Esztergom és Vidéke, 1905

1905-10-05 / 80.szám

Szüret. Valamikor, nem ,is oly régen, ezen időben vígsággal voltak tele a szőlőhegyek. A régi magyar társadalomnak legkedvencebb szórakozásai közé tartozott a szüreti mulatság, melyre messze tájakról sereglett egybe a vendégsereg. Nem csoda, hogy festők megörökítették, költők megénekelték a szüretet, mely a gazda pincéjét a legjobb borral, zsebeit pedig ropogós bankókkal töltötte meg. A tüzes magyar bornak Európaszerte jóhire, s nagy keletje volt, mig csak meg nem jelent a láthatáron egy kicsi kis bogár, szemmel alig látható, melyet úgy hivnak, hogy philoxera s tönkre nem tette virágzó szőlőinket. Néhány év alatt kiapadt egyik bő jövedelmi forrásunk, de ez még csak hagyján. Nemcsak a bor lett kevés, hanem boraink jóhirnevét is tönkre tette — nem a phyloxera — hanem néhány kabzsi borkereskedő és szőlős gazda. A borkereskedők egy része mesterséges kotyvalékot gyártott s adott el.magyar bor gyanánt, a szőlősgazdák nagy része pedig, hogy a magas árakat kihasználja, bőven, de silány bort termő szőlő faj ok kai ültette be, s újította fel szőlőit. Mindkét körülmény hozzájárult, hogy a magyar bornak külföldi szűz hire oly csorbát szenvedett, melyet még jó ideig sem fog kiheverhetni. A phyloxera pusztítása által okozott hiányt pótoltuk. A Magyarországon szőlővel beültetett terület eléri, talán felül is múlja a régit; de a különböző bajok elleni védekezés annyira megdrágította a szőlőmivelést, hogy a mai magasabb borárak dacára, a bortermelés távolról sem oly nyereséges és jövedelmező, mint régente volt. Ez az oka annak, hogy a régi jókedv és szüreti hangulat még nem mi napunk is, amikor mi is sikra szállhatunk s dicső tettekben bizonyíthatjuk be hazaszeretetünket. Addig pedig ápolgatjuk szivünkben a Í3 hős emlékét, sírjaikat az egész nemzet őszinte, emlékező könye fogja öntözni az idők végtelenségéig. Nevüket a népköltészet meg fogja aranyozni legendás csodáival, arcukat márványba s ércbe vési a művész keze s az érc jobban hajlik, a márvány szebben formálódik ha tudja, hogy az Ő arcvonásaikat kell visszaadni. Egy nemzet zokogásától kisért zsolozsmának hangjai rezegnek át szivünkön, midőn az „aradi szabadságszobor" előtt állunk. A főalak Hungária s az egyik mellékalak a szabadság ébredő szelleme a letört karddal s a kettétört biiincscsel, körös-körül a „tizenhárom" domborművű képe. Az ember nézi — nézi s egyszerre azt veszi észre, hogy szeme könybe lábbad, szivét valami' csodálatos lelkesedés fogja el, szeretne térdre borulni s a bálványozott hazáért egy oly imával megostromolni az eget, milyen még nem hangzott el ezen a földön. De e mámorító érzés, mely mint a forrongó tűzhegyek mélyéből az izzó láva úgy tör elő, lassanként átolvad egy szelídebbe s ezen áhítatos fohászban végződik. „Megdicsőült tizenhárom szentje nemzetünknek, legyetek szószólói a magyar hazának !" — Farkas Irén. tért vissza. Csendes a szőlőhegy, a gazda bár jobb kedvvel, de bizony többnyire egyedül sürgölődik a munkások körül, évközben sok volt a kiadás, még nem tudja mit jövedelmezett ez évben tisztán a szőlőben fekvő tőkéje, mi lesz a bor ára? . Hiába tagadnók a régi gondtalan idők elmultak, kezdünk számítani s ennélfogva takarékosak lenni. A takarékosság azonban nem általános s főleg nem ment még át a vérünkbe; igényeink még a régiek s kielégítésük a mai időben szerfelett költséges. Ezt az átmeneti időszakot sinyli meg társas érintkezésünk s ez tulajdonképeni okozója a mai kedélytelenségnek, mely azonnal meg fog szűnni, mihelyt szórakozásunk eszközeit első sorban a fesztelen jókedvben, a társas' érintkezés szellemi részében s nem túlnyomólag az anyagi élvezetekben keressük és találjuk fel. A már folyamatban lévő átalakulási processus ezt az állapotot önmagától és nem is sok idő múlva meg fogja hozni s akkor — bár más formában — a régi kedélyesség is vissza fog térni. Nem magától, hanem szőlősgazdáink közreműködése állithatja azonban csak helyre a magyar bor jó minőségét s ezzel régi jó hirét. E végből szükséges nemcsak az, hogy ki-ki szőlejét, borát jól és tisztán kezelje, hanem, hogy a szőlőíajok ültetésében is csak a legjavát válassza, melyből apáink jókedvüket és jelentékeny jövedelmüket merítették. M. O Polgármesteri jelentés. (Folytatás.) Népnevelés. A város közönsége által fentartott elemi leányiskolát, négy fiúiskolát és egy vegyes iskolát az 1904/1905. tanévben 1177 növendék látogatta és pedig: az elemi leányiskolát 311 növendék, a Deák Ferencutcai fiúiskolát 250 növendék, a Kossuth Lajos-utcai fiúiskolát 245 növendék, a szenttamási (IV. ker.) fiúiskolát 202 növendék, a szentgyörgymezei fiúiskolát 132 növendék, a kenyérmezei vegyes iskolát 42 növendék. Az elemi lenyiskolában felállított ismétlő iskolát 165 leánynövendék látogatta, az I—

III. kerületi gazdasági ismétlő iskolát 130 növendék, a IV—VI. kerületi gazdasági ismétlő iskolát 67 növendék, az öszszes ismétlő iskolások száma tehát a város által fenntartott ismétlő iskolákban 362 volt. Hogy a hat tan folyamú szenttamási fiúiskolában érezhető zsúfoltságot megszüntesse, a városi iskolaszék az 1904/1905. tanév megkezdése előtt akként intézkedett, hogy az eddig négy tan folyamú Kossuth Lajos-utcai és a szentgyörgy mezei fiúiskolában az ötödik tanfolyamot megnyittatta és az ezen iskolák környékén lakó és az ötödik osztályra kötelezett növendékeket ezen iskolákba utalta, mig a hatodik osztályra kötelezettek az egész város területéről továbbra is a szenttamási iskola Vl-ik gyűjtő osztályba utaltattak. Az iskolaszék ezen intézkedésének óhajtott eredményeként mutatkozott a fiúiskolák felső osztályú növendékeinek egyenletesebb megosztása. A hatosztályú elemi leányiskola helyiségei a 311 növendék befogadására elégtelennek bizonyultak úgyannyira, hogy az egyik osztálynak kihelyezése már az 1904/5. tanév alatt szükségesnek mutatkozott és csak megfelelő helyiség hiányában nem volt foganatosítható. A szent Anna zárdánál létező elemi leányiskola a tanítás érdekében az 1902/1903. tanév kezdetén négy tanfolyamúvá tétetett és az V. és VI. osztályú növendékek a városi leányiskola látogatására utaltattak, s a vizivárosi zárda iskolánál is beszüntettetek az V. és VI. évfolyam. Ezen intézkedések következtében az elemi leányiskola V. osztályában a növendékek száma 45-re emelkedett, holott az osztály helyisége 25 növendék befogadására szűkösen elégséges. Az iskola igazgatósága, hogy a tarthatatlan helyzeten némileg könynyitsen, az V. osztály termét a harmadik osztályéval cserélte el és ezen osztály 45 növendékét helyezte el a szűk tanteremben. A helyzet azonban tovább igy sem tartható fenn és vagy a város székházában bocsátandó vissza az iskola használatába az 1904/5. tanév elején hivatalok számára elfoglalt emeleti helyiség, vagy az iskola egy osztálya számára az épületen kivül kell az 1905/6. tanév elejére tantermet állítani. Az elmúlt iskolai évben költözött be a szentgyörgymezei fiúiskola a város közönsége által emelt uj diszes otthonába, mely az egészségügyi és nevelésügyi kívánalmaknak megfelelő termeivel és felszerelésével méltóan hirdeti a nemes városnak a tanügy iránt élő érzékét és áldozatkészségét. A 1904/905. tanév kezdetével az elemi iskolák tantestületének két tagja volt kénytelen egészségi szempontból hoszszabb szabadságoltatást kérni. Az iskolaszék a kérelmet mindkét esetben indokoltnak találván, a szabadságot megadta és az állások ideiglenes megfelelő ellátásról is gondoskodott. Ép úgy teljesitendőnek találta az iskolaszék Bárdos Gyula tanitónak azon kérelmét, hogy az 1904/5. tanévre szabadságoltassék és ezzel lehetővé tétessék neki, hogy a székesfővárosnál kilátásba helyezett állását elnyerhesse. A helyettesítésre akként intézkedett az iskolaszék, hogy Bárdos Gyula helyére Vitái István kenyérmezei tanitót hivta be a Kossuth Lajos-utcai iskola VII. osztályának vezetésére, a kenyérmezői iskolánál pedig Bárdos Gyula költségére Szvoboda Román szölgyémi tanitót alkalmazta egyelőre ideiglenes minőségben azon biztosítással, hogy a Bárdos Gyula távozásával beálló üresedés esetén őt véglegesíteni fogja. Az elmúlt 1904/1905. tanév munkásságát hátrányosan befolyásolta azon sajnálatos körülmény, hogy az összes elemi iskolák betegség miatt két izben is: szept. 29-től november 10-ig és december 22-től 1905. február l-ig bezárattak, ami évtizedek óta e helyütt nem történt. A munkára legalkalmasabb időt vesztették el ilyképen az iskolák és a veszteséget csakis megfeszített munkával lehetett részben pótolni. A szegény elemi iskolás tanulók tankönyvekkel és ruhaneműekkel való ellátására Ő Eminenciája a Bibornok Hercegprímás úr, a Méltóságos Főkáptalan, a nemes város, a helybeli takarékpénztár, kereskedelmi és iparbank, a Szt. Erzsébetről nevezett jótékony egylet és egyes jóltevők adományaiból 1497 kor. 51 fillér fordíttatott. Reáliskola. Reáliskolánkat az 1904/1905. tanévben 193 növendék látogatta és pedig az év végén maradottak közöl 100 helybeli, 41 megyebeli, 34 más megyebeli és 2 más állambeli. A reáliskolai igazgató által kiadott tanévi értesitő szerint magaviseletre nézve a magántanulók és a vizsgálatlanul maradt tanulók leszámításával „jó" jegyet kapott 113, „szabályszerűt" 58, „kevésbé szabályszerűt" 1. Előmenetelre nézve vizsgálatot tett tanulók közül minden tárgyból jeles lett 9, minden tárgyból legalább jó jegyet 34, elégségeset 88 tanuló kapott; 22 egy tantárgyból elégtelen, 10 két tantárgyból elégtelen, 14 több tantárgyból elégtelen osztályzatot nyert. Összehasonlítva ezen eredményt az előző évivel, ö vendetes javulás tapasztalható, amely körülmény kétségtelenül a tanári kar fokozott buzgóságának tudandó be. "V - Az elmúlt évben Lengyel Flavian hitoktató, aki ezen minőségében 22 évig működött, az intézettől megvált és helyébe a Bibornok Herceg-prímás Mészáros Kálmán szt. Ferenc-rendű áldozárt nevezte ki. -Háber János eddigi helyettes rajztanár ezen állásában véglegesittetett. A város kezelése alatt álló és ezen intézethez kötött Koller József-féle reáliskolai ösztöndijat (100—100 kor.) az elmúlt évben Fazekas Kálmán I. oszt. és Pócs Lajos IV. oszt. tanulók élvezték. A nagyméltóságú kir. vallás és - közoktatásügyi miniszter úr-a a reáliskolára eladdig adott 8000 , korona évi segélyen felül az 1904-ik évre még 1000 korona fentartási segélyt utalványozott s ezen összeget a tanárok fizetésének emelésére rendelte fordítani. Gimnázium. Francsics Norbert főigazgató úr bakonybéli apáttá neveztetvén ki, az elmúlt évben utána Spitkó Lajos kir. tanácsos úr vette át a középiskolák felügyeletét; ki is látogatása alkalmával a tapasztaltakkal való megelégedésének adott kifejezést. Főgimnáziumunkat az 1904/1905. tan évben 367 tanuló látogatta: ezek közül 127 helybeli s a többi vidéki volt. A felső V—VIII. osztályban vizsgálatot tett 148 tanuló közül 78 növendékpap volt, a 70 polgári tanuló közül 29 helybeli és csak 41 vidéki tanuló volt. A vidéki tanulók e kicsi számát nyilván a drága élelmezési viszonyokkal lehet magyarázni, miért is igen kivánatos a főgimnáziumi igazgatóság azon törekvésének megvalósítása, hogy a „deák asztal" mielőbb felállittassék, melynek alapja 1905. évi július hó 1-én 22,395 kor. 79 fillér volt. . Kereskedő-tanonciskola. A kereskedelmi tanonciskolát 44 tanuló látogatta, kik közül az első osztályba 19, a másodikban 17 s a harmadikba 8 tanuló járt. A tanoncok előmenetele általában kielégitő az első és másodikban gyengébb, aminek oka a tanoncok alkalmazásával járó fáradság és a gyenge előképzettség. "Magaviselet tekintetében lényeges kifogás nem volt. Az órák kedden 2 — 4-ig és 4—6-ig, szerdán 2—5-ig, 4—-7-ig, pénteken 2—4-ig és 4—6-ig tartattak. Igazolatlan mulasztás nem fordult elő . Iparos-tanonciskola. Az 1904/1905. iskolai évben beiratkozott összesen: 412 tanuló s ezek közül az előkészítő osztályba 171, az I. o. 143, a II. o. 63 és a III. o. 35 tanuló járt. A közismeret tárgyak tanítása hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken délután, a rajz pedig vasárnap d. e. 8V2— IIV2 órakor, hétköznapon télen 5—7 óráig, nyáron 6—8 óráig eszközöltetett. A különböző vallásfelekezeti tanulók saját hitoktatójuk által vasárnap délután egy-egy órai hitoktatásban részesültek. A tanulok iskolai és utcai magaviselete az egész"" tanév folyamán át általában kielégítőnek mondható. A mulasztott tanítási napok száma 1764 volt, 437 nappal több, mint az előző évben. Igazolt mulasztás 1724, igazolatlan pedig" 40 nap volt. Az egész évben mulasztott (igazoltan és igazolatlanul) 324 tanuló. Egész évben egyszer sem mulasztott 74 tanuló. A tanitó testület havi értekezleteit rendesen megtartotta, melyeken a tananyag módszeres kezelésével, a tanulók iskola-