Esztergom és Vidéke, 1906

1906-10-04 / 79.szám

a tagokkal megismertesse. Amenynyiben pedig a kérdés szerfölött fontos, mert nemcsak nagyobb, de egészen uj terheket is kivan rónia javaslat a munkaadóra, holott köztudomású, hogy iparosságunk helyzete a sokfele adónem miatt már is súlyos viszonyokkal küzd, világos, hogy a természetes sorrend alapján első sorban az Önnálló ipafosok helyzete lett volna orvosolandó az ipartörvény revisiójának s a szabad ipar korlátozásának megrendszabályozása által. Äz önnálló iparosok erre anynyival is-inkább számíthattak, mert teljes 22 év óta kérik, sürgetik a a törvény módosítását.' Azonban az igazán türelmes várakozásuknak bére a szóban forgó törvénytervezet lett, mely nem számolva a következményekkel, az eddiginél is súlyosabb terheket rak vállaikra. Legkevésbbé sem csodálható tehát, ha ily állapotok mellett Dóczy Ferenc ügybuzgó ipartestületi elnök gondos előrelátással minden módot és eszközt felhasznál, csakhogy társai érdekében az orvoslást ; kellő időben es a legilletékesebb helyen megszerezze. Igy .történt, hogy az értekezletre Dóczy Ferenc, városunk nagyrabecsült országgyűlési képviselőjének dr. KmettyKárolynak, továbbá dr. : Csernoch János' apátkanonokugyancsak országgyűlési képviselőnek és dr. Földváry István iparhatósági biztosnak szives megjelenését is kérte. A minden tekintetben komoly és figyelmet érdemlő tanácskozás eredményét a következőkben közöljük. Dóczy Ferenc elnök az értekezletet megnyitván, üdvözli a jelenlevőket s abbeli örömének adott kifejezést, hogy iparügyeinknek védelmére meghívott és felkért vendégeink megjelenni szíveskedtek. Ez az áldozatkész érdeklődés — úgymond — nyilvános bizonyítéka annak, hogy a kisiparos túlszerény helyzete köztudatot képez s annak orvoslását minden téren sürgősnek találják. Áttérve a gyűlés tárgyára, részletes alakban fejté rajta a Nagyasszonyt. Az a szűzi arc vitte őket harcba. Csodákat művelt egy kép : magyarok Nagyasszonya. Nekem is van egy képem. Nem a trikolór szövetén, hanem a szivem fölött. Hangos zsebóra belsejében. Ide rejtettem. A Te képed az Lada. Ha megrémít az ido serege csörgő pulháival : először Tereád nézek. Aztán kérdem: Hol a csákóm, a mentém, a kardom ? S harcolok a nagy királlyal, kinek neve : Élet. Lelkesít egy kis kép. A Tied, Lada; Aludj. Átaludtad-e a búcsúzás hófehér éjszakáját. Lada, Te a szenvedésemnek és gyönyörömnek öldöklő, isteni cherubja ? Vagy ébren voltál Te is velem ? Sejtetted-e, hogy mit szenvedett Teérted azon az éjen költőszivem ? Elszállt-s egy rejtélyes sóhaj rubinpiros, parázsos ajkadról, mellyel iszod a vérem ? Mig Te aludtál, látod mit vertek ki lelkem bús aranykobozán a Te hajlékony, forró rózsás ujjaid ? A Te haragodra, a te ellenedre. Magad se tehetsz róla, hogy az enyém vagy. S magam se tehetek róla, hogy én még nem vagyok a Tied. De csitt, csitt . . . Hallod Lada ? Elszált a búcsúzás hófehér éjszakája. Aludj. ^ . Én ébren leszek. ki a betegsegélyezési törvény ujabb tervezetét, mely számtalan pontjában váratlan meglepetéseket tartalmaz az iparosok számára. Azt a körülményt, hogy az ipartestületi betegsegélyzőpénztárak a kerületibe olvasztatnak, nem vitatja, bár elég szomorú, hogy iparosságunk lassankint minden jogától megfosztatik, — azonban hivatkozik a tervezetnek azon pontjaira, melyek a biztosításra kötelezett segéd és tanulók után fizetendő díjnak 73-ad része helyett — a fele részével kívánják a munkaadót, terhelni, azohfölül pedig a balesetbiztosítást, mint egészen uj terhet, mely minden munkásra ki fog terjesztetni — teljesen a • munkaadó fogja viselni. E helyzetnek íllustrálására egy táblázatos kimutatást is nyújt át a tagoknak, föltüntetve azon a mostani V;;-ad részes hozzájárulást — továbbá a jövőben fizetendő óO>V„-os hozzájárulást a balesetbiztosítási összeggel s az igy szármázó többletet. Elnök példaképen azokra a legszerényebb viszonyok közt élő iparosokra hivatkozik, kik csupán egy segéd és egy tanulóval, foglalkoznak s.akikre az addigi 1 -vad részes hozzájárulás vagyis 6 'kor. 24 Él. helyett 9 kor. 36 fii. betegsegély dij és kétszer 3 korona balesetb'iztositási dij, vagyis összesen 15 kor,, 36 fii. .fizetése vár. Az ily iparosok többlet adója tehát 9 kor. 42 nVtesz. Tudatában annak, hogy ezen iparosok legnagyobb része a mostani terheket sem birja meg, azzal a kérelemmel fordult a 'vendégek. — mint országgyűlési képviselőkhöz, .hogy az iparosok helyzetéről közvetlen szerzett tapasztalataik nyomán az'iij adózásnak méltánytalan voltát elismerni s annak megváltoztatását elősegíteni szíveskedjenek. Egyben azt kérte, hogy helyeztessék súly az ipartörvény módosítására s- lehetőleg ez a törvénytervezet tárgyaltassék előbb, mert ha az önálló iparosok helyzete nyerhetne első sorban javulást, önként következik, hogy a munkások érdekeinek biztosítása is könnyebb megoldást találna. A kérdéshez mindkét országgyűlési képviselő érdemlegesen szólt s nagy hatást keltett' beszédük általános örömet szült az iparosság körében, mert Dóczy Ferenc ipartestületi elnöknek álláspontját nemcsak, elfogadhatónak, de minden tekintetben helyesnek és méltányosnak is találták s ez okból ígéretet tettek, hogy az iparosoknak óhaját támogatni fogják. Az értekezlet eme kijentések, továbbá Magyary László elölj, tag felszólása után köszönetet mondva még egyszer a kedves vendégeknek nemes érdeklődésükért — befejezést nyert. —i. HÍREK. Oktober 6. Az esztergomi függetlenségi és 48-as Kör október 6-ikát gyászünneppel fogja megülni, mi végből az alábbi felhívást bocsájtotta ki. Polgártársak! "*-V''v, i • \ %M ~", • vV". Dicső szabadságharcunkat elnyomta az északi szörnyeteg, ránk zúdítva milliónyi hadát. A hadi dicsőségből nem hagyott a tehetetlen osztrák ármádiának egyebet, mint a hóhérmunkát: leölni, lemészárolni a jó hazafiak ezreit rabszíjra fűzni a szabadságért küzdő polgárok tízezreit! A jó magyar nemzet fátyolt borított — a szomorú napokra . . . Nem kéri számon hóhéraitól — dicső fiainak vérét; nem keresi kiknek a kezén tünt el a nemzet vagyona : letörülte könnyeit is — szive mélyébe zárta el jajját, fájdalmát ... Több, mint félszázada — annak a rettenetes őszi napnak, mikor a gyáva erőszak Arad földjén elvégezte hóhérmunkáját. Akikkel nem tudott tisztességes férfias csatában megküzdeni a harc mezején, akik erősebbek voltak nálánál — karddal kezükben : legyőzte azokat — akkor, midőn kihullott kezükből a dicsőséget szerzett ősi kardjuk — amidőn bilincsbe vert karuk — tehetetlenül, védtelenül hullott alá. Fájdalmas ünnepünk ez a gyászteli rettenetes nap! Csak rendithetetlen hazaszeretetünk és bizalmunk, hitünk a magyarok Istenében az, —• amely nem engedi, hogy szeretett hazánk jövője felett kétségbe essünk. Ezen bizalmunkat és hitünket ugy szilárdíthatjuk meg leginkább, ha megemlékezünk nemzetünk gyásznapjairól, megemlékezünk vértanúinkról; és ha kérjük hazánk nagy Asszonyát, hogy: ne feledkezzék meg rólunk, szegény magyarokról . . . Az esztergomi függetlenségi és 48-as kör elhatározta, hogy az aradi véres nap emlékére 1906. október hó 6-án, este 6 órakor. Esztergom szab. kir. város székházának tanácstermében gyászünnepet ül, amelyen a nagy nap feledhetetlenül fájdalmas emlékét Bagyary Simon, főgimnáziumi tanár fogja méltatni. Ezen ünnepen a kör szívesen látja Esztergom sz. kir. város és Esztergom vármegye hazafias, lelkesedni tudó közönségét. Had éljen lelkünkben a dicső vértanuk feledhetetlen emléke . . .11 Az esztergomi függetlenségi kör résztvesz ugyanezen napon Esztergom szab. kir. város által a kegyúri templomban tartandó gyászmisén ; amelynek idejéről a város polgármestere fogja polgártársainkat külön falragaszon értesiteni. — Ő Felsége a király névünnepe alkalmából ma a kegyúri templomban és a főszékesegyházban hálaadó istentisztelet fog tartatni. — A király adománya a tanitók árvaházára. O Felsége, a városunkban létesíttetni szándékolt országos kath. tanitói árvaházra húszezer koronát kegyeskedett adományozni. E fejedelmi adomány nagy hálára kötelezi a kath. tanítóságot. Igen örvendetes városunkra nézve is. Alaposabban remélhetjük most már, hogy az árvaház rövidebb idő alatt létesülni fog. Megnyílnak — hisszük — azoknak a nemes szívei, akik hathatósabban mozdíthatják elő a rnagas terv megvalósítását. — Nagy ováció Remigia fó'nöknőnekA legfényesebb elégtétel gyanánt tekinthető az a megható ünnepély, melyben folyó hó 1-én Bach Remigia, volt főnöknő és általa a vízivárosi zárda városunk előkelő hölgyeinek elhatározásából részesült. Névnapján akarták az oly igazságtalanul és oly gonosz lélekkel megtámadott főnöknő előtt legmélyebb megbotránkozásukat kifejezni és őt egyúttal váltózhatlan tiszteletükről és szeretetükről biztosítani. A nagy számban megjelent hölgyek soraiban voltak: Berán Károlyné, Bleszl Ferencné, Büttner Róbertné, dr. Burián Jánosné, Frey Ferencné, Istvánffy Elemérné, Laczkó Pálné, Magurányi Józsefné, Matyasovszky Lajosné, Matyasovszky Kálmánné, Nedeczky Miklósné, Nedeczky Pálné, Perényi Árpádné, Rencz nővérek, Reviczky Gáborné, özv. Zubcsek Mihályné, Andrássy Mariska, Burián Böske, Büttner Irmüska, Laczkó Vilma, Magurányi Edith, Matyasovszky Marianna, Matyasovszky Olga, Reviczky Erzsike és még számosan. A diszes társaságot Vaszary Lászlóné vezette. Meleg szavakban tolmácsolta a legmélyebb megütközésnek és sajnálkozásnak érzelmeit azok felett a felháborító támadások felett, amelyekkel a volt főnöknőt és az általánosan ismert kitűnő intézetet beszennyezni merészkedtek, amelyet évtize-., deken át annyi odaadással, buzgósággal vezetett. Biztosította a főnöknőt a szülők és a volt növendékek osztatlan tiszteletéről, szeretetéről, ragaszkodásáról és hálájáról. Kívánta, hogy nyerje vissza régi viruló egészségét és sokáig élvezhesse még régi tisztelői körében jól megérdemelt nyugalmát. A jelenvoltak lelkesen megéljenezték azokat az ékes szavakat, melyek hűségesen tolmácsolták érzelmeiket. Csaknem leküzdhetlen megindulás vett azonban erőt rajtuk, midőn a szintén mélyen meghatott főnöknő válaszolni kezdett. Meghajlott gyönge alakján szomorúan vehetők észre hosszas szenvedéseinek nyomai. Szemeiből azonban élénk szellemének sugarai lövelnek. Válasza is örvendetes bizonyítéka szellemi üdeségének. Fogadják — mondotta — Nagyságodtok és kedves volt növendékeim (

legőszintébb, legforróbb hálámat, hogy életemnek ezekben a legfájdalmasab pillanataiban rólam megemlékezni olyan kegyesek voltak. Sohasem fogom tudni eléggé meghálálni, hogy ilyen nagy vigasztalást méltóztattak nyújtani, midőn olyan kimondhatatlan méltatlanságokat kell elszenvednem. Egyedül a jó Isten tudja, minő lelki fájdalmakkal kellett most megküzdenem. Felajánlottam azonban azokat a jó Istennek, aki nekem azt a nagy kegyelmet adta, hogy csaknem ötven esztendeig szo gáltam a tanítás és nevelés mezején. Sohasem volt ezen idő alatt más örömem, más szórakozásom, nem volt forróbb óhajtásom, mint vallásos, művelt és munkaszerető tagokat nevelni az egyház, a haza, a társadalom és a család számára. Szívesen folytatnám ezt á munkát, még ma ís, ha egészségem megengedné. Buzdítana az a nagy kegyesség,' az- a sok jóindulat, melyet a nemes szivek részéről .mindig tapasztaltam és most is szerencsés vagyok tapasztalni. A jó Isten áldása jutalmazza meg nemes jóságukat, megvigasztaló kegyességüket. Tartsanak meg kérem továbbra is jóságos szivükben, amint én is mindig imádkozni fogok mindnyájukért. Sűrű könnyek peregtek az arcokról, midőn a főnöknő köszönetét befejezte. Mindnyájan mélyen megvoltak illetődve és még hosszabb ideig beszélgettek a volt főnöknővel. — Halálozás. Maiina Lajos ügyvéd, Esztergom szab. kir. városnak évekkel ezelőtt volt polgármestere, a takarékpénztárnak ügyésze, életének 55-ik évében elhunyt. Régóta betegeskedett, sokat szenvedett, s igy a halál csak megváltás volt neki, mert baján az orvosi tudomány segíteni már nem tudott. Halálhírét az alábbi gyászjelentés tudatta. „Maiina Gyula úgy a saját, valamint neje Boros Ilka és gyermekei Lajos, Margit, Ilona, Irén és az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szivvel jelenti, hogy felejthetetlen bátyja sógora és a legjobb nagybátyja Maiina Lajos ügyvéd,; Esztergom szab. kir. város v. polgármestere életének 55. évében, hosszas szenvedés után, f. hó 29-én d. u. 5 órakor, munkás életét befejezve, jobblétre szenderült. A megboldogult hült teteme október 1 én d. u. 4 órakor fog a Szél-utcai gyászházból a kir. városi sírkertben örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat a megboldogult lelki üdveért október hó 2-án fog a belvárosi plébániatemplomban a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom. 1906. szeptember hó 29. Béke lengjen porai felett!" Temetése hétfőn délután volt, melyen megjelent a város tisztikara, a megye alispánja, az ügyvédi kar, a takarékpénztár igazgatósága és tisztikara stb. stb. A fáklyákat a koporsó mellett a város főbb tisztviselő^ vitték a polgármesterrel élén. — Képviselőtestületi Ülés. A város képviselőtestülete holnap délután 4 órakor ülést tart. A tárgysorozat főpontja a muzslai járásbiróság székhelyének kérdése. Második nem kevésbbé fontos tárgya lesz a tisztviselők drágasági pótlékának a jövő évi költség vetésbe való felvétele. — A vízvezeték kérdése, A vízvezeték ügye nagyon lassú lépésekkel halad