Esztergom és Vidéke, 1904

1904-06-19 / 49.szám

fájdalmak enyhítésére stb ; másrészt pedig" lázas buzgósággal arra törekszünk, hogy az emberi test tagjait darabokra szétszaggassuk. Készen vagyunk a legelső kínálkozó alkalommal neki esni egymásnak bármily ürügy alatt; ugyanakkor pedig külön megegyezésben állapodunk meg a sebesültek kezelése és gondozása iránt. E mellett kölcsönösen örvendünk a könyörületesség, irgalmasság és felebaráti szeretetnek és fennen hirdetjük, hogy a háborúkat viselni kell emberségesen, humánusan ! Szüntelenül dicsekszünk békés szándékainkkal és őszinte becsületes gondolkodásunkkal, nemes érzelmeinkkel ; s épp oly szüntelenül tovább folyik az izgatás, uszitás s a háború előkészítése különféle irányban s alakban. Valóban itt azután joggal beszélhetnénk a művelődés történelmének kigúnyolásáról. Annyiszor hordjuk a háborút — szivUnkben s a békét szájunkban, hogy mind a két fél csak a legnagyobb bizalmatlansággal fogadhatja a kölcsönös béke biztosításokat. Ez pedig igen veszedelmes szikla, a melyen hajótörést szenved a lefegyverzés ! Igen jól ismerjük e tekintetben saját állításaink értékét, s ezen mértéket alkalmazzuk természetesen — barátaink beszédére. De hát ismeretes dolog az, hogy a túlságosan feszült iv szétpattan s a fegyverkezés rettenetes fokozása más oldalról érlelte a béke-áramlat eszméjét is. Igaz ugyan, hogy az még nem elég hatalmasan áradt el, — csak csörög és csepeg itt-ott elárnyékolva azoknak a gúnyja által, a kik meg nem értik azt, hogy a mostani intézmények is olyanok, hogy alá vannak vetve — változásnak. De a nagy folyamok kis források ból keletkezek és felnövekednek ; s már most is nem csak egyes elszigetelt törekvések célozzák a háború szörnyetegének elpusztítását. A legkülönfélébb körökben és országokban erre törekednek az emberek ; és a Iegkiválób férfiak legszorosabb érintkezésben vannak a mögöttük álló tömegekkel, a melyek szócsővének tekinthetők. Azonban nem elég sz, hogy a lefegyverzésre s állandó békére való reményt és vágyat csak tápláljuk a mellett pedig tétlenül maradva a beálló eseményeket várjuk. A remény, az óhaj beteljesedését ki is kell küzdeni. Minden aratást megelőz a vetés. Sokan maró gúnnyal illetik azokat, a kik a népek békéjére, vagyis a világ békére törekednek. Ezek általában vagy képtelenségnek nyilvánítják a háború megszüntetését, vagy legalább olyasminek tartják, a minek bekövetkezése emberileg előre nem látható. Pedig ha mindazon roppant eszközöket, adományokat és erőket, a melyeket most, a háború terén elprédálnak az államok, — a béke terére irányítanák, annak megszilár ditására és föntartására fordítanák : akkor a béke magasztos eszméje okvetlenül győzne a háború fölött ; s most nélkülözhetetlennek vélt háború-szörnyeteg bizonyosan lomtárba kerülne. Igy juthatna diadalra a — béke áramlat ! Cs J. kedve vidám beszélgetésbe elegyedtek. Persze engem még 'számba senki sem vett s egyedül hagytak rendszerint unatkozni a szobában. Amint az est sejtelmes homálylyal vonta be a szobát, a beszélgetés lassankint érdekesen alakult és suttogásba olvadt át. Boszszankodtam a mellőztetésen, s valami uj szórakozást keresendő, meg akartam gyújtani a zongoragyertyákat, de a gyafatartót, mely egy mellékasztalon szokott állani s jól láttam, hogy beesteledés előtt is ott volt, hiába keres tem. De mint titkos cigarettázó, kinek zsebe rejtekeiben mindig van gyufa, nagy örömömre leltem is egyet a mel lényemben és egyszerre meggyújtottam a zoagoragyertyát. Ebben a pillanatban a fellobbanó lángnál jól láttam, hogy polgárista unokanővérem kezét hirtelen elereszti egy nyolcadikos diákkollégám, miközben elfojtottan ezt a két hízelgő szót dörmögi felém: — Ostoba szamár! II. A hatodik osztályom befejezése utáni vakációt Putnokom töltöttem nagybátyámnál, ki ott gazdasági intéző. A vakáció falusi szórakozásairól könyvet tudnók összeírni, mert nagy bátyám, ki igen szeretett, semmit sem tagadott meg tőlem s maga is olyan ember lévén, ki felette kedvelte a jóizű mulatságokat, sohasem korlátozta zabolátlan Mindent a közutakérti — Kép a jövőből. — A vármegye most jelöli ki és törzskönyvezi a törvényhatósági közutakat. Dömösön történt, hogy egy magán ház ép beleesett az utak szegélyébe, ennélfogva az ut-árok számára a fal mellett ástak gödröt, söt a falat is részben leásták az államépitészeti hivatal közegei Legköíelebb ilyen tapasztalatokra van kilátás. Az utkaparó huzza a mérőszalagot és látja, hogy az ut egy épület farának megy neki. Észreveszi a mérnök és rászól : — Hát ott miféle akadály van megint ? Utkaparé: Ez kérem a népiskola. Mérnök: Mit népiskola? Tán majd elnézzük a pedagógia túlkapásait a közutak sérelmére ! Le köll bontani az iskola délkeleti szárnyát! Huzza tovább a láncot! Utkaparó: Jelentem alássan, mérnök úr, itt neki mentünk a téglagyár kazánházának ! Mérnök : Téglagyár ? kazánház ? Nem akadály ! Le kell 40 centimétert vágni a kazánból. Gyerünk tovább. Az utkaparó buzgalommal vonszolja a mérő szalagot, de kis idő múlva ismét megáll. Mérnök : Hogy a magasságos istenyila üssön ebbe a terepbe! Hát ott mi baj megint ? Utkaparó'. Jelentem alásan a viciná'is bal-vágánya ép az útárkot foglalja el! Mérnök: No hallja maga aszkóros kénguru: loholjon be az állomásfőnökhöz és mondja meg, hosry azokat az ócska vasakat holnap elhordják az utunkból, mert velem gyűlik meg a baja! Ha holnapra ki nem szedik, maga kiszedi és elviszi a Mieselbachhoz. Folytatják a mércsikélést. Az utkaparó izzadtan cipeli a mérőláncot, de megint megáll. Mérnök: Azt a hólyagfejti jebuzeusát magának, nem tud tovább menni ? UU aparó : De nem ám, mert itt áll az e/.eréves jubileumi emlékszobor! Mérnök: Sapristi! Magának minden fogpiszkáió akadá y. Rúgja ki azt a rücskös követ, aztán előre ! Az utkaparó nyomul a lánccal tovább, de hirtelen megtörve leül. Mérnök: Vén lajhár! már ismét megbotlott valamiben ? Utkaparó: Nem lehet erre vezetni az utat, mérnök ur, mert keresztben áll a református templom. Mérnök: Ezer kockakő és háromszáz cirkli! Nem a fülebe rágtam már, hogy minden akadályon át kell törnie! Bontassa le a templom falát ós csináljon rést a közutnak ! A Dunát, ha élénkbe jön, el kell terelni, a sziklákat lehordani, a tavakat betömni, a hegyeket odább tolni és igy tovább ! Tanulja meg, kiérdemült vakondok, hogy ha a közutakról van szó, akkor még a gizei gúlák se álljanak élőnkbe, nem holmi viskók, meg kőrakások. Mars előre ! Taffy. tetteimet. Majdnem minden héten nagy társaság volt nála s tömérdek fiatal embert hitt össze az ő Béla fia, a jogász, de sokakat odavonzott az kis leánykájának nevelönője: a szőke Margit is. Egy kellemes nyári este szintén nagyobb társaság mulatozott a nagy kertben, vidám tréfa között. Kilenc órakor megszólalt a verandán a csengetyti, vacsorához hiva a vendégeket. Össze is gyűltek mind az asztalnál, csak Béla úrfi nem mutatkozott sehol. Eleinte várakoztak, de később a várakozáa türel metlenséget szült s a cselédség elindult keresésére mindenfelé, én meg lementem a parkba, tudtam, hogy képes egy padon elábrándozni órákig és ilyenkor az ágyúszót sem hallja meg, nem a csengetést. Minden helyet fe

1 kerestem, mikor a filagoriához értem. Hátha ott aludt el a pamlagon ? Gyufát gyújtok, mire a sötétből két meglepett alak lép elő. Béla úrfi meg a szőke nevelőnő és én ismét hallom a baljóslatú üdvözletet : — Ostoba szamár! IV. Egyizben a vakáció alatt a vicinálison jöttem hazafelé a fővárosból, hova kerékpáron mentem, de visszamenet valami baja törtónt gépemnek s igy vonatra szorultam. Olyan kupéba jutottam, hol egy barátságtalan tekintetű ember ült egy viruló szépség társaságában. Üdvözöltem őket s leültem a pamlagon a fülke sarkában s folytattam az érdekes novella kötet olvasását, melyet már a váróteremben kedtem meg, Emberen egyszer odafordul hozzám: „Pardon, szokott uraságod dohányozni" ? Én, gondolván, hogy hölgye nem szereti a dohányfüstöt, udvariasan eltagadtam e szokásomat, jóllehet alig vártam, hogy teljesen kényelemben szivarfüst mellett élvezzem Pékár kellemes müveit. Oly érdekfeszítő volt, hogy egy percre sem akartam félbeszakítani az olvasást s mikor hallottam a mozdony sipját, mely jelezte, hogy a következő pillanatban a csabai alagútba robogunk, hirtelen elővettem a bicikli lámpámat s azt meggyújtva, egy kiálló vascsomóra akasztám. Ebben a pillanatban mormogás ütötte meg fülemet, mely ugy látszik egy meghiúsult remény eloszlását jelentette s ekkor értettem meg, mért kérdezte útitársam, hogy szoktam-e dohányozni, mikor rám vonatkozólag dörmögte összeszorított fogai között! — Ostoba szamár l V. Egyetemi tanulmányaim alatt egy gazdag pesti szalámigyáros gimnazista fiának adtam leckeórákat. Az órákra be szokott jönni a kis Árpád mamája is, egy molett, 29 éves, szőke szépség, ki, úgymond, megakarja figyelni fiacskája előhaladását. Nagy lelkesedéssel tanítottam ilyenkor a fiút s mialatt neki a — Személyi hirek Beöthy Zsolt dr. egyetemi tanár a napokban városunkan időzött, mint dr. Komlóssy Ferenc praelátus-knnonok vendége. And<ássy János alispán kedden ré^zt vett a budapestesztergom füzitői h. é. vasut részvénytársaság igazgatói ülésén. Frey Ferenc, orsz. képviselő hétfőn Marienbadba utazott. — Eljegyzés. Selcz Juliskát, dr. Selcz József törvényszéki elnök és neje Hutta Szerén leányát, Szegszárdon vasárnap eljegyezte szentandrási Széwald Oszkár, Tolnavármegye III. aljegyzője. — Halálozás. Székeiy József süttői plébános f. hó 16 án reggeli fél 8 órakor 31 éves korában, áldozó papságának nyolcadik évében, plébánoskodásának 5 havában, hosszú betegség után elhunyt. Temetése tegnap volt. — Súlyos baleset Dr. Glaser Zsigmond köbölkuti körorvost f. hó 16 án súlyos baleset érte Szölgyén községben. Midőn egy betege látogatásából a reggeli órákban hazafelé kocsizott az épülő félben levő hidnál a lo^ak megbokrosodtak, minek következtében dr Glaser a kocsiból kirepült s a hidnál levő termés kövekre zuhant és pedig oly szerencsétlenül, hogy arcán solyos zu>ódásokat és agyrázkódást szenvedett. Paszti József szölgyómi körorvoson kivül, a köbölkuti telephonon értesített dr. Rörih bátorkeszi körorvos, H kit Kobek Kornél automobilján hihetetlen rövid idő alatt röpített a baleset színhelyére — nyújtották a súlyosan megsebesültnek az első segélyt. A délutáni órákban dr. Gönczy kórházi főorvos is kiszállt az időközben Köbölku'on levő lakására szállított collegájánál, s a megtartott orvosi tanácskozáson megállapították, hogy a sérülések bár súlyosak, de nem életveszélyesek. A közszeretetben álló körorvos és mélyen lesújtott családja iránt általános a részvét. — Geológiai kutatások. A földtani intézet az idén is nagyobb geológiai kutatásokat végeztet városunkban és vidékén. A kutatások eszközlésére LifFa Aurél I. oszt. geológust küldte ki, aki már két év előtt városunkba járt és kutatásokat végzett. — UtófelüWizsgálat A Kolos kórház utófelülvizsgálatát a kórházbizottság folyó évi július 4 ére tűzte ki. geográfiából a függőleges tagoltságot magyaráztam, ugyanezt mohó tekintettel tanulmányoztam azon a bohó asszonykán is, ki kacér pillantásokkal kisérte a tanítás menetét munkaasztala mellől. Természetesen nem maradt hatástalanul rám ez az üde szépség s igy szivesen megtoldottan az órákat még akkor is, midőn a fiu könyveit becsapva már valahol a körutakon futkározott. Ilyenkor már nem tanítottam, hanem tanultam, tanultam megismerni asszonyom lelkületét, szive titkait. Egy komor esti óra után a gyermek, a gyáros és az ifjú asszony meg én együttmaradtunk a diákszobában s társalogtunk besötétedésig. Midőn az esthomály már ráborult a szobára, a férj jelenléte nem feszélyezett abban, hogy karomat ne fűzzem a szép asszony dereka közé, mialatt mellette ültem a pamlagon s oda ne szorítsam ajkamat bársonyom nyakához. Egyszerre csak csördülve esett le a padlóra a szép asszony karperece. A fiu gyorsan lekúszott utána, de nem találta. Erre hirtelen gyufát keresett elő s megsercegtetvén, a csillárt meggyújtotta. E közben a karperecet megpillantva fölkapta és magasra emelve diadalmasan hozta felém. Persze annál inkább elrémült s nem tudta megérteni, hogy mialatt a karperecet tőle átvettem s az asszony puha csuklójára illesztettem, mért sziszegtem feléje vósztjósló arccal: — Ostoba szamár!