Esztergom és Vidéke, 1902

1902-10-19 / 83.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ ESZTERGOM VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Me&feiepik Vasárnap és csütörtökön, JILÓFIZETÉSI ÁRAK : Égést évre — — — — 12 kor. fel évre— — — — — 6 kor. .Jegyed évre — — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fll. ül. fii. fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (nova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Küldendő Kossuti) hajós (azelőtt Buda) utcza 485, szám. HU Kéziratot nem adunk vissza. t-^~ A rendőrség szaporítása Esztergom, 1902. okt. 17» Alig múlik el hónap sőt hét, hogy a helyi lapok egy betörő, szélhámos könyöradomány gyűjtő, avagy tol­vaj elfogásáról hirt ne adnának. És ha jól utánna gondolunk, látni fog­juk, hogy városunk azóta lett az e fajta jó madarak tanyájává, mióta a budai vasúti vonal kiépült. Ha a fővárosi rendőrség razziát tart, idegen alakokkal népesül meg városunk, kik üres zsebbel innét sem távoznak. Ha a felvidéki városok kétes existentiái Budapest felé gravitálnak, mi természetesebb, minthogy a leg­rövidebb utat választják/ s Esztergo­mon keresztül veszik azt. A vasúti összeköttetés fejlődése látjuk, hogy városunk vagyonbizton­sága tekintetében, változást idézett elő, mellyel szemben azonban tétlenül maradni, nem lehet. Nem célunk a rendőrséget por­tálni, de ha figyelembe vesszük a város területi fekvését, azt, hogy egyik vége a másiktól vagy há­romnegyed órányira van, és a szolgálati viszonyokat, amellyek mellett rendőreink a szolgálat ér­dekében megnem engedhető hosz­szú időn át vannak egyhuzamban szolgálatban, úgy elsőrendű szük­séggé növi ki magát, azok létszá­mának szaporítása. Sokszor hallunk panaszokat a költségvetés tárgyalásánál rendőr­ségünk tevékenysége tekintetében, mellyek azonban csak akkor lehet­nének jogosultak, ha megadnánk azokat az eszközöket, melyekre an­nak szüksége van. Az a néhány száz forint, melybe a rendőri létszám felemelése kerülne, nem okozna zavart a költségvetés mérlegében, mig a polgárok va­gyonbiztonsága nem lenne kitéve oly vakmerő támadásoknak. Ha figyelembe vesszük az idei munkaviszonyokat, az ezt követő nyomort, el lehetünk reá készülve, hogy a tél beáltával, milyenek lesznek vagyonbiztonsági állapo­taink. Mindezek figyelembevételével ége­tő szükségnek tartjuk, hogy az in­téző körök sürgősen és komolyan ; foglalkoznak a kérdés megoldá­í sával. Részletekben menő propositiót tenni mások feladata, azonban álta­lános körvonalakban célirányosnak I vélnénk a rendőri létszám felemelését • a tűzoltás intézményével hozni kapcso­latba, amiáltal kettős cél szolgálata ' éretnék el. s. A szerelem tudománya. Novella a XV. századból. Irta: MAEESKOFSZKY D. Folytatás. III. És Giovanna asszony azonnal bezárta az ajtót, kihúzta kedvesét a fehér­nemű alul, vidám tüzet rakott, vacsorát főzött és a pincéből mindenféle bort ho­zott föl. A szerelmesek ettek, ittak és jól érezték rhagukat. Reggel ezt mondotta Bucciolo : — Madonna, el kell búcsúznom öntől. Parancsol valamit nagyságod ? — Oh igen, — felelt az asszony, mi­közben megölelte és megcsókolta az if­jút, nagyságomnak azt tetszik paran­csolni, hogy ma este jöjj el hozzám. Bucciolo megígérte, aztán elment az iskolába és ezt mondotta tanítójának : — Olyan közlendőm van, mely önt mulattatni fogja. — Beszélj hallgatlak. — Tegnap este, — kezdte rá Bucci­olo, — mikor kedvesem házában voltam váratlanul megjött a férj, átkutatta a házat és semmit sem talált. Madonnám engem egy rakás nedves fehérnemű alá rejtett és oly ügyesen vezette férjét az orránál fogva, hogy a bamba hitt neki és elment hazulról. Mikor magunkra ma­radtunk, vacsoráztunk, finom borokat ittunk és biztosítom róla mester, hogy rendkívül vigan voltunk és a szerelem tudománya most már szememben a leg­kedvesebb és legmutattatóbb valameny­nyi tudomány közt, ugy, hogy nézetem szerint, a többit nem is lehet hozzája hasonlítani. Valóban, nem is tudom, hogy köszönjem meg drága mester, hogy bevezetett ebbe a tudományba ... És most szives engedelmével kissé pi­henni megyek. Ma estére megint meg­ígértem, hogy elmegyek hölgyemhez. Fabricio ur erre megjegyezte : — Mielőtt elmégysz, jöjj hozzám és tudasd velem. — Örömmel, — felelt Bucciolo és aludni ment. A professzor magánkívül volt dühé­ben. Megpróbálta előadását megtartani, de a syllogismusok helyett oly badarság került ki, hogy gyorsan otthagyta a katedrát és betegnek jelentette magát. A féltékenység szivén rágódott és egész nap arról álmodott, mint fogja Bucciolot rajtacsípni és megbüntetni. Egy öreg zsoldostól akinek a szom­széd utcában fegyveres boltja volt, köl­csönzött egy rozsdás páncélt és egy özönvíz előtti sisakot. Mikor alkonyodott, a gyanútlan Bucciolo ellátogatott Fabri­cióhoz és bejelentette : — Megyek már. — Eredj, eredj, mondotta a mester és ne felejtsd el, hogy holnap kora reg­gel hozzám jösz, elmondani, mi történt. A párkány-kerületi róm. kath. tanitók j egyesülete folyó hó 9-én tartotta őszi közgyűlését, mely tárgyban igen gazdag és tanulságos volt. »Veni sanctec és szt. misével vette kezdetét. A tagok, mint rendesen, csak­nem kivétel nélkül megjelentek a ker. I főtisztelendő papsággal egyetemben, kik­i kel az iskola nagytermében gyűltek egybe. Dr. Koperniczky Ferencz nagyölvedi esperes-plébános, ker. tanfelügyelő, el­nök, gazdag tapasztalatokon nyugvó, mély paedagoiai tudással mondott be­szédében mindenben irányt mutatott a tanítóknak arra nézve, hogy magukat e pályán a gyengék jobbakká, a jók töké­— Ne nyugtalankodjék mester, eljö­vök, mondotta Bucciolo és hölgyéhez indult. És a mester, aki időközben fölvette a páncélját és sisakot, sarkában járt egyre, hogy háza ajtajában megcsípje. De Giovanna várta már kedvesét, gyorsan bebocsátotta és elzárta az ajtót. Nemsokára megérkezett a mester is és dühöngeni kezdett. Giovanna erre elol­totta a gyertyát, kedvese elébe állott, ugy hogy elfödte, kinyitotta az ajtót, az egyik karjával megölelte férjét mig a másikkal Bucciolot oly ügyesen és gyor­san kiexpediálta, hogy a mester semmit sem vett észre. Giovanna most kiabálni kezdett: — Segítség, segítség, a mester meg­bolondult ! És erősen átfogta karjaival, és nem bocsátotta el; Bucciolo nem ismerte meg Fabricio urat, mert a Iebocsájtott sisak elfödte az arcát. A lármára összefutottak a szomszé­dok és mikor a professzort páncélosán és sisakosán látták, felesége pedig ezt kiáltotta: > Fogjátok meg, a túlságos sok tanulástól megbolondult, c — hát erősen hitték, hogy Fabriciót faképnél hagyta az esze. Résztvevőén közeledtek hoz­zája : — Ah mester, mester, mi történt ön­nel ? Feküdjék le gyorsan, aludjék egy jó sort és ne fáraszsza az agyvelejét avval a sok tanulással. Noha mi nem letesebbekké fejleszthessék. Tanulságos beszédjét zajos éljenzéssel hálálta meg az egyesület. A mult évi jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után az egyházhatóság mult gyűlésre vonatkozó leirata olvastatott fel. Elnök, Bitvai Tódor bátorkeszi, Endrődy Gyula muzslai és Juhász Béla kőhidgyarmati főtanitókat meleg szavak kíséretében üdvözli negyven éves tanitói működésük alkalmából s felolvassa az egyházhatóságtól leérkezett üdvözlő ira­tokat, amit az ünnepeltek legmélyebb hála hangján köszöntek meg. Az egye­sület kebeléből Stampay János köbölkuti főtanitó tisztelte meg az ünnepelteket, gyönyörűen fogalmazott diszbeszéddel, amelyet úgy az ünnepeltek, mint sokan mások könnyezve hallgattak meg. Dr. teveli Vargha Dezső kőhidgyarmati plé­bános indítványára felolvasónak jegyző­könyvi köszönet szavaztatott s üdvözlete jegyzőkönyvileg megörökíttetni határoz­tatott. A tisztújítás során a régiek újólag meg­választattak. Igy lett Bitvai Tódor el­nökké, Stampay J. és Lázár Pál jegy­zőkké, Újlaky Ernő pénztárnokká, Csongrády Lajos könyvtárnokká. Vá­lasztmányi tagokul Sziklay Vilmos Csongrády Lajos, Beluch Imre, Kues er a Gyula, Kertész Gyula és Borz válasz­tattak meg. vagyunk tudós emberek, jó szivvel taná­csoljuk önnek: csillapodjék mester. — De, hogy csillapodjam, — kiabált Fabricio, — mikor a saját szememmel láttam, hogy ez a semmirevaló a szere­tőjét a házba eresztette. — Szeretőt ? kiáltotta Giovanna. Oh én szerencsétlen ! Hát kérdezze meg eze­ket a jó embereket, észrevették-e valaha, hogy vétkeztem volna maga ellen ? Erre valamennyi férfi és asszony ezt felelte: — Mester, verje ki a fejéből ezt az esztelenséget, mert nincs és nem is lesz a világon szerényebb és erényesebb asz­szony a feleségénél. Ezt mi biztosan tudjuk. — Semmit sem tudtok, kiabált a mester. Én mondom nektek, saját sze­memmel láttam a szeretőjét és tudom, hogy most is a házamban van. Éppen jókor ért a ház elé Giovanna asszony két bátyja. Mikor az asszony meglátta őket, még keservesebben kez­dett sirni és ezt kiáltotta: — Kedves testvéreim, a férjem megbo­londult, megakar ölni. Azt mondja, hogy semmirekelő vagyok, szeretőt bocsátottam be a házba. Hogy tetszik ez nektek ? Ti tudjátok, hogy én nem vagyok olyan asszony és engem nem ugy neveltek, hogy ilyen sértést elviselhessek. Erre a Giovanna asszony bátyjai ezt mondották Fabricó urnák: — Csodáljuk hogy ön a testvérünket semmirekelő asszonynak meri nevezni FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izü természetes ltashajtoszer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom