Esztergom és Vidéke, 1907

1907-02-17 / 14.szám

munka, mely egy hosszú élet búvárkodását és tapasztalatait adja kezünkbe. Egy újabb csapás érte, látóképessége folyton csökken, a rettenetes kór, a szürke hályog reá borul szemeire, megvakul. Másnál itt a szellem élet befejezést ta" lál, egy világtalan öreg ember az enyészeté, de nem ugy nála, vakságában töltött szomorú napjait nem hagyja eredményes nyom nélkül elmúlni, ha ő nem lát, elkölcsönzi szeretett leányának és nejének szemeit, azok olvasnak neki és igy nyer ő a tudomány haladásáról mindig pontos tudomást. Magamnak, kit a boldogult nagybecsű barátságával kitüntetett, módomban volt Vele életének ezen szomorú szakában, sokszor érintkezni és bámulva tapasztaltam, hogy nincs az orvostudománynak szaka és újdonsága, mit ő nem tudna s bámulatos emlékező tehetségével sokszor csodálatba ejtett. Midőn kérdezem honnan bir ezekről tudomással, azt feleli, hát ezek az én jó angyalaim, nőm és Blanka leányom, ezek nyújtják nekem a tudomány forrását. A halál már ismét kerülgeti, mit, egy 83 éves vak embert csak legyőzök, de ismét kudarcot vallott. Néhai Schulek tanár, nagy szemészünk megszabadítja a rémséges kórtól, 4 hét múlva látja Isten egét, az embereket és mindent. Micsoda öröm újra dolgozni tudni és hozzá fog terjedelmes könyvtára rendezéséhez, egy hatalmas catalógust készít, betegeit látogatja s vigasztal szerencsétleneket, az ő személyének varázsa reményt ad a haldoklóknak. És él még 5 évig jó egézségben. Isten megáldotta jó étvágy, egézséges álom s ritka jó kedélylyel.

1 Ez nem rozsdásodik meg. Hatalmas szónoki képessége, hangjának ércze, mely a vihart tul harsogja, érintetlen ; logikája üde — meggyőz : mi bámulunk, ime egy ember ki mindennel dacolni tud, talán soha el nem enyészik ! Mulandóság, te megőrlője mindennek, mégis hatalmasabb vagy : egy kisjelentőségű baj, gyomorhurut kikezdi ezen atlétát, szenved már hónapokig, nem beteg, de nem is egészséges; mi lesz ebből. Bizony súlyos testi zavarok járulnak hozzá, kevés neki a levegő, az éltető levegő és az egykor hatalmas ember orvosától nem kér mást, mint egy kis levegőt. Micsoda szivet facsaró dolog, mikor azt a semmit, azt a kis levegőt. nem tudjuk neki megadni. Ha mi orvosok nem tudunk rajta segíteni, segit ő magán és e colossus a nyár folyamán ismét javul, van már levegő, sőt étvágy is ! De ez már a rozoga testnek végső erőmegfeszitése, még kiemelné a világot sarkaiból, az erély megvan, de a test megrokkant. Lappan, mint a mécsben az olaj, fogy ereje, fel-fel lobban, majd sötétül, végre beáll az őrök éjszaka és a nagy ember már a múlté. A természet nagy tőrvénye azonban mégsem engedi megsemmisülni, hiszen minden csak az átalakulást mutatja, kezdet és vég nincsen, az örök Isten ennek a forrása, porrá leszünk és porunkból növényélet fakad, majd emberi alakban is újra alakulnak az atomok és ez igy foly tatódik végtelen változatban. Egy tisztán eltöltött életnek példája is fennmarad, ez nemesit és lelkesít bennünket és a lelki és szellemi tökély megközelítéséhez segit. Nagy férfi! mi, barátaid, kartársaid, tanítványaid haló poraidban is szeretünk és megbecsülünk, s emléked élni fog közöttünk és unokáink között. Legyen áldott emléked ! — Isten veled ! A közigazgatás menete a megyénél A megye közigazgatása január havi menetének képét tárták elő a szakelőadók a közigazgatási bizottság szerdai ülésén, melyen két dolog ragadta meg figyelmünket. A kir. tanfelügyelő havi jelentése, ki a nyári menedékházak szervezéséről emlékezett meg, majd a közgadasági előadó referádája, melyben aggodalomteli szívvel szóllott a munkásmozgalmakról, és azokról a lelketlen izgatásokról, melyeket a szociáldemokraták űznek. A jelentések elseje, az alispán havi jelentése volt. A közrendészet terén különösen felemlítendő magát elő nem adta. Idegen forgalmunkra vet világot, hogy január havában városunk szállodáiban, mindössze 1'60 idegen volt megszállva. Ipari és kereskedelmi téren, sajnos, mi sem adta magát elő. Minden a régi. Pangás. A pénzügyigazgató előadmánya szerént, úgy az egyenes, mint a közvetett adók, illetékek befizetésénél emelkedés volt. A kir. tanfelügyelő jelentésének azon része, melyben tudatta, hogy a nyári menedékházak szervezését, egyelőre Csév, Csolnok, Dág, Kesztölc, Kirva, Kural, Leányvár, Mogyorós, Nyergesujfalu, Süttő, Szentlélek és Piszke községekben megkezdette, örvendetesen vétetett tudomásul. A tiszti főorvos jelentése szerint az egészségügy városunkban és a párkányi járásban, a bátorkeszi kör kivételével kedvező volt, mig az esztergomi járásban kevésbé volt kedvező. Január havában városunkban meghalt 37, az inenső járásban 83, mig a túlsóban 71, vagyis az egész megyében 191, ezek közül 18'32°/o tüdővészben hunyt el. Az elhaltaknak 49"69°/o-ka 7 éven aluli volt. A Kolos kórházban december hóról ápolás alatt maradt 107, felvétetett januárban 149. Az ápolási napok száma 3686 volt. A kir. főmérnök jelentette, hogy a törvényhatósági utak, havazás folytán sok helyütt járhatatlanok voltak. A kir. állatorvos az állategészségügy és az állategészségügyi szolgálat ellátásáról referált. akkor is csak fizért, mert, hogy maguknak nincsen, ugye annyukom ? — A sógorék iránt való szeretetből tennénk, mert hiszen a kis lány akkor is csak a mienk lenne, válaszol az asszony. — Persze, hogy a tietek lenne, tódítja a sógor, csak épen, hogy minálunk volna. — Az igaz, mondja a gazda is. — Mit szólsz hozzá annyukom, odaadjuk a Julist, nekünk adott az Isten, nekik még egy csöpp sincs, nekünk még lehet is. Az asszony mosolyogni próbál, bár nagyon megszomorodik, hanem azért kimondja, hogy: En nem bánom, ha apjuk is odadja. — Odaadom, miért ne adnám, a Julisnak jobb lesz ott, mint itthon, a sógorék mindennap kávéznak, azért pedig él hal ez a kényeskedő jószág. A sógor reszkető örömmel teszi le az asztalra a két tizest. Itt van a husz pöngő sógorom, ha Örzse fölkel bemegyünk a városba és a lányt a nevünkre íratjuk, akkor megadom a nyolcvan pengőt is. Es a sógor cirhelődni kezd, mert meg van az alku, mintha csak valami vásári portékáról volna szó. Juliskát bekötötte az apja egy n«gy télikendőbe és hogy a válás ne legyen valami nehéz, tréfálnak s előre nevetnek rajta, .hogy fogja vinni Julist a hátán a sógor, ha az elfárad. „És megiörtént !" a gazda kikísérte őket a mezsgyéig s mire visszajött már egeszén besötétedett és mindenkit sirva talált otthon. — Ne sírjatok mondta. Jól van ez igv a sógor gazdag ember, mink csak ezen | Végül ä közgazdasági referens adta elő január havi jelentését, melynek keretén belül sajnosán emlékezett meg a munkáskérdésről, a szociáldemokraták lelketlen izgatásairól, aminek orvoslása ellen, a gazdasági egyesület is felirt a kormányhoz, a feliratok azonban eddig elintézés alá — fájdalom — nem vétettek. Felemiitette a répatermelők harcát a gyárosokkal, kik az eddigi feltételek mellett tovább termelni nem hajlandók. r. HÍREK. — Adományok a népkonyha javára, A népkonyha részére ujabban Eggenhoffer Albertné 5 kor., özv. Mészáros Károlyné, 50 kor. és dr. György Emődné 20 kor. adományozták, melyekért hálás köszönetet mond a népkonyhát fentartó jótékony egyesület elnöksége. — A vízivárosi szentségimádás. Egyházi pompával s a hivek tömeges részvételével ment végbe a vízivárosi plébánia templom szentségimádási ájtatossága. A háromnapos ünnepségen dr. Babura László szemináriumi tanár, Keményfy Kálmán plébános és Fauer Károly karkáplán mondották az egyházi beszédeket. A záró Utániakat dr. Walter Gyula, Schiffer Ferenc praelatus-kanonokok s Brühl József tb. kanonok, vicerektor tartották. Szépen énekeltek naponkint a növendékpapok, a vízivárosi zárda s a szenttamási elemi iskola növendékei. Az imádást óránkint más-más polgár végezte. Az egész ájtatosság épületes rendben folyt le s részt vett abban a női Mária-kongregáció is. — Zene a jégen. Csütörtökön este vig és kedélyes hangulat volt a tornaegyleti jégpályán. Esti fél kilenc órakor újból megkezdődött a korcsolyázás, mi a katonai zenekar hangjai mellett tizenegyóráig tartott. Halifax hivei nagy élvezettel lejtettek a sima jégen, közben Terpsychorenak is áldozva. a rongyos hat hold földön kínlódunk és vagyunk hozzá elegen, neki tizennégy van, mind a Julisra hagyja. De az azszony csak sir tovább és a két kis lány is sir bent a kuckóba, hogy most már elment a Julis, és nem lesz itten többet. És ahogy besötétedik a kis szobában, olyan szokatlanul nagy a csendesség, nincs aki lármázzon, nincs akire rászóljanak. Hallgass te! Ülj le te! s ez a csöndesség olyan rossz, úgy csavarja a szivét mindnyájuknak. Az ember odahajol az asszonyhoz. Ne sirj, mondja rekedt hangon. Lesz mindenünk a pénzből, sok mindenünk ! — Nem kell! Semmi se kell, jajdul fel az fájdalmasan, mert úgyis meghasad érte a szivem ! Miért nem mondtad hamarább ? — Nem mertem, megsajnáltam a sógort. Én is megsajnáltam! hanem hogyha igy van, holnap vissza hozom Julist. És erre mindnyájan megnyugodnak. Az embernek is úgy tetszik, hogy könynyebb lett a lelke, mikor kimondta ezt a szót, s másnap már korán reggel beállított a sógorékhoz, a kis lány epen kávézott az uj annyjával, de mikor megtudta, hogy az apja érte jött, épen úgy, mint tegnap szónélkül öltözködni Kezdett. Hát elmégy Juliska? kérdezték tőle búsan. — Hazsa mek ! mondta a kis lány és boldogan kapaszkodott az apia nyakába, aki hazáig a hátán vitte s nikör elhaladtak a kereszt előtt, hossz is . \ megemelte a kalapját. Mikor ma haj.i i.o.ui itt elment, nem mert neki köszönni, rvert nagyon bűnösnek érezte magát. Nagy Renée. rossz trafik mind kettő, de a sógora ravasz, egy parányi alma hajat, egy picike tört fehér cukrot s fataplót kever a magáéhoz, s attól olyan jó illata van, hogy még a havanna szivar füstje se különb. És megered a szó, a szegény ember ügyes-bajos dolgairól, politikáról ezek nem beszélnek. Bizony szűken vagyunk sógorom, mondja a gazda, megdöglött a jó két hízóm is ! — Tudom, bólint rá a sógor. A tehenet is elköllött adni az adósságért, most meg már pedig kéne, jó volna, ha tej volna! — Van már, súgja az asszony, hála Istennek! és hangosan dobog a szive az örömtől, a ooldogságtól, a két sovány melle megreszketett és lassan emelkedni kezd a dunna alatt, felfakadt benne a várva várt áldott forrása az életnek a kicsike számára s a kis éhes száj mohon falja be a rózsaszínű bimbót és most már mindenki jól vacsorál a szegényes tanya házban. A gazda oda néz, — de csak annyit mond — vagyis inkább csak gondol, hogy: hála Istennek ! Juliska ott cirógatja a sógort, hiába küldözgeti onnét az apja, csak vissza somfordál mindjárt. A sógornak tetszik a cirógatás és nézi a gyereket s arra gondol, hogy talán nem is olyan kedves ez, mint a többi, hogy annyi panasz van ra ? — Hát szeretsz te engem he ? — Szeretem, mondja a kis lány és felül a sógor ölébe, akinek a két mosolygó szeme megint könybe labbad, ahogy a két kis gömbölyű kar átöleli a nyakát. — Sógorom, adják nekünk ezt a kis lányt, mondja egyszerre minden bevezetés nélkül, maguknak még marad, nekünk nem adott az Isten ! — Eljönnél e mi hozzánk, te, te borzas ? és megcsókolja a kis lány arcát. Leszel a mi lányunk ugy-e ? A kis lány szorosan öleli a sógor nyakát és úgy pislog az apjára, hogy odaadják e ? — Eszünk-e kávét ? Hát tejes kását ? — Eszünk bizony még hurkát is ? Akkor elmek. És lemászik a sógor öléből húzni kezdi a cipőjét, mert egyébként a tanyai gyerek mind mezítláb telel ki. — Hallod anyjuk mit mond a sógor ? — Hallom — mondja az asszony. ' Nem kívánom ingyen sógorom, adok a kis lányért száz forintot. Husz pöngő itt van nálam, azt odaadom most, a többit pedig akkor, ha a lányt a nevünkre Íratjuk. — Száz forint, néz nagyot az ember és ránéz az asszonyra. — Száz forint, súgja az is, hiszen az nagyon sok pénz a mi mostani sok szükségünkbe. Meg kellene előbb kérdezni a Zsuzsit. Már mint az annyukót. Azon ne búsuljatok — az örül a lánynak — hiszen mindig azt kérte az Isten tői, hogy bár csak eg3' lánya volna, hogy ne kellene idegenre hagyni azt a kis holmiját. De nemcsak azt, hanem utoljára is mindenünk azé lenne. Az asszony megszédül egy kicsit, lehunyja a szemét, de nem szóll. — Sógorom, mon.lj-i az ember nagy komolyan, mink igaz, hogy mostan szegények vagyunk s az a pénz nagyon ránk ferne, de azért ha odaadnánk a Julist,