Esztergom és Vidéke, 1901

1901-03-03 / 18.szám

kicsinylendő eredmény lenne : idővel feleslegessé válnék a vokskoldulás, ami ma a jelöltekre svalósággal caudiumi igaként nehezedik. Apellálunk a képviselőtestület belátására és kötelességérzetére. Semper. Sörgyár Esztergomban. Bátorkesz, februárt 26. Becses lapjának f. évi 5. számában fenti cim alatt megjelent cikkére legyen szabad, annak előrebocsájtása után, hogy noha velünk szemben az érdekeltség látszata forog fenn, amidőn cikkíró nézetével ellenkező álláspontra helyezkedünk mégis a nagy közönség tájékozására — mint szakértők — hivatva vagyunk: a felvetett eszme árnyoldalát is teljesen tárgyilagosan — főleg hivatalos adatok segélyével — megvilágítani. B. F. a sörgyár létesítését »ez idő •zerint felette aktuális kérdésnek* tekinti 1 és annak prosperálását attól teszi függővé, hogy kellő tőkével rendelkező egyén, vagy intézet alapítsa azt és többek között >a fogyasztás által indokolt momentán szükségessége-gel is érvel terve mellett, mondván, hogy >a sörfogyasztás Esztergom és vidékén sokkal rohamosabban emelkedik, semmint a fdoxera szőlőinket pusztítja, hogy ez az arány ma is emelkedőben van, hogy a sörfogyasrtásban egy pár évtizedig sem állana be csökkenés* stb. stb. Ezekre nézve megjegyezzük, hogy misem könnyebb annál, egy iparcikket — kettő technikai berendezésű gyárban, helyes műszaki vezetés és megfelelő üzlettőkével — gyártani, azonban a kész gyártmánynak elégséges és rentábilis eladási piacot teremteni, már sokkal nehezebb, sőt gyakran leküzdhetlen akadályokba ütközik ! Ha áll ez általánosságban, mennyivel inkább jelenleg hazánkban a söriparra nézve, mely éppúgy mint a kilencvenes évek elején — a filoxera által előidézett momentán borhiány folytán — rohamosan emelkedett, 5—6 év óta állandóan visszafejlődik, mely körülményt puszta szavak helyett kivel is vétethetném el magam ? Révedező szemem itt. ott, találni vél egy alakot. De — szegény asszony nem akarok és nem tudok lenni, irtózom attól a gondolattól, hogy nélkülözzek, hogy esetleg ne adhassam meg gyermekeimnek a mindennapi kenyeret és nem tudom, hogyan mehetek egy emberhez, kit nem szeretek és nem tisztelek ! Nekem szerelem, fény, név és rang kell és azt ugyan hol találom? Ki szeret engem, ki sem egész fiatal, sem , szép nem vagyok, ki vesz feleségül engem, kinek nincs semmije, nincs senkije. Mialatt ezt irom, ugy rémlik, mintha még az árnyak ís nevetnének felettem, ha ha ha . . . neki név, fény, rang és szerelem kell, ha ha ha, »szerelem«; nem hogy beérné bárkivel! Mély csönd ! Hallom szivem dobbanását ! Zokogva hajtom meg büszke, makacs fejemet és eltűnődöm, mi lesz belőlem, én édes Istenem. Oh, most nagyon, nagyon őszinte voltam, elmondtam mindent, mi szivemet nyomta és ha nagyon romlottnak találsz, ha elakarsz ítélni kegyetlenül és gondolod, hogy nem érdemlek vigasztalást, ugy vedd tekintetbe, hogy szeretet nem könnyezett soha, hogy soha nem volt senkim, ki tanítson, bátorítson, ki felfogja előlem a sors csapásait. Én most is egyedül vagyok és nincs senkim, ki gondolna rám szeretettel. Herczog Szerén. bizonyltjuk a következő hivatalos statisztikai adatokkal. Ezek — sajnos — eléggé szomorúan mutatják honi söriparunk jelenlegi nyomasztó helyzetét, mely helyzet különben nemcsak a közvetlen érdekeltek, hanem szélesebb és kormánykörökben (lásd a pénzügyminiszter urnák az ezidei költségvetése tárgyalásának tartott beszédének idevonatkozó részét) is ismeretes : Magyarországon termeitett sör: Évben Serfőzdében Hktl. Ax előző évnél keveseb hktl. 1896 107 L842.399 1897 102 !• 583.338 258.061 1898 84 1.557 599 25739 1899 102 I.497.972 59'9

2

7 1900 99 I.419.978 77.694 Kérdjük most már, ajánlatos-e ily körülmények között sörgyár létesítése akár Esztergomban, akár máshol ? Tagadó válaszunkat a fentieken kivül legyen szabad még néhány példával ilusztrálnunk, is é. p. 1. Az öt év előtt Kőbányán 4.000.000 korona tőkével alapított »Király sörfőzde r. t.« teljesen tönkre ment és most van felszámolás alatt. Nyilt titok, hogy a részvényesek a legjobb esetben tőkéjüknek csak 8—10%-át fogják visszakapni. 2. A szintén 5—6 év előtt Sopron és Pecze-Szőllősön, Nagyvárad mellett, alapított sörfőzdék teljesen tönkre mentek. 3. A nagykanizsa-i, néhány év előtt 1.000.000 kor. alaptőkével alapított részvénysörfőzde folytonos és tetemes veszteségei folytán részvényeiből már két izben 30-I-20—50%-ot vo

it kénytelen leirni és még igy sem tud boldogulni. Ilyen és ehhez hasonló eseteket kívánatra még felsorolhatunk, azonban azt hisszütc felesleges volna, hanem inkább arra kérjük B. J. urat, szíveskedjék Esztergom városának utolsó 5—6 évi sörfogyasztását kipuhatolni, bátran állithatjuk, hogy itt is évről-évre csökkenéssel fog találkozni. Sok, igen sok indok szól még azon szerény nézetünk mellett, hogy egy Esztergomban létesítendő sörgyár prosperálása igen valószínűtlen lenne, többek között a) a közgazdaság terén évek óta észlelhető pangás, b) az évről-évre mindinkább nagyobbodó bortermés és ezzel járó olcsóbb borárak, mi által és tekintettel arra, hogy tulajdonképeni fogyasztónk : a köznép, egy pohár bort többre becsül három pohár sörnél, a fogyasztás előbbiben a sörfogyasztás rovására okvetlen emelkedni fog s illetve már a lefolyt 1—2 évben tényleg emelkedett is, c) a fogyasztási adónak a termelési adóval történt egyesítése, illetve a gyárosra való átruházása, miáltal két év óta minden csöpp sör fogyasztási adóval terhelve jön forgalomba, mig bornál a boritaladó haszonbérbe adása által nyilt helyeken — községekben — és a sok mindenféle adókedvezmények által, az elfogyasztott mennyiségnek csak egy kis része van megadóztatva és már ezen oknál fogva is olcsóbban kapható, mint a sör. Nem utolsó helyen veendő figyelembe még azon körülmény is, hogy azon esetre, ha Esztergomnak volna is sörgyára, azért nem az összes itt elfogyasztandó sör ebből kerülne ki, mert közönségünk különösen azon része, melyre cikkíró ur hivatkozik, ép ugy mint ruháiban, cipőiben, nyakkendőiben stb. stb., itt is csak azt keresné, ami a fővárosból jön, csak azt a sört tartaná jónak, melyet kőbánya-i hordóból mérnének, mint azt 14 éves általános és különösen Esztergomban szerzett tapasztalatunkból tudjuk, hogy ilyen pusztán előítéleten alapuló ellenszer kevésbbé elterjedt, nem oly jó hírnévnek örvendő gyártmánynyal szemben, legyen az bármily kifogástalan is, éppen le nem küzdhető ! A sörgyár révén megyénkben meghonosittatható komlátermelésre vonatkozólag megjegyzésünk az, hogy e kettő szoros összefüggésben egymással nincs, mert feltéve, hogy talajunkban elég jó (?) minőségben megteremne, mig egyrészt édes kevés lenne azon mennyiség — hektoliterenkint átlag circa fél klg., — melyet a sörgyár feldolgozhatna, másrészt látjuk, hogy hazánkban (a mult évben 617 holdon) termelt komló ezídőszerint csak igen nyomott, az önköltséget alig meghaladó árak mellett értékesíthető. Ép oly kevés hatással volna a sörgyár vidékünk árpatermelésére, mert hiszen már most is elég szép mennyiségű és minőségű árpát termesztünk, melyet elég jó — gyakran a búzánál is magasabb — árakon és bármikor, ha nem belföldi szükségletre, ugy a kivitel céljára (1899-ben csupán Németországba 24.376.666 korona értékű árpát ekszportáltunk) értékesíthetünk. Ha mindamellett mégis fellendülést remélhetnénk e réven, ugy inkább megfelelne e célnak egy sokkal kevesebb befektetést igénylő, kevesebb kockázattal járó- nagyobbszerü malátagyár létesítése. A >város gazdasági érdeke* kérdéséhez, mint erre nem hivatottak ugyan, mégis bátorkodunk megjegyezni, hogy miután most is vannak ott elegen, kik ugy árpának, valamint sörnek vétele és eladásával — ugy tudjuk, hogy négy sör« raktár van Esztergomban — nagyban foglalkoznak, kik ugy a város, valamint a környék ebbeli szükségleteit teljesen kielégítik, egy sörgyár létesítése sem hozná meg a városnak az általunk is kivánt nagyobb forgalmat, épp igy a kereskedelmet sem segítené elő latba eső módon, tehát éppen csak adózó képességével (?) járulhatna hozzá a város háztartásához, erről azonban csak addig lehetne szó, mig a vállalat első mérlegét bemutatná az illetékes tényezőknek ! A fentiekben igyekeztünk a felvetett eszméhez — mely 8—10 év előtt talán inkább helyén való lett volna — egész tárgyilagosan hozzászólani, (érdekeltséggel nem igen vádolhatnak, mert restelljük ís bevallani, Esztergomban alig ismerik sörünket) csupán lelkiismeretünk sugallatát követtük, midőn azon >komoly és arravaló férfiaknak* kik •komolyan foglalkoznak ezen feltétlenül jövedelmet igérő iparág meghonosításával* a német ugyan, de nálunk is megszívlelendő szálló igét «Erst besinnen, Dann beginnen* figyelműkbe ajánljuk. Á bátorkeszi sörfőzde. § A főispánkérdés. A %HonH Lapok*, amelyet Halász Ferencz hontvármegyei árvaszéki ülnök szerkeszt, ma érkezett számában > Horváth Béla —esztergomi főispán* címen a következőket írja : Az esztergomi főispáni kérdés érdekes vajúdását komplikációszerü mozzanatok késleltetik. A legutóbbi időkig ez állásra három jelöltet emlegettek Andrássy János esztergomi alispán, Líts Gyula országgyűlési képviselő, és Vilczek Frigyes gróf dr. vármegyénk jeles tb. főjegyzőjének személyében. Legutóbb ebben az ügyben váratlan fordulat állott be, amennyiben kitűnő hírforrásaink szerint Széli Kálmán miniszterelnök Vaszary Kolos bíboros hercegprímás egyenes óhajára, (??) vármegyénk szeretett főispánját Horváth Bélát kínálta meg Esztergomvármegye kormányzói székével. Az esetben, ha Horváth Béla a magasabb tekintetek előtt meghajolva, vármegyénk közönségének szivétől elszakadni volna kénytelen, ugy vármegyének élére országgyűlésünk egy kiváló szereplő tagját, Lits Gyulát helyezné a királyi kegy. E tények hitelességét, miután illetékes helyekről idáig mi sem szivárgott ki, ez idő szerint senkisem garantálhatja, anni azonban bizonyos, hogy legutóbb fővárosi lapkollegáink is a a mi érte süléseink nyomán meglehetősen határozott formában regisztrálták a dolgot. Vármegyénk vezérlő elemei is beavatatlanul állnak a kérdés ily megoldása előtt és Ivánka Zsigmond is, kit pedig itthon sokan odafönn benfentesnek tartanak, csak itthon értesült a jelentős nagy fordulatról. Laptársunk kettős kombinációját, amely a mienkkel teljesen megegyező, ma a >Budapesti Hirlap* is, teljesen pozitív formában, mint befejezett tényt, közli. § Frey Ferencz és az agrárpárt. Meg irtuk a mult számban, hogy a keddi Forster-banketten városunk országgyűlési képviselője is résztvett. Ezzel kapcsolatban a > Pesti Hirlap* tegnapi számában a következőket irja: >Említettük volt, hogy a Forster-banketten résztvevő szabadelvüpárti képviselők kényes helyzetbe jutottak amiatt, hogy a bankett az utána következő gyűlés miatt agrárpolitikai szinezetűvé vált. Frey Ferencz orszgy. képviselő úrtól levelet kaptunk, melyben >Bankett-politika* cikkünkre hivatkozva, elmondja, hogy Ő a Forster-banketten, mint az ünnepelt férfiú földije és benső barátja vett részt s hogy mennyire távol van tőle minden olyan célzat, mely hazánk közgazdasági életének különböző tényezői közt ellentétet talált vagy keres, bizonyítja a banketten Forsterre mondott felköszöntőjével, melyből ideiktaijuk a következő részt : Nem lehet komolyan gondolkozó ember szép hazánkban, aki az agrármozgalmat — amig az hazánk egyik legfőbb tényezőjének, a magyar gazdáknak érdekeit előmozdítani célozza, anélkül, hogy más foglalkozásnak, igy például: az ipar- és kereskedelemnek ép oly jogos és a közjóra elkerülhetetlen és hasznos törekvéseit nem gátolja — ne üdvözölné, ne helyeselné és annak a legjobb sikert ne kívánná. Ezt a nyilatkozatot természetesnek tálaljaik Frey Ferenctől, aki kerületében és szülővárosában Esztergomban a kereskedelem terén fejtett ki tevékenységet. Egyben jellemző, hogy épen az ilyen helyes felköszöntőt mélyen elhallgatták s most kell nyilvánosságra jutnia, amikor a >mitgefangen-mitgehangen« már-már megtörtént.* Esztergom, március 2. Március. És Ím, ébredezik álmaiból már ifjú lánya a vén télnek, a szép kikelet! Lehet ugyan, hogy c feltevésünkben még csúfosan csalatkozhatunk s a Tornakert pályamestere még két hét múlva is küldi szét az invitáló bulletineket, de hivatalos nyelvvel élve, a helyzet szignaturája ugy áll mostan, hogy Télapó detronizációja, ha nem is kalendáríumi elhatározás szerint, de minden pillanatban bekövetkezhetik. Március már a tavasz hónapja, az iboíyanyitás és rügyfakadás ideje. Sokszor már ugyan megtréfált bennünket ez is, mert hozott jó egy-két olyan napot, melyeket a hajdani nagy anekdotamester, Bernáth Gazsi mondásaként, a gazdának ölbe kellett kivinnie a kutyáját ugatni, de hát ez is csak március szeszélye volt s a szeszélyek tudvalevőleg nem szoktak örök életűek lenni. Mi bizunk benne, hogy még e hónapban szedünk a Vaskapuban ibolyát s megje| lennek a métázó gyerekek aBorjumezőn. Az idei márciust különben, még a hires-neves Falb professzor sem javasolja valami nagyon vasfogunak, reményünk