Esztergom és Vidéke, 1906

1906-11-18 / 92.szám

ESZTERGOM 6S TIÍÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA'-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap cs csütörtökön. = Előfizetési árak: = Egész évre . .12 kor. Negyedévi-e. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: DP. Prokopp ßijula és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (bova a kéziratok, előfizetések, nyíltok és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-ntca 485. szám. = Kéziratot nem adunk vissza. ===== Szociális küzdelmek. Elemi erővel hömpölyög előre a társadalmi átalakulás áradata, amely elől többé kitérni nem lehet. Az egész országban a gazdasági és más téren jelentkező válságok követik egymást és a mai társadalmi béren dezéssel szemben nöttön nő az elégületlenség. Onnan elkéstünk, hogy félrendszabályokkal e mozgalmat, melynek gyökere végre is az időkben rejlik, elfojtsuk, vagy megakadályozzuk. Szembe kell néznünk a fenyegető veszedelemmel, fel kell vértezni magunkat ellene: csak igy lehet reményünk arra, hogy a küz delemből épen kerül ki mindaz, ami után eddig, mint ideálok után indul tunk, amikért lelkesedtünk s amiknek összesége a mai társadalmi rend biztosítékait, alapjait képezi. A szociális küzdelmek nem mai keletűek s aki e kérdéssel foglalko zott, tisztában van annak jelentő ségével és horderejével. Kuttatni kell a bajok eredetét és okozatait, mert csak igy ismerjük meg a gyógyító eszközöket, amelyekkel a társadalmi sebeket orvosolni kell. A hazát és állami rendet el nem ismerő nemzetközi szocializmussal Mese. A felkelő, májusi nap aranysugarakban mosolyg le a földre s teleszórja meleggel a lombot. Egy, lovagló ruhába öltözött, magas, délceg tartású nőt látunk az orgonabokor mellet, mintha a természet pompájában gyönyörködne. Minden neszre felriad. Felugrik. Vár valakit, aki késik még mindig. „Nem jön —" mondogatja halkan maga elé. Hosszan, elhúzva a szavakat. A messze légben hatalmas szárnyú sas lebegve csap le a földre. „Ez rossz jel! Valami baj érte Oszkárt ?" Letép egy hosszú, lila' fürtöt. Az apró, kis virágokon gyilkosan fut végig selymes, női keze. Letépi őket. Leszórja a földre mind. Aztán egy más fürtöt . . . Már egész halmazban fekszenek előtte a picike halottak. Aztán feljajdul ismét: „Oszkár nem jön . . . !" Lovagló ostorával dühösen csap végig a fán. Ezer és ezer kis, lila virág hull csapása alatt a földre. Felkapja őket a májusi szellő és viszi a szárnyain meszsze vidékre. Nem vár tovább. Köny szökken a szeszemben erős szervezetekre van szükség, ezekbe kell tömörülnie a gazdasági és ipari munkásoknak, mert a nemzetközi szociális eszmék mindenre alkalmasak lehetnek, csak arra nem, hogy alkossanak valamit, olyasmit, amit a társadalom minden rétegében örömmel és megnyugvással lehetne fogadni. Osztály harcot hirdetnek s e harc fegyvereiben nem válogatósak ; egyoldalú politikai célzataikkal kimentik törek veséiknek egész tartalmát. Mintha bizony a munkás osztály helyzetén a politikai jogok kiszélesítése bármily irányban is segítene. Szövetkezéssel lehet csak sikerrel felvenni a küzdelmet a mai társadalmi rend korhadt intézményei ellen. Küzdeni kell a munkások anyagi jóléte érdekében, követelni kell a munkásjóléti és védelmi törvények létesítését, az államtól megkívánni, hogy az alkoholizmust hatalmának egész súlyával akadályozza meg, szabályozza a bérviszonyokat, a közegészségügyet, a hitelviszonyokat, az örökösödési és végrehajtási törvényeket haladéktalanul változtassa meg és az adórendszert alakítsa át a törvényhozás. Ha mindezeken segítve van, mébe, mikor egyedül kell elhagynia a fát, hol annyi édes álmot álmodtak ketten öszsze a szerelem bódító álmaiból. Bddig boszu élt a lelkében. Most megint nő lett. Szelid, csendes, szerető aszszony. Visszafut a fához. Letérdel. Átöleli a törzsét. Egy lehajló ág körülhizelgi lila fürtjeivel. Ő megcsókolja a lágy virágot. Letörli véle könnyűjét. Angyali szép volt. Izzó, mélytüzű fekete szemmel, szénhajjal. Nyaka köré hízelegve fut a lila virág. Az elébb még büszke nő, most nem tudott kiszabadulni a virág édes öleléséből. Azután felugrik. S elfut. Vissza se néz. A virág lila fürtjei, mintha megértenék őt. Mintha véle együtt szeretnének ... A jobban éledő szellő fájdalmas sírást vált ki a hajladozó ágak zörejéből. Mintha ők is sírnának. Mintha ők is együtt gyászolnának a leánnyal egy szerelem, fehér halálán. II. Jöjj közelebb, gyermekem. Had tegyem szőke fürtű fejedre kezem: had áldjalak meg. Te liliomlelkű, szép Leány 1 A leány remegve lépett a pap elé. Áhítatos, ünnepi csend ül a templomban. Szinte megrendül az ember a köznapi élet zsibongó zaja után, ha ily kísértetiesen komoly csendbe fúl. Majd felhangzik az orgona fenséges bugásakkor még mindig elég idő van a politikai jogok kiszélesítése felett gondolkozni. Mily gazdag tér kívánkozik a tevékenységre a nép vezetőinek és tanácsadóinak. Izgatással nem segítünk e dolgon, az agitáció csak forrongásba hozza a kedélyeket, alkotni nem tud, csak rombolni, holott nekünk alkotásokra van legfőbb szükségünk. A szocializmust ez értelemben támogatni minden hazafinak erkölcsi kötelessége. A mag el van hintve, hisszük : teremni fog. K. U. Közigazgatás a megyénél. A vármegye közigazgatási bizottsága szerdán tartott ülésén számoltak be a szakelőadók a közigazgtásnak október havi menetéről és eredményéről. Gyapay Pál főispán szívélyesen üdvözölvén a tagokat, következett a napirend, melynek első tárgya az alispán jelentése volt. Az alispáni jelentés mindenekelőtt a város és megye közrendészeti állapotáról számolt be általánosságban és statisztikai adatokkal, mi az előző hóhoz képest visszaesést konstatált. A katonai ügyek csoportjánál a sorozás és utóállitásról jelentett,'majd a községi élet terén a hívásai. Majd megint csend. Vége az ünnepi aktusnak s az uj pár boldogan indul kifelé. Egyszer felriad mindenki. Kibontott hajjal, lobogó fürtökkel, ziháló kebellel ront be a templomba egy leány. A hajában itt-ott megragadt egy-egy, kis. lila virág . . . — Megálljatok emberek ! — kiált. — „Várjatok még egy kicsit! . . Mindenki megretten. Megriad. A férfi arca fehér, halotti fakó lesz. S merevre torzul. A nő sikoltva húzódik közelebb férjéhez . . . — Halljátok hát szavam! Ez a férfi az én jegyesem. Az én férjem. Nekem esküdött örök hűséget künn az orgonabokor lila virágánál! . . . S most megcsalt. Engem is. Titeket is mind. S Téged is szerencsétlen nő ! . .. Az emberek összenéznek. Vannak, akik mosolyognak is. Az uj asszony már elereszté férje karját . .. Lesütött fővel, hulló könynyekkel áll ott ... A férfi nem tud mozdulni. S a leány mintha kifáradt volna, mély lélegzettel folytatja: „Megcsalt engem ís: megcsal Téged is asszony ! Megszegte esküjét, mit nekem tett: ezt az esküt is megszegi, mit most esküdött! . .. Te szent Pap, old fel a férfit az esküje alól! Old fel a köteléket, mely őt ehhez a nőhöz fűzi. Hiszen előbb nékem estalvizsgálatokról, melyek immár befejezést nyertek, a melyek eredménye, hogy legnagyobb részben rend tapasztalható. Az ipar és kereskedelem terén, fájdalom semmi felemlíteni valót a jelentés nem talált. A kivándorlás október hóban csökkent, útlevél mindössze hatnak adatott ki, akik munkakeresés céljából vándoroltak ki. A pénzügyigazgató előadása szerint az adókivetések minden vonalon befejeződtek. Az egyenes, úgy a közvetett adók, illetékek befizetése általános emelkedést tüntet fel, kivéve az illetékegyenértéknél, hol visszaesés mutatkozik. A kir. tanfelügyelő referádája szerint a tanítás rendes folyását mi sem zavarta meg. NagyÖlveden uj iskola nyittatott, hol Klein H. Ármin oki. tanitó nyitott magániskolát. Szóba hozta a nyergesujfalusi iskola állapotokat, melyek immár tűrhetetlenek. Államsegély adatott a kesztölczi r. kath. elemi iskolának fizetés kiegészítésre. Felemlítette, miszerint özv. Knöbel Józsefné tanítónő nyugdíjazva lett és hogy a sárisápi állami ellemi iskolával kapcsolatban* ifjúsági egyesület szerveztetett. A kir. főmérnök jelentette, hogy az állami közutak jók, mig a törvényhatóságiak kielégítők voltak. Beszámolt a fedanyag szállításokról. A tiszti főorvos jelentése szerint az egészségügyi viszonyok Esztergom városában október hóban kedvezőtlenek voltak. Az innenső járásban kedvezők, mig a túlsó járásban a bátorkeszi és szölgyémi kör kivételével kielégítők voltak. Október hóban meghaltak 169-en, ezek küdött . . . Tanúm reá a lila orgonavirág, az élő Isten ! Halljad Te szent Pap, a te, élő, szent Istened ..." Senki se siet, hogy lefogja a leányt. Szánják. S hallgatják az igazi részvét némaságával. — Megőrült szegény — szól a férfi • -• • »Vigyetek emberek ! . . ." Majd szelíden átkarolja nejét s kifelé indulnak . . . — Hah! Még a szemembe mondja, hogy őrült vagyok! ? Én ! Őrült! ? Emberek, nem láttok! ? Nem ütitek le a gaz kutyát ? . . . Hah ! S sikoltva rohan a pár után. Megragadja hátulról a férfi nyakát. Dühe, féltékenysége, megsértett becsülete megacélozták gyenge leányizmait. Már kékre nyomorítja a férfi, arcát, mikor kiszabadítják kezei közül. Az ifjú aszszony elájul. A leányt megkötözve viszik ki a templomból, arról a szent helyről, melyet megsértett nőiességével . . . III. — Jöjj ide Oszkár. Ide az ágyam mellé. Ülj le. Igy. Beszélj nekem Flóráról. Mi történt vele. Ott hagytad el tegnap, menynyire szerettétek egymást az orgonabokor lila virágánál. — — — Folytasd . . . kérlek! — Könnyitek magamon, ha elmondok mindent Neked, drága nőm. Halljad hát. Az a lány nagyon szeretett engem. Izzó,