Esztergom és Vidéke, 1908

1908-12-13 / 99.szám

vászon, kisebb értékű és csekélyebb sú­lyú tárgyaknál pedig erős csomagoló pa­pír használandó. Vászon, vagy papirbur­kolattal biró csomagokat, göb nélküli zsi­neggel többszörösen és jó szorosan át­kötni, a zsineg keresztezési pontjain pe­dig pecsétviasszal lezárni kell. A pecsété­lésnél vésett pecsétnyomó használandó. 3. A cimzésnél kiváló gond fordítandó a címzett vezeték és keresztnevének, vagy más megkülömböztető jelzésnek (pl. ifjabb idősb, özvegy stb.) továbbá a címzett pol­gári állásának vagy foglalkozásának és lakhelyének pontos kitételére; a Buda­pestre és Bécsbe szóló küldemények cím­irataiban ezenkívül a kerület, útca, ház­szám, emelet és ajtó jelzés stb. kiteendő. A rendeltetési hely tüzetes jelzése (vár­megye) s ha ott posta nincs, az utolsó posta pontos és olvasható feljegyzése kü­lönösen szükséges. 4. A cimet magára a burkolatra kell irni, de, ha ez nem lehet­séges, úgy a cim fatáblácskára, bőrda­rabra, vagy erős lemezpapirra írandó, me­lyet tartósan a csomaghoz kell kötni. A papírlapokra irt címeket mindig egész ter­jedelmében kell a burkolatra felragasz­tani. Felette kívánatos, hogy a feladó ne­vét és a lakását, továbbá á cimirat összes adatait feltüntető papírlap legyen magá­ban a csomagban is elhelyezve arra az esetre, hogy ha a burkolaton levő cim­irat leesnék, elveszne, vagy pedig olvas­hatatlanná válnék, a küldemény bizott­sági felbontása utján a jelzett papírlap alapján a csomagot mégis kézbesíteni le­hessen. Kívánatos továbbá, hogy a fel­adó saját nevét és lakását a csomagon levő cimirat felső részén is kitüntesse. 5. A cso­magok tartalmát ugy a cimiraton, mint a szállítólevélen szabatosan és részletesen kell jelezni. Budapestre és Bécsbe szóló élelmi­szereket, illetve fogyasztási adó alá eső tár­gyakat (husnemű, szeszes italok stb.) tar­talmazó csomagok cimirataira, nemkülön­ben az ilyen csomaghoz tartozó szállító­leveleken a tartalom, minőség és mennyi­ség szerint kiírandó (pl. szalonna 2 kgr., egy pulyka 3 kgr., 2 liter bor stb.) A tártalom ily részletes megjelölése a fogyasztási adó kivetése szempontjából szükséges és a gyors kézbesítést lényegesen előmozdítja. Dacos vagy Ilonkám, szól bele Ábrainé. Férjednek igaza van te sokat költői, most is négy ruhát rendeltél az őszi szezonra, hol viseled el őket. Még idáig eljősz leg­följebb lát benne két élő lény — még mihozzánk elérsz, senki. — Hová me­gyünk mi itt ? Mi van itten ? Két szezonba is elviselhetünk egy ruhát, mégis mindig uj. Legyen eszed — és hallgass az uradra! — De jó, hogy neked nincsen kire hallgatni — nyelvelt vissza Gereblyésiné — és jelentősen nézett össze Evelinnel. — Mi az talán tartogattok valamit a számomra ? — Igen — igen — mondták szinte kó­rusba, de mond akarsz-e egy kicsit Pes­ten mulatni fogfájás nélkül ? Már hogyne akarnék. — Pompás tervünk van Margitkám, ve­lünk kell, hogy tartsál. Szívesen, ha pénzbe nem kerül. — Semmibe sem kerül, minden költsé­get én fedezek — mondta Eveline — és egy csomó levelet vett elő. — Mi ez, talán kis hirdetés ? Eltaláltad. Ilonkával mi annyira vágya­kozunk Pestre, hogy szinte betegei va­gyunk és hirdetést közöltettünk, hogy három vidéki jó módú úriasszony meg­ismerkedni óhajt előkelő fővárosi urakkal, akik pár heti föntartózkodásuk ideje alatt őket kalauzolnák. És nézd, mennyi levél! Épen százharminchat! És a három asszony csintalankodva \ bujt össze, s órákon át elolvasták a le­veleket. — áz analfabéták oktatása, A Deák Ferenc-utcai fiúiskolában szerdán kezdő­dött meg az Írni-olvasni nem tudók taní­tása. 15 (több nem volna?) felnőtt ember tanulja Math Gyula tanítótól a betű­vetés mesterségét, minden szerdán és pénteken 6—8 óráig. A tanfolyamot Ma­tt ffy Viktor plébános rövid beszéddel nyitotta meg, melyben rámutatott az irás­olvasás nagy fontosságára s lelkes tanu­lásra buzdította a tanfolyam látogatóit. — Gyógy tárvizsgálat lesz f. hó 15—17 napjain, melyeken a szokáshoz hiven a vármegyei tiszti főorvos az összes gyógy­tárakat fogja megvizsgálni. — Alapszabály megerősítés- A minisz­ter a párkányi önkéntes tűzoltó 'egyesü­let alapszabályait a jóváhagyási záradék­kal ellátta. — Hevenyfertőző kórok a megyében. Esztergom vármegye területén ez évi no­vember hó II. felében az alábbi heveny­fertőző kórok fordultak elő. Kanyaró: Dö­mös, Nyergesujfalu, Magyar- és Német­szőgyén, Bény. Hasihagymáz : Esztergom város, Csév, Bátorkeszi, Németszőgyén. Torokgyik: Esztergom város, Dorog, Nagyölved. Roncsoló toroklob : Esztergom város, Pilismarót, Sárisáp, Tát, Kesztölc. Fültőmirigylob: Sárisáp. Vörheny : Esz­tergom város, Pilismarót, Sárisáp, Tát, Dorog, Dunamocs, Libád, Muzsla, Párkány Nána, Kőhidgyarmat. Bárányhimlő: Esz­tergom város, Sárisáp. — A képeslevelezőlap ma már való­ságos iparrá fejlődött. Egy német ipari szaklap jelenti, hogy 1908. év első felé­ben Németország képeslevelezőlap kivi­tele 340 millió darab volt. A legtöbb levelezőlapot Amerika veszi, ahová az év első hat hónapjában 1,325.000 kg súly­ban 179 millió darabot szállítottak Né­metországból. Amerika után Anglia, azután Ausztria és Magyarország követke­zik. Mégis az 1907 évi eredménnyel ösz­szevetve határozottan csökkenés mutat­kozik a kivitelben, mert akkor 500 mil­lió drb. képeslevelezőlapot szállított Né­metország. = Korona BíOSkop állandó mozgófény­kép színház a Korona szálloda színházi Ábrayné már rég letette a gyászt és sokszor gondolt egy kis szórakozásra, de azért meglepődött, hogy tudtán kivül őtet is belevonták. — Ne védekezz, csak annyit mondj, hogy akarod. Te úgyis csak gardedám leszel, mert te vagy a legidősebb. Hát a férjeitek mit szóllnak hozzá. — Lenkeynek azt mondom, te neked vannak ismerőseid. Gereblyési meg örül ha a felesége nem lesz otthon. — Ne hidd, sajnálni fog — de én Örü­lök ha nem látom nem teheted róla, de nagyon bánom, hogy hozzá mentem. Pá­linkát iszik és pipál, mikor a közelembe jön már a tengeri betegség környékez a dohányszagtól és a mellett tele füstöli az egész lakást, mindig fáj a fejem a füsttől. — Ne szólj többet egy szót sem. Mi értünk téged Evelinnel, összeillünk, jóba­rátnők vagyunk, értjük egymást. Én szí­vesen leszek gardedámotok. Ti mulatsá­got kerestek, én meg férjet. Azt mondják, harmadik az igazság. Egy kis pipa füstöt szívesen eltűrünk ott, a hol szeretünk. ízlés dolga. Az én szerelmemet elfüs­tölte már Gereblyésy Ákos 1 Pár hét eltelt még, mikorra a levelezők közül kitudták válogatni az érdemesebb­jeit, s mikor mindenképen rendbe voltak, s néhány levelet váltottak az ismeretsé­gükre pályázó gavallérokkal, egy szép őszi napon útra keltek aztán Bpest felé ! Ahol megérkezve egyenesen az Angol Ki­rálynő szállodába hajtattak. (Folyt, köv.) helyiségében. Csakis elsőrendű Pathé Fré­res képek kerülnek bemutatásra. Legkö­zelebbi előadás kedden teljesen új műsor­ral. Műsor december 13-án: 1. Alkohol fátyolkép, nagyon szép szines kép. — 2. Facipő gyártás, természetutáni felvétel. — 3. Késik az órám, mulatságos. — 4. A cigányleány szive, realisztikus. — 5. Egy borotvavágás következménye, mulattató. — 6. Egy ló átváltozásai, mulattató. — 7. A féltékeny férj, komikus. — 8. Svéd táncok, természetutáni felvétel. Ezenkívül több műsoron kivüli szám. Ezentúl az előadások kedden, csütörtökön, szomba­ton és vasárnap tartatnak, mindenkor tel­jesen uj és változatos műsorral. Az elő­adás kezdete este 7 és 9 órakor. Vasár­és ünnepnapon 5, 7 és este 9 órakor. Ezentúl minden vasár- és ünnepnap dél­után fél 4 órakor gyermek előadás be­léptidij 20 fillér. A Horgony-Pain-Expeller. (Richter-féle Liniment Caps comp igazi, népszerű háziszerré lett, mely szá­mos családban már több mint 36 év óta mindig készletben van. Hátfájás, csipőfájdalom, fejfájás köszvény, csúznál stb.-nél a Horgony-Pain-Expel­lerrel való bedörzsölése mindig fájdalomcsillapító hatást idézett elő; sőt járványkórnál, minő: a ko lera és hányóhasfolyás, az altestnek Horgony Pain-Expelleirel való bedörzsölése mindig igen jó­nak bizonyult. Ezen kitűnő háziszer jó eredmény­nyel alkalmaztatott bedörzsölésképpen az influenza ellen és üvegekben: á 80 fillér, 1 kor. 40 fillér, és 2 korona, a legtöbb gyógyszertárban kapható : de bevásárlás alkalmával tessé k határozottan : Rich­ter-féle Horgony-Paín-Expellert, vagy Richter-féle Horgony-Linimentet kérni, valamint a „Horgony" védjegyre és a Richter cégjegyzésre figyelni és csak eredeti üveget elfogadni. CSARNOK. A rongyos. Irta: Balassa Emil. Éjjel volt és Bór hazafelé bandukolt. Ma kissé korábban hagyta ott a szurtos lebujt, ahol éjjelente állandóan tanyázott és ahol tekintélye volt, mert az idő még nem tudta teljesen lemosni Borról a régi jólét nyomát. Ma még lakozott benne egy kis józanság és ez régi, keserű gondola­tokat ébresztett agyában. Nem szerette a józanságot. A gondolatok körülfogták, kí­nozták és hajtották ki az utcára. Voltaképen nem is tudta, hogy merre megy. Csak ment, dülöngélt, álldogált a sötét utcán, öklével meg-megdöngette a vasredőnyöket és igyekezett nem gondol­kodni. Sok megüllepedett keserűség hábor­gott benne és minduntalan a feleségét látta. Az asszonya szemét, amely ábrán­dos volt és a száját, amely gőgösen, a két szögletében lefelé görbült és királyné­hoz tette hasonlóvá. Megált egy gázlámpánál, hátra szegte a nyakát és belebámult a lángba. A láng vibrált és Bór szemét elöntötte a köny. Sirt és öklével verte arcát, a fogait és rongyos cipőjével rugdalta a lámpa tövét, mintha ki akarná dönteni. Egyedül volt a hosszú utcában. Hátát a lámpának tá­masztva ugy érezte, hogy a fejét belülről valami marja. Megint a felesége arcát látta és gyűlöletesen kapott utánna. Ugyan­az a gyűlölet, amely akkor támadt benne, mikor az asszonya könnyelműen és gő­gösen elhagyta, újra feltámadt benne, csakhogy erősebben és öntudatosabban. Látta magát, amint társtalanul, rongyosan és kábultan lődörög lebujból-lebujba és az asszonyt okozta ezért. Néha messziről, ólálkodva látta az asszonyt, mindig más férfi karján és ilyenkor hazament, lefe­küdt a földre és sirt. A józanság ritka pillanataiban összehasonlította mostani, züllött állapotát a régivel, mikor még pénzt is keresett és csak vasárnap ment vendéglőbe, akkor is a felesége karján s ez az összehasonlítás elkeserítette. A párás éjszaka hűvössége belopódzott a kabátja alá és borzongatta a gerincét. Csipkedte az arcát azokon a hosszú, sáv­alaku helyeken, ahol a vastag könycsep­pek végigszaladtak és nedvessé, sikam­lóssá tették az arcbőrét. Fáradt volt és azt hitte, hogy nem is tud többé elmoz­dulni a lámpa mellől. Egy lány mindjobban közeledett feléje. Csalogatta a pálinkagőz amely Bór száján egymásra torlódva go­molygott kifelé és mikor a férfi közelébe ért, megcirógatta az arcát. Bór megvetően rúgott egyet a leányon és aztán dühösen mormogva odább dülöngött. Lassan ment. Majd megállt és gondol­kodott. Tudta, hogy melyik kávéházban tanyázik most az asszony. És bizonyta­lan léptekkel, fejét lelógasztva ment arra­felé. Szinte önkéntelenül . . . A kávéház előtt megállt, kotorászott a zsebében és érezte, hogy csörög benne néhány rézpénz. Azután bement a nagy, füstös helyiségbe, melyben már alig lé­zengett néhány utcai alak. Cognacot ren­delt. Sokat! Egymásután ivott és miköz­ben jóleső melegség szaladgálta be a tes­tét,- félénken, lopva a kis különszoba felé pislogott. Nem tudta tisztán, hogy mit akar, csak érezte a vágyát, amely szom­jazta az asszony látását. Éhes is volt. De nem is bánta. Nézte a márványasztal pettyes foltjait, melyek fan­tasztikus alakokba csoportosulva táncol­tak, vibráltak a szeme előtt. Sokáig bámult igy a szeme elé. És mikor már egyedül volt a nagy helyiség­ben ; látta amint a pincér a konyha mel­letti sarokban bóbiskol és felcsigázott kép­zelete hallani vélte az elfüggönyözött fül­kében levők kurjongatását. Ugy érezte, hogy valami nagy, tiszta világosság fogja körül és tágra nyilt szemmel hallotta a felesége kacagását. Undorodott a viztől. És mégis felkapott egy poharat és kiitta. A hideg viz met­szette a torkát és cselekvésre serkentette. Lassan odacsuszott a függönyös ajtóhoz és hallgatódzott. Be akart menni. Elfojtott lármát hallott és néha neve­tést is. Fölemelte az öklét, hogy bezúzza az ajtót, de aztán megint leeresztette. Megijedt a szokatlan környezettől, melyet bent találni vélt és amelyet már előre elképzelt. Félt. Odabenn tapsoltak, 'csörömpöltek, a sok női hang közül a felesége hangját is hallotta. Aztán egy rekedt hang sza­valni kezdett. A többiek pedig röhögtek és poharuk fenekét csapkodták az asztal lapjához. Fejét az ajtófának támasztva lehunyta a szemét. Látta magát, amint bent a szo­bában elegáns urak közrefogták és ne­vetnek rajta. A rongyos, a beesett or­cájú, csapzott hajú, vén csavargó ott áll a fiatal urak előtt és azok mulatnak rajta, ő pedig áll, zavartan bámul, hebeg és tántorog, mintha a lábánál ráncigálná va­laki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom