Esztergom és Vidéke, 1903
1903-05-03 / 36.szám
Esztergom, 1903. XXV. évfolyam. 36. szám. Vasárnap május 3. ESZTERGOM és TIMI A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMV1DÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. \leőjclcpik Vasárnap és csütörtökön. jÁLŐFIZETESI ÁRAK I E^é/ifc évr - — — — 1*2 kei'- — ülFái évre — — — — — 6 kor. — ülN ’syed évre — — — — 3 kor. — fii. Égje* szám ár»: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PR0K0PP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PR0K0PP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldeadö t Kossuth Lxajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj.-*>-• Kéziratot nem adunk vissza, felével megfogja adni nekünk azt az elégtételt, a melynek kérésére eddigi előzékenységünkkel egyáltalában rá nem szolgáltunk. Hogy Esztergom város közönsége a köz és magán világitás kérdését miként fogja megoldani, abba nekem beleavatkozni nincs jogom, nem is akarok, de mivel a villany és gáz világitás küzdelmét én is végig harcoltam, mivel ezt a kérdést egész részleteiben tanulmányoztam és a tényeknek egész sorozatával tudok bizonyítani, talán nem vétek a közérdek ellen, ha szerzett t?pasz- talataimat röviden közlöm, anélkül, hogy számítanék a figyelembe vételre. A villany világitás ivlámpák nélkül utcai világításra nem való, mert az izzó lámpák 30 méter távolságban nem adnak kellő világítást, az ivlámpák pedignagyon drágák, holott a gáz auer égők 30 méter távolságban annyi világítást adnak, mint 3 villanyos izzó láng. A villamos izzó lángok magán lákások világítására nagyon kényelmesek, de üzletek világítására drágák, mert egy auer gázláng, mely óránként 4 fillérbe kerül, annyi világosságot ad, mint 3 villamos izzó láng, mely darabonként és óránként 4 fillérbe kerül, tehát amely világosságot In a gáznál megszerzek 4 fillérért, az villámnál nekem 12 fillérbe kerül. Villamos erővel motorok nappal csak Az „[szlerp és fiié" tárcája. I magyar kath. tanítók római zarándoklata*) Irta : BÁRDOS GYULA. Előkészületek. Midőn egyesületünk választmányának áhatározata folytán nyilvánvalóvá lett, {hogy tanítóegyesületünket csekélységem, ■,mz egyesület érdemtelen tagja fogja táképviselni a magy. kath. tanítók zarándoklatában, szivem nagyot dobbant Fürömében, mert ime, egy régi forró íióhajom, türelmetlen kívánságom telelj esülése állott a küszöbön. Az elutazás napjáig választmányunk íüülésétől fogva még hosszú idő telt el, a mmelynek folyama alatt — legnagyobb ^rémületemre — kedves ismerőseimtől oaok mindenféle megbízást kaptam, melyek között elsőrendű kötelességemmé a ősképes lev. lapoknak pontos és szorgalmas küldözgetése tétetett, de nem csekélyebb szerepet vitt a megbízások között úti emlékek beszerzése és Romából, s az örök városból, a pápa által megál- o’lott kegyszerek hazahozatala sem. z/Azonban utazásom békéje s nyugalma [c'fölé eme — különben kedves — megbízatások tömege vésztjósló áradatként tornyosult. Ama rövid öt nap, melyet ■ Hóméban a zarándoklat programmsze- únt tölteni szándékozott, semmiesetre *) Szerzőnek az esztergom-járási r. k. tanitúegye- ; jület f. é. ápril 30-iki közgyűlésén tartott felolvasása. sem lett volna elegendő eme megbízások eszközlésére. Cselhez fordultam tehát. ígértem én mindent; de mivel a nagyon is kimért idő ezen ígéretek beváltását nem engedte, a képes lapok küldését és ajándéktárgyak beszerzését a lehető legcsekélyebb számra redukáltam, amint ezt kedves ismerőseim a következésekből szomorodott szívvel láthatták. Mentségemül szolgál mindenesetre azon körülmény, hogy a rövid időt nem tölthettem a boltokban való bujkálással, az olasz nyelvben való nyaktörő kísérletezéssel, mert hol maradt volna akkor az ős Róma kincseinek, j az építészet, festészet és szobrászat csodáinak megszemlélése és tanulmányozása ? Eme felmentő körülmény alapján tehát teljes bocsánatot indítványozok a magam szegény fejére mindazok részéről, kik e nagy útról hozandó emlé- j keimnek átadását hiába várták. 1902. év október hó 21-ével elérke- , zett az indulás napja. Megbízatásokkal, ígéretekkel, no meg szerencse-kivána- tokkal felpakoiva reggel 7 órakor, talán kissé szorongó kebellel-iitra keltem. Már ezen a vonaton, mely Budapestre vitt, találkoztam néhány zarándoktárssal, kik mindannyian duzzadó málhákkal voltak felfegyverkezve. Ez utitár- sak: Pach Jolán kisasszony, Számord Ignác, Guzsvenitz Vilmos, Bertalan Vince, Tölgyessy Ferenc és Henczelmann Antal urak voltak. De, hogy összes résztvevő ismerőseink, illetőleg az esz- tergommegyei zarándokok felsorolásával is készen legyek, elmondom ezeknek a neveit is. Tehát a már említetteken kívül ott voltak még: Bittvai Tódor bátorkeszi, Sziklai Ferenc nagy- ölvedi, Stampay János köbölkúti tanító urak és Matus Laura k. a. tanítónő. Ha valakit ne talán elfelejtettem volna felemlíteni, tőle alássan bocsánatot kérek. Hogy utazásunk részleteit kétségbeejtő történeti hűséggel mondjam el, engedjék meg m. t. hölgyeim és uraim, ha még mindig csak Budapesten vagyunk. E kijelentésemre, szinte hallom, mily kínosan sóhajt fel a felolvasások tipikus kedvelője. — Istenem, hol van még Róma ? ! — Vigasztalásul mondhatom önnek, tisztelt barátja a felolvasásnak, hogy csakhamar ott leszünk, mert képzelje, gyorsvonaton és gyorshajón repülünk a pápa székvárosa felé! A vasúton. Budapesten a Szt. István társulat pa-, lotájában gyülekeztünk és ismerkedtünk a zarándoktársakkal. Innen az angol- kisasszonyok templomába mentünk, hol mélt. Walter Gryula kanonok iir, szép, lelkes beszédben búcsúzott el tő-| lünk, a nagy útra indulóktól, a kiket, 1 hajh! ki tudja miféle ismeretlen vészek j fenyegetnek. Az igazi benső áhítattal ■ hallgatott isteni tisztelet után a keleti pálya-udvarhoz hajtattunk. Mielőtt aj türelmetlenkedő gőzparipa hazánk fő- í városából elröpitett volna bennünket, I a mintegy 140—150 főből álló zárán- j doksereg lelkesen énekelte a „Szózatot.u j Majd esti 7 óra után pár perccel csen- j gettek fütyült a vonat s mi a korom j sötét éjben — Isten nevében, — útban ! voltunk Fiume felé. i Még felszállás előtt Tölgyesi kartársammal olyan vérszerződés formát kötöttünk, hogy egymást jóban rosszban el nem hagyjuk. Olyan kupéba kerültünk, a melyekben már volt két utas colléga, a kikkel az éj folyamán szörnyen összebarátkoztunk, elannyira, hogy a hosszú utazás további folyamata alatt sem váltunk meg egymástól. Alig érhetett ki vonatunk Budapest határából, már vacsorához hívtak. Kissé kényeskedve, mutatva a jó étkezéshez szokott egyént, ültünk a közös asztalhoz, a mellyen olyan Ízletes vacsorát tálaltak, hogy bizony Romában, az olasz olajtenger középpontjában nem ritkán visszasíró szívvel és gyomorral gondoltunk arra az ízes pörköltre és özeombra, melyet a gyorsvonaton volt szerencsénk teljes tulajdoni joggal bekebelezni. Vacsora után, hogy az éjjeli utazás unalmát kissé elűzzük, az étkező kocsiban a tarakkozás nemes művészetének hódoltunk. Ezen mulatságunk azonban nem sokáig tartott, mert Gyékényesen az egyik pincér, legnagyobb boszusá- gunkra avval a szerény kérelemmel fordult hozzánk, hogy siessünk csak vissza a kupéinkba, mert ezen az állomáson az étkező kocsit lekapcsolják és visszaviszik Budapestre. Persze menekültünk a veszedelmes kocsiból s mig arra sem volt időnk hogy a világ e kétségkívül legbékésebb tarokkpartkiejának ily vandál szétugrasztása miatt méltatlankodhattunk volna. Némi keresgélés lés sötétben való bo- torkálás után rá találtam közös fülkénkre, hol a bárom collega, étkezés A mi mérlegünk szerint nyereség . . 32848 k. 25 f. ! Szerelési haszon a mérnök és számvevő jelentése szerint . . 11274 „ 66 ,J tehát a világításból . haszon . 21574 » 19 » Pirszén (koksz) készletünk értéke . 6756 » 54 » marad tehát 14817 k. 65 f tiszta haszon még az esetre is, ha meglevő koksz készletünket egyáltalán nem tudnánk értékesiSÍteni. Ezt azonban csak a teljes szakértelem hiányában lehet állítani, mert a meglévő koksz csak azért nem volt értékesíthető, mert az igoi. évi tél gyenge volt és a közönség még az első télen a koksz fűtésre nem volt berendezve, azonban 1902—3 év telén már a termelt kokszot mind értékesítettük és csak az előző téli termelés maradi készletben a melyen a legnagyobb könnyebb- séggel fogunk túl adni, mert közönségünk mind inkább belátja, hogy a koksz a legolcsóbb tüzelő anyag a mit saját tapasztalatom igazol, a mennyiben az 1901/2 évi gyenge télhez képest 1902/3 évi erős télen 80 koronával kevesebb fűtőanyagra volt szükségem. Mindezekkel igazolom, hogy szerkesztő ur közleménye teljesen téves és azt hiszem, hogy a megküldött jelentés és jelen soraim közzététeszor Esztergom város érdemes kiküldöttei nálam ezen kérdés tanulmányozása végett megjelentek, őket a legnagyobb előzékenységgel fogadtam, a szükséges adatokat a legteljese! b előzékenységgel bocsátottam rendelkezésre, még azokat is, amelyek akkor a nyilvánosságnak nem voltak szánva, mert kívánatosnak tartottam, hogy a kiküldött urak ily fontos kérdésben teljesen alapos tájékozást szerezzenek. Midőn a Komárom városi gázgyár első évi üzemeredményéről, a mérleg számla, veszteség és nyereség számla elkészült, az ellenőrző bizottság által átvizsgáltatott, helyesnek találtatott, első gondom volt, hogy azt Esztergom város érdemes polgármesterének elküldjem, hogy annak tartalmát a város érdemes közönségével megismertesse s abból magának a fennforgó kérdésben helyes véleményt alkothasson. Minthogy azonban azt látom hogy igen tisztelt szerkesztő urnák az a bizonyos olvasója a mi üzemeredményünkről szóló jelentést és mérleget vagy nem olvasta el, vagy nem értette meg. annak egy példányát azzal a kéréssel küldöm meg szerkesztő urnák, szíveskedjék abból megyőződni, hogy tisztelt olvasója nem iól magyarázott és teljesen téves számokai olvasott ki abból. A komáromi polgármester nyilatkozata közvilágításunkra vonatkozólag.*) Tekintetes Gerenday József urnák, mint az „Esztergomi Lapok« felelős szerkesztőjének Esztergom. Becses lapjának f. évi ápril 19-én megjelent számában : »Hol az a nagy jövedelem?« cim alatt megjelent közleményre az igazság érdekében kötelességemnek tartom válaszolni. Reményiem, hogy szerkesztő ur, kinek nem lehet más fel a da mint az igazság kiderítése és a közérdek szolgálata, helyt fog adni ezen helyreigazító közleményemnek, hogy a közönség a helyes tényállás megismerésével alkothasson magának véleményt. Mindenek előtt előre kell bocsáj- tanom azt, hogy Esztergom város köz- és magán világítási kérdésének megoldása iránt, a közérdek önzetlen és becsületes szolgálatát tartva mindenkor szem előtt, őszinte érdeklődéssel viseltettem. Valahány*) Közöljük Komárom város érdemes polgármesterének megdönthetien érvekkel támogatott soraii cáfolatául azon, egész a képtelenségig menő állításoknak, mendemondóknak, melyekkel a gáz ellene; aramlat tendentiosus malitiával, a tények elferdítésével igyekszik a valót meghamisítani. A polgár- mester sorai, melyekhez kétség nem férhet, hisszük hogy a város érdekében ki fogja ábránditani azokat kik a csábitgatásoknak és félrevezetéseknek, bá: akaratlanul, de mégis felültek. A szerk.
