Esztergom és Vidéke, 1903

1903-07-16 / 57.szám

családi nevelés terén, hogy a he­lyes és józan nevelés barátainak lehetetlen azokon meg nem ütköz­niük. A munkás nép pedig nem csak nem neveli, de nem is gon­dozza gyermekét. Akárhány föld­műves szülő van, ki apró marháját nagyobb gonddal ápolja, mint kis gyermekét. Fájdalom fogja el az ember szivét, midőn az ártatlan kisdedeket elsatnyulni, elnyomo­rodni látja. A számtalan hajmeresztő szeren­csétlenség, a nagy gyermekhalálo­zás mind azt bizonyítja, hogy a legtöbb szülő képtelen kisdedét kel­lőképpen gondozni, ápolni, óvni ne­velni ; miért is rájuk nézve legna­gyobb jótétemény a kisdedóvó-inté­zet, mely helyettesíti a családot; azért mondotta Deák Ferenc, hogy az egymásra keletkező egyletek és intézetek között egy sincs oly ne­mes és szent célú, mely a pártfo­gást úgy megérdemelné, mint a kisdedóvó. Ha tehát ily üdvös intézmény a kisdedóvó, természetes, hogy min­den magyar örömmel üdvözölte a törvényt, mely a kisdedóvásnak ed­dig kizárólag a társadalom kezébe letett ügyét szervezni és biztosítani van hivatva. Mindenki abban a meggyőződés­ben élt, hogy a törvény életbelép­tével alig marad község óvóintézet nélkül, s igy csakhamar nagyobb számú óvónőre lesz szükség, mert a hazánkban eddig fennálló két óvónőképző nem képes kellő szám­ban képezni okleveles óvónőket. Vaszary Kolos bibornok herceg­prímás О Eminenciája is igy véle­kedett ; hogy pedig a nagy terje­delmű esztergomi főegyházmegye területén felállítandó óvóintézetek vezetése oly óvónőkre legyen biz­ható, akik az anyát szeretettel helyettesítsék, kik szent egyházunk szellemében képezik a kisdedek szi­vét, kik türelemmel ébresztik a gyermekek lelki tehetségeit, már a törvény életbe lépését követő év­get láttunk vasasok fedezete alatt. Itt történt meg az a sajátságos eset, hogy a mint a Donmiquelek csatárláncának sorában a dobos reá ült a dobjára, egy guruló ágyúgolyó kiütötte azt alóla. A dobos természetesen felfordult, azonban meglepetésünkre semmi baja sem tör­tént. A két előre merészkedő vetágyúnk dementirozva vonult vissza, csupán röppentyű állványunk tartotta magát. Bennünket az ellenség golyói amint tö­megben álltunk egyre verlek, visszavo­nulnunk azonban nem volt szabad. Igy volt a kívülünk még ittlevő más három zászlóalj is. Álltunk, de támadásra nem vezettek. Görgei egész törzskarával ki­tette magát az ágyúk tüzének, a, front előtt átlovagolva. Egyszerre a bal­szárnyra tekintve, »szak ker ment < kiáltás­sal elvágtatott, esak Guyon maradt vissza és hozzánk érve azt monda: > Zwanzig schritretiríren und vieder front herstellen U Tehát megkezdtük teljes rendben . a huszlépéses visszavonulást. Az ellenség is az erdei uton visszahúzó­dott. Mondhatom sokan estek az értel­metlen, tömeges visszavonulásnak, az ellenség viszonzatlan ágyútüzének áldo­zatául de ágyúink a gyenge talp hidon áthozhatok nem voltak, valamint a hu­szárság nagy része sem, s ez okból az ellenség nem volt üldözhető. Később tudtuk meg, hogy Görgei azért vágtatott a balszárnyon, mert a Hannover huszárokat a Civolard vagy Szivolárd Uhlánusok visszavonulásra ben elhatározta, hogy óvónőképzőt állit. A legmagasztosabb cél lebe­gett tehát a főmagasságú bíboros hercegprímásnak minden szépért, jóért lelkesedni tudó nemes szive előtt, midőn 1892-ben elhatározta, hogy egy kath. kisdedóvónő-képző intézetetet létesít, melyben az óvó­női pályára hivatást érző nők kath. és hazafias szellemben képeztes­senek. Fölösleges bizonyítgatnom, mily üdvös volt városunkra nézve köz­művelődési és anyagi tekintetben egyaránt О Eminenciája amaz el­határozása, hogy a képző helyéül Esztergomot választotta. Az intézet elhelyezésésére a Szent-Anna-kolos­tort jelölte ki, hol már előbb is 1 . " létezett óvóintézet. О Hercegsége személyesen is megtekintvén a tel­ket, azt célszerűnek találta. Az idő rövidsége azonban nem engedte meg az építést, s Így az intézet I. osztálya számára az elemi leány­iskola egy tágas terme szemeltetett ki, mely az intézet céljának teljesen megfelelően rendeztett be. (Folyt, köv.) Számord Ignác. Egy M közigazgatása. július 15. A megye közigazgatási bizottsága június havi ülését kedden tartotta meg. Felemlitésre különösen méltó esemény elő nem fordult. Az alispán havi jelentése is azzal kezdődött, hogy jelentése eseményekben szegény. A kőzrendészet terén felemiitette, mi­szerint a megye eddigi békés hangulatát megzavarták a szocialisták, kik Csolno­kon és Tokodon ülést tartottak. Feltűnő, hogy a jelentés e része a párkányi járásban ismét gyakrabban elő­fordult tüzesetekről számolt be. A törvényhatósági élet köréből jelen­teni való nem igen akadt, mit indokolt a jelentés azon része, mely a szabad­ságra ment tisztviselőkről számolt be. A községi élet terén Tokod község késztették s a 26-ik zászlóalj tömegtüze volt az, mely az ellenség lovasságát visszakergette. Alkonyfelé volt már ha jól emlékezem, mikor a csata zaj meg­szűntével táborba szálltunk. Az ellenség teljes visszavonulásban volt. Ennek kapcsán nem hallgathatom el, hogy zászlónk a vitézség érmével diszít­tetett fel, mi mindig büszkeségünk tár­gyát képezte. Látogatás otthon, és Budavár alá vonulás. Ha emlékem jó, és nem tévedek, april. 29-én vagy 30-án hagytuk oda Komáromot, Tatának véve utunk irányát. Tatára érve kértem kapitányomat, ki másként jó ember volt, sőt mondhatom hozzám szíves, hogy adjon nekem 24 órai szabadságot, hogy közelbelakó szülőimet meglátogathassam. A kért szabadságot azon feltétellel adta meg, hogy 24 óra múlva, az állítólag Bitskén szállásolandó zászlóaljnál jelentkezzem. Én tehát azonnal kocsit fogadtam és valódi benső Örömmel utaztam Tinnye felé, előre élvezve azon örömöt, mit jó szülőimnek váratlan megérkezésem által okozandok. Hazaérve bejárt kocsim az udvarba és nem bírtam elfojtani a ki­törő öröm kiáltást, mit édes, kedves, jó anyámnak meglátására éreztem, ki azon pillanatban lépett ki a konyha ajtaján és engem felismerve, egymás karjába borultunk és mindketten sírtunk a viszontlátás őrömének hatása alatt. ügye, mint napirenden lévő, került sző­nyegre* Felemlíti a jelentés, hogy a zár­gondnoknak sem a fővárosi, sem a hely­beli pénzintézeteknél a, szükséges 80000 korona kölcsön kieszközlése nem sike­rült, s igy oda concludál, hogy a köz­ponti szegényalapből volna a kölcsön felveendő. Majd felemiitette, hogy a minister leirt az Esztergomban létesítendő tél* kikötő ügyébee. Iparügyek terén a doroghi és anna­völgyi bérharcot ismertette, mi békés elintézést nyert. Olvastatott ezután a város polgár­mesterének jelentése az árvíz veszély­fenyegetése alkalmából megtett minden lehető és szükséges intézkedésről, mit megnyugvással ét helyesléssel vett tudo­másul a bizottság. A főjegyző referált ezután, miként jelzé egy sajnos esetről, a kesztölci és szentléleki pánszláv üzelmekről, mi ért­hető megütközést és megdöbbenést szült. Egyelőre az elkobzott és magyar elle­nes izgatásokat tartalmazó tót lapok és nyomtatványok hiteles fordításának be­szerzése rendeltetett el. A pénzügyigazgató jelentése szerint a befizetéseknél visszaesés tapasztalható. Behajthatatlanság címén többrendbeli törlés rendeltetett el. A kir. ügyész számadatokat tartal­mazó jelentése után, a kir. tanfelügyelő referált. Elsőben is a június havi, a vá­ros területén eszközölt iskola látogatá­sokról számolt be, dicsérettel emlékez­vén meg az azokban tapasztaltakról. Bajóth község képviseletének azon határozatát, mely szerént a hitfelekezeti iskolának fentertására eddig adott se­gélyt ujabban megtagadta, a közigazga­tási bizottság jóvá nem hagyta. Л magyar és német szölgyéni iskola jellege megállapításának ügye a kir. tan* felügyelőnek adatott ki azzal, hogy a jelleget az iskola történetének s egyébb adatoknak figyelembevételével állapítsa meg. A tanítók korpótlékának folyósítása ügyében beadott kérvények elintézés okából, ugyancsak a kir. tanfelügyelőnek adattak ki. Az államépitészeti hivatal főnöke az utakról számolt be havi jelentésében, különösen pedig a kavicsozás, a fedanyag szállítás, a hengerezés stbről. Jelenti, hogy Muzslán és Bátorkeszin egy-egy betoncső áteresz építésének mun­kája Renner Gáspár párkányi vállalko­zónak, majd a kéméndi Garam hid hely­reállítása Toldy János helybeli ácsmes­ternek adatott ki. Renner Gáspár fedanyag szállító vál­lalkozót utasította a közigazgatási bi­zottság, hogy a szerződéselle­nesen szállított fedanyagot, neveze­tesen a nagy darabokat szeptember 30-ig aprítássá meg, külömben ezt költségére fogja eszközölni. A tiszti főorvos Esztergom városában és az esztergomi járásban a süttői kör kivételévet, a párkányi járásban pedig a bátorkeszi kör kivételével az egészség­ügyi állapotokat kielégítőknek jelezte je­lentésében. Jelentette, miszerént az egész ­i ségügyrendóri és gyógytár vizsgálatokat I eszközölte. [ A tiszti főügyész és az árvaszéki elő­J adó statisztikai adatokat tartalmazó I jelentéseinek tudomásul vétele után a gazdasági előadó ismertet e a gazdasági . viszonyokat, mely szerint a gabona ne­í müekben jó közép termés várható, a ka­pás növények elég jók, s hogy a rétek gyönge termékét a sarjú fogja pótolni, majd, hogy bő szüretre nincs igen kilá­1 tás. j Végül a törvényhatósági állatorvos a j külöféle állatbetegségek fellépése és j megszűnéséről jelentett. Képzelhető azon jelenet, midőn a zajra édes jó atyám és két nővérem Zsófi és Kornél kirohantak és ölelő karjaikba fogadtak. Megjöttömnek a hire villám gyorsan terjedt el, s az akkor Tinnyén lakó úri családok nagyja és kicsije elkényeztető szívességgel fogadott, sőt a lakosság egyrésze ellepte az udvart úgyhiszem főleg azért, hogy a győzelmesen elő­nyomuló honvéd sereg egy tagját, ki falujának szülőttje, láthassa és üdvözöl­hesse. Szóval megjelenésem ünnepszámba ment, s nem győztem a hozzám inté­zett kérdésekre válaszolni, mellyek ré­szint személyes hogylétem, részint a sereg mozdulatai iránt intéztettek hoz­zám. Csak a nap teljes leáldoztával ad­hattam át magamat családomnak, mely szinte ezer kérdéssel ostromolt. Sürün emlegették Kálmán testvéremet is, ki Bém táborában volt, s a 4-ik honvéd zászlóaljban szolgált, s a kinek mintlé­téről tudomása szülőimnek nem volt s akire azok fájó szívvel gondoltak. Mi­dőn a beszéd folyamán kijelentettem, hogy Budavár megvívásánál önkénytes akarok lenni, ezen szándékomról igye­keztek lebeszélni, én azonban semmi­féle könyörgés dacára szándékomról le­mondani nem akartam. (Folyt, köv.) — Frigyes főherceg Esztergomban Frigyes főherceg, a pozsonyi hadtest parancsnoka kedden reggel fél hat óra­kor érkezett Párkány-Nánára, honnét át­hajtatva városunkba 7 órakor a katonai gyakorló térre ment, hogy a kivonult csapatok felett a szokásos szemlét meg­tartsa, mely után a helyőrség kórházait vizsgálta meg, a látottak felett legnagyobb megelégedésének adva kifejezést. Délben О Fensége tiszteletére a katonai étkező­ben nagy ebéd volt, melynek elköltése után, délutáni fél három órakor a párká­nyi oldalon elutazott. — Főispánunk hétfőn székhelyére ér­kezett, hogy fogadó napját megtartsa. Kedden a közigazgatási bizottság havi ülésén, majd a gyámügyi fellebbviteli és pótadó felszólamlás! bizottságok ülésén elnökölt. — Egyházi kinevezések. A hercegprí­más Cenner Lajos budapest erzsébet­városi káplánt segédlelkésznek Somor­jára ; Marczinka Imre hittanárt segéd­lelkésznek Bpest Erzsébet-városba ; Kiss Károly hitoktatót hittanárnak Budapestre és Bednárik József somorjai segédlelkészt hitoktatónak Budapestre nevezte ki. — Uj miniszteri titkár. A király dr. Rényi József vallás- és közöktatásügyi miniszteri segédtitkárnak, városunk fiá­nak a miniszteri titkári címet adomá­nyozta. —- Nagybeteg képviselő. Baross Ká­rolyról, a bodajki kerület országgyűlési képviselőjéről, kinek városunkban is szá­mos barátja és ismerőse van, s aki már huzamosabb idő óta beteg és a Schwarzer­féle intézetben van elhelyezve, aggasztó hirek keringenek. A rettenetes kór, mely Baross Károly agyát támadta meg, gyor­san végzi romboló munkáját. A beteg most már senkit sem ismer meg s az orvosok azt mondják, hogy napjai meg vannak számlálva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom