Esztergom és Vidéke, 1906

1906-09-16 / 74.szám

lódi értelmében nem tudnak, de akarnának, megmutassák az utat, a melyen haladni kell, s ha ezt elérjük, akkor jobb idő fog virradni a gazdaközönségre, a gazdasági munkásokra, s ami fő, meg íog születni a magyar ipar, fellendül a háziipar is, mert az ehhez szükséges Jegelső kellék a munkaerő, meglesz. Ez az első feladat, a melyet meg kell oldanunk, s ez is közelebb visz bennünket a boldoguláshoz. Egy kis főváros. Budapest, szept. 14. Ez a nagyváros merő kontrasztja ami csendes, örökös uborkaszezonban élő városunknak. Kontrasztja nemcsak forgalmában, hanem szokásaiban is. Nálunk pl. mikor országos nemzeti ünnepet akartak rendezni, 1000 koronát bocsátott a tanács rendelkezésére. Itt van 1000 korona — mondták — csináljanak ebből olyan fényes, forgalmas, nevezetes ünnepet, hogy álljon el Hunniának szeme-szája rajta, s hogy városunk gazdagodjék "meg beiőle. 1000 koronás ünnep egy kicsit olcsó ünnep. Hanem 1000 koronás fiasco már drága. Drága, különösen Esztergomnak. Nézzük csak a fővárost. Táncoslábú lordok jönnek ide. Ködös Albion kultúra szomjas gyermekei. Eigthy-klub néhány tagja. Nem kérdezhetem jó Petőfivel: Van-e ki e nevet nem ismeri ? Mert bizony vagyunk olyan műveletlenek, — s ezt kár lenne szégyenlenünk — hogy mit sem tudunk az Eigthy-klubról. Hanem hát mégis eljönnek. Legalább reklámjaik — ami az angol karakterrel inkompatibilis — igy hirdetik. De nemcsak gumilábú turisták jönnek ám hozzánk. Lész más vendégünk is. A kereskedelmi kamarák képviselői! Egyszóval 5—6 idegen. Hát még ez is idegen forgalom? Érdemes evvel törődni? Érdemes publikálni ? Már hogyne? A loyalis főváros 5000 koronát szavazott meg pezsgőre és tokajira az albioni lurkóknak. Csak 5000 koronát 5—6 embernek. Ez nem sok. Még egy házikót sem lehet rajta venni. De mit esi nál vele ez a marék vendég? Ho gyan költik el ? Hiszen Boda az ő policáj-zseniálitásával leszüreteltette végkép a fővárosi paradicsomot. Nem röpködnek már a lámpafénynél suhogó moireéban a prostituált lep kék. Csendes Pest. Mint a szarep tai puszta. Vagy csak nem fogják elkávéházazni a derék lordok nyomorult fővárosunk 5000 koronáját Ám azoktól minden kitelik. Nagy az ő flegmájuk, mint birtokuk, me lyen sohasem nyugszik le a nap. Hát igy Pest. 5—6 angol: még nem idegenforgalom. De 5000 koronát megér. És Esztergom ? Mikor félmillió idegent akart csalni ezredekkel dacoló sziklafala alá (óh, százezerszer agyon vert frázis, de nélkülözhetetlen vagy): 1000 koronát reszkíroz. Hát ez nem szép kontraszt ? És igaza van Esztergomnak. 1000 koronából lehet sok szép csaloga tót kitalálni. S mikor már ott vannak az idegenek : éljenek a maguk pénzéből ! Hiszen épen ebből lett volna a város haszna ! No de azt hiszem: ilyen 5000 koronás szokásokat úgy sem vesz át Esztergom Pesttől. S jól teszi. D. pillanatban lehetett tartani a felmentő sereg megérkezésétől, melynek ellenőrzése Komárom felől Eszterházy Antalra volt bizva. Vak Bottyán is eg}' ideig Komárom irányában foglal figyelő állást, majd Bátorkeszin fekszik betegen, hol a fejedelem ügyes orvosa, dr. Lang gyógyítja s csakhamar talpra is állítja a szívós öreget. A felmentő sereg azonban nem jön, a vár szorult helyzete alkudozásokra birja a császári vezért. Szept. 14-én a felek kölcsönösen aláírják a kapituláció megállapított pontjait és kicserélik egymás között. Rákóczi megbízottjaként Gyürky Pál altábornagy szerepel. Az elfogadott okirat szövege magyar fordításban igy kezdődik : „Mi, Isten kegyelméből II. Rákóczi Ferenc, a szent római birodalom és az erdélyi fejedelemség szabadon választott fejedelme, a magyar királyság egy részének ura, a székelyek grófja, a szabadságért harcoló királyság magyar rendéinek fő- és nagyvezére, egyszersmind Munkács és Makavicz hercege, sárosi gróf, Sárospatak, Tokaj, Regécz, Ecsed, Somlyó, Lednicze, Szerencs és Ónod stb. örökös ura: adjuk mindeneknek tudtára, hogy miután Esztergom várát ostrom alá vettük és annyira vittük, hogy br. Kuckländer Ferenc Ferdinánd cs. altábornagy és várparancsnok az egész őrséggel egyetemben a Vár átadására kényszerült, a Egy hó közigazgatása. Esztergom, szept. 13. Esztergom vármegye közigazgatási bi zottsága szeptember havi ülését ma tartotta meg, Gyapay Pál főispán elnöklete alatt. Az előadók a közigazgatásnak a vakációs hónapban, augusztusban való menetéről számoltak be, s ebben leli indokát, hogy az ülés meglehetős egyhangúsággal következő átadási feltételeket állapította meg, amelyeket mi a következő módon hagytunk helyben" . . - (Jönnek a Rákóczitól módosított békepontok.) Szept. 17-én az őrség végre fegyverben és 6 ágyúval a résen át kivonul a várból s a kapott hajókon Komáromba indul. A még mindig párkányi táborában tartózkodó fejedelem pedig a Vár körül megteszi a szükséges intézkedéseket. „Hasad a szép hajnal, piros a hegyoldal, Esztergom várában Rákóczi felnyargal, Esztergom utcáin szikrát hány patkója, Esztergom bástyáin lobog az zászlója !" Szept. 19-én a Bakócz-kápolnában mondott Te Deum-mal ünnepli meg a vallásos hős a Vár szerencsés elfoglalását, melynek hirére Nyitrán és Érsekújváron is „örömet lőnek" és Te Deum-ot tartanak a fejedelem rendeletére. Esztergom eleste nagy csapás volt a császári fegyverekre, mert mig egyrészről a kurucoknak kényelmes átkelést biztosított a Dunán, másrészt a csenkevári és szentkereszti sáncokkal lehetetlenné tette a császáriakra a dunai közlekedést. Ez volt Esztergom utolsó hadtörténeti szereplése. Sajnos, nemsokára ismét labanc-lobogó leng Esztergom várfokán, amint másfelé is csakhamar halaványulni kezd szegény kurucok csillaga. Bagyary Simon. folyt le. Ezen az ülésen vett először részt Cottely Ernő, az uj pénzügyigazgató, kit főispánunk mutatott be. A napirend első pontja az alispáni jelentés felolvasása volt, mely a közrendészetről szóllva, dicsérőleg emlékezik meg arról, hogy az esztergomi járásban augusztus hóban verekedés nem volt. Sajátszerű és mindenesetre kell, hogy gondolkodóba ejtse az embert és tettre késztesse a hatóságot azon tapasztalati tény, melyről az alispáni jelentések állandóan beszámolni szoktak, hogy mig az esztergomi járásban ritkán vannak tüzek, s kisebb méretűek, addig a párkányi járásban gyakoriak a tűzesetek. A törvényhatósági élet köréből a párkányi járásban megtartott hivatalvizsgálatok eredményéről számolt be, melynek keretében dicsérőleg emlékezett meg a nánai körjegyzőségben észlelt kiváló rend és pontosságról. A községi élet terén előfordult jelentősebb mozzanatként Szt. István ünnepének a város által több napon át történt megünneplését emelte ki. Sajnosán hallottuk, hogy az ipar- és kereskedelem terén felemlíteni . való magát elő nem adta. Útlevél augusztusban 30 egyénnek adatott ki. A kir. tanfelügyelőnek jelenteni valója a szüneti időről nem igen akadt. Jelentésének nagy részét Klínda Irma volt elemi leányiskolái igazgatónőnek elparentálása képezte, kiben — úgymond a jelentés — a tanitói-kar egyik legbuzgóbb, legodaadóbb s működésében kiváló sikereket elért tagját veszítette, kinek helyét igen nehéz lesz pótolni. A pénzügy igazgató az adókivetési'munkálatok befejezéséről jelentett. Jelentése szerint, kivéve az illeték egyenértéket, az összes adónemek befizetésénél emelkedés tapasztalható. A kir. főmérnök jelentette, hogy a törvényhatósági utak kielégítő, nng az állami közutak jó állapotban voltak. A tiszti főorvos jelentését megelégedéssel hallgatták a bizottság tagjai, amely szerint az egészségügyi- viszonyok a megye egész területén augusztusban kedvezőek voltak. Meghalt a városban 35, az innenső járásban 68 és a párkányiban 66, összesen 169. vagyis 107-tel kevesebb halt meg ez évi augusztus hóban, mint a mult év ugyanazon havában. Tüdővészben az összes elhaltaknak 15'97% halt el. A Kolos kórház forgalma ez volt. Júliusról maradt 86. Felvétetett 102. Elbocsájtatott 101, meghalt 7. Az összes ápolási napok száma 2604 volt. Végül a kir. főállatorvos adta elő jelentését, mely eléggé kedvező állapotokról számolt be. n. Az adózók figyelmébe. A pénzügyminiszter körrendeletet bocsájtott ki, melyben megállapítja azon módokat, amelyek szerint az ex-lex alatt felgyülemlett adóhátralékok méltányossági szempontból behajtandók. A körrendelet kivonatban igy szól: Az 1905. évből, valamint az igoő. év I. negyedéből származó adótartozásokat mindenki akké?it t'órlesztheti, hogy ennek az adótartozásának felét 1906. október végéig, másik felét

w pedig 190/. végéig tetszés szerinti részletekben fizetheti be. Az 1905. évből s a folyó év I. negyedéből származó adótartozásokra nézve ezeket a befizetési kedvezményeket mindenki igénybe veheti anélkül, hogy eziránt folyamodnia kellene. Ellenben általában azok, akik messzebbmenő halasztást kívánnak igénybe venni, valamint azok az évi 200 koronát elérő, vagy azt meghaladó adót fizető adózók, akik ha nem is messzebbmenő halasztást, de kamatelengedést kivannak igénybe venni, ebben csak úgy részesülnek, ha ezt* kérelmezik. Az erre vonatkozó kérvények bélyegmentesen nyújthatók be akár a községi (városi) elöljáróságnál, akár pedig a pénzügyigazgatóságoknál, sőt szóbelileg is előadhatók, mely esetben az előadott kérelem rövid tartalma az elöljáróság s illetőleg a pénzügyigazgatóság által foglaltatik irásba. A halasztási és kamatelengedési kérelmek elbírálásánál a döntő szempontot az képezi, hogy az adózó vagyoni helyzetének, jövedelmi forrásainak s általában fizetési képességének figyelembe vételével anyagi érdekeinek sérelme, vagy éppen veszélyeztetése nélkül mennyiben és mily idő alatt képes tartozásának lerovására. Az utólag kivetett, vagy ezután kivetendő adónak az 1905. évre s az 1906. év I. negyedévre eső részei ugyanoly elbírálás alá vonandók, mint az ezen időből eredő s már korábban kivetett adók. Ellenben az akár korában kivetett, akár ezután kivetendő adóknak az 1906. 1. negyedévét követő időre eső része a folyó adó fogalma alá esik, s minden naptári negyed közepéig pontosan befizetendő, e befizetés elmulasztása esetében pedig kamatok számitandók. Kivétel alá csakis a folyó év II. negyedére járó adó esik, amely június 15-éig kamatmentesen fizethető be, s be nem fizetés esetén csak július 15-től van késedelmi kamat számításának helye. Ha valaki folyó adóját, illetőleg ezzel felérő összeget fizet is be, az első sorban a hátralékra könyvelendő, de a végrehajtási eljárás ellene csak akkor és annyiban foganasitható, ha és amennyiben a folyó adó esedékesekké vált részleteivel s a korábbi tartozásoknak esedékesekké vált részleteivel felérő összeget sem fizetne be. Aki oly összeget fizet, amelyek folyó adójának esedékesekké váló részleteivel felérnek, s aki a folyó adóval felérő összegeken kivül 1906. október végéig az 1905. évből és a folyó év I. negyedéről eredő tartozásainak felével telérő összeget, s 1907. végéig e tartozásnak másik felével felérő részleteket befizet, — nemkülönben az a messzebbmenő halasztásban részesülő adózó, aki a folyó adójával felérő részleteken kivül a hátralékok esedékesekké váló részleteit is befizeti, végrehajtást nem szenvedhet. Kamat számitásnak csak a következő esetekben van helye: a) Az 1905. évet megelőző időből eredő hátralékoktól, ezek esedékességétől számítva egész a befizetés idejéig b) Azoknak az adózóknak 1905. évre s az 1906. év I. negyedére eső tartozásai után, akiknek évi adója 200 koronát elér, 1906. július 15-től kezdve. c) Az 1906. év II. negyedére járó adó után, tekintet nélkül az összeg nagyságára, 1906. július 15-től kezdve. Önként értetik, hogy oly esetben, midőn a folyó adó kivetve nincs, a folyó részletek fizetése, s mulasztás esetén a kamatok számitása a legutóbbi jogerős évi adókirovás szerint, s az 1883. évi XLIV. t.-c. 39. és 41. §§-aiban megállapított módon eszközlendő. d) Az 1906. III. negyedére s az azontúl eső időre járó adók után az 1883. XLIV. t.-c. 41. §-ában a folyó adókra nézve előirt általános rendelkezéshez képest. e) Azon az 1905. évből s az 1906. év I. negyedéből eredő adótartozások után, amelyek habár évi 200 koronán aluli adót fizető adótartozóknak tartozásai is, de 1906. október végéig, s illetőleg 1907: végéig be nem fizettetnek, valamint azon tartozások után, amelyekre nézve meszszebbmenő vagy kamatmentes halasztás adatott ezen határidők lejártának s illetőleg a részletek esedékessé válásának ide-