Esztergom és Vidéke, 1906

1906-07-12 / 55.szám

kellemetlen, s hogy rajta lessek, hogy mi­előbb vége legyen, s viszont ő is legyen azon. Minden szóra világosan, tisztán emléke­zem, mert meggondolva ejtettem ki minden szót, mivel Gerenday megjelenése akkor, midőn ő a fegyveres elégtétel­adásra terelte a dolgot, engem meglepett. A leghatározottabban kijelentem ennek folytán, sértési szándék nélkül, de igazam tudatában, hogy én Gerendayval szemben semmiben meg nem egyeztem, mert nem volt miben. Engem ő miről sem győzött meg, sőt ellenkezőleg mindvégig fenntar­tottam azt, hogy támadásával lapomat is pellengérezni akarta, ami bánt. Hogy én bármit is beláttam volna, hogy sajnálko­zásomnak adtam volna kifejezést, hogy én azt Ígértem volna, hogy semmi körül­mények között a személyeskedést lapom hasábjain megengedni nem fogom, csakis a tárgyilagosságot, ez nem való. Azt mondottam, hogy bánt, hogy lapomat pellengérezte, azt is mondtam, hogy nagyon kellemetlen reám az eset, de meg is indokoltam, hogy'miért; mert lapomban oly személyeskedések folytak le. De hogy én Gerendayval szemben sajnálkozásom fejeztem volna ki, ez, is­métlem, nem felel meg a valónak. Csodálkozom, hogy egy lapszerkesztő a szónak, a kifejezések világos és hatá­rozott értelméből oly következtetést, értel­met von le, mint Gerenday, mert azokat a szavakat, kifejezéseket, miket szerinte használtam, én nem mondottam, ő legfel­jebb az én fenti szavaimat helytelenül ér­telmezhette. Mert, hogy én még csak gon­doltam volna is oly szavakra, mikről ő szólt, a leghatározottabban és feltétlenül tagadom. Ha ezt sejtettem volna, tanuk nélkül szóba nem állottam' volna véle. De meg vagyok győződve, hogy ha Geren­day olvassa soraimat, feltétlenül igazat fog nekem adni. Hogy mi mit beszéltünk, azt bizonyí­tani egyikünk sem tudja, de hogy azt, mit Gerenday ir és állit, én nem mondottam, nem mondhattam, a logika segítségével tudom bizonyítani. Azt irja Gerenday, hogy ő kijelentette, miszerint a provokáló személyeskedésre válaszolni fog és ezzel szemben és ennek dacára én azt Ígértem, miszerint semmi körülmények között sem fogom többé meg­engedni lapom hasábjain a személyeske­dést, hanem csak a tárgyilagosságot. Kér­dem, feltehető-e, hogy akkor, midőn ő kezdette a személyeskedő támadást, mi­dőn tudta, hogy a lapot Drozdy szerkeszti a saját felelősségére, (mert azt vonta fe­lelősségre), midőn kijelentette előttem, hogy válaszolni fog, hogy akkor én csak úgy vaktában kötelező Ígéretet tettem volna ? Megkötöttem volna Drozdy kezét tudtán kivül akkor, midőn Gerenday magának szabad kezet tartott fenn. Miért ? Tett nékem hasonló ígéretet ? Nem! ígért bármiféle ellenszolgáltatást ? Avagy fe­nyegetéssel bírt talán az egyol­dalú, minden viszonzás nélküli ígéretre ? Lekötelezettje vagyok én Gerenday nak ? Mert ha pl. ő maga részéről tárgyilagos­ságot ígért volna, akkor a valószínűség látszatával bírna állítása, de igy, még csak egy halvány valószínűsítő körülmény sincs, amely mellette szóllana. De, hogy ígéretet nem tettem, hogy mindazokat mi­ket Gerenday állit, nem mondottam, bizo­nyítja azon körülmény, miszerint távozása után nyomban átmentem a szerkesztőségbe Drozdy Győzőhöz, s közöltem véle Ge­renday jövetelének célját, azt, hogy nyi­latkozatot részére nem adtam s rövidesen elmondottam beszélgetésünket, de hogy azokból, miket Gerenday állit, egy betűt is mondottam volna, ezt Drozdy tudja igazolni. Pedig abból valamit csak elmon­dottam volna akaratlanul is. De ugyanily értelemben tehet tanúságot Brenner Sán­dor úr, kivel Gerenday látogatása után egy-két napra szintén közöltem, hogy Ge­rendaynak a kért nyilatkozat kiadását megtagadtam. Hogy rajta voltam azon, hogy mielőbb vége legyen a polémiának, ezt a követke­zővel bizonyítom. Julius 1-én, midőn Drozdy reggel felháborodva hozzám jött s felemiitette, hogy az „Esztergomi La­pok" hármas támadására miképen fog fe­lelni, kértem, mondjon le szándékáról és az „Esztergomi Lapok" sértegetéseért ke­ressen elégtételt a bíróságnál. Drozdy erre azt válaszolta, hogy akkor, midőn őt az „Esztergomi Lapok" hitvány rágalmazó­nak nevezi, azt nem teheti, az addig nem fog elhallgatni, mig alaposan nem végez vele. Ismételt kérésemre kijelentette, hogy Gerenday személyével kevésbbé fog fog­lalkozni. Másnap is kértem, legyen tár­gyilagos, sőt arra figyelmeztettem, hogy sorainak büntetőjogi következményei le­hetnek, gondolván, hogy ezzel tárgyila­gosságra bírom. Bármily kellemetlen volt az egész polémia reám nézve, többet nem tehettem, mint tettem, mert tetteiért Drozdy a felelős, de legkevésbbé alkalmazhattam kényszert az ő saját személyes ügyének elintézésénél. Ami a sértegetéseket illeti, azokért a bíróságnál fogok magamnak elégtételt kérni. Dr. Prokopp Gyula. Nyilatkozat. Alulírott kijelentem, miszerint az Esz­tergomi Lapok személyes élű támadásaira vonatkozólag e lapok hasábjain megjelent válaszaim megírásába és megjelenésébe dr. Prokopp Gyula úr semmi tekintetben befolyást nem'gyakorolt; sőt engem, ki a lapot június 9-ike óta saját felelőssé­gemre vezetem, mindig arra figyelmezte­tett és kért, hogy tárgyilagos legyek.s a maga részéről a válasz helyett a birói elégtételkérést ajánlotta. Drozdy Győző. HÍREK. — Eljegyzés- Dr. Vidra Gergely e hó folyamán eljegyezte Vágvöl^yi Ulrika kis­asszonyt, Vágvölgyi Béla tanár szép és müveit leányát. — Tanulmányúton. Hübschl Kálmán Vác városi mérnök, városunk fia, három hétig tartó tanulmányútra indult Angolor­szágba. — Hymen- Schmidl Manó Ipolyságról eljegyezte Binetter Márk földbirtokos leá­nyát, Margitkát, Bátorkesziről. — Képviselőink az összeférhetetlenségi ítélő bizottságban. A képviselőház elnöke Justh Gyula, kijelölte már azt a nyolcvan képviselőt, akik közül esetenként sorsol­ják ki az összeférhetetlenségi ügyekben Ítélkező bíróságot. A kijelölt képviselők között találjuk dr. Kmety Károly és dr. Csernoch János képviselőket is. — Névmagyarosítás. Dr. Kabina Sán­dor ügyvéd nevét belügyminiszteri enge­déllyel Katoná-va. változtatta. — A Vágóhídi bizottság tanulmányút­járól igen érdekesen, mély szakavatott­sággal, nagy pontossággal, és kimerítően számol be Tiefenthal Gyula városi mér­nök. Most már csak az a kérdés, hogy hová fogják építeni az uj vágóhidat. A képviselő testület esztétikai szempontból a vasút mellé szeretné. De bizonyos, hogy a belügyminiszter ezt a határoza­tot megsemmisíti, mert az egészségügyi viszonyok megkövetelik, hogy az uj vá­góhíd a mostani helyén építtessék. — Kereskedői!jak mulatsága- A keres­kedő ifjak önképzőköre vasárnap tartotta a Primáskertben nyári mulatságát. Akik ott voltak jól mulattak a kedélyes mulat­ságon. A jövedelem fele az önképzőkör­nek, másik fele pedig a tulipán szövetség céljaira volt szánva. Megütközéssel láttuk, hogy kereskedő világunk és a tulipán szö­szövetség tagjai legkevésbbé voltak azon képviselve. — A győri tábla nyári szünete, A győri kir. ítélőtábla szünete az idén 8 hé­tig fog tartani. Ezen idő alatt a szüneti tanács a következőképpen alakult meg. Julius 1—28-ig elnök: Hódossy Lajos dr., birák: Jalsoviczky Lajos, Piukovich János, Kail Géza és Kolos Jenő. Folytatólagosan július 29-től augusztus 25-ig elnök Hódossy Lajos dr., birák Kun Sándor, Gerő Antal dr., Feichtinger Ernő dr. és Hamza József. — Keresztény szocialista népgyűlés, A ker. szocialista munkások vasárnap gyű­lést tartottak a Széchenyi téren. Minde­nekelőtt diszelnökké választották Mattya­sóvszky Lajos lovagot, ki a tisztséget meg­köszönvén, indítványozta, hogy táviratilag üdvözölje a gyűlés Vaszary Kolost, Pro­hászka Ottokárt, Giessvein Sándort és Kmetty Károlyt. Utána a központ küldötje Szalánczy Andor, az „Igaz Szó" szerkesz­tője fejtette ki a ker. szocializmus lénye­gét, célját és a munkások sorsának javí­tását célzó eszközöket. Több felszólalás után szóhoz engedtek egy szociáldemok­ratát is, ki azomban egész különálló szo­ciális nézeteket vallott. A népgyűlés végül határozatilag kimondotta, hogy a szociál­demokraták izgatásait elitéli és csatlakozik a ker. szocializmushoz. A gyűlésen mint­egy kétezren jelnntek meg. Különössen nagy számmal jelentek meg a földmives osztályból, de elég számmal volt jelen az iparos és az intelligens osztály is. — Hangverseny. P. hó 14-én és 15-én a „Fürdő" nagytermében Ízléses, szolid műsorral hangversenyt tartanak a követ­kező jónevű színészek : 1. Dobsa Margit, a Király-Szinház tagja. 2. Beleznay Mar­git, a Városligeti Nyári Színkör tagja. 3. Komáromi Gizi, a Városligeti Nyári Szín­kör tagja. 4. Lehner Margit, a Király­Szinház tagja. 5. Gózon Gyula, a lugosi szinház tagja. 6. Hajdú József, a Nemzeti Szinház tagja. 7. Körmendy Kálmán, a nagyváradi szinház tagja. 8. Bálint Béla, a Népszínház tagja. 9. Tarnay Ernő, a Király-Szinház tagja. 10. Rück Károly, a nagyváradi szinház karnagya. Örömmel jelenthetjük a közönségnek, hogy a hang­versenyben részt vesz városunk fia, Gózon Gyula is az ő ismert, érces bari­tonjával. — Táncmulatság. „Az Esztergomi Ön­álló Iparosok Dalköre" 1906. július 15-én a „Magyar Király" szálloda helyiségében előadásokkal egybekötött táncmulatságot rendez. Kezdete este 7 órakor. Belépti­dij : Személyjegy 60 fill., családjegy (3 személyre) 1 kor. 20 fill. 1. Nyitány: „Himnusz" Isten áldd meg a magyart. Erkel Ferenctől. Előadja a dalárda. 2. Férjhez menjek ? Monológ. Irta : Ilosvay Hugó. Előadja: Szerkál Aranka k. a. 3. Zúg az erdő, Felvégi Ház, Népdal, Egy­veleg. Előadja a dalárda. 4. „A levél." Monológ. Irta; Gabányi Árpád. Előadja: Asztalos Mariska k. a. 5. Szerenád. Zieg­ler Bélától. Előadja a dalárda. 6. Szeretem a férfiakat. Monológ. Irta : Shiller Irma. Előadja : Földes Margitka k. a. 7. A. női kar fellépte. — „Sebesen száll a felhő az égen." 'Bartalus J.-től és „Ez a kis lány de barna." Kálay Gyulától. Éneklik: Szerkál Aranka, Brigan Teruska, Mihók Vilmácska, Szűts Rózsika, Asztalos Ma­riska, Földes Margitka, Rózsa Emmuska, Thierrichter Teruska és Tusinger Etelka kisasszonyok. 8. „Este későn." Schönväl­der Kálmántól. ' Előadja a dalárda. 9. Kuplék a „Kukorica János"-ból. Előadja : Erdélyi Lajos d. t. 10. Egyetértés-induló. Ziegler Bélától. Előadja a dalárda. Az előadást tánc követi. — Sikkasztás. Rövid időn belül már nem az első eset, hogy Párkány-Nánán, a postahivatalnál nagyobb pénzösszeg elve­szik. Eddig azonban a hiányos vizsgálat folytán talán, nem sikerült a tettes kide­rítése s az elveszett összegeket természe­tesen a felelős postamesternek kellett megfizetnie. Most azonban a véletlen közbenjárásával sikerült leleplezni a sik­kasztót, a póstakiadó, Ungváry János sze­mélyében. Az eset következőképen történt, pontos értesülésünk szerint. Junius hó 30-án, este 8 órakor érkezett be Párkány­Nánára a Garamberzencéről jövő vonat, amely a többi póstazsák között leadott olyant is, mely éjjel a V2 l-es bécsi vo­nattal lett volna továbbszállitandó. A pár­kány-nánai postán ekkor Ungváry, a kiadó volt szolgálatban, ki a zsákot az illető bécsi vonatra fel is adta. Itt azon­ban mikor felbontották a zsákot, tapasz­talták, hogy abból 3400 kor. hiányzik. S csak utólag vették észre, hogy a zsák lakatján lévő biztositó-papirjegyzék sem az eredeti volt. A vizsgálat kezdetén Ungváry tisztának látszott s a gyanút el­hárította feje fölül. A mult hét végén azonban a véletlen segítségével bebizo­nyosodott, hogy Ungváry volt a tett el­követője. Ugyanis lement Pestre, ahol vett egy 950 koronás automobilt s avval jött haza. Esztergomban azonban felfor­dította az ördöngös masina s több sérü­lést ejtett az arcán. Ezt látták a nánai póstakocsisok, kiket megkért, hogy ne mondják el Nánán, hogy ő az automo­bilról esett le, mert a gép nem az övé, hanem Brutsié. Ő tényleg azt is mondta mindenütt, hogy Pesten esett le a villa­mosról. Ám a helyzet gyanússá kezdett válni s mikor meggyőződtek róla, hogy az automobil az övé és nem Brutsié volt: letartóztatták. Ez vasárnap délben történt. Először konokul tagadott, de később be­vallott mindent. A 3400 koronából 1000 koronát költött el, a többi pénzt pedig elásta az állomás kertjébe. A pénteki nagy eső után hajnalban fel is ásta, hogy nem áz­tak-e szét a bankók, de újra visszatette. Ezt látta is három napszámos, de azt hitték, hogy virágot tép. A 21 éves sik­kasztó most Muzslán ül vizsgálati fogság­ban. Automobilját pedig a garamkövesdi postamesternő kisasszonynál találták meg. Inituáljuk a múltkori sikkasztásnál káro­sult postamesternek, kérjen új vizsgálatot az ügyben, ha azóta ujabb bizonyítékok­kal rendelkezik. — Régiségek. A Lőrinc-utcai Eggenhof­fer-féle ház ásatásánál igen érdekes régi­ségeket és egészen ép csontvázat, kopo­nyákat találnak. A koponyákon a kiálló pofacsontok elárulják, hogy törökök vol­tak tulajdonosai. Valószinüleg a vár ost­románál estek el. — Öngyilkosság- Adorján Sándor kő­műves kedden éjjel részeg állapotban fel* akasztotta magát. — A vadorzó merénylete A közeli Lé­decen Mátrai Zoltán kőröspusztai primási intézőt egy ismeretlen vadorzó meglőtte. Az intézőt, kinek állapota súlyos, va­dásztársai találták meg az erdőben. = Eladó ház Nyerges-újfalun 35 év óta állandóan fűszer és italméréssel és igen jó forgalmú helyen levő ház fűszer be­rendezéssel együtt tehermentesen szabad kézből minden órában eladó. Bővebbet a tulajdonosnál, Kratz Ferencné órás és ék­szerésznél, Esztergomban. = Eladó ház. A Német-utcában 582 szám alatt levő ház (6 szoba, 3 konyha, 2 pince stb.) 4 holdas gyümölcsös kerttel és szőlővel eladó. Tudakozódhatni: Lő­rinc-utca 24. sz. alatt. 3 szó „Altvater" Gessler lägerndorf.

Next

/
Oldalképek
Tartalom