Esztergom és Vidéke, 1908

1908-12-25 / 101.szám

Sokszor megtörtént már egyik-másik biró Ságnál az is, hogy a reggel óta várakozó feleket délben, vagy délután azzal küldték el, hogy az előrehaladott időre való tekintettel uj tárgyalást kell kitűzni: szóval egy-egy idézés nemcsak falusi, de még városi peresfeleknél is elveszett munkanapot jelentett. Az igazságügyminiszter úgy akar segíteni ezen a tarthatatlan állapoton, hogy rendeleti uton megszünteti a tömeges idézést s ezután a biró egyegy napra annyi felet idézhet be, amenynyinek ügyét le is lehet tárgyalni. Az elmakacsolás körül is üdvös újítások várhatók. — Szent István napja — a kisgazdák Ünnepe. Érdekes mozgalmat indított a „ Magyarországi Kisbirtokos Szövetség" (Budapest, VI. Csengeri u. 82.) igazgatótanácsa, melyben Hercegh Sándor túrkevei birtokos, szövetkezeti elnök indítványára kimondották, hogy az év szent István napját a hazafias kisgazdák ünnepének tekinti s mint ilyent akként ünnepli meg, hogy a szövetség évi naggyűléseit és kongresszusait e napon tartja meg a fővárosban, vidéki helyi szövetségi fiókjainál is odahat, hogy a kisgazdákat kedvezően érintő mozgalmak, mindenkor a a szent Istvánnap, mint a magyar kisgazdák országos ünnepéhez fűződjenek. — Hevenyfertőző kórok. Esztergom vármegye területén dec. hó I:ső felében előfordult hevenyfertőző kórok statisztikája a tiszti főorvos kimutatása szerint, a következő: Hasihagymáz : Esztergom város, Bátorkeszi, Dunamocs. Kanyaró : Nyergesujfalu, Dömös, Magyar és Németszőgyén, Érsekkétyi puszta, Bény. Vörheny : Esztergom város, Tát, Lábatlan, Sárisáp, Dorog, Muzsla, Bucs, Bátorkeszi, Párkány, Kőhidgyarmat, Nána. Torokgyik : Esztergom város, Dorog. Roncsoló toroklob : Esztergom város, Sárisáp, Dorog, Bucs, Bátorkeszi. Bárányhimlő: Esztergom város. = Divat Szalon, magyar olvasóközönségünk e jóságáért méltán kedvelt családi lapja immár XXII. évfolyamát járja. Minden dicséremél többet mond róla ama tény, hogy ez idő alatt a Divat Szalon keletkezésének idejéből való régi divatlapok mind kidőltek és olvasóik csatlakoztak a győztesen maradt legjobb családi divatlap olvasóközönségéhez. Ebben az időben már nincs város és nincs magyar uriház, ahol kéthetenkint nem a legnagyobb érdeklődéssel várnák a magyar gazdasági viszonyokhoz mért takarékos öltözködés tanítóját s egyben a legjobb szándékkal szerkesztett családi lapot, a Divat Szalont. — A mai nehéz életviszonyok között valóban kétszeresen is megkell becsülnünk a nemes irányú divatlapot, mely asszonyainkat nem a divathóbortok majmolására, hanem takarékosságra és munkára tanítja. A „Divat Szalon" ugyan is igen kevés teret enged az úgynevezett párisi divatnak, melyet a mi társadalmi és gazdasági viszonyaink közt nevetség és kár nélkül viselni csakugyan nem is lehet, ismerni azonban a jóízléshez tartozik és e helyett a valóban szép, elegáns, praktikus öltözékek, kalapok stb. készítését tanitja. A Divat Szalon ugyanis ingyen szabásokkal szolgál, pontosan az előfizető mértéke szerint s e szabások által a lapban bemutatott toilettek otthon is elkészíthetők. Szorgalomra, tevékenységre ösztönzi e lap olvasóit az iparművészeti munkák tanításával, háztartásra vonatkozó tanácsaival s a jól végzett munkálkodás jutalmául egy teljes, jól szerkesztett, neves irók munkáival gyarapított szépirodalmi résszel s egy jóravaló gyermek lappal ad a tudnivalók mellé nemes szórakozást is. A Divat Szalon külső kiállítása méltó a belső tartalomhoz. Szines képei, ábrái, diszes boritéka, kiváló hölgyek arcképeinek bemutatása, ismeretterjesztő cikkeihez adott illusztrációi, mind még bátrabb lesz : megfogja azt az össze tákolt léckeresztet és ki akarja venni Misu kezéből. — Hoci avvá a zisten-mankóvá! De most Misu kezei görcsösen szorítják a keresztet s látszik rajta, hogy inkább meghal, mint odaadja. — Ne bántsd azt a keresztet, te sátán Nem fisz, hogy ee nyee a pokó ? Te rosz lilék! Add ide azt a keresztet, mert csudát tesz véled az Isten ; — reszketve kiáltotta Misu. Idegesen szorította azt a lecke resztet. A koldusok rettenetes hahotára fakad tak. Némelyek biztatása hallatszott csak a ricsajból. — Vedd ee tűle Feró ! Hajítsd a Zipóba! Mit csúfítja vele a bandánkot! — Nem, ezt ee nem veszitek ! Inkább az illetemet! — kiáltott Misu. S a suhanc most vakmerően hátradöntötte Misut a komp oldalához s minden erejét megfeszítette, hogy kicsavarja ke zéből a keresztet. Misu se engedett. Taj tékzó düh fojtogatta s fanatikusan védte keresztjét. Vad dulakodás támadt közöttük. A koldusok fölugrottak, hogy segítsék Misut megfosztani keresztjétől. De Misu öntudatlan, titáni harccal védekezett. És épp a legkritikusabb pillanatban, mikor kompunk az Ipoly közepén volt: egyet pattant a két part között harántul húzott vezetőkötél — és kompunkat sebes Ipoly dacoló energiával sodorta lefelé. Vége szakadt egyszerre a tülekedésnek A koldusok megrémülve ordítoztak. A kétségbeesésben a zűrzavar nőttön-nőtt. Mindenki talpon volt, kiabált, lázongott Kompunk rohant az árral. És Misu ziháló kebléhez szorította £ keresztet és mosolygó arccal, diadalmasan nézte a napot. A révészek nekifeszítették csáklyáikat az Ipoly fenekének. De nem birtak da colni a megáradt féktelen folyóval. A pá linkás koldus némberek kezeiket tördelve rikoltoztak segítségért. A férfiak tehetet lenül bámulták a habok hátán táncoló kompot s botjaikkal próbálták elérni az Ipoly fenekét. Csak keresztes Misu nézte a napot. En meg őt. Tetszett nekem ez az agg hé rosz, aki a halál torkában is mosolyogva ölelte magához azt a fadarabot. Én sem féltem. A kétségbeesés meg rossz tanács adó. A zavar nőttön-nőt. Csak egy nagy hangkaoszt hallottam és éreztem az orditó torkokból kiáradó pálinkagőzt. A révészek nekifeszitették izmaikat, hogy csáklyáikkal a part felé tolják a kompot. S az végre egy kiszögelésnél megfeneklett. Egyszerre végeszakadt a zsivajnak. A túlsó parton megjelent egy ladik. Jöttek értünk. Hármasával szállítottak a partra minket. Soká tartott ez a művelet. De szívesen maradtam utolsónak, mert tud tam, hogy még sorra kerül keresztes Misu. Nem is kellett erre sokáig várakoznom. Feró, a vörösképű, lompos suhanc megint odasomfordált Misu mellé. Kereste, hogy beleköthessen. — Te vótá az oka ennek vin farizeus! Mert ha nem kisákocc vélem: nem szakad ee a köté ! - Vesd az Ipóba a keresztyit ! — kiáltották Ferónek a többiek. De Misu nyugodt volt és nézte a napot. Ez még jobban feldühösitette Ferót. Újra nekirontott s rövid tülekedés után sikerült Misu kezéből kicsavarni a keresztet. Meglóbázta a levegőben és behajította az Ipoly közepébe. A koldusok kaján hahotára fakadtak. S kiabálták : — Veres Misu, ugorj utána ! S Misu apró szemei könybelábadva kisérték a habokon ringó fadarabot. Nézte, nézte, remegve, mintha az édtsenyja sirja fölött állt volna. S mikor már alig látja: fölkiált: — Nem! Veszek ee : de J^zus keresztyit nem hagyom! Es beleugrott a folyóba. A víz ott nem volt bukó. De a kereszt eltűnt szemei elől Kétségbeesve kiabálta: — Hol az én szent keresztem ?! Hol az én támaszom! ? Jézus ne hagyj el! Sose fogom elfelejteni ezt a képet. A nap kíváncsian kandikált még a Naszály mögül. S a vizben kezeit tördelve áll egy rut, agg koldus. Kétségbeesetten kiabálja : Hol az én keresztem ?! . . . És a parton meg a kompban ezen cudarul röhög egy lompos, lelketlen karaván.. Odaszóltam az öregnek : — Mihály bácsi, menjen a partra! Megszerzem a keresztjét. Révészék, a kereszt után a ladikkal ! Hálás leszek. — Nem lehet azt már ladikkal utolérni, uram. — Akkor hát vigyenek a partra. Ugy volt. Rohantam a part mentén a kereszt után Utánam Mihály és a két klerikus. Mikor már jóval megelőztem : ledobtam cipőmet és kabátom. Bevetettem magam a sebes Ipolyba. És egy-két perc múlva ott álltam Misu előtt a kereszttel. Csókolta Misu a lábam. Aztán magához ölelte a vizes lécfeszületet. Letérdelt s zokogva imádkozta el a Miatyánkot. Szürkült. A nap már nem látott ebből semmit. Harminc esztendő multán. Irta: Lakatos Nándor. Valahol, ott fent a szibériai ólombányák környékén, már hetek óta dúlt-fúlt magában nagy mogorván a szélviharok öregapja. Mintha bizony a kőnigratzi csatában golyót kapott volna az ő lába is és az most időváltozást jövendölne. Embergyűlölő haragjában egyszer az után — még sötét éjszaka idején — cibálni kezdette az unokája üstökét; „ítélet napig heverésztek-e, renyhe népség?" Az álmosabbját hátba is ütögette keményen : „Avagy talán ősz apáitok menjenek munkára ? Naplopók !" Azok ijedten sivítva, búgva tolakodtak ki a fekete éjszakába. A fejük felett ott tanáyázott egy irdatlan nagy hófelhő, amelynek a rongyolt vége mindenütt elveszett a láthatár égnek kívánkozó széleiben, — hát annak támadtak neki. Százan, ezerén; kiszakítottak belője egy akkora darabot, mint akármelyik nagyhatalom földterülete, azt a vállukra kapták és nagy hahotázva megindultak vele országutat nem keresve toronyiránt, hómezőkön, falukon, városokon keresztül délnek. Régen megvirradt: talán dél is lehetett már, hanem ahova ők odaértek, ott mindjárt alkonyat támadt. A templomtomyökatledöntögették ; a vasutat, távirda-vonalakat szétszaggatták, felforgatták, hóval betemették ; a szárnyék alá menekülő emberek, állatok feje fölül letépték az ólak, házak tetejét s azokat egyik faluból, mintha birkanyájat hajtanának, átverték a másikba ; ostornak becsavarták hozzá a kemény cserfák százados ágát; a bükkfát, tölgyfát, ha nagyon oda volt nőve a gyökeréhez, derékban reccsentették ketté, teljes erejükből hozzáfogtak, hogy tökéletes munkát végezzenek. Az ősi Kárpátok közt, mint valami óriás őr, áll a határon az öreg Tátra ; gránit-szikla az egész teste, sürü, fenyves erdő a bozontos üstöke. Belekötöttek a szélviharok, hogy ne kötöttek volna ? ! Cibálni kezdték az óriás hajzatát, dönsikeresen sorakoznak ahhoz, hogy a magyar olvasóközönség ez években régi, de fejlődésben mindig friss és uj családi lapját a külföldi divatlapok fölé emeljék. A Divat Szalon különben olcsóságban is kiállja velük a versenyt, lévén előfizetési ára: egész évre 12 K, félévre 6 K, és negyedévre 3 K. Mutatványszámot ingyen és bérmentve küld a Divat Szalon kiadóhivatala Budapest, IV., Eskü-út 5. sz. C5ARN01C Keresztes M

isuIrta: Drozdi Győző. A nosztrai búcsúról jöttünk és a ködös Naszály alatt vártunk a helembai révben, mig az Ipolyon visszajön a komp. Nagy volt a forgalom. Kicsi faluk népe ezrével zarándokol mindig a marianosztrai búcsúra. Hétfő este volt, a bucsu másnapja. Egész légió koldus portyázott a révben. Ők kezdik és végzik a bucsut. Amint a komp kikötött: ők voltak az elsők benne. A rongyok lompos, bánatos népe most nem respektálva azokat, akik az imént még megszánták őket. De meg hát koldus-etikett egyáltalán nincs is. Nagy zsivajjal szállották meg a komp orrát. Leültek : ki a komp oldalára, ki a fenekére. Összetöpörödött, vén koldusasszonyok lerakták málháikat s egy-kettőre előkerült a pálinkás fiaskó. Kínálgatták egymást. A koldus, ha jóllakott — sohasem fösvény. Mi a komp hátulján álltunk. Hárman voltunk: két theologus, meg én. Már mindnyájan elhelyezkedtünk, mikor a kompba lépett egy rut, lompos vörös aggastyán. Rozsdaszin üstöke kócosan lógott a vállára. A szeme pici volt. Tarisznyája piszkos és üres. Kalapja nem volt. A kezében szorongatott egy lécből összetákolt feszületet. Körül volt fonva egy nagy bütykös olvasóval. Azt a keresztet használta zarándok-botnak. Óvatosan támaszkodott rá és nem ült le. Egy vele szemben ülő suhanc észrevette s egy nagyot röhögve kiáltott oda társaihoz : — Ehe, ihun a keresztes Misu is ! A zsongást egy disszonáns, kaján röhögés váltotta fel. A koldusok mind keresztes Misura néztek. De az föl se vette. Apró hunyorgató szemeivel nézte a hunyó napkorongot. A komp megindult. A kis Ipoly megáradt iszapos habjai locsogva csurogtak. S talán ezt észre sem vettük, mert figyelmünket követelte a koldusok viselkedése. Amint végeszakadt némileg a nevetésnek, megszólalt egy, a fenekén gubbasztó i agg némber : — Má mi olyan ekótt, Misu ? Tán nem < ayütt sok garas a bucsun ? Ehun van-e : i gyik kee pályinkát. A vércseszemű zsi- ] dótu való. Finum, akár az illet ! i Keresztes Misu egy szót sem szólt. Csak nézte a napot. Mintha arra lett j /olna kíváncsi: mi lesz vele, ha elsülyed 1 ibba az aranybibor tengerbe ? De a kollusoknak ő jó médium volt arra, hogy i nacerálhassák. Ugy látszik : ő volt az a 1 )izonyos bolondja a tömegnek, akin minlenki nevetni óhajt. i —: Tán azon bostörködik a veres Misu, íogy megveszi a lelédi biró házát. Egy nagy röhögés és folytatja egy 1 nankós Lázár a gúnyolódást: s — Nem a, hanem tán aranbu akar Jé- t ust faragni a keresztyire £ Ismét rikácsoló nevetésre fakadtak a .ázárok, de Misu még mindig nyugodt S laradt. S ez a megvetés bosszantotta ket. Egy suhanc odamén melléje ; megimitja az öreg vörös szakállát. Ezt is s Iri. Csak a fejét fordítja félre. A suhanc i