Esztergom és Vidéke, 1906

1906-05-24 / 41.szám

A választások megejtése után kö­vetkezett a napirend. Haán Rezsőnek a vármegyei tiszti főorvos működésére vonatkozó interpellátiója tekintetében, dacára, hogy a főorvos az alispán határo­zata ellen fellebbezéssel élt, aképen határozott a bizottság, hogy a leg­közelebbi közgyűlésre a főorvos jelentése okvetlen beadandó, mert dr. Helc Antal felszóllalása szerint a fellebbezéssel az interpellationális jog válnék illusoriussá. A Tokod község törvényhatósági bizottsági tagok 1904. évi válasz­tása megsemmisíttetvén, a választás június 7-ére tüzetett ki, elnökül dr. Burián János kéretett fel. Köszönettel vette a bizottság tu­domásul, hogy az esztergomi taka­rékpénztár a magyar nyelv alap javára 100 koronát adományozott. A Petheő Bormasztini Éva féle nemesi és nem nemesi helyek Roth­nagel Margitka és Obert Laura által töltetett be. A vármegye törvényhatósági koz­utaira 1907—1912. évekre szüksé­ges fedanyagok szállításának bizto­sítása községi útszakaszonkint ren­deltetett eszközöltetni. A törvényhatósági közutak árkaiban rézsűin és útpadkáin termett fűre nézve kimondatott, hogy az közsé­genkint adassék bérbe árverés útján, mig Bátorkeszire az mondatott ki, hogy a tavali bérért azt a község­nek ajánlják fel, s ha az arra nem reflektálna, úgy nyilvános árverés útján adassék bérbe. —r. A Tulipán-szövetség felhívása. A tulipánkert-szövetség vasárnap tar­tandó alakuló közgyűlésére falragaszokon az alábbi felhívást bocsájtotta ki: A vármegye és város hazafias közönsé­géhez ! Esztergom polgáraihoz! A nemzeti ellenállás megtermetté a maga gyümölcsét. Felvirradt újra a sza­badság napja. A nemzet leszámolt ellen­A petróleumlámpa pislogó fénye halavány arcát még sárgábbra festette. Gyermek­sírás szűrődött át a falakon. Fölriadt. Ki­nézett a perronra, a málházó a padon bóbiskolt, lámpásában füstölgött a kanóc. Mint az álomjáró, szinte öntudatlanul föl­ment az emeletre. Mikor a főnökék ajtaja előtt nesztelen léptekkel elsurrant s hal­lotta a csecsemő sírását, úgy rémlett neki, hogy az is őt kéri, segítsen rajtuk! A hold teljes fénnyel világított be szobájába. Egy pillanatig körülnézett szegényes hol­miján. Kis csomagot vett ki szekrényéből. Lent aztán kibontotta az íróasztalán. Olyas apró haszontalanságok voltak benne, amiket a fiatalok ereklyeként szoktak megőrizni; szalagfoszlányok, selyempapi­rosban elszáradt virágtörmelék, képesle­velezőlapok, levelek. Elnézegette egyen­kint. Szinte elbeszélgetett velők, hisz nem volt senkije, akinek tusakodásáról szólha­tott volna elhagyatottságában. Emlékei fölrajzottak, de a régi fájdalomnak is csak az emléke maradt meg. A régi seb be­forrt. Egy kis aranyszegélyes kártya akadt a kezébe. Két név volt rajta, egy rövid szóval összefoglalva. És a régi seb nem sajgott meg. — Szabad vagyok! — ujongott föl lelke mélyén. Aztán újból ránehezedett az aggódás: megtegye-e azt a lépést ? Ha csalódnék a maga érzésének valóságában ! Akkor talán maga lenne boldogtalan, de ha visszariad tőle, a maga sorsán kivül kockára teszi azét a leányét, aki körül ségeivel. Az ezeréves haza minden pol­gárának egyet kell értenie most, már. Vállvetett erővel, SZÍVÓS kitartással kell dolgoznunk azon, hogy Magyarország igazán nagy, hatalmas és független állam legyen! Erőinket századok óta sorvasztja a bécsi politika, melynek minden törekvése arra irányult, hogy Magyarországot ki­zsákmányolja, az életforrásokat a maga számára foglalja le és az egykor gazdag és hatalmas magyar ipart kisajátítsa, szóval olyan szánalmas helyzetbe sodorja hazánkat, amelyben az államfentartás lehetetlen ! Évszázadok óta sorvad, pusztul és erőtlenedik Magyarország nemzetgazda­sága és hogyha a csalárd osztrák politi­kát a nemzet dicsőséges ellenállása meg nem bénitja, országunk a tönk szélére jut! A győzelmes harcot már felváltotta a béke, amely csak úgy lesz tartós, hogyha a nemzet nemcsak a színmagyar hazafias elvek mellett marad, hanem hogyha öreg és ifjú, nő és gyermek egyaránt össze­fognak Magyarország vagyoni független­ségének érdekében! A jel, melyben a nemzet a haza va­gyonosodását előmozdíthatja és ezáltal a honnak igazi függetlenségét kivívhatja: A tulipán ! Az ország szivében már megalakult az országos tulipán-szövetség; ezren és ezren tűzték fel a nemzeti, ősi virágot, de hogy a magyar állameszme győzedelmeskedjék, a nemzeti szellem terjedése minden irány­ban biztosittassék, a magyar ipar eddig nem remélt erős alapokra fektetve virá­gozzék, a külföldi, különösen az osztrák ipar- és kereskedelmi termékek helyét hazánkban hovatovább kizárólag a magyar foglalja el és a magyar munkásnak ne kelljen a hontalanság bús érzetével ki­vándorolnia, az országnak minden részé­ben meg kell alakulnia a vidéki Tulipán­szövetségeknek. « Esztergom, szent István szülővárosa, az egykor büszke országfőváros és a magyar kereszténység megalapításának ősi tanuja, szintén ki fogja venni a részét azon óriási horderejű vállalkozásból, mely Magyarország boldogabb jövőjének bizto­sítását célozza ! a legrútabb veszély pókként szövi há­lóját. Összeszedte a holmit. Gyöngéden rakta vissza a kis csomagba. — Isten veletek, szép emlékeim, — igy sóhajtozott — új élet határán búcsúzom tőletek. És ti ereklyék, maradjatok velem, ha boldogtalanság várna rám, legyetek vigasztalóim ! — Aztán elszégyenlette ma­gát, hogy tudott ilyen gyerekes lenni! Kisietett á pályaudvarra. Kelet felől pirosodott az égalja. A tá­voli dombsorok sötét kékjéből komoran feketéllettek bele a tűzfénybe egy kolostor tömör formái. A málházó ásítva kászoló­dott le a padról. Megszemlélte illő ko­molysággal a főnök disznait, moslékot öntött a vályúba. Az őrház környéke is megélénkült, a kakas kukorékolt, tollász­kodó tyúkok bújtak elő a sövény mögül, az őr eloltotta a sorompó lámpásait és a váltókét. Kieresztette a tehenet az istálló­ból, a felesége meg vizet húzott a kerekes kúton. Aztán venyigét készített a kemence elé, sütés lesz ... Az országúton nehéz járású parasztok ballagtak az állomás felé, Koravén asszonyok, viháncoló sovány leánykák, fejükön friss gyümölcscsel, mi egyébbel megtetézett kosarakkal, tejes kannákkal. Az éhes város vár reájok. Csöndesen beszélgettek, milyen lesz a termés, mennyit igér a bor, telik-e majd adóra, kamatos pénzre ? Igy várakoztak a pénztár-ablak előtt. A harangjelző kongott. Éva sietve jött. E végből Esztergomban a vármegyére is kiterjedőleg meg kell alakitanunk a vidéki Tulipán-szövetséget! Felkérjük tehát Esztergom vármegye és a szab. kir. város hazafias közönségét, hogy az „Esztergomi Tulipán-Kert" meg­alakítása végett 1906. évi május hó 27-én (vasárnap) délelőtt 11 órakor a városház tanácstermében tartandó alakuló közgyű­lésen megjelenni és a hazafias törekvést a szövetségbe való tömeges belépéssel támogatni szíveskedjék! Jöjjön mindenki rang- és nembeli kü­lönbség nélkül; jöjjenek el a megye és város asszonyai, leányai, mutassuk meg, hogy szivünkben-lelkünkben kiolthatlanul ég a honszerelem és a vágy: Boldoggá tenni sokat szenvedett közös anyánkat: Magyarországot! Kelt Esztergomban, 1906. évi május hó 20. napján. Az Esztergom vármegye és szab. kir. város területére alakítandó Tulipán-szö­vetség szervező bizottsága nevében haza­fias üdvözlettel: Vimmer Imre polgármester. dr. Földváry István dr. Fehér Gyula Grósz Ferenc Frey Ferenc dr. Prokopp Gyula Gerenday József Marosi József O'sváth Andor dr. Zwillinger Ferenc HÍREK. — EskÜTŐ- Fényes esküvő színhelye volt május 15-én Süttő községe, irja tu­dósítónk. Ekkor vezette oltárhoz Schen­kengel Lipót, a Holdampf Sándor utódai hírneves cég tisztviselője szive válasz­tottját, a szép és művelt Áprily Hedvig, Aprily Antal nagyiparos és bányatulajdo­nos leányát. A fényes esküvőn a nagy­számú rokonságon kivül 18 koszorús leány és ugyanannyi vőfély diszes gár­dája kisérte a szép menyasszonyt a temp­lomba és vissza, ami alatt a bányatársu­lat bányájából száz mozsár lövéssel üd­vözölték az uj párt. Hat órakor este Holdampf Gusztávnál száz terítékű la­koma volt, melyen rész vett a község szine-java. Számos és szép felköszöntők­ben éltették az uj párt és az öröm szü­Fázósan burkolózott nagykendőjébe, csí­pős volt a hajnali szellő. Árpás, amint száraz hangon, de föllobbanó szivvel kö­szöntötte, utána lépett a pénztárba. — Segítsek ? Nehezen nyilt tegnap is a láda. — Köszönöm, — felelt a leány komo­ran s ledobta magáról a kendőt. Amint igy, a nyugtalan alvástól kime­rülten, megduzzadt arccal, zavaros szem­mel, magára kapkodott ruhában látta Évát, kétség szállta meg a fiatalembert: — Igazán szeretem-e, nem áltatom-e magamat hamis képzelődéssel ? Nem fosz­lik-e szét az egész, mint valami édesen nehéz álom ? Amikor már késő lesz. ÉS amint a leány megkezdte a jegy­kiadást, a közeledő vonatot ment fogadni a váltó felé, a friss szellő elűzte az agyára nehezedő ködöt ... A vonat fölszedte a parasztokat s tovarobogott. Mikor a má­sikat jelezték, visszatért a pénztárba . . . Hét órakor jött a soros kartársa, de Árpás nem ment föl aludni, megvárta a főnököt Éva mellett. — Főnök úr, bejelentem, hogy a 26-ossal távozom. — Nos? • — Megyek megkérni a menyasszonyom kezét — felelt és Évára nézett. A leány mosolyogva számlálta a pénzt a tálakba. — Nem is gratulál, főnök úr? Kemény József. löket. A lukullusi vacsora 10 órakor ért véget, mely után a komáromi Laci ban­dájának hangja mellett táncra perdült a násznép, mely csak a reggeli napfényben oszlott szét. — A tulipánkert-szövetség megalaku­lása. A tulipánkert-szövetség megalakulása az első terv szerint a mai napra volt ki­tűzve, mit azonban a szervező bizottság többrendbeli okból vasárnapra, e hó 27-ére halasztott el, midőn is a szövetség délelőtt 11 órakor tartja a városháza tanácstermében alakuló ülését, mit a szer­vező bizottság hazafias szövegű, tulipános falragaszokkal tudat a nagyközönséggel. A falragaszok szövegét olvasóink lapunk más helyén találják meg egész terjedel­mében. — Kilencven év. Meszéna Ferenc nyu­galmazott megyei tiszti főügyész kedden ülte születésének kilencvenedik évfordu­lóját. A agg korban, de még min­dég testi és szellemi erőben levő férfiút a hozzátartozók, rokonok, gyermekei, unokái és dédunokái hatalmas serege ke­reste fel a nevezetes évforduló alkalmá­ból s halmozta el jó kivánataival, amire az ünnepelt férfiú könnyes szemekkel hálálta meg a szívből jövő jó kivána­tokat. — Képviselőink a képviselőházi bizott­ságokban. A képviselőházi bizottságok megalakítására vonatkozó jelöléseknél dr. Kmety Károly a VI. bíráló, az igazságügyi és véderő-bizottságba, mig Zlinszky István az I-ső bírálóbizottságba jelöltettek. — A párkányi plébános beiktatása Majer Imre párkányi plébános vasárnap tartotta ünnepélyes beiktatását. Szombaton este mozsárlövések jelezték az ünnepsé­gek kezdetét. Az esthomály beálltával íáklyászene volt, mely a plébános lakása elé ment, hol Hentz Mihály tanitó üdvö­zölte az ünnepeltet, ki meghatottan kö­szönte meg a kitüntetést. A beiktatás vasárnap reggel volt, mit dr. Csernoch János végzett, utána pedig Majer Imre tartotta meg a misét. Délben a plébánián nagy ebéd volt, melyre Párkány község közéletének szereplői voltak hivatalosak. — Bocskay ünnepély. A ref. eg ház vasárnap ülte meg a bécsi békekötés 300 éves évfordulóját, mely az első volt, mely hazánk szabadságának alkotmány­jogi biztosítékain kivül a protestánsok­nak szabad vallásgyakorlatot eredménye­zett. Reggel ünnepélyes istentisztelet volt, majd egyházi szónoklat, utánna pedig a hitközség díszközgyűlést tartott, melyben jegyzőkönyvileg örökítették meg a nap jelentőségét és emlékét. — Iskolai ünnepély a kath. tanitók ár­vaháza javára. A katholikus tanitók hely­ben építendő árvaháza javára a város közönsége által fönntartott elemi iskolák tanulói, a tanitóképző-intézet, főgimnázium és óvónőképző-intézet növendékeinek köz­reműködésével a főgimnázium dísztermé­ben folyó évi június hó 2-án, pünkösd szombatján iskolai ünnepélyt tartanak. Az ünnepély programmja, mely egyszersmind meghívóul is fog szolgálni, legközelebb megjelenik. A városunkat kiválóan érdeklő, nemes célú ünnepélyre a közönség szives figyelmét előre is felhívjuk. — A győri főgimnázium ifjúsága váro­sunkban. A győri főgimnázium ifjúságának mintegy százötven tagja a hét elején ta­nulmányi kiránduláson volt Visegrádon és városunkban. Az ifjak Acsay Ferenc igazgató és a tanári kar vezetése mellett hétfőn reggel hajón rándult le Visegrádra, hol a történeti nevezetességű helyeket és emlékeket tekintették meg, majd az est beálltával csavargőzösön városunkba jöttek, hol az éjet vendéglőinkbe szállásolva töl­tötték. Hétfőn a főszékesegyházat, a kincs­tárt és a város egyéb nevezetességeit tekintették meg és a délutáni vonattal visszautaztak Győrbe. — A függetlenségi és 48-as kör meg­alakulása. A függetlenségi és 48-as kör városunkban vasárnap tartotta alakuló közgyűlését, melyre dr. Kmety Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom