Esztergom és Vidéke, 1903
1903-10-15 / 83.szám
2 KSZTKRGOM £s VIDÉK К (83. szam.l 1"(>3. október 15 emlékezetének uj nemzedékre való átszáiitása, de legyen egyúttal őszinte hálaadás a Mindenhatóhoz azért a na^y szellemi és erkölcsi erőért, melyet legnagyobb megpróbáltatások idején ő benne a magyar nemzetnek adott. S. P. Kz érseki tanítóképzőről. Okt. 13. Lípunk utóbbi számában egyoldalú informátió alapján hirt adtunk röviden az érseki tanitó képzőben kiütött strajkról, mely az ifjúság körében mintegy nyolcvan főre menő csapatot toborzott magának. Konstatáltuk a tudomásunkra jött tényeket a nélkül, hogy állást foglaltunk volna. Azóta az ügy hol kedvezőbbre fordult, hol visszafejlődött. Többrendbeli közleményt kaptunk pro et kontra, melyek mindkét oldalról megvilágítják az ügyet, s igy most már anélkül, hogy a cikkeket közzétennénk, megalkotva azokból a magunk véleményét, a következőkben adjuk azt közre. Mi a tanítóképző ügyét tisztán az intézet belügyének tartjuk ezidőszerint még, s nem látjuk elérkezettnek azt 2Z időpontot, melyben a nyilvánosság orgánumának ítélkezése helyén való lenne, de sőt az ügynek ne ártana. Hibázott mindkét fél. Egyik ezért, a másik azért, intézzék hát el ügyüket békésen, igazságosan, méltányosan, hogy ne legyen oka a nyilvánosságnak a jogosult bírálatra. S midőn a kibékülés útját választjuk, megváljuk bizonyos neme a patriotizmusnak vezet. Jóleső örömmel kell constatálnunk, hogy az érseki tanítóképezde ma már minden tekintetben oly színvonalon áll, hogy arról csak elismerőleg lehet szóllani, s ebben érdeme van a vezetőségnek, a ta~ lékeztek korábbi életük változatos eseményeire, mikor kénytelenek voltak elválni egymástól s évenként csak egyszer találkozhattak atyjuknak, a fehér szultánnak udvarában. A sötét erdő fölött a hold teljes fényében ragyogott, a magnóliák leveleit beezüstözve ; a tiz galamb minden pillanatban változtatta a helyét, hogy csókokat és enyelgéseket váltsanak, hogy egyik se részesüljön többen a másiknál. Fitymallatkor azonban kifáradva a sok lecsegésben, mind elaludtak, fejecskéiket fehér szárnyuk alá dugva. Igy éltek évek hosszáig, mindig együtt röpködtek s ugyanazon ágon pihentek meg s majd egy liliomból font koszorúnak, majd angyal szárnynak, majd fehérrózsa fűzérnek látszottak. Herczegnók voltak, királynékká lettek de végre is százszorta jobban érezték magukat, mint madarak. A király, a kiből madár lesz, felmagasztaltatik, a madár mely fejedelemmé változtatik át, alacsonyabb sorsba jut, mert л szárny az az evező, mely a paradicsomba visz bennünket s a szárnyatlan teremtések lehetnek ugyan emberek, de azért mégis mindig csak csúszó-mászó férgek maradnak. A tiz testvér azonban szárnyas lénynyé változott. Lábaikat nem érte piszok, karjaikon nem voltak karkötők, a mik szintén csak bilincsek, nem zárkóztak se tégla, se márvány falak közé, a mik végtére mégis csak börtönök. Házukká lett a nagy világ, takarójukká az ég, az élet kölcsönszerzés kísérlete meghiúsult, mivel a jelzálog hitelbank a kért 80.000 korona kölcsönt 150 évi törlesztésre csak oly feltétel alatt lett volna hajlandó megadni Q6 0 j e-os árfolyamú jelzáloglevelekben, illetve községi kölcsönkötvényben 4 , 95°[ 0-os annuitás mellett, ha a megye közönsége készfizetői kezességet válalt volnaj és ha még ezenfelül a község összes közjövedelmeit zálogul lekötötte volna. Az iparügyek terén elő mi sem adta magát. Következett a kesztölci plébánosnak ügye. Felolvastatott dr. Goldner Fülöp hites tót tolmácsnak jelentése, mely szerént a cikkek inkább gazdaságlak, habár a tót szellem terjesztése szempontjából van a hirlapi cikkekben vonatkozás, mégis büntető törvénykönyvbe ütköző dolgok nem foglaltatnak azokban. Nyelvezete a hirlapi közleményeknek oly színvonalon áll, hogy azokat alig értheti 3—4 egyén is meg. Amennyiben azonban a jegyző jelentései szerint a kesztölczi plébános magyar ellenes izgatásokat tényleg elkövet, elhatározta a bizottság, hogy az ügyet a kir. ügyészséghez teszi át. A Bártíay—Turanszky ügyben, utóbb nevezettnek fellebbezése dacára helybenhagyatott az alispán azon határozata, mely szerént a fegyelmi eljárás megindításának mellőzésével fellebbezőt arra kötelezte az alispán, hogy a hivatali helyiségében megjelenő felek köszönését elfogadni köteles. A pénzügyigazgató jelentésének tudomásul vételele és referádáinak elfogadása után a kir. tanfelügyelő jelentett az előadások megkezdéséről. Szokatlanul rövid referedáját az államépitészeti hivatal havi jelentése követte, az utakon eszközölt munkálatokról. A tiszti főorvos jelentéséből a következőket tudjuk meg. Az egészségügyi állapotok a városban kedvezők voltak. Az esztergomi járásban a bajnai és a pilis-maróthi kör kivételével kedvezők, a párkányi járásban pedig a párkányi és a bátorkeszi kör kivételével elég kedvezők voltak. A megyében előfordult hevenyfertőző kórok száma 57, a halálozásoké pedig 165 volt, melynek 47. 48°j 0-át a hét éven aluli gyermekek, mig a tüdővészben elhunytak 18. i8°|„-át teszik. A Kolos kórházban augusztus hóról ápolásban maradt 74, felvétetett szeptember havában 110, kik közül ugyanazon hóban elbocsájtatott 97, visszamaradt 77 s meghalt 10.. Az összes ápolási napok száma 2508 volt. Valahányszor csak a megyeházán igy a közigazgatási bizottságban is a városi közkórház ügye bármi kiadásban is kisért, megszoktuk már, hogy a pénzügyigazgató száraz témájú ügyeinek a distingváltan jó humorú előadása szülte hangulatot, kórházi dissonantia zavarja meg. Igy ma is! \ (Д kéklő égről csapott le egyszerre csak egészen váratlanul. Egy sovány kis akta volt, melyet mint meghaladottat kellett tudomásul venni s irattárba helyezni. Hónapokkal ezelőtt történt ugyanis hogy a közigazgatási bizottság a tiszt főorvos referádája alapján megsürgette Esztergom városát, hogy az 1902 évi kórház számadásokat és a tartalékalap számadásokat terjessze be, amelyekrő utóbb kisült, hogy már régen be vannak terjesztve. Ezen aktát kellett hát mint meghaladottat tudomásvétel után irattárba helyezni. Andrássy János alispán arra kérte a tiszti főorvost, hogy a jövőben az ügyek elintézésénél járjon el nagyobb körültekintéssel, nehogy a hatóságok alaptalan zaklatásnak legyenek kitéve, mire a íári karnak, de osztozik abban az fiúság is. Bátor fellépését, önérzetes visel-; cedését, a társas életbeni mozgé- \ conyságát az ifjúságnak figyelem-, nel kisértük s igy csak sajnálatos-! iák nevezhetjük azt az incidenst, rí el у disharmoniát gördít a haladás ltjára. Az ifjúság mo.t vázolt haladásának — úgy tudjuk több oldalról nyert ér:esülés alapján — egyik lelkes utörője volt épp az a tanár, ki a sztrájk citörésének állítólagos oka volt, imiről a társas életbeni szereplését lletőleg az ifjúságnak a tapasztalat közvetlenségével szólhatunk. Ertheetlen tehát, hogy az ifjúság sérelnei orvoslásánál nem a tanár és :anitvány közötti viszony alapjára íelyezkedve fordult az orvoslás módjához, hanem a biztos siker reményében megtorlást követelt. Hogy ni bátorította erre az ifjúságot, lem kutatjuk, csupán a mód szosatlanságát constatáljuk. Szavunk volna az ifjúsághoz úgy, mint annak vezetőségéhez a tanári cárhoz. Az ifjúsághoz, hogy vessen számot önmagával, a következményekkel, ne vesse oda magát martalékul az első felhevülés kitöréseinek, térjen vissza azon intézetnek kötelékébe melynek jóhirnevét megszilárdítani eddig oly szép eredménynyel iparkodott, — a tanári karhoz, hogy befogadva az ifjakat, igyekezzék fátyolt borítani a történtekre, vezesse az ifjúságot továbbra is azon az uton, melyen eddigelé oly eredményesen vezette. f Fenti sorok megírása után vettük az értesítést, hogy kedden délután konferencia volt, melyen az ifjúság egyetemesen kérte visszafogadását, alávetve magát minden büntetésnek. A tanári kar visszafogadásra felterjesztette a főhatósághoz s szerdán és szabadság egygyé vált : a hova a szem elhatol, oda a szárny is elér s az ég kékje, a nap aranysugara, a holdfény ezüstje s a végtelen foszforesekálása sokkal felette áll az emberek csiszolt kövecs keinek, gyémántnak, gyöngynek, zafírnak vagy bárminek nevezzék is azokat. 0, milyen pompás dolog galambnak lenni! Milyen nyomorult, szegény teremtés egy királyné ! De a királynénak és a galamboknak, a szárnyas és szárnytalan nőknek egyaránt engedelmeskedniük kell a világ legfőbb zsarnokának, a szerelemnek. A mi tiz galambunk is szeretett, de ahimjeiknél kikötötték, hogy a fészkeiket egy, más mellé épithessék. Egy magas márványhegyen, melynek fehérségét néhány itt-ott előtűnő vörös földréteg, míg inkább kiemelte, egy égőpiros rododendronfán szőtte-fonta a tiz galamb a fészkét, egy kisded boldog telepet alkotva. Az anyaság gondjai azonban sok órák hosszán át elválasztották őket egymástól s éjszakai bizalmas együttlétek alkalmából is fájdalmasan érezték, hogy a férj szárnya nem a testvér szárnya. A vonzalmak néha összefoglalhatók, de egymást soha nem pótolhatják. A galamboknak is meg kell halniok s igy hát meghalt a tiz »Over is, egyik a másik után. Mielőtt meghaltak volna, mindegyik kérte Istent, hogy harmadik életükben virágokká születhessenek ugyanLz ifjúság már elment az előadáokra és számosan megjelentek a negvádolt tanár lakásán s tőle bo:sánatot kértek, aki az ifjakkal izemben teljesen fátyolt borit a nultra. A történtek mindenben igazolták entebb elfoglalt álláspontunkat. Igazolták azon véleményünket, melyet iz ifjúságról tápláltunk. Higgadt, öntudatos és befolyásolatlan cselekedetük, mely az első elhatározást paralizálja, csak növeli az ifjúság srkölcsi értékét, de másrészt a bűn>ánás rehabilitálás a megvádolt talárnak. Hisszük, hogy a tanári kar ezek itán nem fogja a büntetést szigorálak teljes mértékével alkalmazni. Egy hó közigazgatása. Okt. 13. Szeptember hóban a közigazgatás teén valami különösen felemlitésre méltó lolog magát elő nem adta. Legalább ízt látszott igazolni a közigazgatási bi;ottság mai ülésén felolvasott alispáni elentés, mely a közrendészet terén, a nindkét járásban előfordult gyakori tünkről számolt be, mellyek nagyrésze gondatlanságból származott. Dorogh, Dág és Csolnokon a sociáliemokraták, mig P. Maróthon az úrbé-l •esek, majd Piszkén a kőfaragó-segédek tözponti szakegylete tartott népgyűlést,! nelyeken azonban rendzavarás nem tör:ént. A katonai ügyek terén felemlítendő, logy az esztergomi járás német közsé-! jeiből 14-en Önként jelentkeztek katonai szolgálatra. A törvényhatósági élet köréből a jegy- ! sői hivatalok folyamatban lévő vizsga-1 lásáról jelentett az alispán, melyeket' részben maga, részben a főjegyző vég- \ cett a főbiró és a számvevőségi kirendeltség főnökével. A községi élet tételénél, Tokod község állapota adott tárgyat a jelentéstételre. A zárgondnoki jelentés szerént a —.. I L...I У azon a száron, melyen nővéreik, hogy bölcsőjüktől kezdve sirjokig többé egy pillanatra se váljanak el egymástól. Mint fejedelemnők, ép ugy mint galambok, ártatlan életet folytattak s megérdemelték a kért jutalmat. Isten ugy rendelte, hogy egy tubarózsa szárán szülessenek újra. Tiz hófehér, illatos bimbó fakadt egyetlen egy száron. A legidősebb nővér nyilt ki legelőször, utána egyik a másik után tárta fel alabástrom keblét; a virágok csaknem összeértek s a leheletük, édes illatuk összevegyült. Fehérek voltak, mint királynék, fehérek mint galambok s tubarózsa fehérségükben mindig egyesülve és egymáshoz simulva éltek tovább. A hercegnők rózsás ajkai, a galambok rózsaszínű csőröcskéivé váltak s igy a bimbójuk szirmának külső széle rózsapiros színezetet nyert. Igy élte át a tiz nővér csendes boldogságban azt a rövid utat, mely minden élő lény bölcsőjét sírjától elválasztja. Ha látjátok a tubarózsa fürtös fehér virágait, ha megrészegültök e virágok bűbájos illatától, jusson eszetekbe, hogy az egymást rajongásig szerető kásmiri tiz nővér lelke lebeg körülöttetek, halkan ezt suttogva: »A tisztaság a nő első erénye, az az angyal-szárny, a galamb-toll, a tubarózsa virág." Máté Pál.
