Esztergom és Vidéke, 1906

1906-07-05 / 53.szám

hogy most még nem igen értenek a politikához. Hanem fogadni mernék, hamarább megtanulnák mint a főzést. Mert bizony gyakran soha sem tanul meg főzni az asszony. Ha nem is csinál a csirkéből bifszteket, de bizony a krumpli-főzelékből gyakran leves, a húslevesből meg gyakran kocsonya lesz. Oh, mézes hetek! Hányszor kell majd alattatok sós vagy kozmás paszulylyal jóllaknom s mindenre azt mondani — óh, mily felséges! Nem, nem. Inkább segítek választójogot szerezni a nőknek, csak tanuljanak meg főzni is. Abban azonban igazuk van az emancipácionistáknak, hogy jó kortesek, pompás agitátorok származnának a nőkből. Szónokolni jobban tudnának, mint a férfiak. Mert az asszony szája . . . é . . . (Jaj, mit mondjak: éles, vagy édes ?) Eh, semmit. Semmit. Hanem tisztelt hölgyeim, ha választójogot akarnak: tessék dolgozni érdekében. Csak nem szerezhetjük ezt is mi meg önök helyett. Nem elég ha a kislány kedvéért minden hónapban uj ruhát csináltatunk? ha akislány kedvéért hordunk lakk- vagy sárga cipőt, csuklyás köppenyt, klakkot ? ha az ő kedvéért hagyjuk fél méter hosszúra megnőni e hajunkat, hogy mindenki kinevessen ? ha az ő kedvéért viselünk egészséges szemünkön cvikkert, vagy monoklit ? ha az ő kedvéért faragjuk a rosszabbnálrosszabb verseket ? ha az ő kedvéért bukunk meg mathematikából ? s ha az ő kedvéért vonz, csábit a hírnév, a dicsőség és Géniusz? Ennyi csak elég. Többet nem kívánhatnak tőlünk. Hanem ha mégis megkapják a szavazójogot, előre figyelmeztetem, hogy ne haragudjanak meg, ha az — Uram az eső már csak szitál: nem mehetnénk ? — Ezer készséggel! S ott hagytuk a rafinirozott némbert. Mentünk százlépést . . . kétszázat . . • hármat ... de egyikünk sem szólt egy szót sem. Elmélkedtünk. Ép kiakarunk térni egy robogó batárnak — de az megáll. Csényi ült benne. Leányát kereste. Adelajda mint másodszori megmentőjét mutatott be atyjának, -ki azonnal felkért, hogy tegyem náluk tiszteletemet vagy most, vagy délután. Én délutánt választottam. Lassan multak a százéves órák — de elmultak. Öt órakor megjelentem Csényiéknél. Igen szívesen fogadtak. Először Adelajda zongorajátékában gyönyörködtem. Bravúros könnyedséggel, nagy virtuozitással játszotta Chopint és Mozzartot. Mindazonáltal nem ellenkeztem, mikor felszólított, hogy nem mennénk-e ki a verendára. Itt csak ketten voltunk. Én kezdtem a társalgást. — Szép Adelajda, a cigányleány jövendölése igen meglepett. Úgy tetszik . . mintha . . . igazat mondott volna . . . A lány hallgatott. — Igen ... — folytattam — ma egy hete ... Ekkor Adelajda igen elpirult. Láttam, urna előtt a Zsókának ezt mondják hidegen, hivatalosan, hogy Erzsébet : a Gabinak: Gabriella; a Cincinek : Anna; a Lilikének : Ilonka; a Dubikának meg: Jolán. — Ez hivatalos nyelv. Ezt a hazáért el kell szívelni, ha még oly rosszul esik is. Ugy bizony. -*Az még nem nagy baj. Már, hogy kiütött Pesten a gázgyári sztrájk. Hanem amiért kiütött — mégis váratlan. Ugyanis azt akarják a kozmapolita szocialistákhoz tartozó gáz-emberek, hogy a keresztény szocialistákat, a hazafiakat bocsássák el. Hát most már bűn ha valaki hisz az Istenben s még nagyobb bűn, ha soviniszta. Pedig minden magyarnak sovinisztának kéne lennie. Pedig ez egyszer' valószínűleg nem sikerül a vöröskéknek a sztrájk. Tart az állam elég katonát. Elvégzik azok a gázgyártást. Megaztán ha épen sztrájkolnak is s nem gyúlnak ki a csillagos lámpások — a jó hold azért nem sztrájkol. A gázrészvényesek se essenek ijedtükben kétségbe vagy háromságba — hisz a katonák olcsón dolgoznak. Izzadnak az 50°-os hőségben a földi pokolban — de azért fizetés nincs. Már minek ? Nem segíthet az állam letörni egy sztrájkot, hogy még nagyobb legyen a részvényesek hasa ? Már mért ne! De még minden üres helyre öt ujat is kapnak, ki munkába áll. Mert hisz az eszkimók is gyorsabban szaporodnak Malthus óta, mint a fókák. Ilyeténformán gondolkodtak még tegnap este is a zsurnálisták — de ma ? Megtörtént a béke. Beismerték a vörös gáz-emberek, hogy alapnélküli volt sztrájkjuk. Azonban hogy még korai a dolog, hát igy folytattam : . . . ma egy hete — sokkal szebb idő volt. De azért ezt a tárgyat nem vetettem el végkép. Mikor elbúcsúztam, bizonyos voltam benne, hogy a cigányleány Adelajdába beleszuggerálta a szerelmet. A babonás lány tényleg beképzelte, hogy ő szereti azt a fiatalembert, aki a cigányleány jövendölése szerint tegnapelőtt először köszönt neki. S azt is tudta, hogy az én vagyok. Másnaptól kezdve mindennapos voltam Csényiéknél. Az volt a cime odamenetelemnek, hogy tenniszezünk. Első nap csakugyan meg is tettük. A többin pedig rontottuk az életünket. Mert hiszen a költő mondja, hogy : Ábrándozás az élet megrontója. Eljött az a nap is, melyen a cigánylány betanított jövendölése szerint, tizenharmadszor kellett felülnie a Fiastyúknak csillaglétrájára . . . s mikor elkellett csendülnie Adelajda ajakán az első, mézes csóknak. Csényiéknél a ház ura és asszonya elutaztak három napra hazulról. Cincogtak az egerek. A kert közepén bújalombú királydiófák között Flóra kozmopolita gyermekeivel körülvéve állt a rondó, amelyben először négy keresztény-szocialistát kellett az igazgatóságnak elhelyeznie. Mert ahol Isten van — ott nem fér meg Bebel és Marx. Tehát . , . : konzekvencia. (-y-ö\) Értesítőink. 1. Főgimnázium. Praemissis praemittendis, nem célom vizsgálni, bírálgatni az egyes most megjelent iskolai értesítőket, csak az általános harmóniát keresem bennök. Azt a harmóniát, mely elénk állítja az egész intézetet úgy, mint azt a szemlélő látni akarja a maga egészében. Jelezeni kívánom azt a hatást, benyomást, mely az olvasóban az értesítők áttanulmányozása után keletkezik. Városunk legelső intézetével a főgimnáziummal kezdem, melynek a most elmúlt iskolaévben 356 növendéke volt. Az értesítő kimeritő statisztikát közöl róluk, melyből megtudjuk, hogy 120 helybeli tanuló járt év végéig- az intézetbe. A '356 növendék közül kimaradt 26, mi elég tekintélyes szám. Az egészségi állapotok nem voltak kedvezőtlenek, bár az 5258 mulasztási órából 5092 betegségre esik. Aránylag legtöbben iparosok, utána tisztviselők és kisbirtokosok gyermekei látogatták az intézetet, ami figyelemre méltó. Kiváló figyelmet érdemel az értesítő V. rovata, amely az iskolai év fontosabb eseményeiről szól. Legelőbb említi meg a tanári karban történt változást. Az eltávozott Schedl Arnülfról, kit mindnyájan ismertünk, tiszteltünk és szerettünk, bárszükszavakban, de elégjjellemzően emlékszik meg ezen rovat. Schedl Arnulf és Varsányi Román helyébe Bozmánszky Gyárfás és Grátzer Pius jöttek városunkba, kik mindketten irtak a jelen értesítőbe egy-egy jellemző dolgozatot. Egyik uj pontja e rovatnak az intézetben kifejtett alkoholizmus elleni küzdelem jelzése. Nem lett volna érdektelen erről üdvözöltem Adelajdát a kert mellett elhaladva. Gyönyörű nyári este volt. (Most következnének a poétikus frázisok százai, de a szerkesztő úr iránt való kíméletből elhagyom.) S mi ott ültünk egymás mellett némán . . . hallgatagon . , . — Adelajda, igazán szeret ? — Sze . . . re . . . tem . . . Kebelemre hajtotta fejét s én egy hoszszú csókkal megnyertem volna a fogadást, ha rendeltem volna tanukat. Ám csak a csibéstyúk látta, ha ugyan nem hunyta be az is a szemét, mikor a legszebb lány ajakán elcsattant az első csók . . . * Másnap fizettem, mint a köles. Azt mondtam barátaimnak, hogy Adelajdától még maga a belvederi Apolló sem tudna egy csókot nyerni. De jaj lesz nekem az eljegyzésemen, mikor rájönnek, hogy én vagyok a nyertes ! ^fforizmák. A kacér nő gyertya, mely mindig elég — egy pillangónál. Minden yalamit érő beszéd alján rejlik valami hallgatás, ami még többet ér. Kevés embernek van gondolata, de mindenkinek van véleménye. bővebben irni, hogy esetleg az itt alkalmazott eszközöket többi iskoláink is átvehetnék. Az intézetben uralkodó hazafias szellem egyik bizonyítéka a névmagyarosítás. 22 növendék magyarosította meg idegen vezetéknevét. A hazafiasság másik dokumentumát a X., XI. és a XII. rovatban találjuk, mely rovatok az önképző körről, az iskolai ünnepekről és a pályatételekről szólnak. Az önképzőkör itt, mint a jelentésekből látjuk, nincs olyan szoros kapcsolatban az iskolai élettel, mint pl. a tanítóképzőben. Összesen 12 gyűlést tartott a kör, ami intenzív működésre nem valami nagy tér. Az összes szavalatok száma 24, mig az írásbeli dolgozatoké 75. Ezek közül 26 költemény. Az önképzőköri élet azonban élénk lehetett, mutatja az, hogy a rögtönözött szónoklatok is napirenden voltak. Ez évi behatóbb tárgyalásra a kör Zrínyi Miklóst választotta. A pályázatok igen szép tételeket tartalmaznak, bár a verseny nagyobb is lehetett volna az ifjúság között. A tanári kar ügybuzgó, ügyszerető működését azonban az értesítő minden lapja hirdeti. Amellett, hogy az ifjúság minden lépését szerető figyelemmel kiséri, résztvesz örömein, elősegiti haladását, támogatja bajában; áldozatokat is hoz érte. Igen sok jutalom maguktól a tanároktól ered, kik az intézet felszereléseit is elismerésre méltóan gazdagítják és a szegényebb iíjúság telsegélyezésében példákul állanak a város közönsége előtt. Az értesítő bevezető közleménye Bozmánszky Gyárfásnak magas színvonalon álló és költői lendülettel megirt értekezése a zenei hangról. Kiváló megfigyeléssel, eleven szemléletességgel vezeti be az olvasót a zene bűbájos, felemelő világába, hogy a hangok birodalmában is felismerje Azt, kinek szerető hatalmát hirdeti a kis fülemüle épen úgy, mint a legelragadóbb szimAz ütleg voltaképen nem egyéb, mint cirógatás gyorsított tempóban. Igazán megnyugodhatunk a sors csapásaiban is. A nő a teremtés gyöngye, azért kell aranyba foglalni. •Ä házasságot azért nevezzük sze?itnek, mert sok mártírja van. Csak akkor szeretünk valakit, ha hibáival is rokonszenvezünk. Önszeretetünknek jobban fáj, ha ízlésünket, mintha meggyőződésűnket támadják meg. Csak az aranypénz az, amire senki sem mondott még rosszat. Vannak emberek, akik sohasem tudnának olyan magasra emelkedni, mint amilyenre fölmásznak. Aki csak egyetlen egyszer szeretett, hallgasson, ha szerelemről van szó. Ahhoz az emberhez hasonlít, aki csak egy szivart szítt életében s aki a dohányzás örömeiből alig ismer egyebet, mint az első s elmaradhatatlan rosszullét érzését. Ha valakit nagy szerelmi bánat ér, siessen a sírással, mert félő, hogy különben nevetni lesz kénytelen magán.