Esztergom és Vidéke, 1908

1908-04-16 / 31.szám

órakor kezdődik a szertartás, mely alatt az Oltáriszentség körmenetben átvitetik először a főoltárra, onnét pedig a Szentsirba helyeztetik. A szertartás végén szent beszéd. Este 6 órakor „Lamentatió." Nagyszombat: Reggel 6 órakor az Oltáriszentség a Szent-sirba kitétetik. Utánna tűz,- viz, keresztkút szen'elés és nagy mise. Este 7 órakor feltámadási körmenet. Hnsvétvasárnap: Reggel 9 órakor nagy mise. Délután Vs4 órakor Szt. beszéd és ünnepi vecsernye. •— Itthon- Kartaly István takarékpénz tári főkönyvelő olaszországi útjából a napokban érkezett vissza. — Nagy idők tanúi. Az elmúlt napok ban ismét két negyvennyolcast szóllitott ki a kérlelhetetlen halál az élők sorából Az egyik, Koksa Kálmán nyugalmazott primási urad. intéző aki, mint honvéd tizedes egész Világosig küzdötte végig a szabadságharcot. A másik Mész József nyugalmazott mérnök, aki a 48-as harcok ban, mint honvéd főhadnagy vett részt. Az elnyomatás korszakában ő is kény telén volt külföldre menekülni és mint bujdosó került Mexikóba ahol 4 évig, mint mérnök műküdött. A két 48 as haláláról a következő gyászjelentést vettük : ,,Özv. Koksa Kálmánné sz. Csáky Ilma úgy a maga, mint gyermekei Tivadar, Izabella és Mariska, valamint az összes rokonság nevében mélyen megszomorodott szívvel jelenti, hogy szeretett férje, a legjobb apa és rokon Koksa Kálmán nyugalmazott primási uradalmi intéző, 1848/49-iki honvéd, f. évi április hó 13-án déli 12 órakor, életének 75-ik évében, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után csendesen elhunyt. A drága halott hült tetemét f. hó 15-én délután 4 órakor fogjuk a kir. városi temető kápolnájából az ugyanottani Jó Pásztor kápolna sírboltjába örök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szentmise áldozat pedig ugyanazon napon reggel 9 órakor fog a kir. városi plébánia templomban bemutattatni. Esztergom, 1908. évi április hó 13-án. Béke lengjen áldott porai . felett í*

5 — ^Alulírottak a maguk, valamint az Összes rokonok nevében is fájdalmas szívvel jelentik a felejthetetlen jó férj, nagybácsi, illetve sógor és rokon Mész József nyug. mérnöknek f. hó 13-án éjjeli 12 órakor életének 78-ik, boldog házasságának 27-ik •évében, rövid szenvedés után történt r

gyászös elhunytát. A megboldogultnak hült teteme f. hó 15-én délután 5 órakor fog a gyászházból (Szent Anna utca 8. sz.) a kir. városi temetőben levő „Jó Pásztor" kápolna sírboltjába örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat a megboldogultnak lelki üdveért f. hó 22-én délelőtt 9 órakor lesz a városi plébánia-templomban a Mindenhatónak bemutatva. Esztergom, 1908. április 14. Az örök világosság fényeskedjék neki! Özv. Mész Józsefné szül. Döller Alojzia neje, Turcsányi Mihály unokaöccse. Döller József nyug. esp.-plébános, sógora. Özv. Mész Sándorné sógornője." — Peszah Az aegyptomi rabságból való csodálatos szabadulás ünnepét ülik izraelita polgártársaink a mai naptól nyolc napon át, melynek emlékére kovásztalan kenyérrel, pászkással élnek. — KcttŐS Öngyilkosság. Kedden reggel a fővárosi sajtó híradása nyomán egy hihetetlennek látszó, megdöbbentő hir futotta be városunkat, mi csakhamar valónak is bizonyult. Palkovics Miklós és Pál vezérkari őrnagyok, néhai Palkovics Károly volt polgármester fiai, Budapesten, hol állomásoztak, hétfőn forgó pisztollyal véget vetettek életüknek. Kedvelt tagjai voltak a fővárosi uri, mágnás köröknek s ez okozta végzetes halálát a két, jobb sorsra érdemes, tehetséges és rokonszenves férfinak, kik a fizetésükkel arányban nem álló túlköltekezések folytán, az utóbbi időben anyagi zavarokkal kezdettek küzdeni, s akiknek a katonai pályán fényes jövő kínálkozott. Egy napon, egy órában, de sőt egy pillanatban, egyszerre váltak meg az élettől. Az igazán sajnálatra méltó két férfiú halála városunkban általános rész\étet keltett, mert nincs talán ember, aki Nikit és Palit annak idején, mint gymnazistákat ne ismerte, ne szerette volna, akik életüknek úgyszólván minden pillanatában, midég együtt voltak, együtt jártak-keltek, a szeretetben is ikertestvérek voltak és akik a halálba is egyszerre, egy pillanatba mentek. — Rendkívüli ülés a megyénél, A me gye törvényhatósági bizottsága tegnap rendkívüli ülést tartott, melynek legfontosabb tárgya a székház átalakításának kérdése volt. Az ülés lefolyását, legközelebb ismertetjük, felemiitjük, hogy kedden az állandó választmány készítette elő az ügyeket, mely d. e. 10 órától jóformán az esti órákig ülésezett. — Birtok GSere. Vezér István kenyér mezei birtokát megyeri dr. Krausz Izidor földbirtokos vette meg. — Pályázatok a megye székházának építésére- A megye székházának átalakítására vonatkozó építkezésekre beadandó árlejtési pályázatok határideje hétfőn d. e. 10 órakor járt le. Beérkezett összesen 45 ajánlat, melyek közül több az összes munkálatokra, némelyek pedig az egyes munkálatokra vonatkozólag adattak be Az építkezést, mint legolcsóbb, Pfalcz József nyerte el. — Közigazgatási bejárás. Az egyesült tégla és cementgyár rt. nyergesujfalusi téglagyárába a vasúti állomástól egy iparvasutat szándékozik építeni, melynek közigazgatási bejárása 25-én d. e. 9 órakor lesz. • — Amerikában nincs munka, A munkanélküliség Amerikában nem hogy csökkenne, de fokozódik. Százezrek járnak fel s alá éhen az amerikai nagy városok utcáin és kiabálnak kenyér után. Ez talán le fogja lohasztani a kivándorlási vágyat, mert amint a beavatottak mondják, ezen állapot évekig fog tartani. Ujabban az amerikai kőszénbányák egyszerre elbocsátották összes munkásaikat és azt követelik ezektől, hogy olcsóbbért dolgozzanak. Ezzel rohamosan fognak csökkenni az eddigi magas munkabérek. Ily körülmények között igazán senkire sem lehet kívánatos a kivándorlás, csak a lelketlen kivándorlási ügynökökre, akik még most is csábítják az embereket kifelé; hogy azután ott éhen halnak, azzal a hiénák már nem törődnek. — A kis és nagyközségek pénzkészlete. A belügyminiszter rendeletet intézett az összes vármegyék alispánjaihoz, akiket arra hiv fel, hogy minden egyes kis- és nagyközségre vonatkozólag készitsenek részletes kimutatást arról, hogy a kis- és nagyközségek, valamint a községek kezelése alatt álló alapítványoknak és alapoknak, továbbá az összesített rendszer szerint kezelt gyámpénztáraknak kamatozó pénzkészletei az 1908. évi január 1-én fönnállóit állapot szerint mennyit tesznek ki készpénzben, pénzintézeti betétekben, értékpapírokban és adóslevelekben, mily összeg erejéig és mily kamatláb mellett vannak elhelyezve ? — 300 feljelentés a hernyó nem irtás miatt- Nem nálunk történt ugyan, hanem Vácott — bárha nálunk is hálás lenne az ellenőrzés szigorú gyakorlása — hogy 300 gazdát jelentettek fel a hernyók, helyesebben hernyófészkek irtásának elhanyagolása miatt, kikre most nemcsak érzékeny büntetés vár, hanem tartoznak a közköltségen felfogadott napszámosok napi bérét is megfizetni. Ez nálunk is elkelne. — Hevenyfertőző kórok a megyében. Esztergom vármegyében március hó II. felében az alábbi heveny fertőző kórok fordultak elő. Bárányhimlő : Esztergom város. Hökhurut : Esztergom város, Párkány. Vörheny : Esztergom város, Csolnok, Farnád puszta, Érsekkéty, Kural, Köbölkút. Kanyaró : Mogyorósbánya, Pilismarót, Párkány, Bény és Köbölkút. Hasihagymáz : Esztergom város, Köbölkút, Béla. Kiütéses hagymáz : Leányvár. Roncsoló toroklob : Esztergom város, Tokod, Lábatlan Tát, Sárisáp, Süttő, Bajna, Farnád, Muzsla. Torokgyik : Esztergom város, Bátorkeszi. Csikós Kockás Moire Armure Selyem és „Henneberg"seJyem 75 kr.tól feljebb, bérmentve és vámmentesen. Minta postafordultával. Megrendelések bármely nyelven intézendők : 5 an Seidenfabikt. Henneberg in Zürich. CSARNOK. TaVaszi tyangok. Irta: Gorkij Maxim. Ablakom alatt a kertben az akácok ko pasz ágain ugrálnak a verebek s Össze vissza csipognak; a szomszéd ház tetejének az élén méltóságosan ül egy varjú, hallgatja a szürke madársereg sipogását s fontoskodva rázza bölcs fejét. A napfény itatta lágy levegő lebbent minden hangot a szobámba, hallom a csermelyek sietős csevegését, amint hóból vizzé en gednek fel, hallom az ágak halk zizegését, megértem az ablakom párkányán halkan turbékoló galambokat, s lelkembe ömlik a tavasz fenséges zenéje. — Csirip, csirip — szól egy vén veréb a pajtásához — megérünk tehát még egy tavaszt. Mi? csirip, csirip. — Ugy van . . . Ugy van — jegyzé meg a holló, golyvásra puffasztva a nyakát. Ismerem jól ezt a szolid madarat. A kijelentései mindig rövidek s nagyon po zitivek. Természettől ostoba s félénk, mint minden varjú. A madarak társadalmában kiváló állást foglal el és minden télen jó tékony ünnepet rendez a kivénhedett, invalidus galambok számára. A verebeket is jól ismerem ; bár külsőleg könnyelműnek, mi több liberálisnak látszik, ez a madár alapjában véve mégis mindig csak a maga hasznát keresi. Látszólag nagyon alázatosan ugrálja körül a varjút, de tulajdonképen nagyon jól tudja értékelni s azért nem csinál lelkiismereti kérdést abból, hogy alkalomadtán egy s más .rosszakaratú csipős kis történeteket világgá ne bocsásson róla. Az ablakpárkányon egy ifjú galambgavallér meggyőző hangon biztosítja a tubácskáját, hogy : — Én elmúlok, elpusztulok, ha nem szeretsz ! — Hallotta már, varjú úr? a csizek megjöttek — újságolta a veréb. — Ugy van ! — Megjöttek s lármáznak, röpdösnek, csicseregnek . . . rettenetes nyughatatlan népség! S utánuk mindjárt megjöttek.a tengelicek is . . . Mint rendesen, hehehe. Tegnap azt kérdeztem az egyiktől: no kedvesem, megjöttek maguk is ? S képzelje csak, gorombasággal felelt. Ezek a madarak nem ismernek semmi tisztességet a rang, a hivatal és a méltóság iránt! Pedig én udvari veréb vagyok ! Ekkor váratlanul a kémény mögül előkanyarodva röppent le a háztetőre egy fiatal varjú s félhalkan jelentette: — Kötelességem szerint figyelmesen kikémlelve mindazoknak a teremtett állatoknak a beszélgetését, amelyek levegőben, vizben, a földön vagy a föld belsejében laknak, alázatosan jelenthetem, hogy a csizek hangosan beszélnek mindenről, sőt azt is megengedték maguknak, hogy a természet küszöbön álló megújulásában reménykedtek. — Csip, csirip — szólt a veréb s nyughatatlanul nézett a ^besúgóra. A varjú a fejét csóválta. — A tavasz mindig megjön, sőt volt már eset arra is, hogy. nem jött meg, de ami a természet megújulását illeti, ez . .. he . . . ez kellemes dolog . . . feltéve természetesen, hogy azoknak az erőknek a beleegyezésével történik, amelyeknek a szakmájába tartozik. — Ugy van — hagyta helyben az öreg varjú, jóindulatilag pislantva oldalaslag a fiatalra. — Az előbb jelentettekhez még azt kell hozzátennem — folytatta a fiatal varjú —• hogy az emiitett csizek az elégületlenségüket fejezték ki a miatt, hogy azok a patakok, amelyekből szomjúságukat szokták oltani, állítólag zavarosak. Sőt néhány csiz megengedte magának azt a vakmerőséget, hogy szabadságról csicseregjen . . . — Ah, azt mindig megcselekszik — kiáltotta az öreg veréb — ennek az ifjúság az oka s nem olyan veszedelmes! En is voltam fiatal, én is csicseregtem a .". . hm. Természetesen csak ugy szerényen. De ez elmúlt; a szemem előtt más, okosabb cél tünt fel, hehehe . . . — Eh . . . Ehm — hangzott fel a tiszteletparancsoló torokköszörülés s a hársfa lombjai között megjelent a valóságos belső titkos veresbegy; kegyesen üdvözölte a jelenlevő madarakat s vitatkozásra kész hangon kezdte: — Hm, nem veszik észre az urak, hogy valami különös szag van a levegőben ? — Tavaszi illat, kegyelmes úr — mondta a veréb. A varjú féloldalt hajtotta a fejét s szelid károgást hallatott,, mint mikor a bárány béget. — Hm . . . igen, már tegnap visztezés közben mondta egy örökös bagoly, hogy valami szag van a Jevegőben. A levegőégből alászállt a pacsirta és leröppenve egy hótól ment helyre, gyorsan kezdett csevegni: — A hajnali pir mosolygása szelíden kioltja az ég csillagait ... Az ég elhalványul, az éj megreszket s mint a nap fényén a fehér hó, szerteolvad a sötétség nehéz palástja. Hogy leheli be a reménykedő kebel a fényt, hogy dobog a sziv a szabadság elé . . . — Micsoda madár ez ? — kérdezte a veresbegy s összehúzta a szemét. — Pacsirta, kegyelmes úr — szólt a varjú szigorúan. S a veréb kicsinylő hangon tette hozzá : — Költő, kegyelmes uram. A veresbegy félvállról ránézett a pacsirtára s korholó basszushangon szólt: — Hm . . . m, egészen szürke a fickó. A napról meg a szabadságról locsogott valamit, ugye ? — Igen, kegyelmes uram — mondta a varjú — az a foglalkozása, hogy oktalan reményeket keltsen fiatal madarak szivében. Az uton végig apró erecskék folytak és halk, csergedező dalt énekeltek a folyamról, amelybe csermely útjuk végén bele fognak Ömleni, távoli nagy jövőről. — Széles, siető hullámok fogadnak majd bennünket harsogva, átkarolnak s visznek le a tengerbe, aztán megint égre emel bennünket a nap égető sugara s mi lehullva újból, mint égi harmat vagy mint dus eső üdítjük meg a földet . . . A kert egyik sarkában a vén hársfa lombjain ül egy csapat csiz s az egyikük lelkesülten énekli a vészmadár dalát, amelyet hallott valahol: A tenger szürke szine felett a szél összeboronálta a felhőt. Felhő és tenger között, villámhoz hasonlóan, büszkén csapkod a vészmadár. A habot érinti a szárnya, vijjog és hangja viharvágyat jelent. ... A sirály nyög a vihar előtt, lihegve huz végig a tengeren s rettegését kész elrejteni a viz fenekén ... A buvármadár sikolt. A küzdelem kéje ismeretlen előtte, a mennydörgés csak ijeszti . . . Egyedül csak a vészmadár lebeg, lebeg büszkén és szabadon a tajtékos hullámok felett.