Esztergom és Vidéke, 1908

1908-05-17 / 40.szám

Ekkor gondolhatunk csak valódi, hamisítatlan iparpártólásra, másként nem. Ezeket a körülményeket, sajnos, nem vették tekintetbe s ezeknek tudható be, hogy az iparpártolás eredményt nem tud felmutatni. Ha tehát az iparpártolással célt akarunk elérni, szükség van, hogy elismerjük a munkás társadalmi és politikai szabadságát. Szükség van arra, hogy a társadalom, különö­nösen a munkaadók, a munkáso­kat emberbarátilag pártfogás alá vegyék, a társaság közé valóknak elismerjék, őket becsületes munká­jukhoz képest kellő díjazásban ré­szesítsék, szükség van végül arra, hogy az állam társulási es egyesü­lési ügyeiket elősegítse, bérfizeté­sük rendezéséről gondoskodjék, szóval társadalmi és politikai sza­badságuk, mely 1848-ban törvénybe foglaltatott, tényleg elismertessék. E szempontokat kell figyelembe venni az iparpártolásnál, különben füstbe mennek az erre szolgáló pénzek, cikkek, beszédek és falra­gaszok. Közigazgatás a megyénél. Esztergom vármegye közigazgatási bi­zottsága, május havi rendes ülését f. hó 13-án tartotta meg, melyen a napirendre kitűzött április havi jelentéseken kivül, egyéb felemlitésre méltó ügy elő nem fordult. Az alispáni jelentés kiemelkedőbb moz­zanataiként felemiitjük, miszerint a köz­rendészet terén, a bűnesetek, vétségek és kihágások statisztikája, a szokott képet nyújtja. A községi életből, hogy Karván népgyűlés volt, mely rendben folyt le, Pathó Ferenc muzslai biró lemondott, majd felemliti a városi tisztújítást. A törvényhatósági élet keretéből, hogy rendkívüli ülése volt a bizottságnak, me­lyen a székház epitése elhatároztatott, mit is Pfalcz József vállalkozó nyert el. Az ipar terén, hogy a bányák, gyárak és kőfaragó telepek állandóan üzemben vannak. Útlevél április hóban 13 adatott ki, ezekből Amerikába 3 szóllott. A pénzügyigazgató előadmánya sze­rint a befizetés az egyenes adóknál csök­kent, mig a többi adónemeknél és illeté­keknél emelkedett. Adómentességi esetek a hangja gyógyitóbb minden balzsamnál s a szava meggyőzőbb minden tanítás­nál. — Ki vagy te ? — kérdeztem tőle, mi­kor kis fiú voltam s ölében ülve nézeget­tünk ki ablakunkból a befagyott folyóra, a fehér hegyekre s az öreg Babett, akit olyan régóta ismertem, mint az édes anyá­mat, a másik ablakmélyedésben hallgatva ült rokkája mellett. — Én az Isten szolgája vagyok, — mondta az anyám, — akit azért küldtek a földre, hogy egy nagy hosszú úton, melyen te járod az életet, én egy kis csengetyűvel mindig előtted járjak és fi­gyelmeztesselek, ha rosszul találnál lépni, vagy eltévesztenéd az utat. — Hát én ki vagyok ? — kérdeztem azután. — Hogy te ki vagy ? — szólt az anyám és magához szorított, de nem felelt. Csak könnyeinek melegét éreztem fejemen. Ez volt az anyám Gitta. . . S térdére könyökölve nézte az őszi verőfényben ülő nőalakot. S hallgattak. A leány szemének szinét nem lehetett látni a könytől s egyszer csak igy szólt: — Egy nagy viz partján laktak, ugye­bár, Lajos ? Télen, nyáron mindig ott. utórózsa borította a házuk falát s hosz­száma 18 volt. Adóbejelentések, adóelen­gedések és adótörlések összege 676 kor. 38 fillér veit. A kir. tanfelügyelő jelentéséből olvassuk, miszerint az oktatás a tankerület összes iskoláiban háboritlanul folyt, majd jelenti, miszerint a vármegyében lévő összes isko­lák t&ntermei, jelleg külömbség nélkül, egy egy magyar nemzeti címerrel, az állami községi és felkezeti iskolák V. és VI. osztályú tantermei pedig a magyar nem­zeti hymnus szövegét és hangjegyeit fel­tüntető fali táblával látattak el a vallás­os közoktatásügyi miniszteri tárca részé­Tői, végül pedig, hogy Stein testvérek bá­torkeszi herceg uradalmi bérlők az antal­házai rk. elemi iskolát 60 kor. értékű tan­szerekkel ajándékozták meg és az iskola fenntartására 170 koronát adományoztam, mely összegű évi adományt már 1900. év óta járultatják ki. A tiszti főorvos jelentése szerint az egészségi állapotok Esztergom városában nem voltak kedvezők, az innenső járásban javultak, mig a bárkányi járásban kedve­zők voltak. A halálozások száma a kö­vetkező volt. Esztergom városban meg­halt 34, a járásban 103, párkányiban 62. Az elhaltaknak 49.24% 7 éven aluli volt, ami szinte ijesztő szám. Tüdővészben el­halt 16.58% az elhaltaknak. A Kolos kórházban felvétetett 137, az ápolási napok száma 3301 volt. Majd vé­gül a leányvári kiütéses hagymázrol je­lentett. A kir. főmérnök az állami és törvény­hatósági közutaknak, a közúti felügyelő­vel történt szokásos beutazásáról jelentett. A közgazdasági előadó jelantése sze­rint azok a szép remények, melyekkel a gazdaközönség április hó elején a fejlő­désnek indult tenyészet elé nézett, saj­nos, a hideg, szeles időjárás következté­ben meghiúsultak. Nagy gondot okozott a gazdáknak a nagy mérvben fellépett répa és cserebo­gár pusztítása. Jelentette, miszerint a mun­kásviszonyok meglehetősek. Végül a m. kir. főállatorvos adta elő jelentését, mely szerint az állategészség­ügyi szolgálat ellátása megelégedésre .méltó volt. AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. Nagy, fényes kitüntetés érte kezdő egy­letünket. Már a korábban nyilvánított szú, nagy kulccsal njilt a tölgyfa kapu­juk. A szobájuk kárpitja tompaszinű volt, a függönyeik régi selyemből valók s az almáriumok karikái ezüstfényesen csillog­tak. Nagy üvegedényekben lila és kék virágok álltak s az üvegburával leborított órának olyan volt a hangja, mintha mesz­sze, sok, sok fal mögül csendülne keresz­tül. És az ablak mellett, ahonnan leg­messzebb lehetett ellátni a hegyek felé, ott állt a zongora. Régi ébenfa zongora, megsárgult billentyűkkel és csak naple­mente feié nyitotta fel a buzaszőke hajú, szomorú szemű asszony . . . Naplemente felé, mikor a nagy távolságban levő em­berek lelkei közelebb szállanak egymás­hoz, mikor a nyugvó nap minden lelket emlékeztet az élet éjszakájára s mikor az utasok megérkeznek a hosszú, bűnbá­nattal taposott útról . . . S a buzaszőke hajú asszony megütötte a billentyűket. Semmi öröm, semmi vigasz a hangokban, csupa elnyomott' panasz, titkos vágyako­zás, megadó alázat és zokogó remény­ség . . . S azután csönd . . . Aki az előbb még játszott, most a zongorára bo­rulva zokog s maga, Lajos, a kis fiú, az Öreg Babett öléoől be akar menni, hogy megvigasztalja a mamát. De az öreg Ba­bett nem engedi. Azt mondja nem sza­meleg érdeklődés és jóindulat határozottan kilátásba helyezte, ma pedig tény: Ő Eminenciája Vaszary Kolos, Magyarország bíboros hercegprímása és Ő Méltósága dr. Kohl Medárd, esztergomi praelátus­kanonok, samosatai felszentelt püspök alapító tagokul léptek be egyletünkbe. Minden tagtársunkat és egyletünk .minden barátját öröm és bizalom fogja el, hogy midőn tagjainknak száma a próbaév letelte után a 100-ba lépett, az egyleti névsor élén már ott díszlik városunk legelső pol­gárának, a katholikus vallás magyar fő­pásztorának, az ország egyik főzászlós urának fényes neve, mikor méltán sora­kozik a székes főkáptalan oly kiváló tag­jainak a sportok iránt tanúsított pártfo­gása. Egyletünk céljának és szándékainak ily magas helyről jövő méltánylása nagy­ban fokozza az egylet erejét és buzgalmát céljai szolgálatában. Itt hozzuk egyúttal, hogy az Eszter­gomi Takarékpénztár r. t. igazgatója szin­tén e héten közölte átiratában, hogy a takarékpénztár 100 K-val szintén alapító tagul lép az egyletbe. Alapító tagjaink száma a Kereskedelmi és Iparbank r. t. múltkori alapítványával igy négyet tesz ki. A Vácott, 1908. július 12. (vasárnap) tartandó országos szövetség; amateur-eve­zős verseny kiírásai megérkeztek. Ugy lát­szik, hogy a verseny társadalmi rendező bizottsága remek munkát végzett az ér­deklődés felkeltésében, mert a versenyszá­mok gazdagsága valóban megközelíti egy nagy budapesti versenyét. Már csak a váci sportegylettel való különösen szives viszonyunknál fogva bizonnyal nem ér­dektelen felsorolni az indulásokat. Van két nyolcas-szám, egy klinker- és egy a race hajók részére. Az első dijat gróf Gsáky Károly váci megyés püspök, városunk egyik oly kedves emlékű fő­papja, a verseny védnöke, a másikét Vác városa alapította. Négyes szám van négy, kettő szintén palánkos, kettő pedig leg­jobb hajók részére. Az elsők dijai közül az egyik a váci hölgyek dija, a másik'Ko­márom város vándor dija; az utóbbiakéi közül egy a Győri Csónakázó Egylet ju­bileumi vándor dija, a másik Pestvárme­gye dija. Van még egy menet legjobb non-cox dublók számára, melynek diját a váci székes káptalan és két menet race­és palánkos skiffek számára a szövet­bad. Csak hadd sirjon a mama; az kell neki . . . Azután . . . Azt mondja meg nekem, Lajos, mire tanította magát az a mindig várakozó szomorú asszony ? A fiatal ember fascináltan reszketve né­zett a leányra. — Honnan tudja maga mindezt ? — kérdezte izgatottan s megfogta a leány kezét. — Látta, álmodta, vagy honnan tudja ? A leány szomorúan mosolygott. — Láttam is, meg álmodtam is. Majd minden történet egyforma szokott lenni. Csak azt mondja még meg, mire tanította magát az a szomorú asszony ? Valamelyik képráma nagyot reccsen eb­ben a percben s a fiatal ember összeráz­kódott. — Hogy ne csaljak, — mondta halkan — hogy soha se csaljak meg senkit. A leány lehajtotta a fejét és tűnődve nézett maga elé. Nézze, Lajos, — mondta gyöngéden s megfogta a fiatal ember kezét — sze­retett maga valaha nőt ? A fiatal ember megszorította a leány kezét. — Magát is szerettem, Gitta. — És rajtam kivül is szeretett? — Szerettem. ség dijaival. — Az igért pairoar számok azonban sajnálatunkra elmaradtak. A versenyt bezárja a középfokú iskolai tanulók verrenye. A győztes csapatok tagjai emlékérmet kapnak. Amennyiben egyletünk a versenyen fellépni kívánna, részére igy csupán a két palánkos négyes-menet áll lehetőség­ként. Dr. Dobó László, a Váci Sport-Egylet művezetője, ki a váciaknak több tréningjét sikerrel vezette, ma vasárnap délután fél 5 órakor a csónakházhoz érkezik, hogy Tóbiás művezetőnek a tanításban segéd­kezet nyújtson. Kérjük t. tagjainkat, hogy a jelzett időben ott megjelenni szívesked­jenek. E héten közölte az egylet a helybeli iskolák igazgatóságaival a közgyűlés ha­tározatát, hogy sportszerelvényeit az, is­kolák növendékeinek sportgyakorlataira felajánlja. Örömmel adjuk hirül, hogy a főreál és tanítóképző igazgatósága már le is tárgyalta átiratunkat, még pedig ked­vező eredménnyel. A jelentkező növen­dékek legközelebb teszik uszóprobájukat a Réger-uszodában a művezető • előtt és az orvosi vizsgálat után legközelebb meg­kezdik a gyakorlást. A paedagógiai fel­ügyeletet Háber és dr. Gedeon tanár urak voltak szívesek elvállalni. A csónakházban egyelőre a Nemzeti Sport, az Esztergom és Vidéke, az Esz­tergom és az Esztergomi Lapok lesznek olvashatók. A növendékek részére pedig az igazgató a Zászlónk" cimu ifjúsági la­pot rendelte meg. HÍREK. — A főispán Üdvözlése. Csütörtökön, f. hó 14-én volt két éve annak, hogy Gyapay Pál az esztergomi főispáni széket elfoglalta. A vármegye tisztikara ezen év­forduló alkalmával az alispán vezetése alatt testületileg jelent meg nevezett na­pon a főispánnál, melynek szónoka, az alispán, üdvözölve a főispánt, a tiszti­kar szeretetét és ragaszkodását tolmá­csolta. Gyapay Pál megköszönve a szí­vélyes figyelmet, biztosította válaszában a tisztikart jóindulatáról. — A csanádi püspök köszönete a va­rosnak- Dr. Csernoch János csanádi püspök a város közönsége nevében a — Az nem olyan nő volt, mint én vagyok Lajos ? — Nem Gitta. — És megmondta neki, hogy szereti? — Nem mondtam. — Miért? — Nem mertem. • — Mitől félt ? — Attól, hogy meg találom csalni. — És ... és engem is azért nem mert szeretni, Lajos-? — Azért Gitta. A leány szeméből két könycsepp szi­várgott végig az arcán s hirtelen lehajolt és megcsókolta a fiatal ember kezét. Azután mindaddig nem szóltak egy­máshoz, mig csak a teremőr nem figyel­meztette őket a távozásra. Akkor felálltak, a leány megigazította a kalapját és lenn a Műcsarnok előtt elbú­csúztak egymástól. A leány arcán látszott, hogy mondani szeretne valamit, de nem mert szólni s kezet szorítottak. Mikor már jó távol voltak egymástól, a leány visszafordult, ment egy pár lépést előre, de aztán megint csak visszafordult és pár perc múlva elnyelte az utca sö­tétje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom