Esztergom és Vidéke, 1902

1902-08-15 / 65.szám

ben a kavics és homok ne az egész közútra, hanem egyes szakaszokra vonatkozólag adassék ki a mi, által a szegény népnek is mód fog adatni a keresethez, másrészt pedig tudomása szerint ezek jutányosabban szállítanak, mi megtakarítás lesz a megyére. A párkányi járáshoz tartozó Párkány, Nána, Kőhidgyarmath, Kéménd és Bény községek területén lévő törvényhatósági közutak törzskönyvezési munkálatainak hitelesítésére Andrássy János, esetleg Szabó Mihály főjegyző vezetésével, dr. Hulényi Győző t. főügyész, esetleg dr. Prokopp Gyuia biz. tag, Thaly István műszaki tanácsos esetleg Bodor Károly mérnökből álló bizottság küldetett ki. A főorvos Esztergom városában e'é^ kedvező, az esztergomi járásban, a nyergesujfalusi kör kivételével kedvező, míg a muzslai járásban, a bátorkeszi kör kivételével elég kedvező egészségi állapotokról jelentett. Héya Tivadar kir. tan. biz. tag, az élelmi cikkeknek, a város piacán, a földön való árulása ellen szóllalt fel. Seyler főorvos felemlíti, hogy ő már ez ügyben szintén emelt szót a bizottságban, mivel tarthatatlan a helyzet. Tűrhetetlen állapotnak tartja, hogy a piac a város kellő közepőben van, s ugy véli, hogy az a kis Duna partján, avagy a kerek templom előtti téren volna elhelyezendő. Andrássy János alispán felemlíti, hogy hozzá számosan jöttek már avégből panaszkodni, hogy a földön árulás miatt 3 koronára lettek megbüntetve, miből azt következteti, hogy a hatóság feladatában eljár. Különben megjegyzi, hogy sok helyen fordult már meg, és kedvezőbb állapotokat e téren máshol sem tapasztalt, s úgy véli, hogy még Mármaros megyében sincsenek kedvezőbb viszonyok. A gazdasági előadó kedvező gabona termésről jelentett, amennyiben a keresztek száma az előző évihez képest még egyszer annyi. Felemlíti, hogy a kapás növények szintén jól állanak, valaminthogy jó takarmány termés volt. A szőllő jó termést igér, kivéve hol a peronospora annyira befészkelte magát, hogy még a fürtöket is megtámadta. Gyümölcs kevés van, mit a tavaszi fagyok meghagytak, elpusztította azt a féreg. A magyar nyelv terjedése megyénkben. A közigazgatási bizottságnak f. hó 12 én tartott ülésén, Vargyas Endre kir. tanfelügyelő, terjedelmes j jelentést terjesztett elő a magyar 1 nyelvnek megyénkben való örven! detes terjedéséről. A jelentést egész terjedelmében alább közöljük, egyrészről megnyugtatására mindazon aggodóknak, kik édes hazánk szép csengésű nyelvének sorsa felett töprengenek, de közöljük más részt azért, hogy a magyar nyelv terjesztése körül érdemeket szerzett hazafiak tetteinek felemlitésével, pél dát hozzunk fel. A nagy gonddal és fáradsággal egybeállított tanfelügyelői és alispáni együttes jelentés a következő. Tekintetes közigazgatási bizottság! A magyarnyelv tanításáról szóló 1879. évi XVIII. t. c. 4. §-a értelmében a magyarnyelv az Összes népiskolákban a köteles tantárgyak közé soroztatván, ré szint az imént idézett törvénycikk alapján, részint pedig abból a czélból, hogy a Szacelláry György-féle alapítvánnyal gyarapult vármegyei és Frey-féle alapból, nemkülönben a Holdampf-féle alapítványból a buzgóbb tanitók s a magyarnyelv elsajátításában legtöbb sikert lelmutató növendékek, illetőleg a süttői legszorgalmasabb tanulók között a szokásos évi jutalmak kiosztathassanak, — alulírottak, mint a vármegye alispánja s ennek helyetteseként a vármegye főjegyzője s a vármegye kir. tanfelügyelője, f. évi május hó 2-án megkezdett s teljes tizenegy napot igénybevevő körutaink alkalmával vizsgálat alá vévén Esztergommegye összes idegen ajkú községeinek s bányatelepeinek népiskoláit, a magyarnyelv tanításának eredményéről szerzett tapasztalatainkról s tett intézlődéssel és nagy figyelemmel hallgatott meg és megéljenzett. Az elnöklő főispánnak indítványára a bizottság, az alispán és tanfelügyelőnek elismerését nyilvánította, hazafias buzgalmukért. A jelentést, lapunk más helyén találják olvasóink. A törvényhatósági állatorvos havi jelentésében tudatja, hogy Nána, Párkány> Kicsind, Kural és Köbölkút községekben, a sertésvész, a sertésorbánc pedig Sárisáp és Piszke községekben juüus hó folyamán megszűnt, mig Farnadon a veszettség, Esztergomban a rüh kór és Doroghon a lépfene lépett fel szórványosan. Jelenti, hogy a sertésvész lefolyása eléggé kedvező, és, hogy a sertés orbánc elleni Jenner-Pasteur módszer szerinti beojtásoknál, a sertések között sem megbetegetés, sem pedig elhullás esete elő nem fordult, jelenti egyszersmind ennek kapcsán, hogy a beojtások iránt, a közönség részéről, felette nagy közöny mutatkozik, és igy indokoltnak látja, hogy a beojtások hivatalból lennének elrendelendők, és mindaddig, mig akisgazdák a védőojtások hasznos voltáról meggyőződnek, az ojtóanyag a központi ebadó és a községek állategészségügyi alapjaiból lennének fedezendők, mit a bizottság elfogadni javasol. Kimondotta a bizottság, hogy a városnak, a m. kir. államvasutak igazgatóságához intézett azon felterjesztését, melyben a budapest-marcheggi fővonalon közlekedő 104, 105 és 106 számú gyorsvonatoknak Párkány Nánán, a f. év május i-ét megelőző menetrend szerinti megállását kéri, a kereskedelemügyi ministernél pártolja. Az államépitészeti hivatal főnöke az állami és törvényhatósági közutak jó karban létéről jelentetett. Majd bemutatja Renner Gáspár vállalkozó ajánlatait, a fedanyag szállítására nézve. Geiger Ferenc bizottsági tag az ajánlati árakat a kavics és homokra nézve magasaknak tartja, egyszersmind pedig előterjesztést tesz aziránt, hogy a jövőtalan leszek < — eszembe jutott a drága halott és nem tudtam többé nemet mondani. Ugy láttam, hogy egymás számára vagytok teremtve; esztendő óta szerettétek egymást. Emma halavány és szomorú lett, te p-díg, Guido közel voltál a kétségbeeséshez . . . Fiatalság! Fiatalság hiába! . . . Emlékszel még, leánykám az angol konzul báljára, a melyen együtt voltál Guidóval ? — Nagyon jól emlékszem rá, — viszonzá Emraa gépiesen. — Boldog mosolygásotokról, sugárzó tekintetekről azonnal észrevette mindenki, hogy jegyesek vagytok s engem »boldog apánakc mondtak. És hozzá teszem : az voltam boldog apa, ti pedig szinte túlságosan szerettétek egymást. — Sohasem túlságosan, — monda Guido komolyan. — Az igaz. És kívánjuk, ugy-eEmma, hogy mindig is igy legyen ? — Kívánjuk, papa. — Miféle szoba ez itt a zárt ajtók mögött? . . . A Guidó hálószobája volt. Most őjött zavarba s Emmának kellett helyette felelnie : — Vendégszoba papa. — Hát ebben laktam én, ha itt maradhattam volna éjszakára is ? Igazán kár, hogy még ma este el kell utaznom. — Nagy kár monda Guido. —- Ha már nem-lakhatom benne, hát legalább mutassátok meg. Hadd vigasztaljon a látás., — De . . . — Tán nincs éppen rendben ? Baj is az, gyermekek ! Nem lehet habozni, Guido bátran nyitotta ki az ajtót. — Nem is olyan rendetlen ! Kedves szobácska! Nézd csak, Emma, a te arczképed ! Ez bizonyosan a te részedről való gyöngéd figyelmesség, Guido ! . . . Köszönöm, édes fiam. Nem is mondhatom nektek, gyerekek, hogy milyen nehezemre esik, hogy nem maradhatok itt. Leültünk a szalonba. Emma meg Guido nagyon szórakozottak voltak. Ha a jó öregben lett volna egy kis emberismeret, most észre kellett volna vennie, hogy nincs rendjében minden. De szerencsére csöppet sem volt gyanakvó természetű. — Kár azért a szép házért, monda az öreg ur. — Miért ? —• Mert nem sokára itt hagyjátok. Ha képviselőnek választanak, Guido — a mi pedig szinte bizonyos — akkor legalább félesztendőn át Rómában kell laknod, s én nem hiszem, hogy akkor Emmát magára hagyod itt Milánóban, Vagy pedig két lakást kellene tartanotok s az nagyon kényelmetlen és költséges is lenne. Aztán meg van egy önző mellékgondolatom is : ha Rómába költöztök, legalább egyszer havonkint meglátogathatlak benneteket. Nápolyból Rómába rövid és kényelmes az ut, holott Nápolyból Milánóba . . . ahhoz nagy elhatározás kell s öreg embernek nagyon íárasztó . . . Költözzetek csak mihama rább Rómába, gyerekek ; akkor majd sürün látjuk egymást ! IV. Guido és Emma, mikor a pályaudvar előtt, a hova atyjokat kikísérték, kocsiba ültek s végre magukra maradtak, megkönnyebbülten lélekzettek föl. Szerencsésen átestek rajta. Nem szóltak egy szót sem. Emma kinézett az esőbe, Guido pedig nem adott magáról életjelt. Ujra idegenek lettek egymásra nézve. Egy fordulónál Guido véletlenül meglökte az Emma karját. — Bocsánat, monda. — Kérem . . . Akárcsak idegenek lettek volna ! E hosszas hallgatás alatt ujra átélték az egész napot : minden perc, minden mozzanat világosan állt a szemök előtt. — Haza akar menni ? kérdezte Guido egy keresztútnál. — Köszönöm, nem. Előbb önhöz megyek. Jelen kell lennem a holmim becsomagolásánál. A szobalány egymaga el sem végezhetné ma. — A mint tetszik. Hazatérve Guido levetette magát a szalonban egy karosszékbe és újságot kezdett olvasni. A szomszéd szobából hallotta az Emma járáskelését. — Nem fáradt? — kérdezte tőle. — Segíthetek talán ? — Köszönöm, nem. Mindjárt megleszek. Csakugyan nemsokára bejött a szalonba s bágyadtan roskadt le egy székre. A nap igazán nagyon fáradalmas volt. — Most már nem esik olyan nagyon, kedéseinkről a következőkben terjesztjük elő jelentésünket. Annak előrebocsájtásával, hogy Piszke k'ózség, melynek iskolája már teljesen magyarrá lett s alig van 3—4 oly tanuló már az első osztályban, aki magyarul nem tudna, már két év óta nem tartozik látogatásunk körébe, —- ennek leszámításával Esztergom vármegye területén ez idő szerint 14 oly vegyes község és 5 bányate'ep van, melyeknek iskoláiban a magyar nyelvben való haladásra figyelmünk kiterjesztendő volt, A vegyes ajkú községek közül: Csév, Dág, Kesztölc, Kural, Mogyorós, Sárisáp és Szent-Lélek községekben a tót, — Csolnok, Dorog, Kirva, Leányvár, Nyergesujfalu, Süttő és Tát községekben a németajkú lakosok vannak tűinyomó számban. Annavölgy, Ebszőny, Dorog-Obánya, Dorog-Újbánya és TokodÓbánya telepeken többféle, vegyes-ajkuak a bányamunkások, kik között a tisztán magyarajkuak mindenütt kisebb százalékkal vannak képviselve. Az elősorolt községekben és bányatelepeken megvizsgáltunk összesen 19 népiskolát, két kisdedovodát és egy iparos-tanonciskolát, illetőleg 45 tanitó és tanítónő vezetése alatt álló, 39 teremben, 45 tanosztály növendékségét. A tanitók és tantermek száma között való külömbség onnan van, mert Kesztölc, Mogyorós és Csolnok községekben kevesebb tanterem állott az idén rendelkezésre, mint tanitó, minthogy, -a községek sem uj iskola építéséről, sem megfelelő bérhelyiségekről nem gondoskodtak s igy ezekben a községekben az idén, az eredmény nagy kárára, félnapos-iskoláztatás volt. Az uj iskolák felállítása azonban mindhárom községben szervezés alatt áll. Az összes tanosztályokban beirva találtunk 3382 mindennapi és ismétlőkötelest, kik közül látogatásunk alkalmával a vizsgálaton jelen volt 3006 mindennapi és ismétlőköteles, ez utóbbiak között SüttŐn 35 iparostanonc. A dorogi és táti kisdedovodákban a 203 beirt kisded közül 180 volt jelen. A vizsgálat mindenütt a helybeli lelkészek, a községi birák, jegyzők, a képviselőtestületi tagok, az iskolaszéki tagok, a bányatelepeken a bányafelügyelők, bányamérnökök, él bányatisztek élénk érdeklődése között ment végbe, ünnepies színezettel. A hatáskörük alá tartozó népiskolák vizsgálatain megjelentek : Pelczer Lipót ugyebár? — kérdezte Guidótól, a ki letette az újságot. — Folyvást esik. — A kocsi még nincs készen. — Nem tudom ; megnézem . . . Tiz perc múlva előáll. Száz esztendő ez a tiz perc, vagy csak egy pillanat ? . . . kérdezte magában Emma. Talán mind a kettő. Mikor az inas jelentette, hogy készen van minden, Emma megkönnyebbülten állott fel s odament a tükörhöz, hogy föltegye a kalapját. Jó ideig tartott, a mig megkötötte a fátyolát, mert reszkettek az ujjai. Lassan húzta fel azután a keztyüjét, elsimított néhány ráncot a ruháján s azután Guido felé tartott. Guidó felállott. Nagyon sápadt volt. — Isten önnel, szólt az asszony. Guido nem felelt. Emma vállat vont s emelt fővel, büszkén, határozott, egyenletes léptekkel tartott az ajtó felé, ámbár észrevette, hogy a férje utána jön. Az ajtóhoz érve fölemelte a kezét, hogy a kárpitot félrevonja, de Guido már megelőzte. —• Elfelejtettél nekem megbocsátani, Emma, monda s a hangjában fájdalom és indulat tusakodott. Emma hirtelen megfordult s két karjával odaomlott a nyakába. Lenyűgözte a régi szerelem, a mely ujra hatalmassá növekedett bennök. — Most már nem hagysz el többé soha, ugy-e, szerelmem ? — Nem, soha. Hozasd el a mama arcképét, Guido. Vége.