Esztergom és Vidéke, 1903

1903-07-05 / 54.szám

órakor kezdődő jótékonycélú nyári táncmulatságot rendez, melyre a kivül címzettet és b. családját szívélyesen meghívja az alulírott rendezőség. A mulatság tiszta jövedelmét a Vihnye fürdőtele pen létesítendő kápolna alap javára fogjuk fordítani. Belépti dijak : Személy-jegy 2 korona. Család jegy 5 korona. Felülfizetéseket köszönettel fogadunk és azokat hirlapilag nyugtázzuk. Jegyek előre is válthatók Murányi Károly rendező bizottsági pénztárnoknál (Városház, föld s?int 3. sz.) A vonattal érkezőknek Sénásfalu vasúti állomáson kocsik fognak rendelkezésükre állani. Kérjük az úrhölgyeket, hogy egészen egyszerű nyári öltözékekben szíveskedjenek meg jelenni. Esetleges levelezések vagy küldemények Csányi Ottó v. főszámvevő, rendező-bizottsági alelnökhöz intezendok«. — A népies gazdasági ismeretterjesztés és mezőgazdasági házi iparoktatásnak a folyó évben leendő szervezése tárgyában felhívást intézett a kereskedelmi miniszter az ország gazdasági egyesületeihez — Felvétel a szemináriumban. Boltizsár József püspök elnöklete alatt f. hó 2-án d. e. 8 órakor kezdődött a papnöveldében a felvételi vizsgálat, amely dé'i 12 órakor a következő eredménynyel lőn befejezve. Jelentkezett összesen 97 tanuló, 41 különböző középiskolából. A jelentkezőknek több mint fele (5.?) fel lón véve. A theologiai tanfolyamokra felvétettek 16. névleg : Bakay Árpád, Balga István, Bársony Bela, Boldis János, Cziklay Lajos, Gebhardt Jenő, Janecz Jusztin, Kuti Géza, Mika Ferenc, Nagy Péter, Nagy Sándor, Polgár Pál, Pogány Pál. Sztarkovich Károly, Török Zoltán, Vári Lajos. A főgimnázium VII. osztályára 4; és pedig: Betuker Tivadar, Bocsák Gyula, Tóth Zsigmond, Zachratka József. A VI. osztályra 10 ; névleg: Balzsa János, Banzuch Antal, Boncsek Gyula, Borschke Rezső, Garai József, Klíma István, Mihalik Antal, Mucha József, Viewing Rezső, Wallowits Sándor. Az V. osztályra: 22, névszerint : Asztalos Lajos, Bokovics József, Czabán Tamás, Dióssy Sándor, Frey Pál, Hascha József, Hanzalik József, Horváth József, Miletics György, Palka József, Pinviczki Vince, Pivárcsi István, 'Pullmann Ágost, Pintér József, Rejch Ferenc, Szobotha Jenő, Tajthi József, Tímár József, Veszelovszky Imre, Vreba László, Weber Mihály, Zsilincsár Béla. Ezek közül tanulmányaik folytatására hatan Pozsonyba, az Emericanumba küldettek. — Iskola bezárás. A bátorkeszi iskolát és óvodát az uralgó kanyaró folytán bezárták. — Halálozás. Ternegg János nyug. cs. és kir. százados életének 70 évében a napokban Győrött elhalálozott. Temetése katonai dísszel és nagy részvét mellett ment végbe. Koporsójára a 26-ik gyalogezred tisztikara, majd a győri szeszgyár tisztviselői koszorút helyeitek. A 26-ik gyalogezred — melyben szolgált — egy százada vonult ki. — Az italmérök számának korlátozása. A tanács, hogy a korhelykcdésnek határt szabjon, legutóbbi ülésén az italmérők számát a kávéházak és vendéglők kivételével ötvenben állapította meg. Eddig 119 volt. — Aszfaltozás. A tanács orvos indítványára elrendelte a tanács, hogy a városi gyógytár előtti bérkocsi állomást aszfalt burkolattal látja el, melynek költségét a járdakőalapból fedezi addigra, mig a közgyűlés a költségek fedezéséről gondoskodni fog. — Pályázat. 40454 VII. 1903. szám. A m. kir. posta-távirda és távbeszélőnél 108 gyakornokjelölti állásra ezennel pályázat hirdettetik. Ezen állásokra az 1883. évi I-ső törvénycikk 14-ik §-a értelmében azok pályázhatnak, a kik középiskolát vagy ezzel egyenrangú más tanintézetet érettségi vizsgával sikeresen elvégeztek, 18-ik életévüket betöltötték és mag/ar állampolgárok. Ezen feltételeken kivül i\ pályázók községi erkölcsi bizonyitvárnytnyal feddhetlen előéletüket, közhatóság* orvosi bizonyítvánnyal pedig ép és Vgészséges a posta és távírda szolgálatra testileg alkalmas voltukat igazolni tartoznak. Továbbá azok, kik a középiskolát az 1902/1903-ik tanévet megelőzőleg végezték, kötelesek hiteles módon azt is kimutatni, hogy azóta hol voltak alkalmazva, illetve mivel foglalatoskodtak. A pályázat alá bocsátott állásokat a kerületi posta és távirdaigazgatóságok fogják betölteni, számszerint minden igazgatóság tizenkettőt. A saját kezűleg irt és születési, orvosi, erkölcsi és iskolai bizonyítványokkal fölszerelt kérvények a már közszolgálatban állók által felettes hatóságuk, közszolgálatban nem levők által pedig az illető főszolgabíró vagy polgármester utján folyó évi július hó 31-ig, aszerint, ahol alkalmaztatást óhajtanak nyerni, — a budapesti, kassai, kolozsvári, nagyváradi, pécsi, pozsonyi, soproni, temesvári, vagy zágrábi posta és távirdaigazgatósághoz nyújtandók be. Az említett határidőn túl érkező folyamodványok csak az esetben fogadtatnak el, ha a ki űzött határidőig pályázók kellő számmal nem jelent keznének. A pályázók közül kiválasztottak az illető posta és távirdaigazgatóság felhívására az igazgatóság vezetőjénél személyesen jelentkezni tartoznak, aki azután felfogadásuk iránt határoz. A felfogadott posta és távírda gyakornokjelöltek eskü helyett, ezt pótló fogadalmat tesznek, két (2) korona napidíjban részesülnek s a következő feltételek mellett lépnek szolgálatba. 1 Állásukat яг illetékes posta és távirdaigazgatóság felhívására folyó évi szeptember hó i-én, vagy ha az igazgatóság máskép rendelkeznék, ehhez képest elfoglalni tartoznak. 2. Kötelesek a posta- és távirdaigazgatóság által kijelölendő hivatalnál melynek fegyelmi hatósága alatt állanak a posta és távírda kezelést gyakorlati lag e'sajátitani s ott rendes szolgálatot teljesíteni. 3. 1904. évi s/.eptember hó I re saját költségükön Budapestre illetve Zágrábba helyeztetnek át a posta és távírda tisztképző-tanfolyam hallgatására. 4. A posta- és távírda tisztképző tanfolyam tartama alatt mint annak rendes hallgatói a tanfolyami szabályzatnak, minden tekintetben alávetik magukat, s a beiktatási és tandijakat, ha csak ezek alol föl nem mentetnek — fizetni kötelesek. 5. Napidijaik élvezetében a tanfolyamnak 10 hóra terjedő tartama alatt is megmaradnak, de ennek fejében a tanfolyam székhelyén levő posta-és távirdaigazgatóság rendelkezése szerint, szabadidejükben gyakorlati szolgálatot teljesíteni tartoznak. 6. A kik ezen feltételeknek eleget nem tesznek, vagy a kiknek magaviselete avagy megbízhatósága kifogás alá esik valamint azok is, a kik a posta távírda és távbeszélő szolgálatra más okok miatt alkalmatlanoknak találtatnak, a szolgálat, illetve ezen próbaképen alkalmaztatás alól minden további igény nélkül, egyszerűen felmentetnek. 7. Azok viszont akik gyakorlati alkalmaztatásuk alatt teljesen beválnak, a posta- és távirdatisztképző tanfolyam szabályszerű bevégzése a posta-és távirdatiszti alapvizsga sikeres letétele után posta- és távirdagyakornokokká neveztetnek ki az 1893. évi IV. törvénycikk Ii §ában megállapított segélydijjal azaz; ha felsőbb tanintézetet végeztek évi 1000 korona, különben pedig évi 800 korona segélydijjal; a posta- és távirdatisztképző tanfolyam szabályzata által előirt szakvizsga sikeres letételével pedig minősültséget szereznek posta- és távírda tisztviselői állásokra. Budapest, 1903. június hó 18-án Kereskedelemügyi m. kir. Minister. — TÜZ volt pénteken délben Párkányban, midőn is Csányi Vince szalmanemüje gyulladt ki, mit a párkányi tűzoltóság hamarosan eloltott. Tűzoltóink is megjelentek Kitzinger József vezetése alatt, azonban munkájuk már nem akadt. — Vörösmarty album. Kulturmisszíót teljesít a „Pesti Napló" mikor minden esztendőben, diszes, ingyenes ajándékokban közelebb hozza, a nagy közönség szivéhez a nagy, örökbecsű irodalmi és művészi alkotásokat és azzal, hogy megösmerteti, egyúttal meg is szeretteti a művészetet. Év-év után gyönyörű művészi ajándékokkal, ritka diszművekkel lepi meg karácsonyra olvasóit a „Pesti Napló", ez a szó legnemesebb értelmében független, szabadelvű és szókimondó lap és most Vörösmartynak, a Szózat és a Vén cigány őserejű költőjének életrajzával egyben legkiválóbb alkotásait Szózat, Szép Ilonka, Csongor és Tünde és számos mást) foglalja diszes albumba és adja karácsonyra ajándékul. A Vörősmarty-Album a Zichy Mihály-album alakjában és nagyságában készül és e tartalmas diszkönyvet 20 vagy, több színben nyomott műmelléklet, továbbá 40—50 szovegkép fogja díszíteni. E gyönyörű könyvet karácsonyi ajándékul ш egkadja a > Pesti Napló с minden állandó előfizetője és díjtalanul megkapja mindama új előfizetője, aki egész éven át fél- vagy negyedévenkint, vagy havonkint, de megszakítás nélkül fizet a » Pesti Napló«га. f Uj Idők. E szépirodalmi képes heti újság ma holnap tiz esztendős lesz s most készül első, becsületesen megszolgált és megérdemelt jubileumára. Egy tapodtat el nem tért soha kitűzött irányából : a javát, legjavát adta annak, amit magyar iró s magyar művész termelt, de még ezt is megválogatva, úgy, hogy a talentum túlzásaitól is meg tudta óvni közönsége jó Ízlését. Nem csupán a kész termést aratta, okosan gazdálkodott: a lap maga nevel irókat s teremtett magának hatalmas olvasóközönséget. Valósággal családias az a viszony, amely ma a közönség s e páratlanul szerkesztett újság között létezik. Szerkesztője a mi literatúránk büszkesége: Hereg Ferenc, rendes munkatársai: Lyka Károly, Malonyay Dezső, Pósa Lajos, Sebők Zsigmond, Tábori Róbert, Tutsek Anna, Wolfner Pál, de velük dolgoznak a magyarság összes számottevő irói. A lap képeiről az ország első művészei gondoskodnak s fotográfusa nyomban ott van ahol valami látnivaló történik. Most hirdetett a lap 500 koronás pályázatot elbeszélésre s 2000 koronát regényre. Elbeszélés vagy háromszáz érkezett a pályázatra s regény is van már bőven a bírálók asztalán. Társadalmi és társadalom politikai kérdésekben súlyos e lap hangja; egy-egy megjegyzése, bár adta légyen a könnyed elmésség köntösében, viszhangot költ az egész országban s ekkót ád rá a parlament is. Az Uj Idők előfizetési ára negyedévre 4 korona. Kiadóhivatal, Budapest Andrássy-út 10. szám. Vallomás. (Részlet a »Tört remények«-ből.) Irta: HERCZEG SZERÉN. . . . Bármennyire is igyekszem nyugodtnak és közönyösnek látszani, egyre csak gondolkodom! Gondolataim szivembe verődnek vissza és ott újból fájni, ott újból sajogni kezd mindaz, ami fájni még eddig nem szűnt meg soha . . . Holdfényes éjszakákon, keresem, kutatom, hogy az én esillagom hol ragyog és sejtem, hogy azt kár keresni, mert az az égről már régen lehullott. Mikor hideg téli éjszakákon párnáimon álmatlanul hánykolódtam, mikor langy tavaszi estéken ébren álmodoztam akkor is csak úgy, mint most igyekeztem elhittetni önmagammal, hogy majd megnyugszom. Igyekeztem megnyugvást keresni annak tudatában, hogy az érzelem, mely szivemben él, a bánat mely lelkemet gyötri elmúlik, mint a hogy mulandó minden ezen a földön. A tűz magas sugarakban tőr az ég felé a lángok mind nagyobb erővel törnek magasabbra, messzebbre mig végül kiégnek. A csillagok szelid fényt árasztva a földre, bolyganak az égen és lehullanak és az ember küzd fárad szenved, azután megsemmisül! Az agy melyből a fenséges, kápráztatóan fényes eszmék sokasága tört elő, melyből a gondolatoknak gyönyörű tömege bontakozott ki harmanikus összhangban, csak ugy mint a szív melyben nemes érzelmek lakoztak minden elvész és elpusztul. Megnyugvással tölt el a gondolat, hogy el fogok veszni én is! Meg fog semmisülni a testem, nem fog fájni a szivem és a lelkemet nem fogja gyötreni semmi sem. Hideg leszek és akkor már igazán teljesen nyugodt. Nem fognak folyni könnyeim és nem tör majd ki belőlem az elfojtott sóhaj . . . Vannak gondolatok a melyek szavakba nem foglalhatók, mint a hogy vannak érzelmek a melyekről nem beszélhetünk, könnyek a melyeket el nem sirhatunk és bánatok a melyekre nem kereshetünk vigaszt. Ily természetűek az én gondolataim, érzelmeim, könnyeim és szenvedéseim, nem beszélhetek róluk és nem is panaszkodhatom miattuk. A gondolatok sejtelmes fájó hangjai csak hangos jajkiáltásokban nyerhetnének kifejezést és a végtelen finomságú árnyalatok szétforgácsolódnának vagy alaktalan tömeggé válnának a durva szavak hatása alatt. A gondolatok tiszták, törékenyek, légiesek ha szavakba foglaljuk, őket látjuk, hogy a mit kifejezünk a gondolattal nem azonos. Érzelmeimről nem beszélhetek, mert mig lelkemben szentséget képeznek, nyilvánosságra kerülve mindenki jogot formálhatna ahhoz, hogy megbírálja őket gúnyos szóval és megvető kacajjal bűnös indulatnak minősítenék mindazt, a mi nekem szentség és nem is védekezhetnék, sőt el kellene ismernem, hogy igaz bűnös vagyok; nagyon, mert nagyon szeretem . . . A könnyeket titkolnom kell, mért, hogy is vallhatnám be, hogy siratok egy elmúlott tavaszt, és siratom a napot mert az letűnt. Ezt ki is értené meg? Csak természetes, hogy elmúlik a tavasz mire elhervadtak virágai és letűnik a nap, ha eljő az alkony! Hogy a nap nem nekem ragyogott és a virág nem az én számomra virul, azért nem felelős és arról nem is tehet senki. A flegmatikusok közönyösen, a bölcsek kicsinylő mosolyiyal akarnák megértetni velem, hogy nem lehet visszasírni azt, a mi elmúlott és mégis, ime én hangos szóval visszahívom és zokogva visszasírom. Én visszasírom a napot, mikor mi először találkoztunk, akkor én nem tudtam, hogy nekünk találkoznunk már mennyire késő. Akkor még nem tudtam, hogy az én ifjúságom el fog múlni egy verőfényes szép nyári nap, egy boldog órának az emléke nélkül, akkor még nem tudtam, hogy mivé lesz lelkem, mennyire fog szenvedni szivem én még nem tudtam, hogy mi a szerelem ! Hallottam beszélni róla, láttam könynyezni miatta, de nem tudtam megér* teni, hogyan lehet szeretni valakit a kinek teher a szerelmünk ? Akkor én nem tudtam, hogy mily szomorú szó a lemondás és mily nehéz lemondani egy biztató szó, egy gyengéd pillantás, egy nyájas kézszorítás emléke nélkül. Ma már mindent tudok! Visszagondolva mindazokra kiket én vigasztaltam hűre és csalfára, szőkékre és barnákra ; emlékembe idézve újból mindazokat a kiket én bátorítottam biztató szóval és erős hittel lesújt a szomorú tudat, hogy ez a hit ez a bátorság mennyire kellene most nekem, mert már tudom, és érzem, hogy mi a szerelem. — Csakhogy felfogni nem tudom, hogy hol rejlik gyönyöre mikor én csak káfhozatát érzem, Nem zúgolódom, tudom, hogy ennek igy kellett történnie. Aki bátor, azé a diadal, aki erős, azé a dicsőség el kell pusztulnia annak a ki gyenge, különösen ha még csak nem is titkolja gyengeségét. Én azt bevallottam, viselnem kell következményét, vezekelnem kell bűnömért csak az kegyetlenség, hogy maga büntet bűnömért aki miatt azt elkövettem. Már tudom, hogy hibás vagyok, már tudom, hogy nem lett volna szabad bevallanom gyengeségemet és mégis én vallok még most is; elmondom még