Esztergom és Vidéke, 1908

1908-11-15 / 91.szám

nevezett legjobb családoknál, számos egyetemi és iskolai városban magától értődő dolog, hogy kinekkinek meglegyen a maga diákja. Nem üzletszerüleg történik mindez. S ez állapotnak messze kiható szálai s fonalai egy egész életen át megmaradnak, a társadalom és kultúra közelőnyei mellett, gyakorta nagy javára az egyeseknek is. S az ily városok jelentősége, elevensége épen azért nem szenved a változó idő mellett sem, mert a szülők örömest helyezik el fiaikat itt. Hazánkban is voltak ilyen kedvező viszonyok, melyek végső maradványai ma is megvannak. A felvidéki városoknak volt e patriarchális állapot az ismerve s vonzó ereje, s e miatt látta falai között nevelődni, izmosodni a régi s ujabb Magyarország egymást követő nemzedékeit. S melankolikus rezignációval látjuk a régi diákélet poézisét e jelen állapotok miatt kiveszni és felnőni az ifjúságot mindazon hátrányok hatása alatt, melyeket az iparszerű ellátás természetszerűleg magával hoz. S ezen viszonyokból le kell vonni a következményeket, mert nemzeti ügyünk nagy károkat vall a mai helyzetből. S e következmények nem lehetnek mások, minthogy internátusok utján gondoskodjunk az ifjúság elhelyezéséről. Igaz, hogy ez nem gyökerezik úgy a múltban, mint más államokban, mert nálunk a magyar faj természetének megfelelőleg jobban szerették és szeretik ma is a szabad és független családi életet. De hát a kényszerűség diktál. Igaz az is, hogy a társadalom talán nagyobb, mert kevésbé vagyonosabb része megvan fosztva a lehetőségtől, hogy az internátusokat igénybe vegye. De ezen alapítványokkal és megolcsósitással annyira amennyire, lehetne segíteni. A fő mindenesetre az, hogy az a kat töltöttek el együtt, de voltak aztán kellemetlen óráik is, a mikor kölcsönösen kitört belőlük a panaszkodás, a szomorú, sivár életmódjuk, de kiváltképen a férfiak ellen és olyankor sírtak és sinfeltek a gonosz világra, de kiváltképen a férfiakra, a kik közül egyetlen egy sem érdemli meg, hogy az asszony oda adja neki az egész lelkét, mert csalják, gonoszok mind egytől-egyig. Évelinben ezt a keserű tapasztalatot Völgyi Pista érlelte meg, a ki már megnősült és már egy gyereknek az apja is. Pedig hej, hogy esküdözött, hogy soha nőt nem fog ismerni Evelinen kivül. Vagy ő, vagy a halál, s erre az esküdözésekre pár hónap múlva már megnősült. Hja, de hát ilyenek a férfiak ! Azután Margit kezdte rá a maga nagy búbánatát, hogy a körülötte rajongó férfiak közül senki sem közelíti meg komoly szándékkal, hogy valamennyien csak prédát látnak benne, csak a testét kívánják magukénak, de. nem kérdi tőle senki, akarsz-e feleségem lenni megosztani velem az élet gondját, baját és gyönyörűségeit ? Pedig olyan szívesen mondana igent, egy erre érdemes férfiúnak, kivált olyannak, a ki kiemelné alantas helyzetéből és igazi uriasszonnyá tenné, ilyen pedig több akadt az udvarlói között, a kihez eleintén reményeket fűzött, s olyan nagy volt a keserűsége eme csalódása fölött. — Tudod mit, mondta neki egyszerre Evelin, én ha neked volnék ugy megtréfálnám ezeket az urakat, pl, egy kis hirdetést tennék közzé valami ismertebb nemzeti nagyérdek, melyet az ifjúság nevelése képvisel, lehetőleg megőriztessék. És ezért kell az internátusi intézményhez nyúlnunk, mely meglehetős fejlődésnek indul hazánkban is. Oly városokban, ahol gimnáziumok, reáliskolák, polgári iskolák vannak, — ahol a tanuló sereg ezer számra megy, s ezek közül a fele vidéki, ott a viszonyok teljesen érettek ahhoz, hogy az iskolákkal kapcsolatosan internátusok keletkezzenek, melyekben a tanulók gondos elhelyezés mellett nevelésben is részesülnek. Az internátusok keletkezését s a meglevőknél az alapítványok számának szaporítását általában nem csupán az iskola fenntartóknak kell lehetővé tenni, hanem magának az illető városnak is, mert anyagi és társadalmi érdekei fűződnek hozzá. Az iskoláknak nagy érdekük ez, mert hatásuknak és eredményüknek' fontos kiegészítő része a helyes nevelés, mely nélkül fél, sőt hiábavaló sisifusi munkát végeznek. Közigazgatás a megyénél. A vármegye közigazgatási bizottsága, miként jeleztük, szerdán tartotta november havi ülését, melyen az előadók a közigazgatásnak október havi menetéről számoltak be. Az alispáni jelentésből kiemeljük, hogy a bányák, gyárak, kőfaragó és kőmegmunkáló telepek állandóan üzemben voltak, kivéve az ebszőnyi kőszénbánya és mészégető telepet, mely üzemét október hóban beszüntette. Útlevél tiznek adatott ki, ezek közül 3 Amerikába szólott. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint az előadások zavartalanul folytak, kivéve Esztergom városában, hol az iskolák a vörheny-járvány folytán bezárattak. Jelentette, hogy az iskolahelyiségekbe szánt nemzeti címerek és címeres nemzeti lobogók már megérkeztek és kiosztás alatt vannak. Majd az iskolalátogatásokról jenapi lapban, s mindjárt meg is irta a következő hirdetés szövegét. Férjhez menni óhait, egy jobb módú vidéki szép fiatal özvegy, kinek jóforgalmu fűszer üzlete és pár ezer forint készpénze van, levelek páros élet cimen a kiadóba kéretnek. — Hát aztán lehetne ebből valami komoly dolog is ? Kérdezte Margit bámuló szemekkel. — Oh nagyon is kedvesem, hisz láthatod, hogy napról-napra tele vannak a lapok és hirei ilyen tartalmú hirdetésekkel. Mai napság már egészen természetes- dolog igy házasodni. Mert csak kevés embernek adatott meg az a szerencse, hogy a saját környezetében találja meg a maga párját. Hány jóravaló férfi van, a ki szivesen megnősülne, de nem ismer nőt, olyat, a kit elvehetne. Viszont hány nő marad örökre leány, mert nem találkozott olyan férfiúval, a ki megfelelt volna az igényeinek. Hosszasan érvelt Eveline, a mig rávehette Margitot, hogy beküldjé ezt a kis hirdetést a mi alig, hogy napvilágot látott, máris özönlött a sok ajánlat és a két asszony pajkosan turkált a sok levél közt és már vagy tizet elolvastak, de még nem találtak kedvükre valót. De a mint Eveline felbontott egy finom illatos levélkét, hirtelen felderült az arca és örömmel mutatta Margitnak, hogy megvan, ez az igazi! Pedig valamennyi levél közt ez volt a legszűkszavúbb és csupán csak ez állott benne. lentett, végül pedig a népnevelési bizottság megalakulásáról. A tiszti főorvos jelentéséből olvassuk, hogy az egészségügyi viszonyok a városban kedvezőtlenek, mig az innenső és a párkányi járásban, a párkányi és bátorkeszi kör kivételével kedvezők voltak. A halálozások száma a következő volt. Esztergom városában meghalt 31, az esztergomi járásban 57, mig a párkányiban 54, összesen 142, melynek 19"01°/o-a tüdővészben hunyt el, mig az elhaltaknak 47'18%-a 7 éven aluli volt. A Kolos kórházban ápoltatott 245, az ápolási napok száma volt 3240. Jelentésében a főorvos külön emlékezik meg a városban uralkodó vörheny járványról, mely a íituszszal járt karöltve. 1908. január 1-től október 31-ig vörhenyben megbetegedett 230, ebből elhalt 19, mig tífuszban megbetegedett 31, meghalt 3. A pénzügy igazgató referádájából kiemeljük, hogy az adók és illetékek befizetése körül túlnyomó részben visszaesés tapasztalható. A közgazdasági előadó a közgazdasági állapotoknak rosszabbra fordultáról emlékezett meg. Sajnosán emiitette fel, hogy a korai fagyok a répának ártalmára voltak. Örömmel jelezte viszont, hogy dacára több malom üzem beszüntetésének, a gabonaárak emelkedtek. Ismertette, hogy a nagy szárazság, mily óriási károkat okozott és mennyire hátráltatja a gazdákat, a gazdasági munkákban. A szarvasmarha ára, dacára a takarmány hiánynak emelkedett, ami az Ausztriába és Olaszországba való kivitelnek tudandó be, mig a ló és igás marha ára csökkent. A munkásviszonyok tűrhetők. Végül a főállatorvos jelentését hallgatta meg a bizottság, aki az állategészségügy állása és az állategészségügyi szolgálat kielégítő ellátásáról referált. —n. HÍREK. — Hymen „Laiszky Bertike — Szatzlauer Gyula jegyesek. Esztergom, 1908. november hó." Igy szól az a rövidke hir, Asszonyom ! Egy előkelő úriember, kinek legfőbb vágya egy jó, szép és hű feleséget birni, pályázik az Ön felhívására. Fiatal vagyok, még csak harminchét éves, de a szivem, a lelkem és kedélyem még ennél is fiatalabb és egy nőt nagyon tudnék boldogítani. Ha figyelmére méltat, kérem válaszát „Merkur" jelige alatt Budapest, postereS' tant főpostára küldeni. Ez a levél volt az, ami megnyerte az Evelin tetszését és ami Margit ajkáról is elűzte a gúnyos, kétkedő mosolyt, mellyel a levelek között turkált és amivel ezt az egész házassági tervet fogadta. A levél ama kitétele, hogy előkelő ember, megremegtette szivének a húrjait. Hiszen épen az volt a terve leginkább a házassággal, hogy kiemelkedjék a szatócsbolt homályából, mert érezte, hogy nem arra született ő, amire sorsa predesztinálta. Ideális hajlamaira nagy befolyással volt az Evelin finomabb légköre s az a néhány regény, amit életében átolvasott, és a körülötte rajongók üres bókjai elhitették vele, hogy ő csakugyan valami kiválóbb teremtés, aki nem arra van teremtve, hogy cégtáblája legyen egy csomó léhűtőnek és örökösen petróleumot, sót, ecetet stbit mérjen a piszkos pult mellett. És valamennyi levelet mind olvasatlanul dobta a tűzbe, csak erre az egyre válaszolt. Mert biztosan igaza van Evelinnek, ez valami nagy úr lehet, már a levél papírja is erre vall. Aztán ilyen előkelő, választékos rövidséggel csakis nagy ur irhát, a többiek : mesterlegények, kishivatalnokok, mely két szerető sziv egyesülését adja tudtul s amely két derék és törekvő iparos családnak gyermekök boldogsága feletti örömét jelenti. A kötendő frigyre mi is Isten áldását kérjük. Legyen családi életük boldog, örömteli és megelégedett. — Eljegyzés. Kálmán Mór gyógyszerész eljegyezte Steiner Szidikét, özvegy Steiner Lajosné leányát. — EskŰVŐ- Vettük az alábbi értesítő meghívást. „Fray János magy. kir. póstaés távirda-fogalmazó esküvőjét Kasnya Lujzával november hó 17-én délután 4 órakor az erzsébetvárosi róm. kath. plébánia templomban fogja megtartani, melyre tisztelettel meghívják. Budapest, 1908. november hó. Kasnya Géza és neje. Özv. Fray Józsefné. Üdvözlések í József Főherceg szálloda." — Gyógytáraink munkaszünete. Ma d. u. 2 órától egyedül a vízivárosi Rochlitz Arthur féle gyógytár less nyitva, mig a többi, a délután folyamán zárva lesz. — Sajtóhiba. Lapunk csütörtöki számában hozott „Hymen" hírbe egy értelemzavaró sajtóhiba csúszott be. A hir ugyanis igy szólott a többek között: „ \ szerető szivek eme egyesülése alkalmából igaz örömmel fűzzük azon sorok jókivánataihoz a mienket is, kik örökké tartó boldogságot kivannak." Nem sorok, hanem sokak jókivánataihoz fűzzük a mienket is. — Az Országos Állatvédő Egyesület esztergommegyei fiókja a városháza kistermében ma délután 3 órakor választmányi ülést tart, melynek a folyó ügyeken kívül tárgya lesz a többek között a madarak etetéséről való gondoskodás körüli intézkedések megtétele. — Az analfabéták oktatása. Egyre erősebben tör elő az emberi lelkekből a tudás utáni vágy, s felső rétegekben csak ugy, mint az alsókban szinte lázas sietséggel iparkodnak e vágyat kielégíteni. Iskolákban, iskolán kivül folyik a tanitás szerte e hazában. Az ország politikai fejlődése, a választói jog általánosítása is alkalmas lendítő erő, hogy legalább a tuegész árkusokat összeírtak, elruondván benne az egész biográfiájukat, születésüktől kezdve, de ime, ez az egész biográfiáját egy pár szóval mondja el, csak annyival, hogy előkelő ember. És Margitnak nem is kell ennél több; csak hogy úr legyen, igazi, született gavallér — és hogy az, elárulja az a finom illát, ami kiárad a leveléből. És ahogy elküldte neki a válaszát, mellékelve az arcképét is, napról-napra szerelmesebb lett az ismeretlenbe, aki ezt az arisztokratikus rövidségű illatos levelet irta és remegő szívvel várta a választ tőle. • V. — No fiuk, itt van az utolsó mohikán, most élet vagy halál! — mondta Ábrái Béla, kidobva az utolsó százforintot a tárcájából. Az ablakredőnyökön már beszűrődött a hajnal derengése , jelezve, hogy odakint már virrad a reggel. De itt bent, kik a nagy, kerek asztal mellett este óta ütik a blattot, nem törődtek a hajnali szürkülettel. A teremben mély csend lett erre a kijelentésre, csak a kártyák csattogása hallatszott és a játékosok körül settenkedő gibicek motyogtak olykor valamit. Egyszerre csak fordult a kocka. A huszártiszt, aki egész éjszaka veszett szerencsével játszott, rohamosan veszíteni kezdett, mig Ábrái Béla rövid félóra alatt .visszanyerte az egész éjszakai veszteségét. S mikor besöpörte a nyereségét, hasztalan kapacitálták, hogy játszón tovább, nem hajlott a szóra, mert a sors intésének vélte, hogy épen az utolsó tételnél nyerte