Esztergom és Vidéke, 1904
1904-09-22 / 75.szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (75. szám.) 1904. szeptember 22 hívás a görbe és gyalulatlan oszlopok ügyében. Augusztus 2-án a városi mérnök az építési naplóban észrevételezte, hogy az oszlopok még mindig nincsenek eléggé meggyalulva, mire augusztus 3-án a cég képviselője kijelentette, hogy azok simára fognak gyaluitatni, s hogy a hiányosak pótoltatni fognak. Ugyancsak augusztus 2-án 4330/904. tan. szám alatt ment negyedízben figyelmeztetés a város részéről a céghez, melyben a város tudatja, hogy feltétlenül megkívánja, miszerént teljesen simított és gyalult oszlopok állíttassanak fel. Majd végül augusztus 6-án 4363/904. tan. szám alatt ment az ötödik óvás a város részéről, melyben a tanács figyelmezteti a céget, hogy az oszlopok nem szükséghez képest, hanem feltétlenül gyalulan- dók, s hogy a görbe és gyalulatlan oszlopokat át nem veszi, mert egyenes és simára gyalult oszlopokat követel. Ezen most felhozottak után, a miknek igaz voltáról bárki meggyőződést szerezhet a mérnöki hivatalban és a városházán levő akták és jegyzőkönyvekből, kérdjük már most : gáncsoskodtunk-e mi ? Beigazoltuk, hogy mielőtt mi, és mielőtt szerkesztőnk a vezetékek oszlopait szóvá tette volna, már a mérnök, az ellenőrző bizottság és a tanács óvást emeltek a vállalkozó cégnél az oszlopok miatt, s a szerződés betartását követelték, de beigazoltuk azt, hogy legutóbb augusztus 6-án figyelmeztette a tanács a céget erélyes hangon a szerződés betartására, beigazoltuk végül azt, hogy a vállalkozó cég a várossal szemben elismerte, hogy szerződésszerű kötelezettségének eleget nem tett, s annak teljesítését megígérte. De nemcsak a fenti adatokra hivatkozunk, hanem mindazokra, melyek igazolják, hogy augusztus 6-ika óta az épitési naplóban, az ellenőrző bizottságban több alkalommal tétettek kifogások, nemcsak újabb keletű, de a régebbi hiányok, szerződésellenes szállítások miatt, de mely adatokhoz most már kevésbé lehet a sajtónak hozzáférkőzni. Vagy volt tudomása az »Esztergomi Lapok <-nak a fenti hiteles adatokról, s arról, hogy a város hatósága előbb kezdette meg a vállalkozó céggel a kifogásolási mint mi, vagy nem. Ha nem volt, úgy a jövőre nézve nagyobb körültekintést ajánlunk neki, mert nagyon különös színben tünteti fel magát, ha pedig volt, úgy a fenti hiteles adatokkal megcáfolt azon alaptalan, rágalom számba menő vádait, hogy mi csak gáncsoskodunk, hogy a mű berendezése, üzembe álliíása és sikere ellen dolgozunk visszautasítjuk. Ha az mit irtunk gáncs, akkor első sorban gáncsolt a város, mert miként fentebb kimutattuk, ő kezdette meg a kifogások emelését a céggel szemben. Minden tárgyilagosan, részre- hajlatlanul és a város közérdekét szivén hordó egyénnek a fentiek után be kell látnia, hogy mi a város érdekében irtuk azt, mit irtunk, s annak érdekeit védelmeztük meg s igy azt állitani, hogy mi a város érdeke ellen cselekedtünk, ez a rágalom ez a gáncs. o o Nekünk a Ganz és társa, céghez semmi közünk, azzal semmiféle viszonyban, összeköttetésben nem vagyunk. Mint ilyent tiszteljük, ellenszenv, avagy egyébb indulatokat táplálni ellene nincs okunk, de mint az esztergomi villamos művek építésének vállalkozójához igenis van közünk, és pedig a város jól felfogott érdekében. A mi bírálatunk alapja a közérdek. Az „Esztergomi Lapok « felszólalásának pedig a fentiek után a gáncsoskodási célzat, a teljesen alap nélküli vádaskodás, és nem a város, hanem a vállalkozó cég érdekeinek védése.-a. Inségügy. Hirt adtunk már azon mozgalom- ról, mely a városban és a megyében főispánunk kezdeményezésére megindult a küszöbön lévő Ínség lehető ellensúlyozása és elhárítása ügyében. Alább közöljük az eredményt főispánunk feliratában mely mig egyrészt ismerteti helyzetét, addig másrészt megjelöli a módokat a lehető orvoslásra, egybenpedíg felhívja a kormány figyelmét a vá ros és megyére, melyből különösen felemlítjük főispánunk azon gondoskodását, hogy a beruházási kölcsön munkálatainak egy része, még ez évben vitessék keresztül, amiként ezt mi már egy vezető cikkelyünkben megírtuk. Főispánánk körültekintő gondosságára vall azon körülmény, hogy miként utólag értesülünk, Öméltósága cikkünk megjelenése előtt, hason értelemben már is tett a I kórmánynál lépéseket, mit az alábbi feliratban megismétel, melyben arra I is felhívja a kórmány figyelmét, hogy |a csatornázás tervbe vett munkála- tait önerejéből a város nem képes I keresztül vinni. A felirat a következő : I Miniszter elnök úrnak f. évi 3961 —I. szám alatt kelt rendelete alapján, a mostoha termési viszo- , nyok folytán előálló Ínséges heiy- zetet illetőleg, Esztergom vármegyére vonatkozóan van szerencsém a következőkben részletezni: megj 7 ö jegyezvén, hogy az adatok hosz- szabb idő óta gyűjtött részletek halmazata, — s szigorú mértékkel lévén egybeáilitva, a lehetőségig ; reducált szükségletnek kifejezői I A mostoha viszonyok egész vármegyére kiterjednek úgy az élelmet, mint a takarmányt illetőleg, i — de mig a legtöbb község megfog küzdhetni azokkal, az itt felsoroltak a kellő segítség nélkül, igazán Ínséges helyzetbe fognak jutni. ! '■ Esztergom sz. hir. városban. i a) Vetőmag szükséglet: 4 v agg on búza, 4 vaggon árpa. ! b) Élelmiszer: 12 vaggon bur- ! gonya. I c) Napszám : 600 munkás ember- j nek 3, de legalább 2 hóra munka. 1 d) Takarmány: 200 kis gazda részére 10—10 méter, összesen 26 i ! vaggon korpa szalmás szecskázás javítására. De a valamivel tehető- j sebb gazdáknak is hozzáférhetőbbé kellene tenni az olcsóbban beszerezhető korpát vagy más erő takar- J mány pótlékot. Mikor oda ért, keble libegett a nagy sietségtől és gyorsan kérdé tőle : — No hozott valamit bácsi ? — Hoztam, — felelte — a postás. I)e valami sokat írhattak, mert sok, meg olyan kemény féle lehet benne. — Az arckép ! sikoltott fel a leány. Adja csak ide, hogy siessek haza, mert még mindig azt hiszik, hogy alszom. A postás letette a csomagot és átadta a levelet. Tényleg arckép van henne, mert olyan nagyságú is. Zsebébe rejtette és sietett vele vissza. Odahaza elbújt a háznak a legfélre- esőkb zugába és ottan kibontotta a levelet. Alig akadt kezébe a kemény lap, kiesett kezéből, mert az egy eljegyzési kártya volt, egy kis levelke kíséretében, amelyen ez állt: Tisztelt nagysád ! Eljegyzésem alkalmával értesítem, hogy a kért arcképet a menyasszonyom részére tartottam fenn. Ez alkalommal ide csatolom eljegyzési kártyámat, amit szives lesz átvenni. Es semmi több. 2. Sári néném. Ez a kis jelenet, amit most elakarok mondani, mindenszentek előtti napokban történt meg és pediglen az én Sári nénéra- mel. Szegény nem bírt több évet átélni, belehalt. Ledig áldott egy jó lélek volt. Az igaz, hogy egy kicsit szeretett pietykázni, meg hát a jó fajntos itókát sem vetette meg, de hát Istenem minden em bernek van valami rossz szokása. Hogy megszólták érte, álltam én elejbe s úgy elmostam a csúfolódót, hogy elég volt neki. — Hát egyszer a Sára néném egy korai hajnalon, már tudniillik, két nappal mindenszentek előtt, beállít hozzám egy kicsit félkeréken állva, s mondja : — — Hallják, bemék abba a nagy városba, nem hoznék valamit az úrnak ? — Már mit hozna no — felelém vissza. Épen eszembe jut, Hozzon egy cilindert. — Jó s/Agám, de tessen bemondani, hogy mennyi a száma. — Ötvennégy. — Ötvennégy, de az áldóját ilyen nagy lámpája van az úrnak. — Nem lámpásra kell az szülém, hanem a fejemre. Ott kapja a sarok holta, tudj a- e. — Mán, hogy tudómé vagy tudom? Még azt se ? tudok mindent. Még megkérdeztem tőle, hogy maga részére mit fog vásárolni. Megmondta, hogy egy kis koszorút fog vásárolni az unokája részére, s azt fogja a sírjára tenni. Hogy mit csinált Sára néném odabent, azt már nem lehetett tőle többé megtudni, mert már haza félig meghalva hozták. Később tudtam meg, amidőn a szomszéd asszony elmondotta nekem. — Hát követem alásan úgy történt meg az. Ott kúszálódtam a nagy piacon, amint a Sára nénit láttam, hogy egy bóbitás hajú leánykával alkudozék vajmi ződ koszorúra. Mondék neki — mit vesz Sára néne ? Azt mondi, hogy koszorút. Megnéztem. Nagyon fajntos vót. Vót abba tán rozmaring, meg muskátli is. Meglöktem a Sári nénét, hogy már csak vásálja be. Meg is vévé egy kis forintért (egy korona). Azutég volt nála egy kalap forma keménység. Abba szépen bele illegette, azutég ballagtunk kifele. Hát mondék Sára nénémnek : — Halljik kend, már csak ne bandákuljéle kend hazafele kutyaforsponton : tartsék velünk, elbír bennünket a szürke. A gazda azóta már be is abrakolt. Rá hagyta ő kigyelme, hogy jó leszen. Megkövetem az urat, de ami igaz, hát igaz Sára néném Joe- szedett a jóból, mert a kis utcát is nagynak nézte. Meg néha úgy forgott maga körül, mint az öt krajcáros forgatyu, amely vásárkor kiköt a faluba. Azén mégis csak kiértünk. Hát a szürke már pislogott is mindakét szemével. A gazda az én uram pejg ott pipázott a kocsi árnyában. Hoztam egy vendéget apjuk, hát csak elfóren ö is mondék. Elfér biz ott, mondja férjem uram. KöII. Párkányi járásban. a. ) Vetőmagszükséglet. 1. ) Magyar-Német Szölgyénben 2 vaggon búza 2. ) Libád- 1/2 vaggon búza, vaggon árpa. b. ) Élelmi szer. (Burgonya, liszt.) családnak. 1.) Párkánybaa 100 2.) Libádon 40 3.) Kéménden 60 4) Fámádon 40 5.) Nagy-Ölveden 150 6.) Kisujfalun 30 7.) Bényben 40 8.) Magyar NémetSzölgyénben 300 9.) Bátorkeszin 50 c.) Napszám : napra.) 1. ) Párkányban 100 2. ) Magyar Német (legalább hómunkásnak Szölgyén 350 30 100 3) Kisujfalun 4. ) Bényben 5. ) Bátorkeszin 50 » d.) Takarmány: (jutányos beszerzés.) 1.) Párkány, 2. Kőhidgyarmat, 3. Búcs, 4. Ebed, 5. Magyar-Német Szölgyén, 6. Libád, 7. Kéménd, 8. Far- nad, 9. Nagy-Öl ved, 10. Kisujfalu, 11. Bény 12. Bátorkesz. III. Esztergomi járásban. a.) Vetőmagszükséglet 1. ) Csév 1 vaggon tavaszi árpa zab, 2. ) Bajna 6y9’> > > » 3. ) Dömös y2 y > » » b) Élelmi szer nem lesz szükséges ha a gyárak üzeme meg nem áll, s ha a c. alattiban felsorolt foglalkozás nyujtatik. c) Napszám (legalább 2 hóra 1. Pilis-Maróth 50 munkás 2. Úny 50 > 3. Kirva 50 '4. Epöl 50 > 5. Csév 200 > 6. Bajna 300 > 7. Lábatlan óo > 8. Süttő 200 ) 9. Dömös 100 > d) Takarmány (olcsó hozzájutás) szőnöm a nagy instanciát feleli Sára néném. De megkövetem, mán alig bírta a nyelvét billegetni. Máskoron még a fiskálist is kinyelvelte a faluból. Azutég meg azt mondta, hát gyerünk kicsi áldomásra. Az én férjem uram meg hát maga is szereti a jót, hát csak át a szónak. Engem is hittak. Mentem is. Megkövetem nagy alázattal, én nem szeretem az itókát, csak mentem. Sára néném feltette a batyut a kocsira. Azt a kemény micsodát, amiben a koszorú is vót, azt meg betakarta a kocsi alatt a lótakaróval. Az én férjem uram mán amoda állt a kocsma ajtóba, onnan pislogott mifelénk, hogy ő már ott is van. Sára néném a rokolyámba fogva ballagott velem. A korcsmába rendelt egy kis borocskát, de az ég a tanúm, hogy semmi többet. Azutég ballagtunk visszafelé. De akkorra már megtörtént a nagy parádé. Az a micsoda össze volt tiporva, hogy nem ért az egy pipa dohányt se. A koszorút pedig megette a szürke . . . Tovább nem beszélhetett a szomszéd, mert kicsordult utánna a könnye. Igazi könny volt ez, fájó kebelből. Én is megsirattam. Mindaketten Sára nénémet, mert ez eset után nem élte túl a szégyent, pedig áldott egy jó asszony volt . . . Weisz Mihály.
