Esztergom és Vidéke, 1908

1908-10-15 / 82.szám

tantervvel szorosan összefüggő reformak­cióról, a r. k. polgári leányiskolák rend­tartásának szükséges megalkotásáról, amit egyidejűleg az uj tantervvel kell jövő tanévben életbe léptetni. Sajnos, a kath. polgári leányiskoláknak ezidőszerint nincs egységes rendtarrásuk. Az illető iskolafentartó testület a maga szokása s belátása szerint veszi, magya­rázza, alkalmazza s irja elő iskolája s tantestületének szabályzatát. Csaknem ahány ház, annyi szokás. Egyes helyeken részben az állami rendtartáshoz is tartják magukat, ami az adott viszonyok között még leghelyesebb, legalább egységes alapra lehet támaszkodni. Egyházi hatóságaink se foglalkoztak mind egyöntetűen a pol­gári leányiskolák belső szervezésével. Legtöbb helyt ráhagyták azt bizalommal a derék és buzgó iskolafentartóra, ami kezdetben talán még helyes volt. Termé­szetesen, igy itt is, ott is más-más eljárás szokásos, ami azonban már napjainkban, amikor az iskolakérdés, az iskolai admi­nisztráció, a sok ujitás, államsegély' sok tekintetben megváltoztatta a polgári isko­lák belső helyzetét, előbb-utóbb tarthatat­lanná lesz s nem kételkedem, maguk az iskolafentartók is az egyházi hatóságok vezető védelmét fogják kérni. Mint min­den katholikus jellegű intézet, ezen isko­lák is szorosabb és szervesebb kontak­tusba kell, hogy jöjjenek az illetékes egy­házi hatóságokkal. Ha sok helyt az is meglehet, hogy a miniszter erősiti meg az illető felekezeti iskola tanárát, miért ne lehetne a r. kath. polgári leányiskolái tanerőket az illető egyházi főhatóságnak megerősíteni. Kath. iskolákban tanitás küldetést úgyis az egyházi hatóság ad. Attól ,se idegenkedem, hogy rk. leányis­koláink speciális iskolaszékek védelmébe helyeztessenek, ami jellegüket a mainál jobban biztosítaná. Több egyházmegyében, tekintettel a bonyolultabb iskolai admi­nisztrációra, a mindinkább fejlődő tanügyi követelményekre, az iskolafentartó főnökök sokoldalú munkásságának megosztására, a kath. polg. leányiskolák vezetését külön egyházi igazgatóra, legtöbbször a helyi plébánosra bizzák. Nagyon kívánatos és időszerű ezen igazgatók s á fentartó tes­tület fejének kormányzati hatáskörét pon­tosan, az iskolafenntartó anyagi áldoza­tának s körülményének tekintetbe vételé­vel szabályszerűen megállapítani. Mert ha már állásuk természeténél fogva felelős ég alatt, csak az én kegyelmes jó uram­ban vagyon minden bizalmam . . . Egye­dül való szegény árva lány vagyok, lássa . . . — Persze, persze ... én meg sze­gény árva legény, szólt Mikes Kelemen búval és elindult csendesen a morajló ten • ger felé. A habokba szórta ott illatos ró­zsáit és velük szive édes álmait . . . Ott­hon bánatos rezignációval irá leveles könyvébe: ... Ugy látom, már addig-addig ne­vetett rám a kis csalfa Zsuzsika, mig bele nevette magát a Bercsényi uram szivébe. Ha énnekem is annyi volna ládámban, talán a madár is megmaradt volna. De rendszerint a szegény fogja a madarat és a gazdag eszi meg . . . S a csalódott sziv bús sejése való­ságra vált. Rövid idő multán vidám lako­dalmi alkalmatosságra gyülekeztek Ro­dostó magyarjai a Bercsényi palotában. A kis Kőszeghy Zsuzsikából Bercsényi grófné lett. „A szívnek semmi része sem lesz eb­ben a házasságban ..." Vélekedék a szegény Mikes Kelemen, de ennek a bi­zonyossága Zsuzsika titka marad örökre. vezető hivatalt töltenek be, illő, hogy ne pusztán reprezentáns alakok legyenek az igazgatók, kitéve nem egyszer a rendszer­telenség miatt súrlódásoknak, ami viszont végső elemzésben az egyházi tekintélyt súrolja. Az általános rendtartás keretében a nagyméltóságú püspöki kar, jogköréhez tartozván, mindenesetre meg fogja ezek rendezésének alkalmas .módját találni. Mi, akik a kath. iskolaügy egyszerű mun­kásai vagyunk, akik közvetlen tapaszta­lói vagyunk iskoláink ügymenetének, eb­ben a kérdésben is csak kérelmezünk azon elv alapján; in essentiis unitás. Lé­nyegbe vágó dolgokban, mint az iskolai belső élet s adminisztráció, az állam pél­dájára, a kath polgári leányiskolák csak egységes eljárással, vezető szellemmel tudnak rendszeres működést s ehhez ké­pest minden tekintetben egyöntetű s ha­tásos kulturális eredményt kifejteni. Aján­lom a m. t. országos bizottságnak a kö­vetkező határozati javaslat elfogadását. 1. A katholikus tanítók országos bizott­sága a r. k. polgári leányiskolák tanter­vétől szóló általános előterjesztést tudo­másul veszi s a revíziónak kivitelét, a hangoztatott alapelvek s a katholikus pe­dagógiai szellem érvényesítésével helyesii. 2 Ugyancsak helyesli a r. k. polgári leányiskolák egységes rendtartásának mi­előbbi megalkotását. 3. Kéressék fel a nagyméltóságú püspöki kar, hogy tekintettel az uj tantervnek katholikus szellemű átdolgozására, mely a kiadók, elsősorban a Szt. István Tár­sulattól kiadandó uj tankönyvekre nézve is irányadó, az uj polg. leányiskolái tan­tervnek bevezetését csak-a jövő 1909—10. tanévtől engedélyezze. HÍREK. — EskÜVŐ. Blascsák Ferenc Poppenheim grófi uradalmi intéző szombaton déli 12 órakor esküszik örök hűséget a belvárosi plébánia templomban, menyasszonyának: Vimmer Mariannák. — Eljegyzés. Szóllősy Géza, fővárosi tanitó, lapunk jeles tollú munkatársa el­jegyezte Mardilli Etelkát. Gratulálunk. — Tisztelgés az alispánnál. Kedden Kálmán napja alkalmából úgy a várme­gye tisztikara, mint a város tanácsa tes­tületileg tisztelgett dr. Perényi Kálmán alispánnál, hogy névnapja alkalmából, őt üdvözölje. A megyei tisztikar nevében Pongrácz Kázmér főjegyző tolmácsolta, azok ragaszkodását, a mig a város taná­csát Vimmer Imre polgármester vezette az ünnepelt elé, ékes szavakban fejezvén ki a város közönségének a vármegye alispánja iránt táplált meleg érzelmeit és kérte őt a város irányában tanúsított ed­digi jóindulatának további gyakorlására. Az alispán válaszában biztosította a vár­megye tisztikarát barátságáról, majd a polgármestert arról, hogy szülővárosának ügyeit mindig szivén viseli. — Csak egy virágszálat! Hogy csak egy virágszálat adjunk a halottak koszo­rújából a halál jegyeseinek élete vissza­váltására, ezzel a jelszóval nagyszabású akció indul vármegyénkben és városunk­ban. Vármegyénk alispánja nemes szivé­től indíttatva maga vette kezébe a belügy­miniszter által engedélyezett könyörado­mánygyüjtést. A vármegye összes főszol­gabíróit fölhívta közreműködésre.-És en­nek a buzgóságnak köszönhető, hogy még a, legkisebb falucskában is megindul az egyesület gyűjtőtarsolyába a gyűjtés. A tarsolyok Ízléses kivitelűek : oldalukon ezzel a felirattal : „Adakozzunk a tüdő­betegeknek!" Van egy nyilasuk az ado­mány befogadására. E hó 24-én indul meg, a gyűjtés s célja mintegy száa sze­génysorsu folyamodó tüdőbeteget azonnal szanatóriumba helyezni, ezenfelül uj intéz­ményeket, főleg dispensareket létesíteni a tüdőbetegeknek. Minden egyes ridikülben megszámlált összeget az egyesület hiva­talos lapja külön nyugtáz. Örömmel irjuk, hogy az emberszeretet nemes versenyé­ben ami vármegyénk és városunk elöljá'r s nemeslelkü hölgyek a temetői gyűjtést is kezükbe vették. Városunkban dr. Föld­váry Istvánné úrasszony elnökletével egy lelkes gárda alakult, mely e temetői gyűj­tést rendezi. A bizottság névsorát legkö­zelebb közölni fogjuk lapunkban. A höl­gyek körében nagy a lelkesedés s párat­lan buzgósággal igyekeznek azon, hogy városunk nemeslelkű közönsége tekinté­lyes összeggel járuljon a szegén3*sorsu tüdőbetegek megmentéséhez. — Uj Ügyvéd. Dr. Kelemen Béla ügy­védjelölt az ügyvédi vizsgát a hét első napjaiban jó sikerrel letette. — A munkásbiztositó pénztár közgyű­lése. Az esztergomi kerületi munkásbizto­sitó pénztár közgyűlését vasárnap délelőtt tartotta dr. Walter Gyula p. kanonok el­nöklete alatt, aki meleg szavakkal üdvö­zölvén a közgyűlés nagy számban egybe­gyűlt tagjait, köztetszésben részesült meg­nyitójában vázolta azt az alakulást, amelyet az uj törvény a munkásbiztositás terén előidézett. Párhuzamot vonva az 1891. évi XIV. és az 1907. év XIX. t.-c. intéz­kedései között, nem zárkózik el azon hiányok és fogyatkozások elől, amelyek e különben igen nevezetes szociális irányú törvényben észrevehetők. Sajnálja, hogy az önkormányzat oly szűk keretek közé szoríttatott. Sajnálja annál is inkább, mivel az önkormányzat a pénztárak működésé­nek hathatós rugója volt és széleskörű, meleg érdeklődést biztosított munkásságuk iránt. Viszont kiemeli, hogy oly humánus intézkedéseket üdvözölhetünk az uj tör­vényben, amelyek a munkásosztály anyagi jólétének tekintetéből a legnagyobb mérvű igényeket is kielégíthetik. Az uj törvény életbelépése lassú léptekkel haladt. Nem lehet efelett csodálkozni. Messzeható a változás, amelyet az uj törvény a mun­kásbiztositás terén előidézett. Ez könnyen érthetővé teszi a kialakulás nehézségeit és késedelmeit. Mindenesetre célszerűbb lett volna először az életbeléptetés összes előfeltételeiről gondoskodni és az életbe­léptetést csak azután foganatosítani. Most már azonban rövid idő múlva teljesen készen fog állani az a nagy gépezet, amelynek munkája egy egész országra fog kiterjedni. Most készülnek a gépezet azon nagy szerepre hivatott alkatrészei, amelyek nélkül munkáját alig végezhetné. Egy ilyen alkatrész létesítését célozzák azok az alapszabályok, amelyek megvita­tása és elfogadása a jelen közg>űlés feladatát képezi. Az alapszabályokat az áll. munkásbiztositó hivatal által kiadott tervezet nyomán egy szűkebb bizottság dolgozta ki, amelyet az igazgatóság e munkára kiküldött. A közgyűlés hivatása lesz az alapszabályok sorsa felől hatá­rozni. Azon hő kívánsága mellett, mon­dotta az elnök, hogy az alapszabályok majdan minél sikeresebben szolgálják a pénztár érdekeit és a biztosítottak javát, ismételten üdvözölve a közgyűlést, azt megnyitottnak nyilvánította, mely ezután áttért a napirend letárgyalására. Az alap­szabály-tervezetet a közgyűlés változatlanul elfogadta. — Városunk és az állami támogatás. A polgármesterek országos kongresszusa tudvalevőleg e hó 26-án tartja ülését. Ezt megelőzőleg f. hó 12-én az előkészítő bizottság ülést tartott, melyen városunk­ból polgármesterünk és a város főjegy­zője vettek részt. A bizottság tárgyalás alá vette a városoknak adandó két milliós állami támogatás kérdését, melynek során elvül kimondotta, hogy legelsősorban azon városok fognak részesülni az állami tá­mogatásban, melyeknek pótadója a leg nagyobb és azok is, pótadójuk arányában.­— Ivlámpát a korzóra. Mióta a Szé­chenyi-tér és Kispiac aszfaltozva vannak s amióta Ívlámpák villamos fénye- teszi vonzóbbá az esti sétát, azóta városunk közönsége mindjobban látogatja a Szé­chenyi-téri korzót, aminek nemcsak egész­ségügyi, de társadalmi nagy előnyei is vannak, mit fokozni, elősegíteni, a ható­ságnak feladata. A közóhajt tolmácsoljuk akkor, midőn sorainkat a város tanácsá­hoz intézzük azon közkérelem kapcsán, h°gy a járásbiróság, avagy a takarék­pénztár épülete előtt egy ivlámpát helyez­tessen el, mely ha nem is ég addig, mig a többi lámpa, legalább is esti 8 óráig világítsa be az elég sötéten megvilágított utcarészt. — Á közigazgatási bizottság október havi ülését tegnap d. e. tartotta meg. — Az Esztergom megyei gazdasági egye­sület f. hó 13-án Párkány községben ló­dijazást tartott. Kiosztatott állami dijban 600 kor. egyesületi dijban 400 kor. A felhajtás 47 drb. csikós anya kanca és 53 drb. 2—3 éves csikó és 7 drb. mén volt A biráló bizottság élén Gyapay Pál, főispán elnökkel szigorú bírálat alá vette, az elővezetett állatokat s arról győződött meg, hogy megyénk lótenyésztése még nagyon is fejlesztendő. Az első dijat csi­kós anyakancák után elnyerték: Bajkai József kétyi kis gazda 100 kor. Egyesü­leti dijat 60 kor. Csomor István nagy­ölvedi kis gazda. Csikók után első dijat: Sánta András bucsi gazda 80 kor. Szaji István bátorkeszi gazda 50 koronát. Az eljárás befejezte után a biráló bizottságot a főispán a Fürdő vendéglőbe ebédre hivta meg ahol estig kedélyes órákat töl­töttek el. — A kis Duna Vízállása az állandó szárazság következtében oly annyira le­apadt, hogy vize már nem is folyik, ha­nem egészen megállott. A kis Dunába ömlő csatornák, a melegen letűző napsu­garak a Duna vizét poshadta, immár bűz­hödté teszik, s dacára ennek azt látjuk, hogy a mai kolerás, bacillusos és epide­miás világban derüre-borura hordják a kis Duna vizét, nem is sejtve, hogy mily betegségek, nyavalyák kútforrásává vál­hatik a megromlott viznek használata. Ezen tarthatatlan állapotra illetékes egész ségügyi hatóságunk figyelmét felhívjuk. — Életbiztonság a nánai úton. A pár kány-nánai indóházhoz vezető útnak az a tulajdonsága van, hogy esőben feneket­len sár, száraz időben megmérhetetlen por borítja. Igy jelenleg, midőn a nagy szárazság folytán az út még a kisebb kocsi forgalomnál is állandóan oly por­felhőbe van burkolva, hogy a kocsiforga­lom szinte életveszélyessé válik azon. Jó lenne a port lehúzni! — A kamarai illeték emelése- A győri kereskedelmi és iparkamara közgyűlése elhatározta, hogy az 5% kamarai illetéket egy százalékkal felemeli. Kisiparosainkat és kiskereskedőinket ezen fontos határo­zat nagyon fogja érdekelni, mert őket az egész kamarai intézményből tulajdonké­pen csak az adófizetés illeti. A kamara az illeték emelést azzal indokolja meg, hogy személyi kiadásai előre láthatólag emelkedni fognak és hogy a tisztviselők helyzetének javítása nincs arányban is közfogyasztási- cikkek szertelen drágasá­gával. Tehát tisztviselőinek létszámát szaporítani és fizetésüket javítani fogja. Uj szer a molyok ellen, A gondos háziasszonyok legnagyobb rémei a mo­lyok, amelyek sok kárt okoznak és kiir­tásuk igen nehéz. Most egy berlini orvos uj szerre akadt a molyok ellen. Ugyanis 30—50 gramm konzervált formaiint fecs­kendezett be egy szoba aljába, egy moly telepbe s ott többé moly nem mutatkozott

Next

/
Oldalképek
Tartalom