Esztergom és Vidéke, 1902

1902-08-20 / 66.szám

hozzá számtalan esetben jönnek panaszt emelni azok, kik a földön való árulás miatt, 3—4 koronával lettek megbüntetve. Szabályrendelet tehát van, de megvan az ellenőrzés is. Ha pedig kivételes esetekben visszaélések is adják magukat elő, azokkal szemben többet, mint a rendelet végre hajtását alkalmazni nem lehet. De, a szabályrendelet distingvál, s ugy látszik ez ejti tévedésbe azokat, kik városunk boldogulását annyira szivükön hordják. Külömbséget tesz az oly élelmi cikkek között, melyek a maguk eredeti mivoltában képezik a fogyasztás tárgyát, majd melyek közvetve, pl. főzés, sütés, vagy feldolgozás után fogyasztatnak el, melyek közül az előbbiek asztalkán árulandók, az utóbbiak pedig a földön is áruihatók, a szabályrendelet értelmében. A jelenleg érvényben lévő rendeletnél, a közegészségügyi szempontokra még nagyobb súlyt helyez a város ujabb keletű szabályrendelet tervezete, mely a kilencvenes évek végén készült s jelenleg a miniszteri jóváhagyást várja. Látható ebből, hogy mielőtt a megye főorvosa hivatalát elfoglalta volna, a városnak már volt gondja, az elavult rendeletet ujjal pótolni, mi, hogy oly hosszú időn át még nem nyert felsőbbi jóváhagyást, annak oka a sertés piac elhelyezésének kérdése, amelynek eldöltéig, a szabályrendelet tervezet, — amelynek egyik része a sertés piac elhelyezése — jóváhagyást nem nyerhet. Ami a piacnak a város forgalmi gócpontjából és területi központjából, akár a kis Duna partjára, avagy a város egyik, — piacra kevésbbé alkalmas — végpontjára való kihelyezését illeti; legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy gyakorlatinak ez az eszme legkevésbbé mondható, mely ha megvalósulna, sirját ásná az ősök sokkal nevezetesebbb trofeumai közé. Goth, renaissance, barokk, ónémet, bajor és memmingeni stilü emlékek gyűjteménye ez a nagy szoba, melynek ninusen katalógusa, mert a tulajdonosok lemzedékrői nemzedékre átadják az emlékek megőrzését és megértetését. Ezek a családi emlékek nem országos Srlékűek, hanem a kis német város önérzetének és történeti érzékének ápoíói. Dsaládi és városi ereklyék egyszerre. A hol ilyen tradíciók vannak, ott a nult megbecsülése épen olyan vérré vált ulajdönság, mint a mostani nemzedék iz az -egyetlen törekvése, hogy a régiekicz méltó legyen. A hol közös a mult és minden emléke, )tt a polgárságban érzelmi és akarati igység van, mely jómódot, műveltséget is boldogságot gyümölcsöz. Kz a becsületes tradíció az, mely a lémet kis városokat folytonosan a kulura magaslatán tartja. Egyesületük nem tok van, de az mind kiállotta a tűzpró)át. Vezérlő emberük nem sok van, de iz egy sem pusztítja vagyonát csak azért, íogy szerepeljen. Műveltség és boldogság, egyszerűség ;s megelégedés a jelszó. Memmingenben 'an egy-két ősrégi korcsma, de kávéház :s kártyakaszinó nincsen. A polgárságot összetartja, a mult, aelynek emlékei szent ereklyék s a váos nem várja a sült galambot sem zottság egyik érdemes tagja, Í piacra hozott élelmi cikkeknek föl dön való árulása ügyében szollal fel, ugyanígy a tiszti főorvos, k hozzátette, hogy ő már akkor je lezte tarthatatlannak a piaci állapo tokát, midőn állását elfoglalta éí hogy nézete szerént a piac a kii Duna partjára, meg a kerek tem plom előtti térre volna kihelye zendő. Ideális eszméket megpendíteni mindenesetre könnyebb, mint azo kat megvalósítani. Ezt igazolja legalább a tiszti főorvosnak juüus hóról szolló jelentése, melyben a nyergesujfalusi és a bátorkeszi kör kevésbbé kielégítő egészségi állapotáról számol be, de amellett szól a tavasz folyamán Bajóthon uralko dott és állandó jelleget öltött kanyaró és vörheny, melyet a közegészségügyi szabályok és rendeletek dacára, elfojtani, csak nagy nehezen lehetett, pedig úgy tudom, hogy a megye főorvosa minden tudását és tevékenységét lelkiismeretesen érvényesítette, a — május havi jelentésében szerinte is — sötét színekkel festett bajóthi állapotok megszüntetésére. Minden intézkedés megtétetett, és dacára annak, a tarthatatlan állapot csak nehezen szűnt meg. Az, ki egyoldalú információt szerzett, méltán jellemezhette a megyei egészségügyi állapotokat tarthatatlannak, mig az kinek a történt intézkedésekről is volt tudomása, megelégedéssel nyugodott bele a változhatatlanba. így vagyunk piac rendészetünkkel is. Azok, kik piaci állapotainkat tarthatatlannak mondják, egyoldalú, mondhatnám felületes kritikát mondanak, s e téren csak tájékozatlanságukat árulják el, mivel a földön való árulást tilalmazó eddigi szabályrendelet végrehajtását a város szigorúan ellenőrzi, mit legfényesebben igazolt alispánunk felszóllalása a bizottsági ülésen, ki előadta, hogy és salzburgi ötvösök alkották, hanem azért annak a nagy szobának nem volt több mása sem Memmingenben sem egyebütt, mint nálunk a kisvárosi parádés szobáknak minden utcánkban. A derék memmingeni család egész múltját megőrzi ez a nagy szoba, a hová hatszáz esztendő emlékei gyűltek össze. Az Amon-C8alád ősei polgármestek, hősök, hazafiak, iparosok, kiváló memmingeni polgárok voltak, a kik sokszor kitűntek s a kiket a város gyakran e'halmazott hálájával. Ez a hála meg van képekben, faragványokban, versekben, ércben, fában, agyagban és vásznon egyaránt. Mikor a császár Memmingenben járt, mikor, a hosszú háborúk alatt néptelenné vált a város, mikor nagy tűzvész pusztított, mikor a város ünnepelt vagy gyászolt, mindig az első sorokban láthatók az Amoncsalád tagjai, a kik egész szivöket, eszöket, sőt sokszor életöket adták oda szülővárosuknak. Az Amon család szereplésében osztoztak a többiek s így az egész város kiváló polgársága múltját látja és tiszteli a család valóságos múzeumában. A mit a város huszonöt esztendő alatt jót és szépet átélt, az is meg van a nagy szobában. A német városok versengésében, a mikor a dal, a céllövés, a torna vagy a hegymászás elsősége lelkesíti az összegyülekező versengőkét, Memmingen nem egyszer győzött, és Amon az ő személyes diadalait szép csöndesen besorozza az amúgy is pangó forgalmunknak kereskedelmünknek. Ideális állapotokat teremteni akarn szép dolog, de nem mindig hasznoí Midőn a miniszteri jóváhagyá; alatt jelenleg lévő szabályrendelel tervezet, mely a piac elhelyezéséről, területi beosztásáról intézkedik tárgyalás alatt volt, és a mindenféle bi zottságok gyakorlati és tapasztalati vé> leményein átszűrődve kijegecesedett, tiszta képe volt látható annak, hogy a piacnak, decentralisatiója, a forgalomnak szett ígolása, egyenlő a város éltető üterének sorvasztásával Ezt akarni pedig csak azért, hogy ideális állapotokat teremtsünk, nem lehet feladata annak, ki a város érdekeit, boldogulását szivén hordja, Aliguis. A magyar nyelv terjedése megyénkben. (Folytatás és vége.) A legbuzgóbb tanítók és tanítónők közül az idén is kiválasztottuk azokat, akiket a vármegye részéről, a rendelkezésünkre álló összegek erejéig, némi elismerésben részesíthettünk. Ehhez képest egy-egy darab aranyból álló jutalomra érdemesültek a következő buzgó tani tók : Heíncelmann Antal nyerges-újfalui, Dogosi Árpád sárisápi, Meszlényi Géza tokod-Obányai, Kis Béla ebszőnyi és Lohner József süttői tanító és Simák Anna kurali tanítónő. A vármegye részérőt kiállítandó elismerő díszoklevélre pedig érdemesülteknek találtuk: Nagy Mária sárisápi, Székesváry Irma dorogi és Grentzner Róza leányvári tanítónőket. A legszorgalmasabb növendékek közül, akik a magyarnyelvet legjobban elsajátitották, a Szacelláry-alappal gyarapult vármegyei s a Frey-féle alapból összesen 128 növendéket részesítettünk egy egy koronából álló jutalomban. Eszerint a vármegye részéről s annak nevében kiosztottunk 6 darab aranyat, 58 korona 56 f. értékben s 128 korona 44 fillért, mindössze 187 koronát. Ezen felül a magyarnyelvi megyei bizottság gyűjtéséből befolyt öszszegből 320 korona értékben a szorgalmasabb növendékek között kiosztottunk 340 darab Dolinay-féle jutalamkönyvet, hogy igy a magyarnyelv hazafias és erMindene helyi értékű, talán csak egyetlenegy kerületi értékű sóhivataa van és a város mégis világlátott iparosokkal, megelégedett polgársággal virágzik. * * * Esztergom festői vidéke, nagy történeti múltja, nevezetes szerepe össze sem hasonlítható a kis német városkáéval. És mégis van-e a mi polgárságunkban igazi érzék a mult iránt ? Hol vannak a régi céhmesterek mai utódai, a kik őseik emlékeit családi szó val magyaráznák és őriznék ? Melyik pol gári család mutatja meg azt a remeket, melyet valamelyik őse csinált, mikor még nem bélyeg, hanem tehets^ kellett vala melyik iparág űzéséhez ? A magyar kis városok is Budapest után igazodnak. R^gi épületeinket Iedöntjük, hogy modern bérházat csináljunk, kopott holminkat eltávolítjuk, hogy ne tartsanak elmaradottnak. Semmit sem őrzünk meg tegnapról, mindenünk mai és modern. Így követeli ezt a holnap, ez a sajátszerű társadalmi elv, mely nem ismeri öregatyját, a tegnapot és atyját, a mai napot. De hát csak haladjunk hagyományok nélkül. Mert igy is lehet haladni, hanem boldogulni alig. A hagyomány tisztelete mindig vigaszt és bátorságot ád küzdelmeinkben és csalódásainkban. Erőssé tesz, mert Összeolvaszt, önérzetessé, mert megérteti a multat és boldogít, mert nemes passzióra foglalja le érdeklődésünket. kölcsös olvasmányok nyomán is gyöke ret verjen az iskolák növendékei közöt s ezek révén otthon a családbai is a többi családtagok is kedve kapjanak s alkalmat nyerjenek ma gyar olvasmányokra. Ugyancsak ; Dolinay-féle Magyar Arcképcsarnok című nagy képes történeti munka aján dékozásával megvetettük alapját 15 nép iskolánál az iskolai könyvtáraknak is melyeket a befolyandó adakozásokbó jövőre is fokról fokra gyarapitani fo gunk. AHoldamfféle alapítvány kamataibó a süttői hat évfolyam népiskola mind egyik osztályában 3—3 legszorgalmasabb és legjobb viseletű tanulónak tehát ösz szesen 18 növendéknek, a boldog em lékű alapító szándékainak megtelelőer kiosztottunk összesen 424 korona ju talmat. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az idén Esztergom vármegye népta nitói közül Kálnai Károly sárisápi kán tortanitót tüntette ki azzal, hogy a magyarnyelvnek, éveken keresztül teljesített buzgó terjesztéseért IOO korona jutalom ban részesítette, amely jutalomdíj, az iskolai vizsgálat alkalmával lett neki ünnepélyesen és lelkes éljenzések mellett átnyújtva. A magyarnyelv sikeres terjesztésére nézve kedves kötelességünknek tartjuk jelezni, hogy az illető idegen ajkú köz ségek lelkészkedő papsága is általán igen szép példával jár elő a magyarnyelv megkedveltetésében. Több iskolánál, a reáltantárgyak mellett, a vallástanítás is teljesen mag ar nyelven folyik már az alsó osztályokban is. Legtöbb iskolánál a felső osztályokban, a hol a növendékek már szintén jól értenek magyarul, ugyancsak magyarul tanulják a növendékek a hittant és bibliát. Csupán három iskola van, ahol a vallásoktatásra nézve a magyarnyelv még a felső osztályokban sem juthatott érvényre. Ilyen a kesztölcl iskola is, ahol pedig a boldogult plébános már megkezdette a vallástan magyarnyclvl oktatását is. Ennek folytán felkértük a község uj p'ébánosát Srobár József lelkészt, hogy amennyiben a kesztölci iskola felsőbb osztályaiban a növendékek már értenek magyarul, jövőre a bibliai és vallástani oktatást magyarul is legyen szives teljesíteni. Erre nézve azonban a hely szin^n határozott Ígéretet tőle nem nyerhettünk, később azonban az egyházkerü'eti esperes-tanfelügyelő utján oda nyilatkozott, hogy jövőre a körülményekhez képest, az iskola körében megtesz minden lehetőt ő is a magyarnyelv érdekében. Végül nem tehetjük, hogy magyarnyelvi szempontból föl ne említsük a legutóbbi népszámlálás adatait, szemben az e^őző népszámlálás adataival. Tesszük pedig ezt azért, mert a német és tót ajkú lakosságnak nagyobb arányú szaporodását némelyek, még a helyi sajtóban is, a magyarnyelv terjedésének rovására számították, hogy azonban a következtetés tévedésen alapszik, kitűnik a következőkből: Az 1890-dik évi népszámlálás szerint Esztergomvármegye fent elsorolt községeiben tiz év előtt, anyanyelv szerint magyar ajkú volt 3930, német 7506, tót 5419, vegyes ajkú 214. Ezzel szemben a legutóbli 1900 dik évi népszámlálás hivatalos adatai szerint a magyarajkuak száma 4065, német, 8361, tót 6392, vegyes ajkú 325. Vagyis eszerint tiz év alatt a szaporulat: magyar 135, német 855, tót 973, a vegyes ajkuaknál ill. Ez az állapot mindenesetre a magyar elemnek aránytalanul csekél szaporulatát jelzi, mert amig a német és tót ajkúak szaporulata 11—18%. addig a magyar elem szaporulata alig 2-3%» ami az or

" szagos sajtóban is általános feltűnést keltett, lévén a szaporodás tiz évi átlaga országszerte 10%. Ámde az idegen ajkú lakosságnak ez a népességi előnyös szaporulata semmi esetre sem válik a magyarnyelv terjedésének rovására, mert más a népességi, és más a magyarnyelvbeli jártasságban való szaporulat. Már pedig ez utóbbi tekintetben Esztergomvármegye idegen ajkú községeinek állapota nemcsak kedvezőtlen hanem igen örvendetes is. Az 1900 dik évi népszámlálás hivatalos adatai szerint ugyanis a vármegye elősorolt 14 községében a magyarul