jelezte egyben ál­láspontját, a mai politikai viszonyokkal szemben. Választó polgáraink, akik Kmetty beszámolója iránt nagy érdeklődést tanú­sítottak, a termet a szó szoros értelemben zsúfolásig megtöltötték. Kmetty mindenek előtt a politikai helyzetről szólott. Sötét felhők tornyosulnak — úgymond — a politika láthatárán, melyek eloszlatására a nemzetnek nagy bölcseségre, összetar­tásra van szüksége, mert csak igy érhet el célt. Elfoglalandó álláspontja tekintetében kijelentette, miszerint ő abból a program­ból, melyet megválasztásakor zászlajára tűzött, semmit nem enged. Vagy marad, úgymond, a függetlenség elveinek teljes fentartásával a kormányon, avagy ellen­zékbe megy. Bosznia annexiójáról szólva, kijelentette, hogy ő Bosznia sorsa felett való ideiglenes határozásba bele nem megy, csak abba, hogy csatoltassék az Magyar- országhoz. A választási reform tekinteté­ben előadta, miszerint nem hive a plura- ritásnak. Részéről legfeljebb a kettős sza­vazatig menne el. Az adóreform kérdésé­ről szólva elismeri, hogy a kormány azt elég szerencsésen oldotta meg, különösen pedig arra az osztályra való tekintettel, mely arra leginkább reá van utalva. Helyi érdekű ügyekről szólva felemlítette, hogy bárha ígéretéhez képest mindent elköve­tett a boritaladó eltörlése avagy legalább is mérséklése tekintetében, eredményt el­érni nem sikerült. Él benne azonban a remény, hogy nincs messze az idő, hogy az orvoslás ideje elérkezik, mert a pénz­ügyminiszter az országház nyílt ülésében tett ígéretet, hogy gondja van a borital­adó kérdésének rendezésére is. A kis duna kikotrás ügyében előadta, hogy majdnem bizonyosra vehető, hogy még ez évben az meg fog kezdődni, ha- sonlóképen az összekötő vasút munkála­tai is még ez évben meg fognak kezdődni. A munkásházak kérdésére, bárha van gond­ja a kormánynak, annak megoldását egy­előre általános érdekű kérdések hátráltat­ják. A városoknak adandó állami segély dolgában úgymond beállott az az időpont, hogy egyelőre hat millióval könnyíti a kormány azok háztartása gondjainak vi­selését, melyből aránylagosan városunk is fog részesülni. Nagy érdeklődéssel hallgatott beszédé­nek végeztével dr. Katona Sándor kö­szönte meg a függetlenségi kör és a vá­lasztók nevében Kmettynek, hogy úgy az országos, mint a helyi érdekű ügyekről, kimerítő tájékoztatást nyújtott. A beszámolót követőleg déli 1 órakor a Fürdő vendéglő kistermében, mintegy hatvan terítékű ebéd volt, melyen a házigaz dai szerepet dr. Kmetty Károly töltötte be. A pompás ebéd elfogyasztása közben, elsőnek a házigazda emelkedett szóllásra. Azzal kezdette beszédét, hogy a politikai szálak, melyek őt a választókhoz fűzik, könnyen szakadhatnak, a barátság szálai azonban nehezen. Ez utóbbi szálakat akarja erősíteni. Ennek célzatából látja szívesen a jelenlevőket, kiket arra kért, hogy ha majdan talán a politikai szálak elszakad­nának, fűzze őket továbbra is eggyé, a barátságé. Brutsy János reflektálva Kmetty csak imént elhangzott szavaira, úgy találja, hogy tévedett, mert minél gyakrabban jön közénk, annál jobban szeretjük. Poharát arra a tántoríthatatlan párthűségre emeli, melyben Kmetty beszámolójában ékesen szóló tanujelét adta. Gyapay Pál, miként szavaiban mondá, eljött, hogy elsősorban tanúja legyen an­nak a tisztelet, szeretet és ragaszkodás­nak, melyei a választók Kmetty iránt vi­seltetnek, másodsorban pedig, hogy meg­jelenésével demonstrálja, miszerint Kmetty politikai hitvallásával egy nézeten van. Utalt arra, hogy azokat a győzelmeket, melyeket e nemzet magának kivívott, csak egyetértéssel lehetett elérni és igy arra int, legyünk türelemmel, legyünk egyet­értők, mert csak igy tarthatjuk meg azt, mit szereztünk. Ily férfiakra,iacélizmú, jel­lemszilárd egyénekre van szükségünk s nem olyanokra, akik azért másznak fel a fára, hogy védelemre és terített asztalokra találjanak. Azokra a jellemszilárd, kitartó hazafiuk egészségére emeli poharát, mely­nek kapcsán indítványozza, hogy Kos­suthnak üdvözlő sürgöny küldessék. Guzsvenitz Vilmos azzal kezdette fel­szólalását, hogy nem érti Kmettyt, miért beszél a poli tikai szálak elszakadásáról. Addig úgymond, mig Kmetty elvéhez hű marad, azok a politikai szálak, melyek választóihoz fűzik meg nem lazulhatnak, de nem is fognak. Poharát a főispánra emelte. Dr. Fehér gyula p. kanonok klasszikus szavaiban a polgár erényt magasztalva, Vimmer Imre polgármestert éltette, mint ki a nemrég múlt küzdelmeiben tántorit­hatlan hazafiságának fényes tanujelét adta, Dr. Helc Antal Brutsy János iránt el­ismerését fejezte ki felszólalásában, mint ki egyik törhetetlen ápolója volt a függet­lenségi eszmék csemetéjének városunkban, melyből immár hatalmas fa nőtte ki ma­gát. Frey Ferenc a mai válságos helyzetről szólva azzal végezte szava it, hogy ha utainkat politikai meggyőződésünk ketté is választaná, becsüljük meg azért egymást, mert hisz a cél közös : a haza boldogu­lása. Brutsy János megosztja azokat az ér­demeket, melyeket dr. Helcz Antal neki imputált, Valch Mátyással, aki szintén egyik fáradhatlan gondozója volt a füg­getlenségi eszmék fájának. Valch Mátyás dr. Kmetty Károlyt éltette. Ugyancsak országgyűlési képviselőnkre ürítette poharát Guzsvenitz Vilmos képez- dei igazgató. Gyapay Pál Frey szavaira reflektálva, örömmel üdvözli őt a függetlenségi párt kebelében. Horváth Mihály nagy tetszést aratott szavaival Kmettyt éltette, mint a törhetet­len hazaszeretet mintaképét. Dr. Helcz Antal ugyancsak Frey sza­vaira válaszolva azt kívánta Freynek, hogy legyen ott azok által az eszmék által szült termés csűrbe való betakarításánál, melyeknek meggyökerezésében ő neki is része van, bár a múlt kellemetlen emlé­kei és csalódásai árán. Végül Gabanitz József Kmetty család­jára mondott tósztot. HÍREK. — Híreink egy része a térszűke foly­tán maradt el. — Hymen hír. A mai postával az alábbi kedves eljegyzési hirt vettük. „Boronkai Boronkay Jenőné, született Bátorkeszi Kobek Gizella, ezelőtt özvegy Szobi Lu- czenbacher Istvánná úgy maga, mint férje Boronkai Boronkay Jenő nevében öröm­mel tudatja, leányának, Szobi Luczenba- cher Edithnek, néhai Sombereki Sauska Jenő és neje Pap Julia, most férjezett Szentkatolnai Cseh Ervinné fiával, Som­bereki Sauska Istvánnal történt eljegy­zését.“ — A kórházbizottság ma délután 4 órakor ülést tart. — A békéltető bizottság megalakulása. Dr. Földváry István városi főügyész, ipar­hatósági biztos a következő hirdetményt bocsájtotta ki. „Az esztergomi ipartestü­let kebelében fennálló békéltető bizottság segédtagjainak megválasztására — az alapszabályok 26. §-alapján — az Esz­tergom szab. kir. város területén működő segédmunkásokat, kik testületi tagnál dol­goznak 1909. évi március hó 21-én azaz vasárnap d. e. 11 órakor, a város szék­házának tanácstermében tartandó közgyű­lésre meghívom. Tárgy: A békéltető bi­zottságba 25 rendes és 4 póttag válasz­tása. Esztergom, 1909. március 11. Dr. Földvári István, városi főügyész, iparha­tósági biztos

Next

/
Oldalképek
Tartalom