Esztergom és Vidéke, 1906

1906-07-19 / 57.szám

1 órakor, életének 38-ik, boldog és fellegtelen házasságának 13-ik évében, keresztényi türelemmel viselt szenvedés és a haldoklók szentségének felvétele után az Úrban csendesen elhunyt. A boldogultnak hűlt teteme folyó hó 18-án, d. u. 6 órakor fog a szab. kir. városi róm. kath. temető halottas kápolnájából örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat f. hó 19-én, d. e. 9 órakor lesz a belvárosi plébánia-templomban a Mindenhatónak bemutatva. Esztergom, 1906. július hó 17-én. Adj Uram Örök nyugodalmat néki! Özv. Vörös Józsefné neje. Vörös Margit, Vörös Józsi, Vörös Kálmán gyermekei. Mikos Nándorné, szül. Vörös Emma testvére. Özv. Einczinger Józsefné anyósa. Paulovits Gézáné, szül. Einczinger Eiel, Einczinger Józsefné, szül. Giszer Emma sógornői. Mikos Nándor, Paulovits Géza, Einczinger József sógorai. — A Budapesti Hirlap kacsája- A Bud. Hirl. mai számában irja : — (Szerencsétlenül járt csónakázók.) Esztergomból ifjak nekünk: Három fiatal tanitó és egy adóhivatali tisztviselő tegnap "csónakázni ment a Dunára. Esztergom fölött a Dunán sok sziget van s a nagy vízállás miatt igen sebes a Duna folyása. Valószínűleg ez a körülmény okozta, hogy a csónak fölborult s a négy fiatalember a vizbe esett. Csak egynek sikerült egy közeli szigetre kiúsznia, a többi három a vizbe veszett. A megmenekült fiatalember Bakos Jenő, a többi háromnak a nevét még nem tudják. A lap megérkezése után felkerestük Bakos Jenő urat s megintervijuoltuk. Bakos kijelentette, hogy ő egyáltalán nem csónakázott senkivel. Különösen nem hétfőn délután, amely időben a Bud. Hirl. levelezője szerint történnie kellett a katasztrófának. Hogy Bakos tényleg nem volt a csónakázók között, annyiból is merjük állítani, mert hétfő délutánt lapunk h. szerkesztőjénél töltötte. De a többi három vizbeveszett fiatalemberről sem tudunk semmit. Legalább jelentés a rendőrségre nem érkezett. Az adóhivatali tisztviselők közül sem fúlt a vizbe senki, sőt nem is csónakázott, amint erről szintén meggyőződtünk. Ilyenformán a katasztrófa semmi más, mint rosszakaratú maliciozussal szerkesztett kacsa. Most pedig csak arra vagyunk kíváncsiak, ki az a vicces Exisztencia, aki rosszakaratú tudósitásával esetleg nagy kellemetlenségeket szerezhet azoknak, akik távol vannak városunktól s igy nem győződhetnek meg, vájjon nem az ő családjukból vagy ismerőseik közül ért-e valakit a szerencsétlenség. Azonnal tudakozódni fogunk a Budapesti Hirlap szerkesztőségénél a hir beküldőjének személye iránt, hogy aztán, ha tudjuk kilétét, kíméletlenül leálcázzuk. S igy csődbe kerül majd a „kacsagyár". Azonban azt is csodáljuk, hogy a B. H. felül esetleg talán ismeretlen egyének tudósításának, melyek csupa maliciozusból kedveskednek neki a szezonmadárral, a kacsával. — Gyászjelentés. Till Mihály mint férj, úgy a saját, valamint az összes rokonság nevében is mély fájdalommal jelenti, hogy forrón szeretett jó felesége Till Mihályné sz. Borz Mária folyó évi július hó 17-én, rövid szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, élete 45-ik, boldog házasságának 24-ik évében jobblétre szenderült. A boldogultnak hült teteme folyó évi juliés hó 19-én d. u. 4 órakor fog a gyászházból (Buda-utca 494. sz.) a belváiosi sírkertbe örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat folyó évi július 20-án d. e. 8 órakor fog a belvárosi plébánia templomban az Urnák bemuttatni. — Kmetty a véderőbizottságban. A képviselőház véderőbizottságának f. hó 17-én tartott ülésén a többek közt Kmetty Károly is felszólalt, kifogásolva, hogy a közös tisztek gyermekei előnyben részesülnek a honvédtisztek gyermekei előtt. Erre Bolgár Ferenc államtitkár adott megnyugtató választ, mely után a bizottság a jelentéseket vette tudomásul. — A toronyóra nem érkezik. Dacára annak, hogy s belvárosi toronyóra készítője nagyobb összegű büntetést fizet késlekedéseért, a* toronyóra többszöri felszólítás dacára sem érkezik. — Feljelentés. Á „Szabadság" szombati számában Szmodis Zsigmond a rendőrkapitányt közszemérem elleni kihágással vádolja. A rendőrkapitány ezért nem- sajtópert indított Szmodis ellen, hanem feljelentette a komáromi törvényszéknél hatóság megrágalmazása cimén. — A Duna árad. A pozsonyi és koma-, romi folyammérnökség sürgönyi jelentése szerint a Duna ismét árad. A legutolsó' jelentés szerint a vízállás már 520 cm. Áradás tovább is várható még, mert a viz igen zavaros. — Adótárgyalási mizériák Esztergomban. E cimen hozzánk is beküldték, de a „Magyar Hirlap" f. hó 17. számában mégis jelent, egy bátorkeszi adózó panasza. Irja a panaszos : „Voltunk 58-an köpésekkel telt folyosón áldogáltunk, vagy akik elfáradtak, a piszkos, meszes falhoz támaszkodtak és utána ruhájukat kellett tisztítaniuk." Erre nézve megjegyezzük, hogy a folyosó csak akkor van teli köpésekkel, ha a t. vendégek restellik felkeresni a köpőládát. Az adótárgyalás a reáliskolában volt, s igy az ellen, mintha annak falai piszkosak lennének, az intézet érdekében óvást kell tennünk. A közönség köréből szerzett információnk alapján, az adókivetőbizottság a tőle telhető jóindulattal és figyelemmel jár el feladatában. Hogy a tárgyaló teremben nem volt annyi szék, s hogy a tárgyalást pontosan 9 órakor nem kezdették meg, csak nem képeznek oly érdemi okokat, amely miatt a bizottsággal a sajtóban lehetne foglalkozni. — Elfogott körözöttek. A rendőrség elfogta városunkban az elegáns, fehércipős úrinőt, Her cog Rózát, akit Szolnokról lopásért köröztek. Továbbították őt. — Suszter József és Dosztál Vilmos galíciai illetőségű egyéneket szintén letartóztatta a rendőrség és Rozsnyóra továbbította, honnét hitelezési csalásért körözték őket. — Berúgott arató. Teplán János vasárnap este három társával és egy társnőjével ment át a hidon Párkányba s a posztoló rendőrrel kikezdett s rövid szóváltás után kaszáját is rá fogta a-rendőrre, aki kardot rántott. Ütni egyikük se mert. A részeg arató nagy lármát csapott, mire megjelent a helyszínen Gyarmati alkapitány, aki ártalmatlanná tette Teplánt s ellene az eljárást megindította. — Allatjárvány. Piszkén és Kisújfalun a sertésorbánc megszűnt, Lábatlanon pedig ismét kiütött. = A hevenyes és idült bélhurut apró gombái, melyek a tehéntej fehérjében olyan kitűnően tenyésznek, a — vizben főzött — Kufeke-féle gvermek-liszt adása, s a tejnek a táplálkozásból való kirekesztése folytán rossz talajra szorulnak, amelyen nem tenyészhetnek tovább. Megszűnik a bélcsatornában a rendetlen erjedés meg a hányás, s a székelés is megjavul. Kufeke gyermek lisztje olyan könnyen emészthető, hogy még a beteg gyomor és bél is jól megemészti és felszivja. Megvan az a tulajdonsága is, hogy a megromlott étvágyat ismét fölkelti. 3 szó „Altvater" Gessler Jägerndorf. CSARNOK. & tárogató hatalma. „Patyolat a kuruc." 1705. decemberében vagyunk. A haldokló év legszebb ünnepére — Karácsony előestéjére készülnek. Az ünnep magasztos vidámságát azonban egy kissé zavarja az idő kegyetlensége- Tél apó nem valami udvariasan köszöntött be. A dunamenti Párkány község lakói is meleg házaikba menekültek az idő elől. De mégsem egészen kihalt a falucska külső képe. Amott az utca végén fegyveres katona húzódik egy szöglet mellé a szél dühös rohamai elöl. Hja! — ily ellenség elől legjobb visszavonulni ! Itt nem használ kard, puska vagy bátorság. Labancz őr ez, ki bajtársait őrzi az esetleges meglepetés ellen. Pusztító császári sereg őrködik ugyanis már hetek óta a szegény nép nyakán s habár az év elemi csapásokban nem szűkölködött, most e sáskahad még a maradékot is tönkre teszi. Épen most fordult be egy labanc katona az öreg Tarr Péter ^bíróhoz 'is, kit bizonyára nem a legkellemesebben érintett e látogatás. S hogy sejtelmünk nem csalt, gyanúsíthatjuk azon gondterhes arcból, mellyel Tarr bácsi a „vitéz" távozta után nemsokára a cselédházba belépett. — Hol a Ferkó ? — kérdi az ágyon ülő Bodó Gyuritól. — Édes anyjához ment egy kicsit. Azt mondotta, hogy úgy sincs mostanában sok dolga, hát ráér, — felelt a legény. — Igaza van — hagyja helyben az öreg Tarr. Ha még sokáig itt lesznek ezek az átkozottak, semmi dolga sem lesz — mormogá csendesebben. — Ha valamit kell tenni, elvégezhetném tán én is. Úgyis régen eszem már ingyen gazd' uram kenyerét. Másfél hó ld mult el már azóta, hogy az a kutya labanc a lábamba lőtt, s csak az ágyat őrzöm azóta. De hál' Isten vége lesz már ennek a haszontalan életnek. Kihevertem a bajt. — Csakhogy már meggyógyultál! A hála érzete meg sohse agasszon, ne félj, nem lesz panaszos. Hiszen hű cselédem voltál kis korodtól, mig Bottyánékkal elmentél a többi párkányi legénnyel. No hátha bírod, akkor fogd be a könyebbik kocsiba a lovakat. — Hová akar menni gazd' uram, ebbe az istentelen időben ? — kérdé Gyuri. — A pincébe borért, — válaszolá a gazda. — Ezek a nyomorultak még nem elégelték meg nyúzásaikat. Épp az előbb üzent a parancsnok, hogy két akó bort meg egy tehenet teremtsek elő estélig, különben igy meg ugy. Hiába, eleget kell nekik tenni, mert úgy tesznek, mint tegnapelőtt a Juhász szomszéddal, ki nem akarta nekik od'adni szénáját s azért félholtra verték. — No hisz csak az kellene, hogy gazd' uramat bántsák! — kiáltott Gyuri, ökleit megrázva. — Csak legalább itthon volna a férfi nép, nem búsulnék annyira. Azok tán nem is gondolnak arra, hogy mialatt ők Bottyánnal verik a labancot, azalatt egy labancsereg tönkreteszi övéiket. Ha még két hétig nem szabadul meg tőlük, kifosztanak teljesen. — mondja keserűen az öreg Tarr. —Hosszú időt éltem már, de még ilyen karácsonyom nem volt. — Hejh ! csak én nagy volnék, majd adnék én nekik! — tör ki Tarr bácsi unokája, a 9 éves Imrüs is. — A gazok! Hisz csak jönnének erre a kurucok, milyen szépen elpárolognának innen, — mondja Gyuri. — Az én vagyonomat ugyan nem bánthatják, mert hál' Isten nincs, de azért adósuk vagyok. Hiszen mióta itt vannak, bele se fúhattam tárogatómba — teszi hozzá keserűen. .— Bizony fiam, rossz helyre tévedt az a bolond golyó. Kár neked itt tölteni az időt, mikor most a császáriakat rémíthetnéd tárogatód hangjaival. Bodó Gyuri búsan nézegette a közben elővett csodaszavú hangszert. Gondolatokba merülve hajtotta le fejét. Eszébe jutottak azok a boldog napok, mikor ő is ott volt bajtársai mellett a seregben ; fúhatta a riadót a harcok előtt, szembe nézhetett a halállal s midőn a harc fáradalmait kipihenni letelepedtek valamely szép völgyben, elővette tárogatóját s azokkal az édes-bus dalokkal, melyek szövege s dallama oly jól illettek tárogatójának panaszos hangjaihoz, egészen a túlvilágba varázsolta hallgatói lelkét. Aztán eszébe jutott mostani szomorú sorsa, tétlen élete. Fájt, nagyon fájt neki minden. Egyszerre csak könnytől nedves arccal, de örömujjongva ugrott föl s kiáltott a már kifelé induló Tarr bácsi után : — Édes gazd' uram! Ne búsuljon már ! Lesz boldog karácsonyunk. Hejh! Csak most áldom azt a kutyafejű németet, hisz neki köszönhetem, hogy most itt vagyok! Az öreg biró meglepett arccal fordult vissza : Mit beszélsz Gyuri ? — Azt, hogy még az éjjel itt hagynak bennünket ami kedves labanc vendégeink. Ki mondta ? Honnan tudod ? Talán ami seregeink jönnek ? — érték egymást a kérdések. — Most semmit sem* szólhatok —• rej télyeskedett a jókedvű Gyuri, — csak azt, hogy amint mondtam ugy lesz. Az öreg Tarr kétkedőn rázta ősz fejét. Majd látván, hogy semmit sem vehet ki Gyuriból, a kis Imrével elhagyta a szobát. Az épen ekkor előkerülő Ferkóval aztán meghozták a két akó bort. Majd a kivánt tehenet is előteremtette. Beesteledvén, Gyuri és Ferkó az istállóba húzódtak, hol fontoskodó arccal suttogtak valamiről. Hagyjuk most őket. Nézzünk inkább körül künn is egy kicsit ... Ezalatt elmúlt a fagyos szél mérge. Sokkal csendesebben viselkedik, mint már napok óta. Csak a magasban hajtja, űzj a sötét felhőket, melyekkel szemben élénk ellentétet képez a földet takaró hólepel. A közeli korcsmából a többször kinyíló ajtón ki-kihallatszik a mulató labancok lármája. Vig karácsonyestét csapnak maguknak. A házak világos ablakain keresztül pedig beláthatunk azok szobáiba, kiknek vagyonából dáridóznak amazok. Itt már nem olyan vig a hangulat. Szótlanul üldögélnek az asztal mellett. Földíszített karácsonyfa körül nem ugrándoznak ujjongó gyermekek. Most nem hozott semmit a kis Jézus. Eladó leányok nem készülnek ólmot önteni. Nyomasztó csend honol a legtöbb helyen. No de annak a két strázsának sem a legirigylendőbb ünnepök van, akik a Kövesd A Csecsemők gyomor- és bélhurutjának leginkább ugy lehet útját vágni, hogy a gyermekeket vizben főzött, tej nélkül elkészített Kufeke-féle gyermekliszttel táplálják. A Kufeke-féle gyermekliszt a bélbajok csiráinak igen rossz tenyészetet enged, ennélfogva a bélbeni erjedéseket szünteti s igy korlátozza a betegséget. A Kufeke féle gyermekliszt azonkívül kitűnő és könnyen emészthető táplálék, mely tápláló anyagokban olyan gazdag, hogy a csecsemők táplálására egymagában is elégséges. A beteg gyermekek tehát csupán csak Kufeke-féle gyermekliszttel is jól táplálhatok, a tej félretételével. A gyomor-bélhurutos gyermekeknek egy evőkanál Kufeke-lisztet főzünk egy liter vizben 25 percig, s ebből 2 óránkent annyit itatunk velük, amennnyit akarnak.